Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-02-03 / 1. szám
Közéből 1999. január 3. HMM ' Negyedik oldal Viktor RAPszódiája A felnőttvilág keveset tud a mai tizenévesek problémáiról, az őket foglalkoztató gondolatokról. Naponta találkozunk az utcán cigarettázó, alig serdült gyerekekkel, hallunk a növekvő kábítószer-fogyasztásról, és elítélő fejcsóválásunkon kívül nem sokat teszünk azért, hogy megismerjük világukat. umba jár. A nemrégiben bemutatott „Ámbár tanár úr “ című filmben is szerepel, szabadidejében bodyzik, görko- rizik, snowboardozik és RAP- es. Pár hete én is apró száj- biggyesztéssel nyugtáztam volna, mert fogalmam sem volt róla, mit takar az előbb említett irányzat. Sokkal több, mint a zenehallgatás, vagy a rájuk Viktor nemcsak véleményét, hanem arcát is vállalja Viktor tizenhét éves budapesti annyira jellemző bőnadrágos fiú. Jogásznak készül, most öltözködés. egy drámatagozatos gimnázi- — A RAP egy Amerikából származó zenei stílus, melynek „fekete “ gyökereire nemcsak a színesek muzsikája jellemző, hanem életformát takar — magyarázza lelkesen Viktor — Fontos a humanista, békepárti gondolkodás és az antirasszizmus. Eleinte, még „ gumirapper “ koromban én is csak a felületesebb dolgokra figyeltem: az öltözködésre, a bandázásra, a zenére és arra, hogy egy közösséghez tartozhatok. A dalok szövegeit hallgatva jöttem rá a RAP igazi lényegére, hogy az egyéniségek számítanak, bárki is vagy: cigány, zsidó, fekete vagy sárga. Ha jól tudom, aktív graffi- tisek is vagytok. — Igen, a falfirkálás egyfajta művészet, mely az antirasszizmus egyik nem radikális kifejezési módja. Veszélyes, jól látható helyekre fújunk rajzokat, szövegekét, gondolatokat. — A skinheadek nyilván nem nézik jó szemmel a tevékenységeteket. —Valóban nem, rengetegszer kerültünk már velük összetűzésbe. Roppant agresszívek, leginkább testi erejükkel próbálják ideológiájukat alátámasztani. Igyekeznek váratlanul fellépni ellenünk, általában olyankor, amikor egyedül vagyunk. — Hogyan zajlik egy RAP-es találkozó? — Sajnos, már nem jellemző ránk annyira a korábbi összejá- rós közösségi élet. A Hangtalan kiáltás nevű zenekarunkkal sokat felléptünk, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. Idővel talán óhatatlanul szolidab- bak leszünk, már nem annyira a bulik számítanak. A közös gondolkodás, a lényeg a fontos, amiről mindannyian igyekszünk meggyőzni másokat is: a béke, a nyugalom és a másság elfogadása. B. Párkányi Adrienn Bakira baki Sokan úgy gondolják, ami az újságban megjelenik, azt csakis újságíró írhatta. Ezért aztán — ha a kedves olvasó bármilyen tárgyi tévedéssel vagy elírással találkozik —, azt mindig a firkászok lelkére terheli. Pedig a dolog nem ilyen egyszerű. Erről legtöbbet Battonyán élő kollégánk, Ménesi György mesélhetne. Mostanában ugyanis az ő felmenőit emlegették legtöbbet az újságolvasók. És ki hinné, hogy a történtekben éppen ő a legvétlenebb!? Kollégánk pechsorozata ez év november 16-án indult. Hetekkel korábban leadta a „Külföldi állatorvosok Mezőhegyesen” című írását. A vendégek már régen hazautaztak Brazíli ába, ám az cikk még min dig nem került be a lap ba. November 16-án azonban boldogan nyugtázta, végre megjelent az anyag, szép nagy képpel, amelyiken a szóban forgó állatorvosok éppen elvegyülnek a mező.hegyesi ménesbirtok lovai között. Már-már leszívta volna az utolsó sluk- kot a cigarettájáról (ez nála az abszolút megelégedés jele), amikor a szeme a főcím feletti sorra tévedt: Lóembriókat és spermát szállítanak Brazíliába. A cigi kiesett a szájából. Ki adta ezt a felcímet!? Hiszen ő azt írta az anyagba, hogy holstein-frízek embrióit és spermáját szállítják Brazíliába! A hol- stein-fríz pedig tehén! Tehén, és nem ló! Ezt rögtön közölte is a gazdasági oldalt szerkesztő magyar-történelem szakos kollégával: „Tehén, tehén! Szar-vas-mar-ha! Érted?” A megregulázott szerkesztő azóta álmából felébresztve is tudja, minde- nik holstein-fríz között is ő a legnagyobb marha... A csapássorozat azonban folytatódott. November 27-én Ménesi kollégát Medgyesről hívták: „Olvassuk a mai lapban, hogy Battonyánál elindult a kamionos közlekedés. Kicsit hihetetlennek tűnik, ezért is szeretnénk tisztázni, valóban így van-e, mert akkor máris pakolunk...” Munkatársunk még odáig sem jutott el, hogy a cigije kiessen a szájából, máris újabb hívást kapott, ezúttal Bánkúiról: „Tényleg át lehet menni kamionnal Battonyánál?” Valószínűleg akkor keletkezett a legutóbbi tíz ősz hajszála, amikor kinyitotta az újságot. Annak 3. oldalán a következő nagybetűs cím állt: Battonyánál 15 tonnáig mehet teher. Világosan emlékszik, hogy ő 1,5 tonnát írt. A következő telefon már a szerkesztők asztalán csör- rent. A „Ki javította át?” kérdésre az egyik tördelőszerkesztőnél találta meg a választ, aki „védőbeszédében” elmondta, előző nap sok volt a javítás a kefelevonaton, s a végén már maga sem tudta, hová kell kitenni, és hol kell töröl- „ II \ ni a vesszőt. l \ Ili Egyébként pedig I j !r nem gondolta, r hogy ez a kis, kétmil- liméteres vessző kamionsorokat indíthat el... Szegény Ménesi kolléga december 17-én ismét kétségbeesve telefonált a szekesztőknek: „Mondjátok, útilaput akar kötni a főnök a talpamra, vagy csak idegileg akartok kiborítani!?” A szerkesztők ijedten néztek össze: vajon most ki „rondított bele” Gyuri anyagába? Az eredeti mondat így hangzott: „A hátralékosoknak öt, ötezer forintnál kisebb tartozás esetén pedig két hónap alatt kell rendezniük a tartozásukat.” A korrektor azonban így javította a mondat elejét: „A hátralékosoknak öt-ötezer forintnál kisebb tartozás esetén...” Vagyis a fáma ez esetben nem szól azokról, akik ötezer forintnál többel tartoznak. Joggal reklamáltak tehát az újságírónál a kis tartozással rendelkezők: „Szóval megint az járt jól, akinek nagy a tartozása!” Kollégánknak a szerkesztői stáb nevében ezúton kívánunk bakimentes, boldog új esztendőt! Magyar Mária Karikatúr áztatás APEH REND0R5E6 Ez az év is jól kezdődik... Cápaveszély fentről B Vigalmi törvény születik Ut- és tudatszűkület ■ ■ £ü Újévi koncert ■■■ ■ülliliiiMilSilllll
