Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-13 / 10. szám
CSALÁDI OLDAL 1999. január 13., szerda Az o per pár A fejvadász szolgálatában Egy szlovákiai kiránduláson találkoztam velük. Kedvesek, fiatalok és szerelmesek. Ahogyan a beszélgetésekből kiderült, mindketten orosháziak, s mindketten szemtelenül fiatalok. Huszonévesek. Külön-kü- lön járták kalandos útjaikat, mígnem egy „kereszteződésben” összetalálkoztak. Azóta Jambrik Mária és Szekeres György együtt építik közös életüket, s járják együtt a világot. Marika története A lány zöld szeme szinte világít. Hosszú barna haja szépen keretezi szabályos arcát. Végzettségét tekintve külkereskedő. S mielőtt itthon állást keresett volna, gondolt egy merészet és Párizsba utazott. Au paimek. (Au pair ejtsd: o per, idegen nyelv tanulása céljából valamely országban háztartási munkát vállaló diáklány.) Három gyerek nyűgje, gondja hárult rá. Csinálta, amit kell, szó nélkül. Egyéves kinn- tartózkodása alatt középfokon megtanulta a nyelvet. Aztán egy belgiumi család következett, ahol — ahogyan mondta — családtagként kezelték ugyan, de nem volt egyetlen szabad órája sem. Éjjel-nappal dolgoznia kellett. Idő előtt belefáradt. Rövid időt tölt otthon, Orosházán, mielőtt Marseille-be indul, hogy elfoglalja helyét egy öreg hölgy társalkodónőjeként. A hölgy megszerette a kedves, szorgalmas lányt, s azt ajánlotta, csináljon valami mást, tanuljon. Böngészte az újságokat, s rábukkant egy színiiskola hirdetésére. Beiratkozott. Olyannyira összebarátkoztak a színház igazgatójával, hogy azóta is tartják a kapcsolatot. Csakhogy ebből nem lehetett megélni. Jó ajánlatot kapott. Brigitte Nilsen gyerekeihez kerestek o pert. Marika izgult, ilyen lehetőségre nem számított. Aztán egy apró adminisztrációs hiba miatt lemaradt az állásról. Gyuri története ••• A fiatalember tengerkék szemeket kapott a jó istentől. Szerény és tisztelettudó. Mezőgazdasági technikumot végzett, de úgy érezte többre hivatott. Bár a biológia volt a kedvenc tantárgya, úgy hitte, a nyelvekkel lehet igazán boldogulni. Nyelvet tanulni legkönnyebben pedig a „helyszínen” lehet igazán. így jutott ki Izraelbe, egy kibucba. Három hónapig dolgozott keményen. Fizetést nem kapott, csak a szállást és az étkezést tudták be a munkába. Minden rosszban van valami jó, mert ahogyan később kiderült, jó barátságok szövődtek a kibucban együtt töltött hónapok alatt. Itteni barátok segítették például Tel Aviv-i elhelyezkedésében, ahol egy évet dolgozott. Azt állítja, szüleitől ettől kezdve vált függetlenné anyagilag. A fiatalember hazautazott, hogy ismét útra keljen. Egy barátjával biciklivel nekivágtak Európának. Orosházán a vasnyeregbe pattantak, s napi átlagban 150 kilométert kerekeztek Ausztrián—Svájcon—Franciaországon— Luxemburgon—Németországon át, hogy ismét Svájcban landoljanak immár munkavállalóként. Úgy hallották, az almaszedést jól megfizetik. A hír igaznak bizonyult. Olyannyira, hogy Gyuri ebből a pénzből világkörüli útra indulhatott. Londonban megvette a repülőjegyet. Eljutott Bangkokba, Singaporba, Balira- Sydneybe, Oaklandba, Los Angelesbe és Új-Zélandba, hogy a legfontosabbakat említsük... Bár tizennégy hónapig volt úton, „csak” négy hónapot lazított, mert a többi időt végigdolgozta Sydneyben. Egy költöztető vállalatnál cipelte a bútorokat. A nagy kalandnak 1998 februárjában vége szakadt, hogy egy másikkal folytatódjon... Történetüket innen már egymást kiegészítve folytatják.-— Bár a Marikával való ismeretségünk évekre nyúlik vissza, de igazán akkor figyeltünk fel egymásra, amikor hazajöttem a világkörüli utamról. Neki is volt mit mesélnie, hiszen már évek óta o perként dolgozik, s nekem is volt miről beszámolni. A hosszú órákig tartó beszélgetések vége az lett: eldöntöttük, hogy együtt megyünk vissza Londonba, ahol Marika akkor éppen dolgozott. Mindenki meglepődik, amikor azt mondom, o per lettem, hiszen általában lányokhoz kötik ezt a foglalkozást. Pedig nagyon sok hirdetésben keresnek fiút... — Gyurinak négy gyerek jutott — veszi át a szót a lány —, s remekül végezte a dolgát. Csak egy baj volt, alig-alig találkozhattunk, hiszen mindketten reggeltől estig keményen dolgoztunk. Gyurit megszerette a család, akinél dolgozott, s mikor megtudták, hogy én létezem, meghívtak, jöjjek, van számomra is munka... A családfő fejvadász. No, nem a mi fogalmaink szerint vadászik valakik fejére! A fejvadász amolyan munkaközvetítő. November 1. óta náluk dolgozunk, együtt. A négygyermekes házaspár (a gyerekek 14, 11, 8 és 5 évesek) családtagként bánik velünk, s ez nagyon jó érzés. Azt tapasztaltuk, nem mindenhol ilyen humánusak. Együtt étkezünk, használhatjuk a kocsijukat, s ha időnk van, teniszezhetünk, úszhatunk, kondícióterembe járhatunk a házhoz tartozó sportcentrumban. Szabadidőnkben jáijuk az országot, és megnézzük a nevezetességeket. Vannak barátaink, akik fintorognak, s azt mondják, cselédek vagyunk. Én azt mondom, becsülettel végezzük a munkánkat, s ezzel jól keresünk. A munka pedig, azt hiszem nem szégyen. Pedagógus ismerőseink hozzánk képest talán filléreket keresnek, pedig ők is keményen megdolgoznak a fizetésükért. Azért dolgozunk, hogy itthon lakást vehessünk magunknak, vagy éppen szerényen, de anyagilag segíthessünk szüléinknek... Béla Vali SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata Egy babiloni agyagtáblán, melyet legalább 3000 évesre becsülnek, a következők olvashatók: „A mai fiatalság velejéig romlott, gonosz, istentelen és lusta. Sohasem lesz olyan, amilyennek az ifjúságnak lennie kell, és képtelen lesz kultúránk megőrzésére”. A fiatalabb és az idősebb generáció között mind nagyobb a polarizáció ma is. De valójában meg lehet-e oldani ezt a kérdést? Kétségeink támadnak, ha a következő esetet végigtanulmányozzuk, amely egy porosz fiúról szól. B. Ottó porosz szülők gyermeke volt, a második világháború idején — szüleivel és rokonaival együtt — az Egyesült Államokba emigrált Ottó édesapja vérbeli „porosz szülő” volt: fiától mindenkor feltétel nélküli engedelmességet követelt, a vélt vagy valódi szabálysértéseket pedig durva fizikai büntetéssel torolta meg. Ez volt az oka annak, hogy apa és fia között egyre feszültebbé vált a kapcsolat, s mire Ottó elérte a serdülőkort a család a félelem és a gyűlölet riasztó légkörében élt. Ottó — apja őijöngő dühkitörései és kegyetlen büntetései ellenére (vagy éppen ezért) — egyre ritkábban járt haza. Amikor a pedagógus határozott kívánságára Ottót a szülei lélektani szakrendelésre vitték, gyorsan kiderült hogy magatartási zavarainak hátterében az apa és a fiú elmérgesedett viszálya húzódik meg. Az is világossá vált hogy Ottó apja a maga nevelési módszereit hibátlannak ítéli meg, s azokon semmi körülmények között nem hajlandó változtatni. Mindezt tekintetbe véve, a szakrendelő munkatársai azt tanácsolták, hogy Ottó költözzön a szomszéd városban élő rokonaihoz, mivel „az apának és fiának a kapcsolata oly súlyosan és visszavonhatatlanul sérült hogy az egészséges fejlődés feltételei a családon belül nem biztosíthatók”. Ottó egyébként a vizsgálat során többször visszatért arra, hogyan fogja ő nevelni a fiát, ha egyszer majd apa lesz. Teltek-múltak az évek. Ottóról olyan hírek érkeztek, hogy a rokonainál megtalálta helyét, nem csavarog, rendesen tanul, egyszóval minden rendben van. Körülbelül húsz évvel később egy fiatalasszony jelent meg ugyanabban a szakrendelőben, ahol az imént vázolt események lezajlottak. Elmesélte, hogy tizenkét évvel ezelőtt ment férjhez, a házassága kitűnően sikerült, férje rendes, becsületes ember, szereti őt, becsületesen, tisztességesen dolgozik. Hanem a férje és a fia között már évek óta rossz a kapcsolat, és most, hogy a gyerek serdülni kezd, az egyre elviselhetetlenebb. Elmondta, hogy a férje senkit sem en-' ged beleszólni fia nevelésébe, feltétel nélküli engedelmességet követel tőle, s a legapróbb vétket is könyörtelenül, drákói szigorral bünteti. A fiatalasszony segítséget kért, mert a gyermek egyre többet csavarog, és az iskolában is sok a panasz ellene. A fiatalasszony nem volt más, mint B. Ottóné, annak a fiúnak a felesége, aki úgy szenvedett apja könyörtelen nevelési elveitől, mint most az ő fia. Amikor a felnőtt, családos Ottót fia ügyében bekérették a szakrendelőbe, s kérték, gondoljon vissza a saját gyermekkorára, fogadkozásaira, Ottó olyasmit mondott, amit gyakran hallunk hasonló helyzetekben: „Ugyan, az nem számít, amit egy kölyök mond! Amióta megjött az eszem, áldom az apám kezét, amellyel megpofozott, mert annak köszönhetem, hogy tisztességes ember lett belőlem!” Tőlgybútorok kedvezményes áron! Csaba tolóajtós gardróbszekrények változatban LAKBERENDEZESI ÁRUHÁZ Német ülőgarnitúrák óriási kedvezménnyel üzletünkben 20% előleg befizetése mellett 6-24 havi részletfizetéssel is vásárolhat!-ín., -J0% vásár! Német tolóajtós gardróbszekrények nagy kedvezménnyel! Harmonikaajtós szekrények Dohányzóasztalok 5 900 R« Maty fotelágy Torino és NewStar gázrugos irodaszékek az akciós késztet erejéig ajándék Metró-karfával Imola takaros, btorácsos franciaágy (160x200 cm) Ágygépes, ágyneműtartós, 3-2-1-es garnitúra Boston tv-áíványok Domino tölgyfabetétes bőrgarnitúra (zöld színben) 3-1-1-es kivitelben Fenyőbütorok nagy L választékban, kedvező, , Import áron! . Yvett fiatalos, kis helyigényű garnitúra, szivacsos fekhellyel. 3-2-1-es kivitelben Álló polc (70x180x33 cm) fekete, fehér, fenyő és tólgy színekben. _ hátfal néfirúl Nikoletta szekrénysor (320x200x63 cm) többféle színben, bevezető áron változatban Békéscsaba, Békési út 46—48. • Telefon: (66) 449-107. Nyitva: hétköznap 8.30—18-ig, szombaton 9—13-ig. !í IL H | |
