Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16-17 / 13. szám
A Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggel karácsony előtt fotópályázatot hirdetett. Olyan amatőr fényképeket vártunk, amelyek 1998 karácsonyán készültek, és vidám családi jelenetet, boldog gyermekarcokat ábrázolnak. Tizenhét olvasónk küldött be felvételeket, melyeket a Békés Megyei Hírlap munkatársaiból álló zsűri bírált el. Sajnos többen is félreértették pályázatunkat, így akik nem a legutóbbi karácsonykor készült fotókkal pályáztak, illetve azok, akik műtermi fotókat juttattak el hozzánk, eleve kiestek az elbírálható versenyzők köréből. Fáradozásukat viszont — és azt, hogy lelkes olvasói lapunknak — köszönjük. A díjnyeres pályázók mellett nekik is szerencsés, szeretetlen és boldogságban gazdag, békés új esztendőt kívánunk. Név szerint: Barna Ferencnének, Bátoriné Szécsényi Andreának, Czirokné Hárosi Angéla (Békéscsaba), Csapó Bélá- nénak (Orosháza), özv. Forgács Károlynénak (Kever- mes), Fórisné Dajcs Anikónak (Dombegyház), Füri Gábornénak (Medgyesegyháza), Gáspár Györgynének (Kondoros), Madarász Juditnak (Ecsegfalva), Marosán Attilánénak (Gyula), Püski Júliának (Békéscsaba), Szász Jánosnénak (Csorvás), Vári Szalay Istvánnénak (Vésztő), Vida Róbert (Békéscsaba). A beküldött pályaművek közül a zsűri három felvételt ítélt díjnyertesnek. A két második díjas beküldő egy-egy hírlapos csomagot kap ajándékba. Janyikné Kovács Mónika békéscsabai olvasónk mindezt 1999. január17. * Hetedik oldal * A 2 és fél éves Hegedűs Dávidka (Békés) karácsonya személyesen veheti át kiadónk titkárságán (Munkácsy u. 4.), Hegedűs Béláné békési olvasónknak postán küldjük ki. Gratulálunk nekik! A fődíjat — egy automata fényképezőgépet — Rédei Attila békéscsabai olvasónk nyerte. Neki is gartulálunk, és további sikeres fotózást kívánunk! (Ajándékát ő is személyesen veheti át szerkesztőségünkben.) (m) Albániák vele... Igaz „mese” egy rászoruló „ Mi tegyen egy Békéscsabán élő külföldi, ha napokig kínzó fogfájás gyötöri? S pláne mit, ha történetesen albán?! Fogas kérdés... A menekülttábor dolgozói nem tudták már nézni a jóember szenvedéseit, telefonkagylót ragadtak, s ekkor kezdődött az idegen számára az öt kínzó nap, melyet hosszú ideig aligha felejt majd el. Öt fogorvost is felkeresett a megye- székhelyen a fájós fogú menekült, ám mindenki azt kérte: igzolja, hogy nem HIV-pozitív. Negatív AIDS-teszt hiányában senki sem akart a csendesen szenvedőn segíteni. Végre ráakadtak a város egyik emberséges foggyógyászára, aki székébe ültette az albánt, és pillanatokon belüli megszabadította kínjaitól. Ám e tettéről nem kíván beszélni. Békéscsaba már csak ilyen, kisváros — ilyen tekintetben. Megkerestük a megyei tisztifőorvost, dr. Kiss Viktóriát, aki nem tudott a történtekről, s véleménye szerint ilyen nem fordulhatott elő megyénkban, hiszen tőlünk — magyaroktól — sem kérdezik meg orvosaink a segítségnyújtás helyett, fertőzöttek vagyunk-e, vagy sem. A menekültek orvosát az ÁNTSZ jelöli ki, neki kellett volna albánunk fogáról gondoskodnia, mondta. *** Eszembe jut az eset, amikor németországi munkám során — a második reggelen — bedagadt arccal ébredtem. Orvosi kártyám még nem érkezett meg, a fájdalomtól sírva kopogtattam a helyi szájsebész ajtaján. Azonnal megmű- tött, s az asszisztens gyógyszereket, s priznicet hozott otthoni felszerelésként. Mindössze arra kértek, ha megérkezik a betegbiztosítási kártyám, juttassam el nekik. Szerencsésen alakultak dolgaim, ám az érzést nem felejtem, hiszen idegen or szágban, ismeretlenek között a fájdalom sokkal kiszolgáltatottabbá tesz, mint a megszokott, otthoni légkörben. B. Párkányi Adrienn Tarol a „narancs” Battonyai kollégánk (eredeti foglalkozását tekintve középiskolai magyartanár, ráadásul tagja a Békéscsabai Magyar- Román Baráti Társaságnak, időnként pedig felcsap a Hírlap hadi-, továbbá Arad megyei, sőt romániai tudósítójának is!) kényesen ügyelne a román tulajdonnevek helyes toldalékolására. A híres tornásznő N. Comaneci neve kiejtve „komanecs”, magyarázza, tehát ha vele történik valami, akkor így írandó: Comaneci-csel. (Biztos, hogy „Comanecivel” formában jelenik meg.) A szerb eredetű Popovics családnév román átírásban Popovici (könnyű neki, Battonyán szerbek is, románok is élnek!), de a kiejtése egy jottányit sem változik, tehát kollégánk szerint a román állampolgárságú Popovici-ot fogták el a zöldhatáron, szerintünk viszont (olykor) Popovicivel gyűlt meg a határőrök baja. (Helyesen: Popovici-csal.) Ugyanez a helyzet a román helyiségnevekkel. Ha rajtunk állna, súlyosbító körülményként értékelnénk, hogy egyes határsértők nem átallanak olyan helyiségekből nekivágni a nagyvilágnak, mint például Curtici (Kürtös) vagy Pitesti. Hol is vették fel a nyúlcipőt? A kéziratban az áll, hogy Curtici-on, illetve Pitesti-ben, merthogy kiejtve „kurtics” és „pitesty”...
