Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-19 / 15. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. január 19., kedd Igazi japán, (i) A neves japán Casio cég korszerű szintetizátort adott használat­ba a Füzesgyarmati Japán Múzeumnak. A szintetizátor annyira modem, hogy amit játszik a zenész, ahhoz tud mindenféle kísérőzenét bizto­sítani, s akár egy egész zene­kart is képes pótolni. Gyer­mekoktatásnál is remek szol­gálatot tesz, mert be lehet úgy állítani, hogy mindig az a bil­lentyű világítson, amelyet használni kell. A szintetizá­torba egyszerre akár száz me­lódiát is be tudnak táplálni. A korszerű zenei eszközt a szeghalmi Vígh György nem­rég a múzeumban tartott kon­cert keretében avatta fel. Fogadóóra, (s) Tóth Im­re országgyűlési képviselő ja­nuár 22-én délután 2 órától a gyulai polgármesteri hivatal ovális termében, január 23-án délelőtt 9 órától a sarkadi pol­gármesteri hivatalban tart la­kossági fogadóórát. Orvosra várnak, (i) Április elsejével egy új or­vos kezdheti meg működé­sét Vésztőn. A nyugdíjazás révén megüresedett álláshe­lyet pályázat útján kívánja betölteni a helyi önkor­mányzat. Az érdeklődők az orvosi álláshely megpályá­zásával kapcsolatban bő­vebb információt a vésztői polgármesteri hivatalban kérhetnek február 15-éig. Műszaki bál. (y) Az évszázad utolsó műszaki bálját rendezi meg február 6- án Békéscsabán, a Fiume Hotelben a MTESZ Békés Megyei Szervezete. Fellép a Printomat tánccsoport, zenél a Bibuci együttes. Iskolarádió, (i) A kö­rösladányi Tüköry Lajos Ál­talános Iskolában már folyik az iskolarádió beszerelése és a rádiózáshoz szükséges stú­dió létrehozása. A rádió is­kolai napokon reggel 7 óra 15 perctől 7 óra 45 percig és a szünetekben sugároz majd. Közúti baleset, (z) Tegnap délben Békéscsabán, a Luther és a Lázár utca keresztező­désében három személygépkocsi ütközött össze. A karambol so­rán egy személy könnyű sérülé­seket szenvedett, az anyagi kár meghaladja a 100 ezer forintot. „SAJNOS, AZ ELLENSÉ­GEINKET NEM VÁLO­GATHATJUK MEG.” (Juhász Gyula) Hogyan tovább, Battonya? A határátkelő a város második legnagyobb munkaadója „Ha nem sikerül fölzárkóznunk Európához, maradunk a Bal­kánon, de még az is megeshet velünk, hogy átcsúszunk Afriká­ba” — így kezdte vitaindítóját a tegnapi agrárkerekasztal- beszélgetésen Daróczi János, a helyi gazdakör elnöke. A 15 ezer hektár jó minőségű termőfölddel rendelkező város gazdálkodói félmilliárd forint veszteséggel zárták 1998-at. Je­lenleg 4 ezer hektár szántatlan, az elvetett kevés búzát megvi­selték a fagyok, a vetés fele ki sem kelt. Mára hihetetlenül le­csökkent a termőföld eltartó­képessége, feltehetően nem csak Battonyán, hiszen az országból sebtében kiszállított 3 millió tonna búza átlagára nem érte el a tonnánkénti 11 ezer forintot. A „Hogyan tovább?” kérdés megvitatását tűzték ki célul a battonyai gazdák, amikor be­szélgetésre invitálták az önkor­mányzat képviselőit és Keszt­helyi Zoltán falugazdászt. Daróczi János immár sokadszor sürgette a fiatalok és a munka­nélküliek képzését, foglalkozta­tását. Takács Dezső polgármes­ter utalt a már megvalósult szo­ciális földprogramra és az ered­ményes munkaerő-átképző tan­folyamokra. Az önkormányzat célul tűzte ki a megszűnt ipari üzemek telephelyeinek meg­szerzését, hogy ezzel lehetősé­get teremtsen a mezőgazdasági termékek feldolgozására, raktá­rozására, az államhatár közelsé­géből és a teherforgalom meg­indulásából adódó lehetőségek kihasználására. Arra, hogy a ke­leti határ hamarosan az Európai Unió külső határává válik, Battonyának is fel kell készül­nie. Áz önkormányzat után Battonyán a második legna­gyobb „munkaadó” máris a ha­tárátkelőhely. A polgármester szerint a gimnáziumban folyó határőr fakultációs képzést ma­gasabb (szakközépiskolai) szintre kellene emelni. Összes­ségében pedig jó lenne tudni, hogy „odafönt” milyen szerepet szánnak a Békéscsabától délre eső régiónak — fogalmazott a polgármester. A beszélgetés során elhang­zott, hogy a „schengeni roló” miatt várhatóan sok magyar te­lepül át Romániából, illetve hogy megnő a kereslet az üre­sen álló battonyai lakások és családi házak iránt, feltételezve, hogy könnyebben és hosszabb időre kap vízumot az a román állampolgár, akinek Magyaror­szágon van ingatlana. Mint a fentiekből látszik, a „Hogyan tovább, gazdák?” he­lyett inkább a „Hogyan tovább, Battonya?” kérdés került előtér­be. Végül is a kettő (majdnem) ugyanaz. Ménesi György Erős, biztonságos valuta lesz (Folytatás az 1. oldalról) A kártyatulajdonosoknak semmi tennivalójuk nincs, csupán legyen számlájukon pénz vagy megfelelő hitelke­ret. Csak mellékesen jegyzem meg: az érintettek egyelőre könnyebben számolnak már­kában, mint euróbán; gondol­kodásban az átállás még hó­napokat vesz igénybe — mon­dotta dr. Szekeres István, az OTP Bank Békéscsabai Igaz­gatóság vezetője. — Hogyan készült fel a Bank Austria Creditanstalt az euróra? — kérdeztük Szabó Lászlót, a békéscsabai fiók igazgatóját. — Budapesten tartottunk két egész napos előadást az érdeklődőknek, továbbá fel­mérést készítettünk, hogy ügyfeleink kereskedelmi kap­csolataik tekintetében mikor­ra tervezik az áttérést az euróra. Számítógépes rend­szerünkben január 1-jétől a számlaforgalmat nemzeti de­vizában és euróbán is feltün­tetjük. Az euróhoz kapcsoló­dó 11 devizanemben vezetett bármely számlát kérés alapján eurószámlává alakítjuk. Ez a szolgáltatás díjmentes. Ter­mészetesen az átváltás nem kötelező, csupán lehetőség, méghozzá egyirányú. Tehát az új pénzegységre átváltott devizaszámlák nem alakítha­tók vissza. Az Európai Gazda­sági és Pénzügyi Unió (EMU) országainak pénznemében, valamint az euróbán lekötött összegek egységes kamatozá­súak. Előreláthatólag a legna­gyobb sikert a rövid és közép­távú hitelnyújtásunk hozza, amit euróbán, kedvező felté­telekkel kínálunk ügyfeleink­nek. — Nagy az érdeklődés az EUR iránt? — Az euró bevezetése né­hány napos múltra tekint vissza, így egyelőre óvatosság és visszafogottság jellemzi az ügyfeleket. — Egyik ügyfelünk hosszas győzködés után is kétségekkel távozott. Nem tudtuk neki megmagyarázni, hogy valutaként az euró még nincs forgalomban, csupán számlapénz formájában él — meséli Sütő Enikő, a békés­csabai Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. pénzforgalmi osz­tályvezetője. — Kinek célszerű számláját euróalapúra váltani? — Magánszemélynek ak­kor, ha többféle devizája fek­szik a bankban, és ezeket egy­ségesítve átlép egy olyan összeget, ami már kedvezőbb kamatozású. A cégek elsősor­ban a külföldi partnertől te­szik függővé az átállást. Ed­dig nálunk, a kereskedelmi bankban egy cég nyitott eurószámlát. Ha egy vállalat, tegyük fel csak márkaalapú számlával rendelkezik és kül­földi partnerétől az EMU pénzegységében érkezik az átutalás, jóváírjuk a márka­számlájára. Az euró bevezeté­sének legnagyobb előnyét a kereskedelemben ott látom, hogy nem kell keresztárfolya­mokat keresni, így jobban és gyorsabban áttekinthető a pénzforgalom. Borsos Gabriella —Szekeres András A kevély királylány és a szabólegény Verőfényes napsütéssel kö­szöntött az orosháziakra a va­sárnap. Sok kisgyerekes család sétálással töltötte a délelőttöt, de megtelt a Petőfi Művelődési Központ színházterme is a sze­gedi Mini Színpad jóvoltából. Ekkor mutatták be a Kakaóbár következő mesejátékát, a három szabólegény történetét. A kevély királylány, aki da­cossága, makrancos viselkedése miatt nem talált kérőre, alapo­san próbára tette a három test­vért: Boldizsárt, Jakabot és Pé­tert. Természetesen ebben se­gítségére voltak a gyerekek is, akik buzdításukkal szurkoltak hol az egyik, hol a másik sze­replőnek. De ahogy az már a népmesékből jól ismert, a törté­net végén Péter, a szerény, okos legény elnyerte Durdinka kezét. cs. i. VÉLEMÉNYEK Morgolódva derűs a magyar Nem hiába éreztem, ez az esztendő egészen különleges lesz! És tessék, mindjárt január ele­jén napvilágot látott az a nemzetközi felmérés, amely az eddig savanyú képűnek bélyegzett magyarságot ország-világ előtt optimistának kiáltotta ki. Márpedig derűsen könnyebben te­szünk elhamarkodott ígéreteket. Mi nők, mondjuk ilyet: „most pedig megszabadulok a fölös kilóimtól!” Újsütetű optimizmusunkkal szemben eme hiúságtól vezérelt önsanyargatás csaknem egyidős az emberi­séggel. Az 1001 hülye tanács fogyókúrázóknak című kötet szerzője szerint az ős-szavannák füvéből fölegyenesedő ember első kérdé­se valahogy így hangzott: És merre lehet itt a spájz? Őseinknek édes mindegy, ám az ilyen-olyan csodaszerekben csalódottaknak jó hír, hogy február végétől orvosi rendelvényre a magyar pati­kákban hozzájuthatunk testsúlycsökkentő gyógyszerhez. Bár a patikaszerek drágulásával lehet hogy maradunk a jól bevált mód­szernél: kevesebbet eszünk. Mert azt már a görögök is megmond­ták: „Ami sok, megárt”. Ki-ki mozogjon minél többet, esténként pedig sétáljon nagyokat a szabadban. Igaz, az éjszakai magányos barangolásokkal jobb, ha várunk mondjuk az ezredfordulóig. Mert meglehet, hogy a súlyunk addig nem csökken, ám az évek óta emelkedő erőszakos bűncselekmények száma mindenképpen, legalább negyedével. Ez utóbbit már a belügyminiszter ígérte. Az ezredforduló pedig oly közel. Ezért sem értem az üres zsebbel ágáló érdekvédelmi szervezeteket. Okvetetlenkednek, pedig az il­letékesek kerek perec megmondták: a bérek és a nyugdíjak „túlzott” emelése, az egészségügy fejlesztésének, s az autó­pályaépítésnek a gyorsabb tempója visszafogná a növekedés üte­mét. Tessék, a végén még elpuskázzuk a nagy magyar gazdasági csodát. Az imént idézett görög mondást a maga módján mindegyik tábor a magáénak vallja, nem úgy a derűlátást. Meglehet, nem kéne figyelni a zavaró körülményekre, meghallani az ellent­mondó híreket, csak hizlalni a fene nagy optimizmusunkat. Korgó gyomorral, üres zsebbel, erősen bízva a jövőben — hát kell ennél nagyobb csoda?! Csath Róza Büntetés iszlám módra Nézem a hírügynökségi jelentéseket, s egy-egy érdekesebb híméi lecövekelek. Olvasom a Ka­bulból keltezett külföldi hírügynökségi anyagot, mely a köztudottan nagyon szigorú iszlám törvé­nyek igazságszolgáltatásának legújabb ítéletei­ről tudósít. Eszerint lopás miatt elítélt és meg­csonkított emberek amputált lábait akasztatták fel elrettentésül a nagyobb kabuli utcákat övező fákra. A hat személyt az iszlám törvénykezés, a saria alapján el­járó bíróság találta bűnösnek. Az elítélteket pénteken a kabuli sportcsarnokban egy futball­mérkőzés előtt megcsonkították: levágták bal lábukat és jobb kezüket. A lábakat a főváros nagyobb útkereszteződéseiben és főbb mecsetei előtt akasztották fel a fákra, hogy emlékeztessék a lakosságot: a tálibok nem tűrnek el semmilyen bűncselek­ményt soraikban. Önkéntelenül is előszedem az elmúlt néhány nap laptermé­sét: egyetlenegy nap sincs, hogy ne szerepelne bűnügyi rova­tunkban lopás, betörés és egyéb erőszakos bűncselekmény. Mi tagadás, tény: megszaporodott a lopások, a vagyon elleni bűn- cselekmények száma, nem ritkán néhány forintért ártatlan és védtelen emberek életére törnek az alvilág lovagjai. Megélhe­tési bűnözés... — mondják erre sokan. Ezekkel a vélemények­kel vitatkozom, ugyanis a felderített és elemzett bűnügyek más­ról árulkodnak. Az eltulajdonított értékek többnyire az orgaz­dák közreműködésével guruló forintokká válnak, a léha élet alapját képezve. Önkéntelenül is átvillant rajtam: ha nálunk is ilyen szigorú törvényeket alkalmaznának, vajon hány féllábú és félkarú em­ber sántikálna közöttünk? Szekeres András Emlékhangverseny Hajdú Mihály zeneszerző tiszteletére Most lenne kilencvenéves édesapám Orosházán, a művész egykori szülőhelyén tartották tegnap a Filharmónia Kht. Békés Megyei Irodája és a Békés Megyei Művelődési Központ szervezésében azt az emlékhangver­senyt, melyet Hajdú Mihály zeneszerző és zenepedagógus tiszteletére rendeztek. A hangverseny előtt lányával, a Szentendrén élő dr. Balthazárné Hajdú Irén fordítóval be­szélgettünk. — Édesapámra nagyszerű em­berként emlékszem vissza, megbízható, nyílt, őszinte mu­zsikus volt és remek családapa. Kicsit a sors keze is közreját­szott abban, hogy zeneszerző lett, hiszen véletlenül helyezték el náluk azt a zongorát a háború alatt, melyet a polgári iskolából menekítettek meg. Ezen a hang­szeren kezdett el tanulni, előbb édesapja, majd pedig zenetanár segítségével — meséli Hajdú Irén. — Mire gondolt vissza édesapja szívesen ebből az időből? — Sokat emlegette, hogy el­ső tanára bőven ellátta dicséretekkel, amin később is jókat derült, hiszen a követke­zőkkel biztatta: jól van, fiam, nagyra nőjön a bajuszod! Ké­sőbb értékes kapcsolatot épített ki Banke Antalnéval, aki zon­goratanáraként ismertette össze Thomán Istvánnal, a Liszt-ta­nítvánnyal, aki kiváló zongoris­ta és zenepedagógusként vált is­mertté. — Hogyan fogadta Ön az emlékhangverseny gondola­tát? — Megható és érdekes ér­zés. Ahogy beléptem ide a művelődési házba, és egy éne­kesnő apám szerzeményét, az Érik a gabona című dalt éne­kelte, olyan hangulat kapott el, mintha itt volna ő is közöt­tünk ma. Boldog vagyok, mert mindig szívesen jövök a me­gyébe, ahol így őrzik egy itt született zeneszerzőnek az emlékét. Most már, hogy nyugdíjas lettem, gyakran zongorázgatok magamnak ott­hon, persze csak amatőr szin­ten. Á muzsika az én életemet is végigkísérte, hiszen édes­apám mellett mindannyian ze­nében éltünk. B. Párkányi Adrienn Felvételünk a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar próbáján készült, az előtérben dr. Balthazárné Hajdú Irén hallgatja zeneszerző édesapja muzsikáját fotó: kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents