Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27-28 / 49. szám
1999. február 28. Az Usztics Mátyás által alakított hadnagyot hamarosan előléptetik A Kisváros túlélte Mezőhegyest A múlt vasárnap Mezőhegyesen forgatták a Kisváros március 3-án(!) műsorra kerülő epizódját. Nem az a csoda, hogy ott jártak a filmesek, hanem az, hogy ép bőrrel távoztak... A cselekmény a Hotel Noniusban, illetve az előtte lévő százados platánok alatt játszódik. Először a külső jeleneteket rögzítették. „Felvétel indul!” A kommandósok meglódultak, ám valami iszo nyatos recsegésropogás miatt földbe gyökerezett a lábuk. Arról a fáról, amelynek a tövében rejtőztek, egy gerenda nagyságú ág lehasadt, összezúzta az alatta lévő koronát, és a kamera körül sürgölődő 8-10 tévés elé zuhant. Ez is jól kezdődik! — hallatszott innen is, onnan is a döbbent csendben. Lelkizésre azonban nem volt idő, ismét felcsattant egy erőteljes női hang: „Felvétel indul!” A közkedvelt tévésorozat producerével, Sík Endrével e szerencsés közjáték után váltottunk néhány szót.- Egy-egy al- kálómmal négy folytatást készítünk. Most a Schengeni próba, a Kés a hátban, a Kísértet az alkotóházban és a Veszélyes nászutasok című részeket forgatjuk. A sorozat alapötlete az volt, hogy a történet ne Budapesten játszódjék, hiszen a lakosság 82 százaléka vidéken él. Kezdetben sem a szigetvári helyszín, sem a színészek nem voltak ismertek, így számíthattunk arra, hogy a közönség „elhiszi” nekünk: róla szól, vagy róla is szólhatna a történet. Annál is inkább, mert nálunk a gonoszok mindig elnyerik méltó büntetésüket. Nem véletlenül néznek bennünket kétmillióan. — Mennyibe kerül egy rész felvétele? — Hatmillióba, s ez rendkívül olcsónak számít. A határőrségtől, a rendőrségtől, illetve a pénzügyőrségtől ingyen kapjuk a technikát, ám a szabadnapjukat feláldozó egyenruhásokat a 3 Sztár fizeti. Es a 45 tagú stábot is... A sorozat egyik legszimpatikusabb szereplőjét, Hunyadi hadnagyot, azaz Usztics Mátyás színművészt a központi lóistállóban értük utói. — Álomszépek! — mondta szinte áhítattal. — Nicsak, egy Aldato! — mutatott a következő versenylóra. S valóban: a boxon elhelyezett tábla igazolta, hogy Usztics művész úr messziről felismerte az angol telivér mezőhegyesi leszármazottját. M. Gy. Szakállt növesztett, pocakot eresztett, de csak munkahelyi „ártalomból”. Mészáros Mihály, a békéscsabai Jókai Színház 45 éves művésze olyan szerepeket kapott mostanában, melyek megfelelnek ugyan életkorának, de ehhez nem illik a fiatalos arc és a „vézna” alkat. A szakáll viszont kitűnően mutat egy ír kávéval — whisky és kávé együtt —, mint az beszélgetésünkkor kiderült a megye- székhelyen, az Andrássy úti Mozart kávézóban. Blakely bírót alakítja a Zendülés a Caine hajón című darabban, Kisst, az intellektüelt, a Komámasszony, hol a stukker? című komédiában. Szenvedélyesen, mint ahogy mindent csinál az életben. Nem kivétel ez alól a kártya és a horgászat sem. — Minden kedden ultizunk a kollégákkal a színészklubban négy-öt órácskát, majd pókerrel zárunk — mondja. — Általában csak otthon derül ki, hogy mennyire eltelt az idő, ezt mi játék közben nem vesszük észre. — Nagy bátorság kellhet a kimaradáshoz, hiszen akinek a felesége ügyelő... — Nejem, Flóra, valóban ügyelőként dolgozik a színházban, és a magánéletben is ügyel Közeliéi * Hetedik oldal Nem ők voltak veszélyesek Mezőhegyesre, hanem fordítva rám. Ez azért kölcsönös, mert amikor felhozza nekem a plusz tíz kilómat, azzal kontrázok, hogy én vagyok az első férfi az életében, aki egyre nagyobb súlyt fektet rá. — Az esetleges kártyaveszteséget miként tűri az asszony? — Elég jól, főleg, ha ebből ő is profitál. Egyszer karácsony előtt buktam egy komolyabb összeget. Nagyon bántott, így másnap karon fogtam Flórát, átvittem a ruhaüzletbe, és vettünk neki egy bundát. Ez helyreállította mindkettőnk lelkivilágát. — Úgy hallottam, a horgászatban sem igazán a nyerés számít, vagyis nem halcentrikus a ténykedése. — Akadt olyan év, hogy befizettem a 8000 forintos tagdíjat, és egész évben összesen egy egykilós ponty akadt a horgomra. Betettem a fagyasztóba, és amikor elmentem mellette, mindig odaszóltam: te, kis drága! — Akkor nem ebből készült az évszázad halászlévé. — Tényleg nem ennek a pontynak az elkészítése volt a főzési tudományom csúcsa, ugyanakkor egy születésnapi bulira száz liter halászlét főztem. Ezt a bulit azonban, ahogyan a hal, én sem úsztam meg szárazon. Nyemcsok László Ki tudja, milyen megfontolásból nevezték el Rozinak ezt a 130 kilós lényt? Ennek ma már, a halála után nincs is különösebb jelentősége. Rozi, amint említettem, erőszak útján fejezte be rövid földi pályafutását — csak azért, hogy ezzel másoknak kulináris örömöket szerezzen. A békéscsabai Egyre Jobban Kulturális Egyesület elnöke, a Békési Úti Közösségi Házak vezetője, Tőkés Gyula gondolt egy nagyot, s disznótorra hívta az önszerveződő csapat tagjait. Három éve működik az egyesület, s közöttük megtalálhatók az agykontrollosok, a jógások, a reikisek is. Sokuk évek óta vegetáriánus, ezért jogos a kérdés: miért éppen disznótor? S míg mások jókat falatoztak Rozi feltrancsírozott testéből, addig mit ettek a „vegák”? Nem kell őket félteni, így Tőkés Gyula, mert nekik sajtból, zöldségekből és szójából készült, jó csípős kolbászt tálaltak fel. Az igazi cél pedig az volt, hogy így farsang idején a társaság együtt legyen, s részt vegyen egy hagyományos csabai disznóvágáson. Az sem elhanyagolható, hogy ezt a malackát az évek alatt összegyűjtött közösségi pénzből vették. A feldolgozott kolbászból, szalonnából jut majd a kirándulásokra, szalonnasütésre, sőt lesz miből megvendégelni a Közösségi Házakhoz látogató külföldi vendégeket is. A „főhentes" (a kép jobb oldalán): Hugyecz István, aki „civilben” jónevű asztalos, segítője B. V. Tőkés Gyula, a közösségi házak igazgatója Hozzáöregítette magát szerepeihez
