Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-20 / 16. szám

KITEKINTÉS 1999. január 20., szerda Brüsszel főterén a város legértékesebb építészeti együttesét csodálhatják meg a turisták A belga gazdaság sikerének titka: a közép- és kisvállalkozások masszív jelenléte Uniós körkép Európa szívéből Menjünk Brüsszelbe! — énekli Ferihegyen egy csapat tejfolszőke flamand fiatal. Jókedvük ránk is átragad. Hogy is ne, hiszen a busz a SABENA repülőgépéhez gurul velünk. A belga légitársa­ság a reggeli járatot törölte, s a délutáni is jókora késéssel száll fel. A kapitány tájékoztatásul közli: a rendbontásért a brüsszeli kedvezőtlen időjárás a felelős. Igen, Brüsszelben havaiik. Persze minden viszonyítás kér­dése. Tudni kell, hogy Belgium­ban ritka vendég a hó, ha esik, akkor is csak mutatóban. A mos­tani huszonöt centiméteres hóta­karó húszesztendős rekordot döntött meg. Brüsszel időjárása másban is különbözik a mienk­től. Nyáron az átlagos hőmér­séklet csak ritkán emelkedik 16 fok fölé, télen pedig a jótékony plusz 3 fok körül marad. Az óce­áni klímának tudható be az is, hogy gyakran takarja felhő a na­pot, télen, nyáron gyakori a köd, s az eső szinte mindennapos. December elején Brüsszel tetőtől talpig pompában várta az ünnepet. A város szíve, a Grand’ Place — Victor Hugo szerint a világ legszebb tere — érezhetően gyorsabban dobo­gott. A történelmi épületekkel körülvett téren felállított, kivilá­gított hatalmas karácsonyfát most Karintia tartomány ajándé­kozta a belgáknak. A fenyő kö­rüli forgatag reggeltől estig alig csillapodott. A színpadról zene­karok szórakoztatták a nagyér­deműt, aki — ha ráunt a műsor­ra — kedvére bámészkodhatott a nemzetek apró ajándékárus fa­házai előtt. Advent második vasárnapja Brüsszelben köszöntött ránk. Már tartott az ünnepi mise, ami­kor betértünk a Saint-Michel ka­tedrálisba. Körben betlehemeket állítottak ki. Köztük a magyaro­két hiába kerestük, láttuk viszont Fekete-Afrikáét, Libanonét, Lengyelországét, a Fülöp-szige- tekét és Hollandiáét. A szertartás visszatérő gondo­lata volt a különböző nemzetisé­gű emberek békességben, egyet­értésben való, együttélése. S hol máshol hangzana ez hiteleseb­ben, mint Belgiumban, ahol mintegy húsz náció keresi a bol­dogulást. Különösen az érdekelt, közülük is hogyan él a magyar kolónia? A válaszra nem sokáig kellett vámom. A magyar újságíró cso­port vendégségben járt a Magyar Távirati Iroda brüsszeli tudósító­ja, Veres Béla családjánál. Az MTI szerkesztősége, s egyben szolgálati lakása huszonöt éve a rue Jean Chapelié egyik épületé­ben van. Ezt megelőzően ugyan­ebben a házban volt nyolc évig a magyar konzulátus székhelye. Veres Béla és felesége, Dongó Katalin 1996 szeptemberében költöztek ki négy évre Brüsszel­be. Ottjártunkkor a háziasszony szívesen beszélt a kint eltöltött két esztendő tapasztalatairól. Katalin közgazdász tanár, ideha­za a Belügyminisztériumban dolgozott. Most belgiumi ottho­nukban neveli kislányukat, Orsi­Az unió közelről A budapesti Press Europe szervezésében, a lille-i új­ságíró főiskola és a Francia— Magyar Kezdeményezések Központja támogatásával zajló európai uniós újságíró­továbbképzési program egyik állomásaként munka­társunk — más médiumok képviselőinek társaságában — tanulmányúton vett részt Brüsszelben, ahol az Európai Unió működésével, a keleti bővítés kihívásaival, a közös pénzzel, valamint a közösség belső refomjaival kapcsola­tosan tájékozódott. kát, aki 1997 áprilisában szüle­tett Brüsszelben. — Orsika az első gyerme­künk, így a magyar kórházi kö­rülményekkel közvetlenül nincs összehasonlítási alapom. A brüsszeli kórházban egy-, két-, il­letve háromágyas szobák vannak, s minden szobához két fürdőszo­ba tartozik: egy a mamának és egy a babának. A csecsemők éj­jel-nappal együtt vannak az édes­anyjukkal, akiknek a nővérke két napig segít a babaápolásban — mesélte Katalin. Hozzátette, a brüsszeli magyar fiatal diploma­tagárda összetartó, az újonnan ér­kezetteket szárnyaik alá veszik. Kislányuk születésekor gyermek- orvost ajánlottak, s megosztottak velük minden olyan információt, amely a tartós kintléthez szüksé­ges. Látogatásunkkor Veresék már a harmadik brüsszeli kará­csonyukra készültek. A belga hagyomány szerint a Télapó a nagy ajándékozó, a karácsony kevésbé a költekezés ideje. Első­sorban egyházi ünnep, a meg­hittségről, a családi együttlétről szól. Katalin szenteste — ma­gyar szokás szerint — halászle­vet tett az asztalra. A hozzá való pontyot már jó előre megrendel­te a hentesnél. Mondja, ünnepek táján még fájóbb az itthoniak hi­ánya. De vágyódnak a magyar nyarak után is, mert nyáron valóságos napfényéhségük van. Tavaly júniusban és júliusban többször a fűtést is be kellett kapcsolni, mert 10 fok alá süly- lyedt a hőmérséklet. Katali- néknak sokat változott az étrend­jük. Idehaza könnyű magyaros konyhát vezettek, ami most új ételekkel bővült. Egyik kedven­cük a belgák nemzeti eledele, a fehér borban zöldséggel párolt fekete kagyló sült krumplival. Brüsszel másik jelképe az Atomium. A jellegzetes építmény egy vaskristály elemi rácsszerkezetének 165 milliárdszoros nagyítását mintázza meg. A 110 méter magas térplasztika az 1958-as világkiállításra készült. Ekkor 51 ország és nemzet­közi szervezet mutatta be a kutatás és a technika legújabb vívmányait Az országra általában jellem­ző jólétről magunk is meggyő­ződhettünk. S hogy hogyan kez­dik közös életüket a belga fiatal házasok? Háziasszonyunk el­mondta, a belga pároknak a la­kásvásárlás nem megoldhatatlan probléma. Kedvezőek a lakáshi­telek, a bankok hosszú távra szí­vesen adnak kölcsönt, fedezet­ként pedig magát a lakást is elfo­gadják. Ugyanakkor olyanok a jövedelmi viszonyok, hogy la­kást bérelni sem jelent gondot. Magunk is kíváncsiak vol­tunk, mi a belga gazdasági siker titka Kapóra jött hát a Belga- Luxemburgi—Magyar Kereske­delmi Kamarában tett látogatá­sunk, ahol ugyanezt^ a kérdést fejtegette az előadó. O a sikert a közép- és kisvállalkozások masszív jelenlétével magyaráz­za. Ezek alkotják a kiterjedt kö­zéposztályt, a belga rendszer ge­rincét. Ez egyébként nem csak belga sajátosság, minden EU- tagállamra jellemző. Mint mondta, a bankok, valamint a kis- és középvállalkozások kö­zött sajátos szeretlek-gyűlöllek kapcsolat áll fenn. A legtöbb pénzintézet ugyanis nem enged­heti meg magának azt a luxust, hogy kizáija e vállalkozásokat a banki szolgáltatások rendszeré­ből. Minden magára valamit is adó bank segíti a fiatal vállalko­zók elindulását, tanácsokkal lát­ja el őket, bízva abban, hogy mindez hosszú távon megtérül, s a vállalkozó később az ő szolgál­tatását veszi igénybe. A magyar befektetési piacon negyvenhét fontos, százszázalé­kos belga tulajdonú vállalat és öt vegyes vállalat van jelen, továb­bá huszonnégy belga cég nyitott kereskedelmi irodát hazánkban. Európai uniós csatlakozásunk időpontjáról egyelőre csak talál­gatások folynak. Brüsszelben is ahány tisztségviselő nyilatko­zott, annyiféle dátum hangzott el. Abban azonban a legtöbben egyetértettek, a gazdaság és a pénzügyek terén lesz legnehe­zebb megfelelnünk. Mint azt az egyik magyar közgazdász kifej­tette, az elvi politikai döntés leg­magasabb szinten megszületett. EU-s papírhegyek Az Európai Unió méltán pá­lyázhat a világ legnagyobb papírfogyasztója címre. A közösség hatvan ingatlanjá­ban serénykedő 28 ezer al­kalmazott egy év alatt 300 millió papírlapot használ el. Az unió igazgatása, a hivata­li apparátus működtetése a közös költségvetés öt száza­lékát emészti fel, ami évente négymilliárd ECU. Az irdat­lan papírfelhasználás oka a többnyelvűség. Ez lehetővé teszi, hogy hazánk 2002-ben hivatalosan felvétes­sen a közösségbe. Az idegenren­dészet, a külső határok védelme, a belügyi együttműködés, az igazságügy terén támasztott fel­tételeknek bizonyára nem is lesz híján országunk, ugyanakkor az alapvető gazdasági és pénzügyi feltételeknek nem fog megfelel­ni. Előadónk ezért úgy látja, po­litikailag teljes jogú tagjai lehetünk az EU-nak, ám gazda­ságilag és pénzügyileg csak kor­látozottan. Biztatónak nevezte, hogy előkészítés alatt a kis- és középvállalati törvény, ami azonban önmagában még nem old meg semmit. Ha 2002-ben hazánk az egységes belső piac része lesz, a magyar vállalatok zöme nem bírja a versenyt és tönkremegy. Most a hazai kis- és középcégek jelentős része nem jut hitelhez, s ezért főképp a konzervatív bankrendszer okol­ható. A pénzintézetek vállalati finanszírozást végeznek, és nem projektfinanszírozást. S ebben a nálunk újonnan letelepedett nyu­gati bankok sem különböznek. Belgiumban ellenkezőleg törté­nik: ott a projektet vizsgálják. A közgazdász szerint ahhoz, hogy megfeleljünk az uniós elvárá­soknak, át kell vennünk az euró­pai szabályozást és jogharmoni­zációt, s azt alkalmazni is kell a gyakorlatban. Hazánkban az ipari, pénzügyi és kereskedelmi lobbynak a legerősebb a hangja, az agrárszektornak rendszerint a „megtűrt” szerepe jut. Ezen a mezőgazdaság érdekében vál­toztatni kell. Súlyának növelésé­re törekszik a két európai szintű mezőgazdasági szervezet: az Európai Mezőgazdasági Terme­lők Szövetsége (CPE) és az eu­rópai mezőgazdasági szerveze­tek bizottsága, a COPA, illetve társszervezete a mezőgazdasági szövetkezés általános bizottsága, a COGECA. A két szervezet merőben ellentétes elveket vall. A CPE 1989-ben nyitott irodát Brüsszelben, tizenegy ország ti­zennyolc agrárszervezetét fog­lalja magába. A CPE a mostani törekvésektől eltérően képzeli el a közös agrárpolitika mélyreható reformját. Ellenzi, hogy az adó­fizetők pénzét a mezőgazdasági áruk exporttámogatására paza­rolják, mert ez az árak csökkené­séhez vezet. Kritikával szemléli azt is, hogy a közös agrárpolitika évtizedek óta az intenzív terme­lést pártolja, figyelmen kívül hagyva annak káros környezeti hatását. A CPE minél több kis- és családi gazdaságot látna szí­vesen, s olyan gazdákat, akik alapvetően a mezőgazdasági te­vékenységükből élnek. Maguk köré olyan világot szeretnének, ahol egyenletesen megoszlanak a termőterületek, s a termelés harmonikus a környezettel. A COPA—COGECA felada­ta az európai mezőgazdasági mo­dell kidolgozása és terjesztése. E modell motorja a kompromisz- szum. Munkatársaik információt gyűjtenek, értekezletet tartanak, egyeztetnek, s törekednek arra, hogy a célok megfogalmazása­kor az országos érdekek, a szek­torérdekek, valamint a gazdasági érdekek egyaránt képviselve le­gyenek. A kibővítés kapcsán a COPA—COGECA a jelölt or­szágokkal is foglalkozik. Felada­tuk úgy felkészíteni a mezőgaz­dasági szervezeteket, hogy azok egyenrangú tárgyaló partnerei le­hessenek az országuk, adott kor­mányzati szervének. Éves kong­resszusukat immár felváltva Ke­let-, illetve Nyugat-Európában rendezik. Első közép-kelet-euró- pai kongresszusukat 1994-ben Budapesten tartották. Ahhoz, hogy az érdekérvényesítésre, va­lamint a közös agrárpolitikára való felkészítés hatékonyabb le­gyen, ezentúl Phare-támogatást is kapnak. Csath Róza Mikulásgúnyában a pisilő kisfiú Ami Párizsnak az Eiffel-to- rony, Kölnnek a Dóm, az Brüsszelnek a Manneken-Pis. A pisilő kisfiú szobrát Jérome Duquesnoy szobrász formálta meg 1619-ben. A szobrot a város polgárai erősen a szí­vükbe zárták. Ennek köszön­hető, hogy a pusztító 1695-ös ostromot túlélte a kisfiú. A ve­szély elmúltával a menedék­helyről az emberek valóságos diadalmenetben vitték vissza a helyére. Az egyre népsze­rűbb szobrot nemegyszer el­emelték a talapzatáról. 1745- ben angol katonák vetettek rá szemet, s egészen Grammont városáig jutottak vele. A grammontiak azonban résen voltak. Megverekedtek érte, visszaszerezték. A brüsszeliek hálából egy Manneken-Pis- másolatot ajándékoztak Grammomnak. Két év múlva a francia király katonái pró­bálták ellopni. A szoborért ez­úttal a brüsszeli polgárok mentek birokra. A városban időző XV. Lajos engesztelé- sül a szobrot Szent Lajos rendjének lovagjává deklarál­ta. S hogy kellő komolyságot is kapjon a dolog, a pucér kis­fiúnak arannyal hímzett bro­kátból lovagi öltözéket varra­tott. A szobrocska öltöztetése máig kedves szokás. A pará­dés ruhatárat állandó kiállítá­son tették közszemlére. 1817- ben egy szökött rab ellopta és összetörte a szobrot. A lako­sok megsiratták. Bánatukat valamelyest enyhítette, hogy a töredékekből sikerült új for­mát készíttetni, s ismét kiönte­ni a figurát, amelynek azóta sem esett bántódása. A turis­ták egy közös fotó kedvéért szinte kivétel nélkül elzarán­dokolnak a szoborhoz, amely decemberi ottjártunkkor stílu­sosan tetőtől talpig Mikulás­gúnyában feszített. A szob­rocska népszerűségét kihasz­nálva az ajándékboltok vele díszített üdvözlőlapokat, s egy seregnyi pisilő figurát kínál­nak: kulcstartót, dugóhúzót, sörbontót, hamutálat, csoki­figurát, s még ki tudja mi min­dent. * .★ )★ ★ ^ ★

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents