Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-20-21 / 43. szám

Embermesék 1999. február 21. . , ^ «-W Nyolcadik oldal Tamás, Barnabás, Anna, Péter, András, Mátyás és Rita után megszü­letett Márk, a nyol­cadik boldogság. A nyolc gyereknek tizenöt tejtest­vére van. A kopott bérházból évente egyszer színház lesz. A gyere­kek így köszöntik kará­csonykor szüleiket, akik szerint a család fontosabb, mint a pénz. SZÍNHÁZ egy ötödik emeleti bérlakásban sSPlll Csak ritkán ebédel együtt az egész család, tízük kö­zül most éppen öten ülik körül az asztalt, a többiek még iskolában vannak. A menü lecsó és különféle tészták. Pálinkás József ölében Márk, a nyolcadik boldogság várja az aktuá­lis szoptatást A kétnapos Pálinkás Márk nevében a család levelet küldött barátainak: „Meg­születtem a 7 törpe vagy a 7 kecskegida után (kinek melyik a kedvenc meséje) a 8. boldog­ságnak szüleim, testvéreim és remélem, még sokak örömé­re.” A ferencvárosi bérház ötö­dik emeletén Márk baldachi- nos kiságyban szundikál. A mama, Orsolya éppen főz. A gáztűzhelyen a három fazék egyike-másika beillene nagy­anyám lekvárfőzőedényének. Főzés közben a törékeny asz- szony gyereket dajkál. Hol a kétéves Rita mászik a nyakába egy puszira, hol az influenzá­ból épp kilábaló ötéves Matyi kér egy simogatást. A tízéves Anna meg elfogó- d ott an támasztja az ajtót. Lesi, mi kerül a viaszosvá­szonnal letakart ebédlőasz­talra.- Nem egyszerű dolog a főzés. Mindenki mást szeret, én meg igyekszem a kedvükre tenni. Rá­adásul az egész család legfeljebb hét végén tud együtt ebédelni - mosolyodik el Orsolya, aki bár pedagógus, az elmúlt 13 évben csak néhány hetet tanított. Egyébként gyesen, gyeden volt. Orsolya mind a nyolc gyere­két szoptatta, s mert sok te­je volt, egy-egy ismerős, barát anyatej nélkül maradt aprósá­gának is juttatott belőle. A gyerekeknek több mint 15 tej­testvérük van. Szinte mind­egyik családdal bizalmas, jó ba­ráti viszonyban vannak. Egy- egy születésnapon, zsúron 30-40 gyerek is összegyűlik a lakásban.- Sokan nem értik, miért vállal­tunk ennyi gyereket. Mi így va­gyunk boldogok - meséli Orso­lya. Amikor egy-egy szülés után eltelt fél év, a gyerekek mindig megkérdezték, mikor lesz újabb kistestvérük. Aztán lett. A családfő nekilát és összeszá­molja.- A fizetésem negyvenezer kö­rül van, körülbelül ennyi a csa­ládi pótlék, húszezer a nevelési pótlék és tizenkettő a gyes, szó­val mindent összevetve, fejen­ként alig több mint tízezer - kalkulál. A családi kiadásban havi több mint tízezer forint lakáshitel- törlesztés, húszezer rezsi sze­repel. Azt már én számolom hozzá, hogy a családfőnek nincs akkora jövedelme, hogy minden gyerek után igénybe tudja venni az adókedvez­ményt. Mégis minden évben el tudnak menni nyaralni. A férj besegít a tihanyi Szent Erzsé­bet Alapítvány közösségi házá­nak karbantartásába, cserébe egy-egy hetet önköltségi áron nyaralhatnak. A család nem megszokott életet él. Televíziót nem néznek. A családfő szerint túl sok erőszak árad a készülékből. A gyerekkel esténként inkább társasjátékoznak. Lefekvés után a szülők olvasnak egy fél órát. Miközben Pálinkás László, a kazánfűtő édesapa megkísérli az ebédhez összeterelni a gye­rekeket, előkerül a fényképező­gépünk. Rita emiatt keserves zokogásba kezd. De csak addig, amíg a gép át nem kerül a papá­ja kezébe. Akkor jön, kezében kesze-kusza rajz.- Nézd, mit festettem - pillog fölfelé. A képen természetesen Ma­tyi, koronában, palástban. A rajz egy karácsonyi színlelő­adás emlékei alapján készült.- Rita is szerepelt. Karácsony előtt néhány héttel az egész ház összegyűlik. Sok itt a nagycsa­ládos. A feleségem írja a forga­tókönyvet, a próbák is nálunk zajlanak - meséli az édesapa. Eleinte az ünnepi előadásokat is a lakásban tartották. Elját­szották már a Kis herceget, a Kék madarat, a Süsüt és a Szegény Dzsonl és Árnlkát. Időközben a szűk lakásból a kerületi művelődési ház nagy színpadára került át a produk­ció. A Hókirálynő tavalyi kará­csonyi előadására meghívták rokonaikat, ismerőseiket. Az előadás után a nézőtéren az egyik kisgyerek megkérdezte: Mama, mi miért nem csiná­lunk otthon Ilyet? Csík Rita A HÓNAP LAPJA MÁRCIUSBAN IS A JAKUPCSEK GABRIELLA Fókuszban: a lakástextil M £ C j £ i £ Ni ; K H A V 0 N T A X X X 5 V ÉV? 0 i. Y A H ♦ 1 TH H MÁRCIUS * 1 7 ') > i Lakáskultúra kövesei? olyan kézügyességgel és íakberentfexÍH vénával, mint e csöppnyi garzon tulajdonosa Vidám oil««* takisavätOM .... Aki teljesen tanácstalan a függönyválasztás ügyében, an­nak figyelmébe ajánljuk a számítógépes megoldást. Az ezzel foglalkozó cég az adott lakásban élethűen színes látványter­vet készít, amelyben valamennyi szempontot figyelembe veszi. Nemcsak a színeket, anyagmintákat lehet így össze­válogatni, hanem a függöny fazonja is megtervezhető...” MEGJELENIK FEBRUÁR 26-ÁN Mindig megdöbbenünk, ha arról hallunk, hogy valaki gyógyíthatatlan betegségben szenved. Különösen akkor, ha egy hétéves gyermekről van szó. A Portóban élő Sonja-Christinán már nem lehet segíteni. Gyógyíthatatlan rákbeteg. Egy kérése azonban még van a világhoz:- Szeretnék bekerülni a Rekordok könyvébe azzal, hogy nekem van a legtöbb névjegyem - árulta el Sonja. Ezért kér mindenkit, hogy ha teheti, küldjön cí­mére névkártyát, hogy kívánsága teljesüljön. A címe: Sonja-Christina Megalhaes-Semene Rue de Lucia 7621, A. 420 Porto Portugália. Reméljük, a hétéves kislány vágya még időben teljesül. Mi is kérünk mindenkit, ha csak egy névjeggyel is, segítse Sonja álmát valóra vál­tani. B.M.L Vissza a sötétségből A johannesburgi Vool- schenk házaspár büsz­ke volt rá, hogy Nico- lette lányuk mennyire önálló. 0 maga is izga­tottan készült vizsgái­ra, és nem sejtette, hogy hamarosan min­den megváltozik. . Fejfájással kezdődött minden, ami semmi­lyen gyógyszer hatására nem múlt el. Majd a lány átaludt egy teljes hétvégét, és mikor hétfőn reggel újból tanulni akart, nem tudott többé írni. Állapota rohamosan romlott, mindenkibe belekötött, éjjel elmászkált, és nem emlékezett semmire. Amikor már beszélni sem tudott, kórházba szállították, de addigra már kómában volt. A CT-vizsgálat nem mutatott ki semmit, Nicolette továbbra is élő halottként feküdt a kórházban, nem is­merte fel látogatóit, rokonait. Egy nap végül is kinyitotta a szemét, és bár nem tudott mozogni az izomgörcsöktől, és nem látott - egyszer csak felsikoltott, majd hamarosan üdvözölte egyik látogatóját. Nem értette, mit keres a kórházban és napokig le sem hunyta a sze­mét. Aztán tizenegy órás alvás után majdnem a régi Nicolette ébredt fel. Érthetően beszélt, pár nap múlva már a testvéreit kergette a kertben. Most újra tanul írni és olvasni, de ez már semmi ahhoz képest, amikor a szülők úgy hitték, nincs már remény, hiszen racio­nális magyarázat még a betegségére sem volt. Az orvosok máig nem értik Nicolette rejtélyes útját a sötétség biro­dalmában. Herold Ágnes Az utolsó kívánság Névjegyeket gyűjt a gyógyíthatatlan portugál kislány

Next

/
Thumbnails
Contents