Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30-31 / 25. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. január 30-31., szombat-vasárnap l^fom Új háziorvos, (w) Sar­kadon a harmincöt évig kör­zeti és háziorvosként tevé­kenykedő dr. Szabó László november 1-jétől a város fő­állású alpolgármestereként dolgozik. A körzetében megüresedett álláshelyet de­cember 15-től dr. Pap Sán­dor háziorvos tölti be, aki ez idáig a Gyulai Megyei Pándy Kálmán Kórházban gyógyított. Fogadóóra, (c) Ando György, a békéscsabai szlo­vák kisebbségi önkormány­zat elnöke február 1-jén, hétfőn 15—17 óráig fogadó­órát tart Békéscsabán, a szlovák kisebbségi önkor­mányzat helyiségében (Sza­badság tér 11—17., III. emelet, 14. iroda). Állatvásár tilos! (cs) Malaconként a huszonöt fo­rintos helypénzből nem le­het felvállalni a csanád- apácai állatvásártér fejlesz­tését. Kupecek áruinaik itt zömében, a helybeliekre ez nem jellemző. A kocsiról történő adásvételre azonban szigorú szabályok vonatkoz­nak. Mi lehet a megoldás? — a kérdésfelvetés a leg­utóbbi testületi ülésen fogal­mazódott meg. A képviselők egyhangú véleménye, hogy február elsejétől szűnjön meg a településen az állat­vásár. Véradás, (fm) Február 2- án délelőtt 8—11 óráig a bé­késcsabai ifiház nagytermé­ben véradás lesz, melyre el­sősorban a kulturális intéz­mények munkatársait várják a szervezők. Bátyus hál. (fm) A bé­késcsabai Városi Nyugdíjas­egyesület Dózsa György út 35. szám alatti széldiázában bátyus farsangi bált rendez február 2-án 17 órakor. A program: élő zene, tombola, tánc. Betörések, (b) Békéscsa­bán a Berényi úton található Span Kft. irodájába tegnapra virradóan ismeretlenek láto­gattak, akik 900 ezer forint ér­tékben kéziszerszámokat, szá­mítógépet és telefaxot tulajdo­nítottak el. A megyeszékhe­lyen egy Gyár utcai lakásban eddig ismeretlenek tették tisz­teletűket. A látogatók egy 100 ezer forintos antikszekrényes órát tulajdonítottak el. Égett. (b) Geszten a Kossuth utcában egy szalmával fedett libaól égett. A keletkezett kár meghaladja a 70 ezer forintot. Európai uniós iskolai programok Bizonyára hosszabb távon együttműködik majd a békéscsabai Trefort Ágoston Szakképző In­tézet a finnországi Mikkeli Szakképzési Intézettel fotó: lehoczky Péter Tegnap a békéscsabai Trefort Ágoston Villamos- és Fémipari Szakképző Iskola látta vendé­gül azt a kilenc tagot számláló, iskolai vezetőkből álló csopor­tot, akik Békéscsaba testvérvá­rosának intézményétől, a Mikkeli Szakképzési Intézetből érkeztek. Látogatásuk céljáról, a két iskola közötti kapcsolatról kérdeztük Marton József igaz­gatót: — Néhány éve már Magyar- ország is részt vehet — megfe­lelő partnerekkel együttműköd­ve — az oktatást segítő európai uniós pályázatokon, ezekből is a Comenius vagy a Leonardo da Vinci programokat említeném. Iskolánk már olasz és német partnerekkel felvette a kapcso­latot, most a Raiila Ruuskanen igazgatónő vezetésével érkezett finn iskola képviselőivel tár­gyalunk arról, milyen közös pá­lyázatokat készíthetnénk. A ta­lálkozás természetesen jó alka­lom arra is, hogy megismerked­hessünk egymás képzési rend­szerével is. A vendégek ma el­látogatnak még a kereskedelmi iskolába is, délután pedig a pol­gármesterrel és az okatási bi­zottság tagjaival találkoznak a városi önkormányzatnál. B. Párkányi Adrienn Pusztaszőlős megy vagy marad, a folytatás bármi lehet Komlós kontra Kaszaper? (Folytatás az 1. oldalról) Szeptember 14-én testületi ülés elé került a téma — sorolta a történteket Juhász Pál és hiba­ként rótta fel, hogy a puszta- szőlősiek a fogadókész kasza­peri önkormányzattal igyekez­tek a dolgokat irányítani. — Tudniuk kell, hogy az itt élők 50+1 százaléka dönti el, hogy a településrész megy vagy marad. Egyébként a területváltás a nap­tári év első napján léphet ha­tályba — tájékoztatta a hallga­tóságot a város első embere, miközben a sorok közül néhá- nyan már a sérelmeket sorolták: miért nem volt hat hónapig or­vosuk, miért nincs szép kultúr- házuk, járható útjuk, jó vizük... — Ä kastélyt értékesíteni akartuk, hogy annak az árát visszaforgassuk, a posta, a presszó és a volt szolgálati la­kás épületét felújíthassuk. De leállítottuk az ügyletet, mert azt hitték volna, kiáruljuk maguk alól ezt a valamirevaló ingat­lant! Miért tekintik magukat gyarmatnak? Miért hiszik azt, Tótkomlós kihasznája Puszta­szőlőst? Amikor több évre visszamenőleg hátralékaik van­nak a kommunális adó befizeté­sével, a tavalyi gépjárműadó­val. Az önkormányzatnál is je­lentkeznek költségek: közvilá­gítás, szemétszállítás, iskolajá­rat, segélyek kifizetése. Azt pe­dig határozottan visszautasí­tom, hogy itt a tótok próbálnak irányítani! Ezt felejtsék el és az ilyen felhangoktól óvjon meg az Isten bennünket! — érvelt Juhász Pál, majd a fogadók ne­vében Kaszaper polgármestere, Csürhés István tájékoztatta az érdeklődőket. — Önök a nyáron kerestek meg bennünket, akkor azt mondtuk, készítsenek felmé­rést, mennyien akarnak átkerül­ni hozzánk. A szándék megfo­galmazódott, a törvényesség betartásával a népszavazást meg lehet szervezni, utána a két önkormányzat folytathat tár­gyalásokat, végül 2000. január elsejétől Pusztaszőlős hivatalo­san is Kaszaper közigazgatási területének részévé válik. Kicsi község vagyunk, de amit elér­tünk, arra méltán lehetünk büszkék — magyarázta a jövő kilátásait Csürhés István, aki úgy ítélte meg, hogy Szőlős lát­ványos fellendüléséhez leg­alább 15-20 év kell, száznegy­venmillió forintot kellene itt be­fektetni ezért. — Kínos ez a helyzet — morgott maga elé egy helybéli. Volt, aki hangadó módjára győzködte a komlósi vezetőt, más inkább behúzta maga után az ajtót és távozott. Az indula­toktól sem mentes találkozón a kívülállónak úgy tűnt, valami elkezdődött Pusztaszőlősön, de a folytatás bármi lehet. Cs. I. VÉLEMÉNYEK Tanulj meg elengedni! Fiatal, tervekkel teli, világmegváltó lendülettel élő fiatalokat sirat az ország. Ok azok, akiknek már nem lehetnek álmaik, céljaik e világon. Őket többé nem ölel át szerelmes társ, nem ba­busgat féltő anyai kéz, nem kíván nekik hosszú életet a bölcs nagymama. Nekik nem adatik meg az anyaság semmihez sem hasonlítható érzése. Értelmetlen haláluk felett kesergünk mi, akikre még nem mért a sors ily’ kegyetlen csapást. Valójában mindannyian veszítettünk már el szeretteink közül valakit, barátot, jó szomszédot, vagy egy igaz társat. Teltek a napok, és nem volt más választásunk, a döbbenetén felül kellett kerekednünk. A „mi lett volna, ha” gondolatokat el kellett hes- segetnünk, hogy a találgatások helyett tartalmas hétköznapokat élhessünk. Császárné Benke Máriának a szavai jutnak az eszembe, ha ilyen szörnyű híreket hallok, vagy ha engem fel­dolgozhatatlan, értelmetlen fájdalom ér: tégy rendet a fejedben! A rossz érzéseid szaladjanak át az agyadon! Elveszítettél vala­kit? Őrületesen szenvedsz? Ne arra gondolj, milyen rossz neked nélküle! Magadat ne sirasd! Tanuld meg elengedni a másikat! Fogd fel így: mennyire jó, hogy volt nekem! Gondolj a szép emlékeitekre, amiket közösen megéltetek — talán még mosolyt is tudsz varázsolni az arcodra. Erőszakoskodj a gondolataiddal, győzd le a rosszakat! Akard! Egyszer sikerül! Az élet megy tovább — micsoda közhely, de igaz! Nekünk még megadatik, hogy szeressünk Valakit, átöleljük a kedvest, álmodozzunk a holnapról, kedveskedjünk a hozzánk közelál­lóknak, munkánkban kitaláljunk valami újat —- hogy tartalma­sán éljünk. Csete Ilona Cirkusz az olimpiából?! „Melyik modem és a jelenkori igényeknek meg­felelő gondolkodási rendszerben találjuk meg azt az erkölcsi ellensúlyt, amely a modem atletizmust megóvhatná attól, hogy bevonják az üzletcsinálásba, és így végül mocsokban végez­ze?” Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpi­ai játékok megalapítója tette fel ezt a kérdést 1895-ben. Sokáig az általa hirdetett olimpiai eszme valóban megóvta a játékokat a szennytől és mocsoktól. Hozzájárult a népek megbékéléséhez, becsületes, tiszta versengést, a győzelem és a vereség méltóságteljes elvi­selését, egymás tiszteletét jelentette. Lehettek világégések, fel­használhatták a játékokat politikai célokra, például távolmara­dásokkal, de a sport legnagyobb ünnepe mindent kibírt és le­győzött. Coubertin báró azonban most minden bizonnyal forog a sír­jában. Az üzletcsinálás és a mocsok „egybekelése” napjainkra valósággá vált, a tiszta eszközökkel történő versengés, a szabá­lyok betartása már a helyszínek kiválasztásánál csorbát szenve­dett. Valószínűleg több olimpiai lángnak kell felgyúlnia ahhoz, hogy „elégesse” a szennyet, és az olimpia visszanyerje méltó­ságát. Ha egyáltalán lesz még olimpia ebben a formában. Szárnyra kaptak ugyanis olyan hírek is, hogy az lenne a legtisztessége­sebb, ha becsuknák az olimpia kapuját és más néven hívnának életre valami hasonlót. Akik ezt vallják, azzal indokolnak, hogy ezt a „sarat” soha nem tudja teljesen lemosni magáról a mozga­lom. Ami most zajlik, az az olimpiai eszme megcsúfolása. Valóban távol állnak ettől a napvilágra került botrányok, de kétlem, hogy a megszüntetés és valamiféle újjáteremtés lenne a legcélszerűbb megoldás. Ahogy Clinton lehet jó elnök attól, hogy „rájárt” Monica, úgy az olimpia is megmaradhat a sport legnagyobb ünnepévé attól, hogy fenti emberek besározódtak. Az olimpia ugyanis története során már bizonyította: sok min­dent elragadhatnak az emberektől, de a játék örömét, a közös­ségi élmény ezen formáját már nem. Nyemcsok László „MAJD MEGÖREGSZEL ÉS BÁNNI FOGOD, HOGY BÁNTASZ, — AZT, AMIRE BÜSZKE VAGY MA. A LEL- KHSMERET MAJD BEKOPOG, S NEM LESZ EMLÉK, MELYBEN MAGADRA HAGYNA.” (József Attila) Egy volt diák nemes gesztusa Egymillió forintos alaptőkével új alapítványt hoztak létre a szeghalmi Péter András Gimná­ziumban. Az alapítvány az egykori diák, Pálfi János nevét viseli. Pálfi János Füzesgyarmaton született, s 1940-ben a szeghalmi Péter András Gimnázi­umban érettségizett. A férfinek az volt a vég­akarata, hogy felesége egy jelentős összeggel alapítványt hozzon létre a Péter András Gimná­zium javára. A Pálfi János Alapítvány a napokban került bejegyzésre. Ezt követően az 5 tagú kuratórium is megtartotta alakuló ülését. A Pálfi János Ala­pítvány minden évben a Péter András Gimnázi­um nyolc diákját pénzbeli támogatásban része­síti. A támogatottak közül négy tanuló füzesgyarmati lesz. A további négy támogatást az iskola azon tanulói kapják, akik matematiká­ból (ketten), illetve magyar nyelv és irodalom­ból (szintén ketten) a legjobbak. Ennek a tanévnek a végén viszont összesen csak négy támogatást (hisz a Pálfi János Alapít­vány csak most, iskolai félévkor jött létre) ítél­nek oda. M. B. Ízelítő a tartalomból: Túlélők a busztragédiáról * Szí­nész, aki tálcáról ette a bugyit ¥ Megszólal a gyulai Vörös Zsaru ¥ Potyáznak a tűzoltókat nem támo­gatók? Mi történt az Operett­bálon? # Hová lett Zalatnay 100 milliója? ¥ Edzéslesen az FTC-nél * Titkos tárgyalások a Vasas és az Újpest egyesítéséről? ¥ Csabaiak Európa csúcsain A busztragédiáról szóló írás egy részlete: „A tehetséges kis rajzművésznek, Csordás Evelinnck mindössze ennyi adatott meg. Élete ugyanolyan befejezet­len, mint utolsó rajza. — Amikor elbúcsúztunk egymástól, átölelt, és csak annyit mondott: életem legszebb hete előtt állok — emlékezik vissza égő szemekkel kedves tanítvá­nyára Vörös Lívia osztályfőnök. Az osztálytársai egytől egyig szerették, már közösen tervezgették a márciusi születésnapi buliját. Halálhírét a legtöbben még most sem tudják felfogni. Padján a tragédia óta állandóan mécses ég, a táblát társainak búcsúszavai fedik. Utolsó történelemdolgozata fénymásolt fo­tója mellett fekszik.” Képes heti hírmagazin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents