Békés Megyei Hírlap, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-09-10 / 7. szám
Hatalmas üvegablakon keresztül nézhettünk be az egyesített központi ügyelet mindennapos tevékenységébe, a bevetésirányítók munkájába. Megmutatták a nemrégiben átadott lövésztermet is, ahol a központban dolgozó rendőrök fejleszthetik célzóképességüket. A háttér golyóállóüveg-terméből vetítik eléjük a különböző helyzeteket, s a középső pályán lézerrel is lőhetnek már, aminek eredményét számítógép értékeli. Következő állomásként egy aprócska gyerekszobába léptünk be, ahol játék közben próbálják kikérdezni a szexuális zaklatások aprócska áldozatait. Visszatérvén az előadóterembe dr. Orbán Péter rendőr vezérőrnagy köszönte meg a média egész éves munkáját, s igyekezett a közel 50 megjelent mindegyikével koccintani. Ugyan az ország egyik kedvence, Doszpot alezredes nem vett részt az állófogadással záródó kis ünnepségen, a másik, a közkedvelt „ kezicsókolomos” televíziós személyiség, Juszt László viszont a háttérből csendesen szemlélte a történéseket. B. Párkányi Adrienn * Hetedik oldal * Január 6-án délután az Országos Rendőr-főkapitányság Teve utcai Igazgatási Központjába hívták meg a sajtó képviselőit — újévi köszöntőre. Az ünnepi koccintás előtt végigvezettek bennünket a központi épület egyébként kíváncsi szemek elől elzárt zegzugos folyóséin. PARKolópályán a gyulai társadalmi megbízatású alpolgármester Csütörtökön felújított konyhával és megújult arcokkal nyitotta meg kapuit a gyulai Park Hotel étterme. Szabó Árpáddal beszélgettünk, aki januártól az éttermet bérli, valamint tiszteletdíj fejében a szállodát vezeti. — Tíz éven át irányította az Aranykereszt éttermet. Miért távozott? — 1996-tól a Pásztor és Társai Kft. bérelte az Aranykeresztet, az ő szakmai tanácsadójukként dolgoztam. A bérbeadó, a Libio-Coop Kft., ettől az évtől nem kívánta velük meghosszabbítani a szerződést. Én is megpróbáltam egyezkedni, de olyan magas bérleti díjat kértek, amit szerintem tisztességesen nem lehet fizetni. Mivel sem a szélhámoskodás sem a törvénytelen eszközök használata nem Szabó Árpád nem titkolja: tisztességes módon nem tudta volna kitermelni az Aranykereszt bérleti díját. Végül a neki az én világom, így kapóra jött a Park Hotel éttermének bérbevételi pályázata. — Az Aranykereszt új bérlőjének sikerült alacsonyabb összegben megállapodni a tulajdonossal? — Tudomásom szerint a nekem felkínáltnál magasabb bérleti díjat fizet. — Mi az oka, hogy minden a szakács és a felszolgáló személyzet is Önnel jött? — Az új bérlő, a SZOT-étte- rem egykori vezetője, nem tartott igényt a fiúkra. Egyébként a vendéglátóiparban a legtöbb esetben az új vezetők nem veszik át a személyzetet. — Mi történt a Park Hotel éttermének korábbi dolgozóiéval? ^ - Az előző bérlő a személy- Bzet egy részével Debrecenből őjött, így a szerződés megszün- £ tével visszamentek. A tanulóX kát átvettem, a többiek megpróbálnak valahol elhelyezkedni. — Korábban a szálloda több vendége is inkább más, belvárosi éttermekbe járt, mert nem igazán voltak elégedettek az ételek minőségével. Nem találja nehéz vállalkozásnak az új és jobb arculat kialakítását? — Harminc éve vagyok a szakmában. Megpróbálok az ismeretségre és a személyzet szakmai tudására alapozni. Természetesen a rizikó mindig adott, de ilyen a vállalkozások világa. A problémát inkább ott látom, hogy a kereskedelmi egységek tulajdonosai általában nem kimondottan szakmabeliek. így elsődleges céljuk: rövid időn belül a lehető legtöbb pénzt kisajtolni az üzletből, ami természetesen színvonalesést eredményez. Borsos Gabriella „Feketéző bérgyilkos” A címben foglaltak fedik a valóságot — idézőjelben. Csányi Tibor „bér-gyilkos”, hiszen gazdasági igazgatóként dolgozik a békéscsabai Jókai Színházban. „Feketéző”, ugyanis beszélgetésünk alatt a különlegesen ízletes Piazza D’oro kávét kortyolgatja a békéscsabai, Andrássy úti Mozart kávézóban. Ha pedig teheti, irány Fekete-Afrika, ahol csak a szállása biztosított, a többi kaland, önellátással. — Ha már Afrikát emlegettük, miért éppen oda vágyódik? — Néhány évvel ezelőtt jártam Egyiptomban, Tunéziában, és már ezekben az országokban is magával ragadott az európai civilizációtól távoli életvitel, kultúra. Aztán egyre beljebb merészkedtem, jártam Szenegálban, illetve nemrégiben Gambiában. — Színházi emberként nem villant át az agyán, hogy kuriózum lenne néhány gambiai szerződtetése a Jókai Színházba? — Természetesen igyekeztem lépéseket tenni. A színház zenekarának kényszerű leépítése miatt főként a tam-tam együtteseket részesítettem előnyben. Találtam is egy olyan zenekart, ahol lángnyelők is színesítik a produkciót. A tárgyalások azonban a gázsi szónál megszakadtak. v — Gondolom, egykori vasúti kocsifelíróként nem okozott problémát Önnek, hogy a tam-tam alapján lejegyzetelje az együttes számait? — Sajnos, ehhez kevés volt az az idő, amit kocsifelíróként töltöttem az érettségi után. De nem mentem többre a lakatos segédmunkási gyakorlatommal sem. — Az ifjúkori, sűrű munkahely-változtatásokkal szemben áll, hogy már tizenhatodik éve a színház gazdasági igazgatója. — Ennyi idő alatt számos színházigazgatóval dől goztam, részem volt jóban, rosszban egyaránt. Ha azonban jó a kollektíva, az mindig kapaszkodót jelent. — Egy jó csapattal a futballpályán is könnyebb. — Az utazás mellett valóban a foci a hobbim. Bár néha megkapom, hogy pozícióból könnyű beférnem a színház csapatába. Remélem, hogy az afrikai utam annyiban segít, hogy jobban tudom majd ütemre tenni a labdát. Nyemcsok László
