Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-20 / 16. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. január 20., szerda Jogot a halálhoz? Változás lesz az orvosi felelősség kérdésében Az eutanázia-törvény még nem született meg. Ám akár­hogy is döntsenek majd a képviselők, az már most nehezen elképzelhető, hogy Magyarország olyan utat választ, mint például az eutanázia kérdésében közismerten radikális Hollandia. A törvényre várva a hazai gyakorlatról kérdez­tük dr. Nagy Balázst, a békéscsabai Réthy Pál Kórház igazgató-főorvosát. — Az aktív eutanázia azt je­lenti, hogy a beteg kérésére megszüntetjük az élettevé­kenységét. A betegségtől függ, hogy mi az az élettevé­kenység. Leállítjuk a szívmű­ködést, kikapcsoljuk a lélegeztetőgépet. A passzív eutanáziáról akkor beszélünk, amikor egy természetes fo­lyamatot hagyunk hatni a be­teg szervezetében. Például le­áll a veséje és nem működtet­jük tovább géppel sem. — Magyarországon ma mi a gyakorlat? — Manapság törvényesen az eutanázia egyik formája sem megengedett. —A jelenlegi egészségügyi törvény mire ad lehetőséget? — A törvény sem biztosít lehetőséget az eutanázia al­kalmazására. Történetesen ér­szűkület miatt behoznak egy beteget, akit csak úgy tudunk életben tartani, ha amputáljuk a lábát. A műtétet még élet­mentés céljából is csak akkor hajthatjuk végre, ha a beteg beleegyezik. — Ha egy kómás beteg kap tüdőgyulladást, mi történik? — Akkor a legjobb tudá­sunk szerint gyógyítjuk, az esetek többségében sikeresen. — Harmincéves orvosi praxisa alatt előfordult, hogy a hozzátartozók kérték euta­náziaszerű beavatkozásra? — Nem is egyszer. Kivált­képp olyan betegeknél, ahol műtéti sorozatokat kellett el­végeznünk. A hozzátartozók ilyenkor kérték, hogy ne fo­kozzuk tovább a fájdalmát, de törvényi szabályozás hiányá­ban ezt nem tehettük meg. A hozzátartozók viselkedésére kétféle szélsőséges magatar­tás jellemző. Az egyik, hogy mindent tegyen meg az orvos a betegért, annak életkorától, betegségétől függetlenül. A másik, tudomásul veszik a hozzátartozók, hogy már nincs értelme a különféle or­vosi beavatkozásoknak. — Ön az eutanázia melyik formáját pártfogolná? — Az orvos nehezen tudja a kettőt elválasztani egymás­tól. Én úgy gondolom, ha a beteg tudata tiszta, legyen jo­ga rendelkezni, nem csak az életéről, de a haláláról is. Vegyünk példának egy em­bert, aki csak a fejét tudja mozgatni, mert az egész teste béna, de akinek a tudata tisz­ta. El kell őt látni, ápolni kell, miközben érthetően de­presszió gyötri, és életkedve nincs. De ki erőltesse rá az akaratát egy tudattiszta em­berre? Annak ellenére a reményt soha nem kell feladni. Van­nak olyan betegségek, példá­ul szklerózis multiplex, ame­lyeket most, a mai tudásunk alapján nem tudunk gyógyíta­ni, de lehet, hogy húsz-har­minc év múlva már igen. — Mennyi pénzbe kerül egy kómás beteg egy hónap­ja? — Ez természetesen az alapbetegségtől függ, ami a kómát okozta. Egy állapotot fenntartani, hát az durván harmincezer forintba kerül naponta. Műtéti beavatko­zással félmillió is lehet. De ezt mi még sohasem számol­tuk ki. Az, hogy mit teszünk meg egy betegért, az nem gazdasági kérdések függvé­nye, vagy azé, hogy lesz-e eutanázia-törvény vagy sem. Egyet biztosan tudok, hogy kórházunk intenzív osztálya ebben az évben várhatóan százmilliós veszteséget okoz majd. — Nincs még törvényi sza­bályozás. Téma ez az orvos- társadalomban? — Egyszerűen nem. Ha lesz is valamiféle törvény, szerintem az orvos munkáját nem fogja befolyásolni. Attól is függ persze, hogy milyen fokút engedélyeznek majd. Úgy gondolom, a passzívat talán engedélyezni fogják. Az orvosi felelősség kérdésében változás lesz; mikor, melyik pillanatban mondja ki a dön­tésre alakult bizottság, hogy újraélesztés legyen, vagy az, hogy nem érdemes már pró­bálkozni. Ha lesz törvény, gazdasá­gilag sem fogja befolyásolni a kórházak működését. Szerin­tem, ha európai szintű de­mokráciákról beszélünk, a betegnek legyen a halálhoz is joga. Pánics Szabó Ferenc Tevan-újdonság — befőtt télire Könyvpremier a Szlovák Kultúra Házában Az idén fennállásának tízéves jubileumát ünneplő békéscsa­bai Te van Kiadó immáron száz­harmincötödik kötetét jelentette meg. Péntek este ismét a Szlo­vák Kultúra Házában találkoz­tak a helyi irodalom barátai. Kőszegi Barta Kálmán Aggle­génybefőtt című munkája ön­életrajzi ihletettségű kispróza. „Szociográfiai elemekkel át­szőtt epika, az elbeszélő iroda­lom és a napló műfaji jelleg­zetességeit ötvöző beszédmód­ban megkomponált mű. Az írót hasonlóan eddigi munkáihoz, amelyek verseskönyvek voltak, a valóság, a történések mikéntje és összefüggés-rendszere ér­dekli; az empíria hogyanja, az a mód, ahogyan lüktet-lélegzik a világ, a látható, tapasztalható lét. Az anekdoták, a mininovel­lák, a hagyományok és a mítoszok be-belopakodnak el­beszéléseibe, és megmutatják az olvasónak természetrajzukat, működési rendjüket.” — fogal­mazott bevezetőjében Kántor Zsolt igazgató. A szerzőtől, aki szerint írása afféle vegyes sava­nyúság, zakuszka, megtudtuk, mi is valójában az az aggle­génybefőtt. Nos tavasztól őszig üvegbe kell gyűjteni megérésük egymásutánjában a kert gyü­mölcseit, egy-egy réteget le kell önteni rummal, meg kell cuk­rozni, és várni, amíg a követke­ző réteg a fán meg nem érik. Ál­lítólag dunsztba tenni sem kell, csak légmentesen lezárni. Hogy azután mi lesz belőle, később derül ki, miként ezzel a munká­val is. A rendezvényt a Békés Banda muzsikálásával tette hangulatosabbá. „Az uniós csatlakozással fellendülhet a hazai rizstermesztés” Elöregedő agrárkutatás A szarvasi Öntözési Kutatóintézetet (ÖKI) a rizskutatás hazai fellegváraként szerzett nemzetközi hírnevet. Az utóbbi időben azonban többen e kutatási terület jövőjéért aggódnak a város­ban. Ehhez minden bizonnyal az is alapot adott, hogy dr. Ipsits Csaba igazgatóhelyettes, a rizskutatás programvezetője tavaly december végén elköszönt az ÖKI-től. Hogyan tovább? — kérdeztük dr. Hanyecz Vincét, a kutatóin­tézet igazgatóhelyettesét, aki el­árulta, ugyanezt a kérdést a fiatal igazgatóhelyettes távozásakor a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium illetékesei is feltették az intézet vezetőjé­nek. — Dr. Ipsits Csaba kiváló szakember, kandidátus, s mint rizskutatási programvezető szé­les nemzetközi kapcsolatot épí­tett ki. Ám az eltávozásával az élet nem áll meg. A csoportban dolgozó két tudományos tanács­adó, Simonná dr. Kiss Ibolya és dr. Szilvássy László, valamint Gergely Pálné tudományos munkatárs viszik tovább ezt a te­rületet. A személyi feltételek adottak, a rizskísérleti telepen dolgozó kutatók, illetve a kiszol­gáló személyzet összeszokott csapata a biztosíték erre — hangsúlyozta dr. Hanyecz Vin­ce. Az igazgatóhelyettes nem tit­kolta, a minisztériumban is van­nak kétkedők, akik úgy vélik, a rizságazat jelenlegi helyzetében nem indokolt fenntartani a rizs­kutatást. Tény, fénykorában Magyar- országon 27 ezer hektáron ter­mett rizs, ma pedig alig 3 ezer hektáron. Bár az is igaz, az utób­bi két-három évben a termőterü­let nem csökken, sőt emelkedik. A szarvasi rizskutatás a hazai rizstermesztés fénykorában, az 1960-as évek végén, s az 1970- es évek elején élte virágkorát. Ugyaninnen látták el szakta­náccsal a hazai termelőket. Ma a rizstéma az intézeti föld­terület egynegyed részét uralja, s az intézeti költségvetési támoga­tás egyhatod részét kapja. Az ag­rárkutatói területek közül kevés dicsekedhet a rizskutatáséhoz fogható nemzetközi kapcsola­tokkal. — A földművelésügyi mi­nisztérium inkább aggódik a rizskutatás jövőjéért, semmint a leépítésen gondolkodna. A kuta­tás az intézet kapuin belül ma­rad. Szakmailag elképzelhetet­len, hogy ilyen szintű rizskuta­tást bárhol máshol is tudnának végezni — jelentette ki az igaz­gatóhelyettes. Hozzátette: e te­vékenységre soha nem voltak ilyen jók a íhűszaki feltételeik, mint most. Az ÖKI a közelmúlt­ban nyert el egy 12,6 millió fo­rintos minisztériumi pályázatot parcella vetőgép vásárlásra. Ha­sonlóképpen minisztériumi tá­mogatásból vettek egy erőgépet. A telepen intézeti pénzből mű­helyt, irodaházat és üvegházat építettek. A kutatók szerint euró­pai uniós csatlakozásunk után óriási lehetőséget kap a hazai rizstermesztés. A hazai termé­szeti adottságok kedveznek a minőségi rizselőállításnak, s ugyancsak kedvező paraméte­rekkel tudunk vetőmagot előállí­tani. Dr. Hanyecz Vince a problé­mát inkább az agrárkutatói intéz­ményhálózat elöregedésében lát­ja. — A kutatás nem „átadom- átveszem” munka. Ha valaki igazán jó szakemberré akar vál­ni, annak öt-hat év a tanulóidő. A kutatói stáb derékhada jórészt ötven év fölötti. Ha az öt-hat éves kinevelési időt figyelembe veszem, azt kell mondanom, a huszonnegyedik órában va­gyunk — vélekedett az igazga­tóhelyettes, aki erre a problémá­ra nehezen tud megoldást. Az alacsony fizetés miatt a kutatói pálya egyre kevésbé vonzza a te­hetséges fiatalokat. Gondot je­lent az is, hogy a kutatói létszá­mot nem lehet bővíteni. Igaz — tette hozzá —, ha a létszámkor­látozás nem élne, akkor sem len­ne annyi pénzük, hogy az aktív kutatói gárda mellett utánpótlást neveljenek. Cs. R. Erste Bank Kérem, hogy Küldjenek további információt az ERSTE BANK HUNGARY RT. szolgáltatásairól! név: ___________________________________________________________ c ím ...................................... t elefonszám: ■ .____________■_______________ B 21 Kérjük, ezt a lapot kitöltve küldje el az alábbi címre: MC MedlaCompany Kft. 1388 Pf. 73. Az ERSTE BANK HUNGARY RT. Magyarország ötödik legnagyobb fiókhálózattal (59 fiók) rendelkező bankja. Az anyacég, az Erste Bank AG Wien, Ausztria legrégebben alapított pénzintézete, egyben az ország második legnagyobb bankkonszernje. Az ERSTE BANK HUNGARY RT. vele szorosan együttműködve kívánja megvalósítani a fejlődésen és a lehető legnagyobb biztonságon alapuló üzletpolitikáját. Első a biztonság. Az adatszolgáltatás önkéntes! Aláírásommal hozzájárulok, hogy adataimat adatkezelés céljából az ERSTE BANK HUNGARY RT. felhasználja. Az adatkezelést a MC MediaCompany Kft. végzi. Az adatkezelésre vonatkozó nyilatkozatomat írásban az alábbi címén módosíthatom: ERSTE BANK RT. Stratégiai Marketing, 1372 Budapest 5. Pf.: 420. Adataimat az ERSTE BANK HUNGARY RT. harmadik fél részére nem adhatja át. ERSTES P. Sz. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents