Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-09-10 / 7. szám
8 HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. január 9-10., szombat-vasárnap Verselő Ezen a héten Kovács Pál, lapunk tervezőszerkesztője mutatja be kedvenc versét. A „sötét” középkorban élt az a költő, kinek egyik verse olvasása közben mindig különös borzongás fog el. Ez Francois Villon Haláltánc ballada című műve. (Ebből közlünk részleteket.) A vers az eltelt életről, az elmúlásról szól, mely mindenkit elér, nem lévén tekintettel rangra, címre. Ilyenkor az ember általában megpróbál alkuba bocsátkozni a „kaszással”. Villon versében ezt teszi a császár, az orvos, a gyermek, az örömlány, a bankár, a dáma, az alkimista, a püspök és a paraszt is, ám a halál hívó szava mindig erősebbnek bizonyul. A vers visszacsengő refrénje elgondolkodtat jelen életünk teljességén, ésszerű eltöltésén is. Francois Villon Haláltánc ballada i Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térdenállva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján. — ,Mit sírsz” —rivalt reá—„bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld"... S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje, elfújta, mint a porszemet. —Kényúrként éltünk mindahányon, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! 5 Éjfél borult a háztetőre, kuvikhang szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az út kereszten. vtjuloronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz fülébe súgta: ,fásd, szamár, pénzeszsákod hiába véded, meghalsz, s a kincset elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem." — Kufárok voltunk mindahányon, s az évek szálltak mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! 9 A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: ,,Görnyedt testünknek nincsen ára és meghalunk, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm: egyet tégy nekem: ha vinned kell, szórd szét trágyának ejestet kinn a réteken!” Ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél... — A földbe térünk mindahányon, s az évek szálltak mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk. Jézus Herceg! Tarján Györgyi nyolcadik éve Los Angelesben él Születésnaptól születésnapig számolja az éveket „Olyan még egszer sem történt, hogy hajnalig szórakoztunk volna” (Tarján Györgyi az Egy erkölcsös éjszaka című filmben) Nem a bolondozás, nem a felhőtlen szórakozás, nem a hajnalig tartó dínomdánom napja december 31-e Tarján Györgyi életében. A mostani volt a nyolcadik szilvesztere, amelyet amerikai férjével Los Angelesben töltött, de akárcsak az előző években, most is a megnyugvást jelentette számára. — Amíg Budapesten éltem, valahogy mindig izgatottan vártam ezt a napot; tervezgettem, készülődtem, pontos menetrendet írtam, mikor, hol, kinél, kivel találkozom. Véget ért az előadás, amelyben játszottam, és már mentem is bulizni. Még az utcán is jól éreztem magam. Hagytam, hogy sodorjon a tömeg, és bámultam az embereket. Los Angelesben mindenki begu- bózik, vagy partira megy, ahol egész éjjel nagy az eszem-iszom, de semmi elérzékenyülés, hogy vége az évnek, és megint öregebbek lettünk. Itt senki sem mászkál az utcán, mint odahaza, mert mindenki tudja: a spanyolok nem sokat vacakolnak. Ha pisztoly van a kezükben, nekik bárki céltábla lehet. A veszélyt pedig el kell kerülni. New Yorkban éjféltájt mindenki az év utolsó perceit számolja a Time Square hatalmas órája alatt. Los Angelesben ilyen nincs. Mi ezt a televízióban nézzük némi időbeli eltolódással. A férjemtől tudom, hogy vannak, akik szilveszter éjszaka sétálnak egyet az óceán partján, és onnan csodálják a fényeket, a tűzijátékot. Tőlünk körülbelül negyven kilométerre van az óceán; én még nem sétáltam ott december végén soha. — Kedvenc helyei bizonyára mégiscsak vannak. — Szilveszter napján szinte minden családban ugyanaz a program. Legalábbis ami a délutánt illeti. A mozi. Los Angeles a film városa, ide mindenki színésznek jön. Vagy álomkergetőnek. Itt még a cipész és a fodrász is azzal áltatja magát, hogy egyszer majd világhírű lesz. Délelőtt szinte teljesen kihaltak az utcák, a bevásárló- központok viszont leírhatatlanul zsúfoltak. Mindenütt szól a zene, nagy a nyüzsgés, ezerféle kaját kínálnak a kínai és az olasz gyorsétkezdék, az év végi árleszállítások elképesztő tömegeket vonzanak. Délután pedig ott a mozi. Már ha be tud jutni valamelyikbe az ember. — Nem is hiányoznak már a régi szilveszterek? Nem vágyik haza, ha nem is pár napra, de legalább néhány órára? — A körúti szilveszterek kellemes hangulata még ma is erősen él bennem, mégsem mondhatom, hogy ez az, ami nagyon hiányzik. Inkább a barátok. Volt olyan év, amikor ötvenen buliztunk Gálffy Laci lakásában. Az emlékezetes éjszaka marad számomra. Vagy az erdélyi szilveszterek, a nagyszüleimnél, gyerekkoromban. Ahol a főtt virsli és a torma mindig ünnepi eledelnek számított. Felnőtt fejjel, mielőtt kijöttem volna Amerikába, egyszer az is előfordult, hogy a szilvesztert egyedül töltöttem. Előtte persze füllentenem kellett. A családomnak azt mondtam, hogy a barátaimmal leszek, nekik pedig azt, hogy az anyámmal és a nővéremékkel. Egyszerűen nem vágytam sehová. Ültem otthon a szőnyegen, körberaktam magam szebbnél szebb könyvekkel, képzőművészeti kiadványokkal, és vagy azokat lapozgattam, vagy a tévét néztem. S mivel elhúztam a függönyt az ablakon, a hold gyönyörűen beragyogott hozzám, ettől pedig egyszerűen szabadabbnak éreztem magam. Még a telefont sem vettem fel. — Feleségként és három gyerek pótmamájaként ugyanezt, gondolom, aligha engedheti meg magának. — A gyerekek bulizni mennek, és csak aludni jönnek haza, vagy ha úgy döntenek, akkor az édesanyjuknál maradnak. Igazából tehát csak a férjemre kell figyelnem, de nagy szerencsémre ő sem az a típus, akiről egész éjjel gondoskodnom kellene. A szilveszter ugyanis az ő életében sem egy rendkívüli nap. — Szomorúságot sosem érez szilveszterkor? Nincsenek pillanatai, amikor azon bánkódik, hogy megint elmúlt egy év, és újabb „gyűrűt” hagyott a lelkén? — Én születésnaptól születésnapig számolom az évet. December 31-e számomra nem több, mint hagyomány, szokás, káosz. De hogy szomorkodnék? Soha! Ilyenkor rendszerint arra gondolok, hogy mennyi érdekes, izgalmas dolog történt velem tavaly óta. És ugyanezzel az érzéssel nézek a következő esztendő elé is. Valahogy mindig abban bízom, hogy jövőre még színesebb, még sűrűbb lesz az életem. Szabó G. László Sok szép gyulai lakóház és középület őrzi keze nyomát N. Szabados Antal építész Gyula magyarvárosi részében lakó földműves család gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja N. Szabados Antal, anyja Váradi Julianna volt. A fiatal Antal gyerek kőműves mesterséget tanult és tehetségére vall, hogy 19 évesen felépítette a saját lakóházát. Szakmai felkészültségét tanulással fejlesztette és mint építész hamarosan vállalkozó lett. Épített lakóházakat, többek között sógora, Bomhauser Ferenc serfőzőmester Városház utca 21. szám alatti, közelmúltban lebontott házát (ma a Kézműves cukrászda áll a helyén), de számos gyulai középülét „felhúzása” is az ő nevéhez fűződik: az 1872-ben megnyitott Első Gyulavárosi Takarék- pénztár székháza (Városház utca 10.), az 1891— 1892-ben Gyulaváriban épült református templom, az 1892-1893- Magyarvárosi földműves csa- ban elkészült új Iád gyermekeként látta meg a vágóhíd. N. Sza- napvilágot bados Antal az arad—Csanádi vasút építkezésében is jelentős részt vállalt (vasúti őrházak, kisebb hidak, átereszek és más műtárgyak készítését vállalta). Munkáit ma már nehéz volna összeszámlálni, N. Szabados Antal nemeslevéllel rendelkező városi képviselő, virilista polgár, építési vállalkozó volt. Első házasságát Ráfi Klárával (1836—1864) kötötte 1856-ban, aki nyolcévi házasság után elhunyt. Gyermekük nem született. Másodjára Cziegelbauer Amáliával (1831—1880) lépett házasságra 1865-ben. Ebből a házasságból született József fia, aki a mesterségben utóda volt és hírneves építészként sok szép gyulai épület (katolikus gimnázium, harisnyagyár, rendőrségi palota, Béke sugárúti házak, egyéb épületek) megalkotója volt. N. Szabados Antal Cziegelbauer Amália halála után, még abban az évben harmadszorra is megnősült, Litska Borbálát (1850—1910) vette el. Ebből a frigyből hét gyermeke született, közülük négyen kisgyermek korban meghaltak. Gyulán, a Szent József római katolikus temetőben Técsy László szobrászművész készítette el az N. Szabados család síremlékét. Itt nyugosszák örök álmukat az apa a harmadik feleségével, valamint József fia a feleségével, és az ő leszármazottaik. A síremléket a Budapesten élő idős rokonság ma már nem nagyon tudja gondozni. Jelen emlékeztető írásunkkal tegyünk a sírjukra néhány szál színes virágot, hogy emlékük, mint az építményeik, továbbra is közöttünk maradjanak. D. Nagy András Síremlékét Técsy László szobrászművész készítette Száz éve hunyt el N. Szabados Antal építész „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve a múlt év végén útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illusztrációkkal, amelyek átfogják történelmünk legfényesebb időszakát. Hétvégi magazinunkban hétről hétre ugyanezen a helyen találnak egy-egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három lehetséges válasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezernyolcszáz- negyvennyolc, te csillag. A megfejtést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, s valamennyi hibátlan megoldást a rejtvénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nyereményekkel. Tehát a játékba bármikor be lehet kapcsolódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de minél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló utáni sorsoláson 1848—49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. Irodalomajánlat: Hüttner Vilmos: Békés (Magyarország megyéi, 1982.), Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848—49. (Képes Történelem sorozat), Scherer Ferenc: Gyula város története II. (1938.), Závodszky Géza és Hermann Róbert: Nemzet születik (Új Képes Történelem sorozat), Glatz Ferenc: A magyarok krónikája (1996.), Sisa Béla: Békés megye műemlékei II. (1981.), Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete I. (1985.), Ezemyolcszáznegyvennyolcz. Magyar szabadságharc 1848—49-ben. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben (1898.) A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állították össze. 6. Melyik Békés megyei városba ért el először a 48-as forradalom híre? a) Gyula b) Békéscsaba c) Szarvas Előző heti feladványunk megfejtése: b) Táncsics. Egy-egy tollat nyertek: Balogh Endre (Gyula), Hűli Barbara (Végegyháza), Kovács Lászlóné (Kétegyháza). A forradalmi város egy jellegzetes épülete — egy 1922-es képeslapon
