Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-26 / 48. szám
<&■ 1999. február 26., péntek GAZDASAG 1ÜP Átrajzolt Magyarország Hét régió, 150 kistérség. Nagyjából ilyenné alakul Magyarország megye- szerkezete az uniós csatlakozásig. A régiók nagyobb (három megyényi!), a kistérségek kisebb területi egységet képviselnek a jelenlegi megyénél. Az „újrafelosztástól” többen azt várják, az elmaradott területek könnyebben felzárkózhatnak a fejlettebb Magyarországhoz. A régiók például összehangoltan és eredményesen pályázhatnak a brüsszeli fejlesztési alapoknál. Ezzel szemben sokan vallják, a régióképzés önmagában még nem szünteti meg a szélsőségeket és az Az elmúlt hónapokban, hetekben számos tudományos tanácskozást, fórumot rendeztek a Dél-Alföldön. Ezeken — hol kötöttebb formában, hol beszél- getés-szerűen — mindig felbukkant egy koncepcióvázlat, amelynek kidolgozója Tímár Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Központja Alföldi Tudományos Intézete Békéscsabai Osztályának vezetője. A tudós „A Dél-Alföld területfejlesztési stratégiája” címet adta a koncepcióvázlatnak, amelyet tekinthetünk akár a régió hosszú időre érvényes kiskátéjának is. íme a különböző konferenciákon és tanácskozáson nagy szakmai elismerést kiváltott vázlat. A dél-alföldi területfejlesztési vázlat kidolgozója: Tímár Judit ' FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET — A speciális egészségügyi ellátásra, termálvízre, gyógyhatású termékek előállítására és forgalmazására épülő integrált gyógy-idegenforgalom fejlesztése. A tervezett hét régió BOltSOD-ABAÚJ- zemplén nógrAd GYŐR-SOPRON ^KOMÁROM, ft/ Q PEST VAS ZALA VESZPRÉM ( fejRr HEVES l SZOLNOK y v ^ SZABOLCMZATM/U :' r V, HAJDÚ j RARANYA A MAGYAR NEMZET TÉRKÉPE I. Fejlesztési prioritás, programjavaslatok Régiószervezés. — „Régiótudat” és — marketing formálása, az ehhez szükséges informatikai alapok megteremtése. — A régión belüli közlekedési hálózati kapcsolatok erősítése. — A kutatásfejlesztés, felső- oktatás, szellemi centrumok közti együttműködés kialakítása, eredményeik közvetítése a gazdasági szereplők felé. — A régióbeli oktató és kutató intézmények, a mezőgazdasági termelők, feldolgozók és szolgáltatók együttműködésére alapozva, az agrárszektor szerkezeti és szervezeti megújítása a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően. II. Fejlesztési prioritás, programjavaslatok A régió nemzetközi közvetítő szerepének erősítése és kiaknázása. — A régió nemzetközi közlekedési és logisztikai szerepkörének kiépítése. — A külgazdasági kapcsolatok erősítése. — A régió felsőfokú szolgáltató centrumai szerepének erősítése a Duna—Körös—Maros—Tisza Eurorégión belül. — A határmenti együttműködések kiterjesztése, különös tekintettel a természet- és környezetvédelemre, a kulturális és társadalmi kapcsolatokra. III. Fejlesztési prioritás, programjavaslatok A gazdaság versenyképességének javítása. — A gazdasági szerkezet diverzifikálása (a termelő vállalatok gyártási profiljának a várható piaci lehetőségek jobb kihasználására irányuló tudat bővítése), elsősorban az egyoldalú mezőgazdasági, illetve tanyás térségekben. — Vonzó telephelyek kialakítása a gazdasági infrastruktúra összehangolt fejlesztésén keresztül, különös tekintettel a periferikus térségekre. — A régióspecifikus termékeket, kulturális javakat előállító gazdasági szervezetek célzott támogatása. — A stratégiai jelentőségű nagyvállalatok megtelepedésének, megerősödésének és beszállítói hálózatok kialakításának, bővítésének támogatása; a gazdasági szereplők innovációs képességének javítása. — Környezetkímélő technológiák elterjedésének és hulladék-feldolgozó háttéripar letelepedésének ösztönzése. eltéréseket. Kell az állami és magántőke segítsége már most, jóval a csatlakozás előtt, hiszen egyes területek között az egy főre jutó nemzeti össztermék hat-hétszeres eltérést mutat. Békés megye Csongrád és Bács-Kiskun megyékkel az úgynevezett dél-alföldi régióhoz tartozna. Ezen belül pedig 23 kistérség működne, illetve már működik is. Összeállításunkban szólunk a Dél- Alföld területfejlesztési koncepciójáról, a legrégebben szerveződött Békés megyei kistérségről, s arról, hogy mit jelenthet a Viharsarok népének az „újrafelosztás”. Régiótudatot formáló erőt kell gyűjteni —javasolja Tímár Judit tudományos kutató IV. Fejlesztési prioritás, programjavaslatok A lakosság életminőségének javítása. — Az iskolarendszerű képzés, szakképzés összehangolása a munkaerő-piaci igényekkel, az átképzés, munkaerő-piaci képzés fejlesztése, regionális összehangolása. — A lakosság felkészülésének elősegítése az Európai Unióhoz való csatlakozásra; az információáramlás kereteinek megteremtése. A humán szolgáltatások területi ellátó és alaphálózatának fejlesztése. — Környezetkímélő települési infrastruktúrák összehangolt térségi fejlesztése, különös tekintettel a tanyás területekre. Erővel, s ne alázattal Itt állunk a hőn áhított Európa kapujában és körülbelül semmit nem tudunk róla. A szakemberek persze mindent, hova, mi, mennyi kerül, miből zárkózunk fel a többiekhez, lépjük le esetleg egy óvatlan pillanatban mondjuk Ausztriát vagy — hogy még nagyobb blődséget írjak — Dániát. Szóval az átlagember semmit. Az egyetlen fontosat kivéve, hogy nagyon jó lesz nekünk ott, abban az Európában. Am hogy az annyira vágyott jólét mennyi áldozattal és önfeladással jár, erről senkinek fogalma nincs. Egy minapi sajtóebéden a német nagykövet arra figyelmeztetett, hogy kontinensünknek a közös Európa az utolsó esélye, különben felmorzsolódik, elsüllyed — nyilván gazdaságilag, mint hatalmi tényező — Amerika és az egyre dinamikusabban fejlődő Ázsia között. Ha nem lépünk, Európa a történelem epizód- szereplőjévé silányul. A közös Európa viszont a nemzetállamok végét jelenti. Magyarra fordítva a mondatot, azonosságtudatunk olyan elemeit veszítjük el rövidebb-hosszabb távon, mint határok közé szorított országhoz, megyéhez, zárt anyanyelvi közeghez tartozás. Tetszik, nem tetszik, a jólétért és a szabad közlekedésért (költözésért, birtok- és vagyonszerzésért) cserébe olyan tényezőkről kell lemondanunk, amelyekért — egy darab földért, az anyanyelv használatának jogáért — még napjainkban is fegyvert fognak a szomszéd népek és halomra lövik egymást emberek. Ma már látjuk, hogy néznek majd ki a magyar régiók, s azon belül a kistérségek. De még nem látjuk, mi lesz azután, ha mondjuk a románok és az ukránok is ott masíroznak majd velünk együtt Európában? Egy biztos, Európa megszűnik nemzetállamokban, nemzeti megyékben, nemzeti régiókban gondolkodni. Ilyenformán nem lehetetlen, hogy Békés megye — ez az egykor szebb napokat látott történelmi-gazdasági közösség — is egyszer már csak halvány epizód marad a történelem térképén. Mert északkeleti része mondjuk a nagyváradi, a délkelet pedig a szeged-temesvári régióhoz kerül. Különben felesleges magunk alá zuhanni, a zsebkendőt is kár lenne telezokogni. Európába tartunk, a jövő, a megmaradás és felemelkedés felé. A romantikának vége, az illúzióknak is. Olyan kor jön, amelyet a gazdasági ésszerűség működtet, kor, amelyben már a szomszédot sem érdemes utálni, már csak azért sem, mert a csuda tudja, ki kinek lesz itt a szomszédja. Nagy a felelősségünk. Ebben a most formálódó régiós világban minél többet megszerezni, pozíciónkat erősíteni, hogy erővel és ne alázattal kelljen helyünkért harcolni az új Európában. Árpási Zoltán A siker titka: az önkéntesség Összefogva érdekeinket is jobban képviselhetjük Hazánkban mára kikerülhetetlen kérdés a régióban, térségben gondolkodás az Európai Unióhoz csatlakozás, valamint a pályázati pénzek elnyeréséért folytatott versenyben. Megyénkben a kistérségek létrehozásában úttörő szerepet vállalt Tóth Imre, Sarkad polgármestere, országgyűlési képviselő, akivel a kezdeti lépésekről, valamint a felmerülő nehézségekről beszélgettünk. — A vidéki térségek közlekedési elérhetőségének javítása. — A helyi közösség védőháló-szerepének (újjá)szervezése, a civil szervezetek támogatása, a helyi és regionális kötődés és szolidaritás erősítése. Közreadja: F. I. — 1990-ben az önkormányzatiság alapjait illetően, a jogi szabályozás adta keretek között egy egészen új szervezeti rendet kellett megteremteni a települések megválasztott polgármestereinek, képviselő-testületeinek. Ezen a feladaton túljutva rendszeresen találkoztunk, megosztottuk problémáinkat, beszélgettünk hasonló céljainkról. Ekkor gondoltunk arra, hogy összefogva jobban képviselhetnénk érdekeinket, egymással társulva az állami szeryekkel is könnyebb a kommunikáció. — Hogyan reagált környzete a kistérség-alakítás gondolatára? — A közigazgatásban eleinte kétkedéssel fogadták a társulás ötletét, sokáig „fehér hollónak” tartottak. Miért vegyen a város pluszfeladatokat magára, állami forrás igénybevétele nélkül? — tették fel többen a kérdést. Aztán az Európai Unióhoz való csatlakozási elképzelések nyomán a területfejlesztési törvény 1996-ban az addig megtűrt kistérségeket kívánatossá tette, kezdték támogatni megalakításukat. — Miben tértek el a , felülről” kijelölt kistérségek az akkor már meglévőktől? — Az úgynevezett statisztikai kistérségeket Budapesten, íróasztalnál rajzolták meg, összetartozni nem akaró településeket hoztak össze. Ám a kényszer együtt- műkökulcsszerepet tölt be a város, amely nagyságrendjénél fogva képes és kész felvállalni az együttműködésből adódó többletterheket. — A kistérségi társulás keretein belül milyen nehézségekkel kell szembenézniük? — Mivel az együttműködő települések eltérő adottságúak és fejlettségűek, gyakran előfordul, hogy saját érdekről kell lemondani a másik javára. Ez a legnehezebb. Sarkad és környéke 1991-ben társult, kezdetben kilenc, majd Gyula kilátásairól A régiók, illetve a kistérségek létrehozásának nagy vesztese Gyula. Miközben Békéscsaba, Mezőkovácsháza, Orosháza, Sarkad, Szarvas és Szeghalom önálló kistérségi régióközponttá válik, Gyula betagozódik a Békéscsaba—Mezőberény kistérségbe. Á döntésről és a város kilátásairól kérdeztük Danes Lászlót, Gyula polgármesterét. — Az európai uniós csatlakozás felveti annak a szükségességét, hogy közigazgatási értelemben új dimenzióban gondolkodjunk — mondta. — Az uniós normák szerint az a térség tekinthető régiónak, amelyben választott testület működik. A dél-alföldi régiót tömörítő Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye önkormányzatainak jelenleg az összefogás lehetőségén érdemes gondolkodniuk. Közös sikerünk azon múlhat, hogyan tudunk együttműködni és ezen belül érdekeinket érvényesíteni. Véleményem szerint nem szabad félni a régióktól, minden településnek azt kell megkeresnie, hogy mit tud hozzátenni a közös értékekhez. Gyula városa — a korábbiakhoz hasonlóan — továbbra is az idegenforgalom fejlesztésére összpontosít. Ezen a területen jó pozíciókkal rendelkezünk és előnyös helyzetünket meg kívánjuk őrizni. Békés megye településeinek egyik fontos feladata az érdekegyeztető képesség megteremtése. Az előző évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy ezen a téren még tanulnunk kell. B. M. désen alapuló, gyökerek nélkül létrehozott, jogszabályi abroncs által összetartott térségek hosszú távon nem működnek. Az önkéntesség, az alulról jövő kezdeményezés elengedhetetlen szempont, hiszen egy kistérségi társulás többre hivatott a pusztán pályázati forrásokért folytatott harcnál. A tapasztalat bebizonyította: az alulról szerveződő kistérségek sikeresebbek, mint az egymás mellett fekvő, csupán befelé figyelő települések. — Az egykori járások mennyiben különböztek a jelenlegi kistérség fogalmától? — A tanácsi rendszerben hozzávetőleg fele annyi tanács működött, mint amennyi önkormányzat tevékenykedik most. Éppen ezért megfigyelhető a források elaprózódása, a kistelepülések szakemberhiánya, rendkívül fontos a hatósági munkák összehangolása, körjegyzőségek kialakítása. Ebben Megyénkben hat kistérség működik: Békéscsaba, Mezőkovácsháza, Orosháza, Sarkad, Szarvas és Szeghalom központokkal A HVG ALAPJÁN tizenkettő, végül tizennégy település összefogásával. Esetenként komoly ellentétek is felmerültek az eltérő érdekekből adódóan. Mára büszkén mondhatjuk, hogy utolért bennünket a többi országrész, hiszen már öt éve működtünk, amikor a településfejlesztési törvény 1996- ban megcélozta a kistérségek kialakítását. —Az országhatár mennyiben szab korlátot két szomszédos kistérség között? — Vitathatatlan, hogy az államhatár megfelelő kiépítése, az ehhez kapcsolódó feltételek, különböző fejlesztések megvalósításában a határmenti térségek együttműködése létfontosságú. Nem beszélve arról, hogy az önkormányzatok közötti kapcsolatteremtés csírája lehet a gazdaság szereplőinek egymásra találásában is. Váradi Krisztina