Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-12 / 36. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1999. február 12., péntek Gondoskodni az idősekről önkormányzati kötelezettség Ötvenszemélyes napközi otthon Végegyházán Végegyháza polgármestere, dr. Farkas László a község igazgatása, valamint háziorvosi munkája mellett nem mindennapi feladatra vállalkozott: kezdeményezője és alapítója a helyi idősek otthonának. Az 50 személyre tervezett létesítményt a közelmúltban külsőségek mellőzésével nyitották meg. Az alig egy hónapos működés alatt mind többen vették igénybe a pihenési, egészség- ügyi és egyéb szolgáltatásokat. Megkérdeztük olvasóinkat Mennyire érzékelik az idei áremeléseket? A településen közel 1000 idős ember él. Azok, akik magányos éveiket szerették volna megosztani másokkal — a nyugdíjasklubon túl —, igényként fogalmazták meg az egész napos ellátást nyújtó otthon létét. Mivel a faluban ilyen szolgáltatás eddig nem volt, a létrehozása gondolatát (akkor még testületi tagként) dr. Farkas László vetette fel. — Miért éppen az idősek szociális ellátását választotta magánvállalkozása céljául? — kérdeztük. — Sokat járom a falut, ismerem az emberek gondjait, bajait, másrészt a megyei regionális fejlesztési központtól is kaptam instrukciókat. Egyszer elmondtam a kollégáknak, hogy miben töröm a fejem, amit többen jó ötletnek tartottak. Közben tavaly felmérést készítettünk, hogy milyen szociális igény lenne a településen. A legtöbben a rendszeres nappali ellátást és a házi segítségnyújtást jelölték meg. A több évre szóló munka első lépcsőfoka — javaslatomra — a napközi kialakítása lett, amelyet a képviselő-testület is egyhangúan támogatott. Ekkor még nem gondoltam, hogy polgármesterként folytathatom az építkezést, ám az élet szerencsés változást hozott. A cél érdekében az általános iskola régi „Hargittai” épületét alakítottuk át. — A beruházáshoz pénz kell. Miből telt az építésre? — Először úgy gondoltam, hogy megveszem az épületet. Két pályázatot készítettem, amelyből csak az egyik nyert. Mivel a cél közös, így felvetődött, hogy pályázni is az önkormányzattal együtt érdemes. Végül a négyéves alpolgármesteri tiszteletdíjamból, a közösen nyert önkormányzati pénzből, valamint saját hozzájárulásomból fizettük a költségeket. A fenntartó jelenleg az önkormányzat, én pedig az intézmény működtetését, irányítását látom el. A most átadott otthonban 2 új munkahelyet is teremtettünk. — Kik vehetik igénybe a napközi szolgáltatásait? — Bárki, aki úgy érzi, hogy kikapcsolódásra, meleg ételre vagy közösségi foglalkozásokra vágyik. Reggeltől 16 óráig tartunk nyitva, melyen belül kötetlen a bejárás ideje. — Milyen szolgáltatásokat nyújtanak? — A napi ebédet a szomszédos napköziben biztosítjuk. Az épületen belül közösségi, pihenő- és tálalószoba, melegítő- konyha, zuhanyozó, orvosi szoba található. Szeretnénk a további fejlesztésekkel minden igényt kielégíteni. Ha kell, megoldjuk a helyszíni fodrászatot, van mosási, tisztálkodási lehetőség és állandó egészségügyi felügyelet. A szórakozásra tévé, video, társasjátékok, újságok szolgálnak. Terv, hogy alkalmanként régi filmeket vetítünk, minikönyvtárat hozunk létre, illetve kirándulásokat és közérdeklődésre számottartó előadásokat szervezünk, sőt fontolgatjuk a rászorultaknak a gyógyfürdő igénybevételének lehetőségét is. Távlati • terv a házigondozás ellátása, valamint esetleges átmeneti szállás kialakítása. Elképzelésünk van a szűkebb körű családsegítői és érdekvédelmi tevékenység végzésére is. — Részemről az idősekről való gondoskodás — mondta Farkas doktor — nemcsak magánvállalkozói és orvosi tevékenység, hanem fontos önkormányzati kötelezettség is. — Mint köztudott, ön társtulajdonosa a nemrég átadott mezőkovácsházi Szent István Otthonháznak is. Érinti-e ez a község lakosait? — Mindenképpen előnyösen. Ha az itt nyújtott ellátás, házigondozás már nem elegendő, akkor a szomszédos városban igényelni lehet a bentlakásos otthonba jutást. — Van-e fedezet a további működéshez? — A fenntartást az állami normatíva, az önkormányzati közreműködés és a saját hozzájárulás biztosítja. Térítési díjat csak az étkezésért kérünk, amely igen kedvezményes. Az elmondottakat természetesen csak kitartó, folyamatos munkával valósíthatjuk meg, de fő cél a minél szélesebb körű és hatékony gondoskodás a községben élő idős emberekről. Halasi Mária Szabó Tímea 21 éves, körös- tarcsai könyvelő: — Sajnos az áremelésekkel nem tartanak lépést a béremelések. Hogy valójában mi és mennyivel emelkedett, nem tudom igazán. Nem dohányzom, kávét nem iszom, alkoholt sem fogyasztok. Az idén ruhaneműt sem vettem, így nem tudom, hogy ott mekkora volt az áremelés. Szüleimmel élek, a villany-, a gáz-, a víz- és telefonszámlákat ők fizetik, amit viszont tudok: minden drágább lett, ezért igyekszem spórolni. Engem az üzemanyagárak érintenek, ugyanis nap, mint nap autózom, a tankoláskor érzékelem az új árakat... Pálfiné Salamon Anna 38 éves, békési vállalkozó: — Vállalkozóként azt mondhatom: szállítóink a nagykereskedelmi árakban eddig nem érvényesítették az új, emelt árakat, régi áron szállítanak, az áremelésekről még nem tájékoztattak bennünket. Háziasszonyként már jobban érzékelem az árváltozásokat. Általában havonta egyszer, diszkontban vásárolom meg a háztartásba szükséges dolgokat, nemcsak azért, mert ott olcsóbb, hanem azért is, mert a m.upka mellett nincs túlságosan sok időm a boltba járásra. A villany-, a gáz- és telefonszámla feketelevese ezután következik. Úgy számoltam, hogy az eddig ismert áremelések a családban legalább tíz- százalékos többletkiadást jelentenek. Salamon Anikó 22 éves, békési főiskolai hallgató: — Azt hiszem, kevés olyan áruféleség lesz, aminek az árát nem emelik az idén. Már a zsebünkön érezzük a közlekedés, a telefon, az üzemanyag drágulását, a gyógyszerárak is változtak, illetve változnak, a boltokban sem csökkent semminek az ára. Úgy érzem, a megélhetési költségek magasabbak lesznek, mint tavaly. A szakkönyvek, amik tanulmányaimhoz szükségesek, drágultak. Csoporttársaimmal majd megbeszéljük, hogy ki melyik könyvet vásárolja meg, s beosztjuk, hogy ki mikor használja. Székely Márton 46 éves, mezőbe- rényi rendőr: — Igazából még nem tudtam felmérni, hogy családomnál mit jelentenek az áremelések, de egy biztos: minket is érzékelhetően érint. A boltban a feleségem vásárol, így arról nem tudok nyilatkozni, hogy ott mennyivel emelkedtek az árak. A gáz árának emelése engem nem érint, ugyanis fával fűtünk, s azért nem kell pénzt kiadni, mert van egy erdőm, s onnan engedéllyel magam vágom ki a tűzrevalót. Állattartással is foglalkozom, saját részünkre vágunk, így a húsárakat nem ismerem. Ámi érint, az az üzemanyag és az autóbusz viteldíja: az egyik gyerekem Csabára, a másik Tárcsára jár dolgozni. Végegyházán a közelmúltban átadott napközi otthon máris kedvelt tartózkodási helye az idős embereknek. Ottjártunkkor a napközi topjai éppen látogatást tettek a szomszéd városban, míg az „otthonmaradó” 73 éves Gedó Béláné és Kéri Jánosné gondozó csendes kártyapartival ütötte el az időt fotó: such tamás — sz — FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szívesen meghallgatnák mások véleményét is. Arra kérjük Önöket, ezeket a kérdéseket írják le, és mi feltesszük azokat az utca emberének. Beküldési cím: Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasóinkat. BankVVustria Creditanstalt BA/CA Prémium Számla Látra szóló, sávos kamatozású bankszámla, mely segítségével teljes körű banki tevékenységet folytathat Éves kamatláb EBKM 0— 500 000 6,40% 6,73% 500 001—2 000 000 11,25% 12,15% 2 000 001—3 500 000 12,25% 13,31% 3 500 001—5 000 000 13,60% 14,89% 5 000 001— 14,00% 15,36% A kamat elszámolása naponta, a napi záró számlaegyenleg alapján történik. Kamatjóváírás minden naptári negyedév végén. • Elérhető telefonbank és electronic banking rendszeren keresztül is. • Bankkártya csatolható hozzá. • A számláról befektetni is lehet. Bővebb felvilágosításért kérjük forduljon üzletkötőinkhez: 5600 Békéscsaba, Kossuth L. tér 2/A. Telefon: 06 (66) 446-346. Ötesztendős a hírlapterjesztési hálózatunk Akinek sorsolással lett munkahelye Sorozatunkban az öt éve hozzánk szegődött kézbesítőket mutatjuk be, így (is) megköszönve hűségüket, munkájukat. A fociszezonban a korán munkába igyekvők tőlem kérdezik meg a hétvégi eredményeket... FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS — Szerencsével kerültem a Békés Megyei Hírlap kézbesítői közé: amikor ezt az állást meghirdették, nekem még nem járt a megyei lap. Az egyik ismerősömnél voltam, s ott került a kezembe az a példány, amelyikben szerepelt a hirdetés. Benyújtottam én is a pályázatomat, s amikor behívtak az elbeszélgetésre, akkor derült ki, hogy tizenöten vagyunk. Mivel mindenki megfelelt az elvárásoknak, így sorsolással döntötték el, hogy ki lesz az a négy személy, aki Mezőberényben kézbesíti majd a lapot — emlékszik vissza Varga István, az a 31 éves kézbesítőnk, akinek autófényező a szakmája. A városban ő az egyetlen, aki a saját kézbesítőhálózatunknak alapító tagja. A másik három körzetben cserélődtek a kézbesítők, van olyan, ahol többször is. — Körzetemben 252 előfizető él, s vannak olyan olvasók, főként az idősebbek, akik már hajnalban csak azért tesz- nek-vesznek az utcán, hogy megvárják az újságot — hallom. Mint mondja, fél háromkor csörögne a vekker, ha hagyná, ugyanis már óra nélkül felébred negyed három után. — Egy példányt indulás előtt átfutok, hogy tudjam mi is van a lapban — folytatja. Megtudom: a lakótelepen van olyan olvasónk, aki pizsamában, köntösben a lépcsőház harmadik emeletén toporogva lesi jöttét, s amint megérkezik, máris leenged egy spárgát, melynek a végén van egy csipesz, s annak segítségével húzza fel az újságot. — A kényelem érdekében az ember leleményes — neveti el magát, majd megtoldja: Azok, akik előfizetik a lapot, nagyon várják azt, s mint mindenütt, így Berényben is elsősorban a helyi hírekkel. Az olvasókkal nap, mint nap találkozom, s bizony nagyon sokan elmondták, hogy hiányolják a városoldalakat, nem szeretik a sok hirdetést. A fociszezonban a korán munkába igyekvők tőlem kérdezik meg a hétvégi eredményeket, így amolyan információs szerepet is betöltők — teszi hozzá. Mint mondja, az éjszakában kerékpárján magányos farkasként közlekedik, a kutyákkal békét kötöttek. Olyannyira, hogy akad közöttük, amelyik — mint valami testőr — végigkíséri a tíz kilométeres útvonalán. — Szabadságra szokott-e menni? S ha igen, ilyenkor ki helyettesíti? — Minden nyáron elmegyünk a feleségemmel legalább egy hétre nyaralni, ilyenkor édesanyám kézbesíti a lapot. Az olvasók tudják, hogy más viszi az újságot, ugyanis másképpen van összehajtva, máshogyan áll a postaládában. Az előfizetők megismertek, s úgy érzem, az évek során megszerettek — mondta búcsúzáskor Varga István. (z)
