Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-21 / 17. szám
II Televíziós személyiségek 1999. január 21., csütörtök Győrfi Gabriella könyvének bevezetője Kedves Barátaim. „Csaba Ha'nyomtatásban is megjelenik előszavam, úgy ragaszkodom hozzá, hogy az is benne legyen, milyen régóta várakoztatom Önöket, mint felkért és megtisztelt „előszóíró”. Megérdemlőn, hogy hanyagságomat az utókor is olvassa. Bocsánat tehát, hogy csak most... Én kértem, hogy küldjék el előbb magát a művet, amihez az előszó kell, mert anélkül nem is tudom, mit vezetek be... Örülök, hogy láttam, elolvastam. így könnyebben beszélek Önökhöz, és nem a majdani olvasókhoz. Persze, remélve, hogy egy kicsit nekik is szól, ha nem is róluk. Először is: a magunkfajta csak magunknak fontos. És ez így van jól. A tévés igenis higgye azt, hogy minden egyes perc, amit nézői elé tár, a világ kerekét is megfordíthatja. Az sem baj, ha úgy érzi, hogy mindig mindenki, aki nézi, issza minden szavát és örökké emlékezetébe vési. Ez nagyon jó — ha a felelősségérzetet növeli. De nagyon rossz — ha fontoskodáshoz, magamutogató önhittséghez vezet. Másrészt viszont, a nézőinket egyáltalán nem izgatja, nem foglalkoztatja, hogy mi milyen körülmények közt, milyen nehézségetv”-sek! két legyűrve hozzuk létre opu- szainkat. A munkakörülmények kizárólag ránk tartoznak, a teljesítmény pedig nem tűr magyarázkodást. Másodszor: lehet, hogy a Csaba Tv nagy, igazi városi tévéállomássá nő. Őszintén remélem, persze — ha Önök is ezt szeretnék. De egyet higgyenek el nekem: soha nem lesznek olyan boldogok, soha nem szerez a munka olyan mámorító örömet majd, mint mostanában, amikor pedig nap mint nap az egzisztenciáért, a fennmaradásért is kell vívni. Mind a mai napig nosztalgiát érzek a régi, romantikus idők után. A végletekig iparosodott, a gépi úton létrehozott tévé már csak profizmust,- magas fokú szaktudást igényel. Azt ugyan nagyon is, de a szív, az önfeláldozó vállalkozó kedv, a nagy „dure mars” már oda nem kell. Sőt, ott már bajt jelez. Mosolyogva, de higgyék el, szeretettel és néha irigykedve olvastam könyvüket. De szívesen tartanék újra ott, ahol most Önök! Pedig most sokkal nehezebb, mint akkortájt volt... Sikereket és sok-sok örömet kívánok! Vitray Tamás Felejthetetlen hetek Amerikában „Elsők akartunk lenni...” Szudár Lászlót, a Csaba Televízió ügyvezetőjét kérdeztük a tévé 8 éves fennállása alatti élményeiről, emlékeiről. — Minden nap öröm, amikor műsort készítünk. Jólesik, ha levelet kapunk a nézőktől, bár ezekben általában kéréssel, kérdéssel vagy panasszal fordulnak hozzánk. A pozitív véleményeket inkább a buszon vagy az utcán hallani. Az kell mondjam, hogy az élmények pillanatokhoz kapcsolódnak, míg ezzel szemben a gondok és problémák sokkal jobban meghatározzák az életünket. Az egyik legnagyobb sikernek könyveltük el, amikor kábelről áttértünk sugárzásra. Ki kellett költöznünk a tévétoronyhoz, és egy héten keresztül csak szendvicsen és kolbászon éltünk, de nagyon jól éreztük magunkat. Élményszámba megy a félévente megrendezett bográcsgulyás-partink is. Ilyenkor a stáb minden tagja ontja a sztorikat. Major Gyula és én pedig a főzőkanál mellett állunk. Ezek a délutánok felszabadultak, elterelik a figyelmet a mindennapok gondjától, rohanásától. Ami számomra a legkedvesebb élményt és emléket jelenti, az egy 3 hetes amerikai szakmai körút, amiben tavaly nyáron lehetett részem. 1995- ben a Csaba Televízió jelentkezett egy amerikai pályázati pénzt felhasználó oktató programsorozat sugárzására. A közreműködésünket kéthetes amerikai szakmai gyakorlattal honorálták, amiben Wágner Bea vezetésével egy hétfős helyi csapat vett részt. Kovács Tiborral lehetőséget kaptunk egy kőrúthoz, ahol az Egyesült Államok nagy tévéstúdióit látogathattuk meg, mint például az ABC-t vagy a CNN-t. Beszélgethettünk Ted Capel-vel, aki a világ legnézettebb külpolitikai műsorának vezetője. Eszmecserét folytattunk Arcansas állam külügyminisztemőjével a mezőgazdaság itthoni és kinti problémáiról. Tárgyalhattunk az amerikai törvényalkotóktól a riporterekig szinte mindenkivel. Láthattuk, odakint nem kérdés, hogy szükséges-e a helyi televízió, mint nálunk. Technikai problémákkal sem küszködnek. Kizárólag a műsorok tartalmára, szellemére összpontosítanak. Mindig a szemük előtt lebeg, hogy a terméket, legyen az egy híradó vagy egy show- műsor, el kell adni. B. G. Major Gyula, a Csaba Tévé egyik kitalálója reklámfotósként, majd amatőr filmesként indult a pályán. Több dokumentum- és portréfilmet készített, melyekkel pályázatokat nyert, nemzetközi fesztiválokon vett részt. A kezdetekről, a Csaba Televízióról egy kávé mellett beszélgettünk. — A nyolcvanas évek végén a Lencsési Közösségi Televízióval kezdődött. Ott már működött egy csapat, de a 90-es évekre kifulladt a dolog. Ekkor született az ötlet, hogy kellene csinálni egy tévét. Ehhez kellett megfelelő csapat, így összeszedtük azokat az embereket, akikről úgy gondoltuk, hogy együtt tudunk dolgozni. 1991. január 15-én megalakult a Csaba Tévé. A cégbíróság akkor jegyezte be Első Csabai Televíziós Betéti Társaság néven. A névválasztás nagyon fontos volt, mert mindenképpen elsők akartunk lenni, akik hivatalos formában, vállalkozásként működtetnek televíziót. Rendkívül sokan voltak, akik annak idején meg akarták ezt akadályozni. Nem tudták elképzelni, hogy néhány fiatalember ezt meg tudja csinálni. Azt jósolták, ez nem fog menni. Az elején én is azt mondtam, ha az első évet túléljük, a Csaba Televízió hosszú életű lesz. — A nyolc év alatt egyszer sem került képernyőre, nem vezetett műsort. A televíziózásnak ez az oldala nem hiányzott? — Nem. A kamera mögött álltam mindig és ez tökéletesen kielégített. Én az egésznek a vizuális jellegét próbáltam megadni, és nem hiányzott az, hogy szerepeljek. Találtam erre sokkal jobb társakat. — Rádióműsort viszont vezetett. Részt vett a helyi rádiózás megszületésében is. — A rádiózás az egészen más. Egy nagyszerű dolog, ahol az ember pillanatok alatt le tudja mérni, hogy jó volt vagy sem. Azonnali a visszacsatolás. — Ezért is lett „hűtlen" az utóbbi időben a televízióhoz? — Mikor elindult a Csaba Rádió adása, sokáig együtt láttam el a televízió és a rádió fő- szerkesztői tisztét. Azt, hogy kimaradtam a tévéből, azzal magyaráznám: úgy éreztem, szakmailag gazdátlan volt a rádió. A televíziónál a napi gyors munka, a híradó-készítés már nem elégít ki. Jöjjenek a fiatalok, tanulják meg a szakmát. K. A. SlMÁNDI SUGÁRÚT, MAJOR TÉR, SZUDÁR- MÜHOLD, ZSILÁK SECAM, BEDE-SHOW 1954-ben vagy 55- ben láttam először televíziós adást Budapesten, egy áruház kirakatában. Már akkor sem a technikai része érdekelt, hanem az, miképpen készítik a műsort. Nem is sejthettem, hogy három évtized múltán én is a tévézés közelébe keveredek. Az első értékelhető interjúmat a ’80-as évek derekán készítettem az MTV szegedi stúdiója számára Ambrus Zoltánnal egy könyvtáros-konferenciáról. Még aznap egy paradicsomtermesztési bemutatóról is tudósítanom kellett. Az azóta eltelt évek során jó néhány leg-gyűjteménybe illő esemény történt velünk. A legpechesebb kollégám az volt, akit megkértem: a csabai repülőtérről induló gépről készítsen a városról néhány légifelvételt. Negyedórás repülés után kiderült számára, a gép nem Csabán, hanem Budaörsön fog leszállni. Legálmosabb operatőrünk el- aludta azt az indulást, amikor kétszemélyes stábunk hús- vétkor a Vatikánba készült, így aztán egyedül indultam pápanézőbe. De a leg- meghökkentőbb pillanat akkor jött el számomra, amikor interjú közben a 80 éves Speter Erzsébet azt tudakolta, elvenném-e feleségül? Ha lehet egy születésnapon kívánni valamit, én szeretném a Csaba Tv 25 éves jubileumi showműsorát vezetni, melyet a világ összes országában stadion nagyságú hipergalaktikus hologramemyőn látnak a nézők az addigra mindenhol elterjedt Zsilák Pál- vagy Secam- rendszerben, a Szudár-műhold segítségével. Az ünneplő közönség a Simándi sugárúton özönlik majd a Major téren lévő székházunk elé. Én addig is hozzálátok Claudia Schifferrel a műsor összeállításához. Csak arra kell vigyáznom, hogy uazásomkor nehogy a budaörsi járatra szálljak. B. L. Csak a villámoktól tart A Csaba Tv alakulását megelőző időszakban ZsUák Pál rádió- és tv-műszerészként elsősorban műszaki oldalról, úgymond építő kritikával Ulette az akkori városi televíziózást. Kollégái, Szudár László és Simándi Béla erre azt mondták, ha ennyire konyít a témához, csinálja. Vagyis Zsilák Pál is beszállt a magántelevízó alapításába, tulajdonosként és egyben műszaki vezetőként. — A technikát üzemeltetni, karbantartani, lehetőség szerint fejleszteni kell — mondja. — Ugyanakkor bármennyire is szeretnénk a nagyobb léptékű fejlesztést, mindig csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. — Gondolom, a műszaki vezető rémálma ,A hiba nem az ön készülékében van” tartalmú szöveg. A Csaba Tv adásainál előfordul ilyen? — Murphy törvénye alapján a gondok mindig akkor jelentkeznek, ha az ember nincs ott. Telefonon azonban mindig elérhető vagyok, és túlnyomó többségben megoldjuk úgy a problémát, hogy a néző ebből semmit vagy nagyon keveset vesz észre az adás folyamatosságában. Emlékeim szerint kétszer volt villámcsapásból származó leállás, áramszünet miatt. — A Csaba Tv-nél szerviz is működik, ahol nem csak a belső technikákat javítják. — A Panasonic Magyarország és a Blaupunkt által forgalmazott készülékeket szervizeljük garanciálisán, de emellett is a lakosság rendelkezésére állunk elsősorban videók, televíziók javításával. — A szervizben mostanában megszaporodhatott a munka, hiszen kívánságra beépítenek olyan részegységet a készülékekbe, amellyel több csatorna, például a Csaba Tv műsora is fogható a Csabakábel Kft. rendszerén. — Készüléktípusa válogatja, hogy hol orvosolható a probléma és hol nem. Ezért érdemes érdeklődni, behozni a készüléket. Hozzánk is keserű szájízzel fordulnak a nézők, hogy a Csaba Tv adása olyan Sonder-hypersávba került a Csabakábel rendszerén, amivel a készülékük nem rendelkezik. Ny. L. Akit „operatőrbe” csaltak... Sírni, azaz hivatalos nevén Simándi Béla a kezdetek óta áll nemcsak a kamerák túloldalán a Csaba Televíziónál, hanem az öt társtulajdonos egyike is. A vérbeli filmes nappalijában a csilláron is videofilmszalag tekereg, s lóg bele — mint később kiderül — a nagymama öreg lámpájának fényébe. —Mióta nézi a tág világot a kamera szűk keresőjén keresztül? — A gimnáziumban fotóztam, csak úgy, amatőr szinten, s édesapám nagyítójával, házi laboratóriumban készítgettem, hívtam elő első felvételeimet. Érdekes az élet, sosem gondoltam akkor, hogy valaha főfoglalkozásként ilyesmit csinálok majd. — Hogyan Jött a képbe" a Csaba Televízió? — Ismeretségem Szudár Lászlóval egészen messzire nyúlik vissza, ugyanis az óvodában kezdtünk együtt, aztán általános és középiskolába is ugyanodajártunk, sőt még katonaidőnket is közösen töltöttük. O és Major Gyula hívtak a városi tévéhez, s innen született meg később a mostani Csaba Tv. — Milyen műfaj áll közel a szívéhez? — Szívesen dolgozom például portréfilmekben, a sportközvetítés pedig kikapcsol. A híradózás i érdekes, de egyhangúbb munka, jobban kell koncentrálnom, ha ilyesmi a feladat. Keveset adhat bele az ember önmagából, s bűvészkedni kell, mégis legyen benne egy kis egyediség. — Gondolom, a nyolc év alatt rengeteg jó hangulatú forgatáson formálódott össze a csapat. Melyik munkájára emlékszik vissza legszívesebben? — Talán a legkellemesebb emlékem az, amikor Göncz Árpi bácsival találkoztunk, itt Békéscsabán. A biztonsági emberek vasfalán alig tudtunk átjutni, mindenfélénket átvizsgálták, ellenőrizték. Aztán, nagy nehezen végre bejutottunk a terembe, ahová a köztársasági elnököt vártuk. Egyszer csak belépett egy végtelenül kedves, közvetlen öregúr, aki mindannyiunkkal kezet fogott. Az ilyen közvetlen egyszerűség mindig meghat, hiszen ritkaság. B. P. A. A HELYIEKRŐL SZÓLNAK A fennállásának nyolcadik évét ünneplő Csaba Televízió tagja a Helyi Televíziók Országos Egyesületének (HTE). A születésnap apropóján Hajdú Károlyt, az egyesület elnökét a helyi televíziók szerepéről, lehetőségeiről kérdeztük. — Az országos közszolgálati és kereskedelmi csatornák mellett milyen szerepet töltenek be a helyi televíziók? — Nemcsak hazai, hanem nemzetközi tapasztalat is, hogy a helyi televíziók a maguk körzetében azokról az eseményekről szólnak, melyeket egyetlen országos televízió sem tud megmutatni, legyen az akár közszolgálati, akár kereskedelmi csatorna. A közszolgálati televízióknak ugyan feladata lenne, hogy a régiókat, kistérségeket bemutassa, de egyetlen regionális rendszer sem képes pótolni, vagy felváltani a helyi televíziózást. A városi, községi televíziókban olyan témák kerülnek képernyőre, melyek az ott élő emberekről, napi gondjaikról szólnak. — A televíziózás azonban költséges műfaj... — A legköltségesebb. Ebből is adódik, hogy egy településen hosszabb távon nem tud több televízió működni. Egyet talán megtart az érdeklődés, de minél kisebb a település annál nehezebben. Akadnak olyan „kalóz- kodók”, akik csak képújságot működtetnek. Ezt a médiatörvény nem engedi, és rendszeres ellenőrzéssel, büntetéssel kell fellépni ellenük, hiszen a műsort szolgáltató televíziókat teszik tönkre. — A helyi televíziók egyesületének vezetőjeként bizonyára nem ismeretlen ön előtt a Csaba Televízió munkája. — A Csaba tévés kollégákat csak dicsérni tudom. Az egyetlen olyan megyeszékhelyen működő televízió, melyet magántőke működtet önkormányzati támogatás nélkül. Ugyanakkor napi műsorgyártási rendszerben dolgoznak, ami a kollégáknak ugyan kihívást jelent, ugyanakkor azonban sokkal nagyobb erőfeszítést és odafigyelést is kíván. Kevés olyan helyi televízió van — többek között a Csaba Televízió —, amelyik nemcsak az országban, de az amerikai és angol nagykövetségeken keresztül, külföldön is ismert. (y)
