Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-07 / 286. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1998. december 7., hétfő Koncert Mikulásra, (i) A Zsadányi Óvodásokért Alapítvány az idén is tart Mi­kulás-napi rendezvényt. De­cember 7-én délelőtt a helyi művelődési házba várjáka vendégeket, ahol a gyerekek körében nagyon népszerű Papp Rita és Bondár Attila is koncertet ad. Karácsonyi díszek, (ö) A gyulai Göndöcs Benedek Szakképző Iskola Karácso­nyi díszek címmel pályázatot hirdetett. Az erre érkező al­kotásokból kiállítást nyit meg Kovács József plébános december 8-án, kedden 15 órakor az Erkel Ferenc Álta­lános Művelődési Központ­ban. A díjakat Czirok Sán­dor, az iskola igazgatója adja át. A tárlat december 15-ig látható. Laptopot is lopott, (b) Vasárnapra virradóan isme­retlen látogató „tette tisztele­tét” a megyeszékhelyi Fiume Szállóban lévő Elit Kft irodá­jába. A látogató egy lemezka­zettát vitt magával, amiben laptop, fényképezőgép, szám­lák és 770 ezer forint készpénz volt. Randalírozott, (b) A bé­késcsabai Sz. J. vasárnap éj­szaka 2 órakor felhívta a me­gyei rendőr-főkapitányságot és keresetlen szavakkal illette a rendőrséget, annak munkáját. A harminc éves férfi gondolt egyet és belátogatott a zsaruk­hoz ahol ugyancsak folytatta szalonképesnek nem nevezhető előadását. Az egyenruhások el­beszélgettek az illuminált atya­fival, majd hajnalban mikor egy keveset józanodon hazaen­gedték. Kifosztották, (b) Újkígyó­son egy személygépkocsit tör­tek fel tegnap hajnalban. A zár-szakértő rádiótelefont és rádiós magnót vett magához. Golfozott, (b) Ismeretlen Békéscsabán az Or utcában betörte egy ott parkoló Volks­wagen Golf jobb első ablakát, majd eltulajdonított egy diplo­matatáskát, bélyegzőt és útle­velet „JOBB ELHASZNÁLÓD­NI, MINT BEROZSDÁ­SODNI.” (Denis Diderot) A gyülekezet jó rendjéért Régi-új lelkipásztor a gyulai baptistáknál Új lelkipásztort iktattak be szombaton a Gyulai Baptista Gyülekezet imaházában, ün­nepi istentiszteleten. Szlovák Tibor a békési gyülekezet lel­kipásztora volt, s a mintegy 200 lelket számláló gyulai baptista gyülekezet október 25-ei tanácskozásán a város­ba hívása mellett döntött. Szlovák Tibor korábban már nyolc éven át ellátta a szolgála­tot Gyulán. Mostani elődjét, Mészáros Kornél lelkipásztort időközben a 12 ezer lelket számláló Magyarországi Bap­tista Egyház főtitkárává vá­lasztották, így a gyulai gyüle­kezet lelkipásztor nélkül ma­radt. A szombati ünnepélyes be­iktatáson Mészáros Kornél át­adta a szolgálatot Szlovák Ti­bornak, aki az ezt jelképező szószéki Bibliát is átvette főtit­kár elődjétől. Ünnepélyesen aláírták a szolgálati levelet: a gyulai gyülekezet nevében Perlaki Pál megbízott gyüleke­zetvezető, a baptista egyház nevében Mészáros Kornél, s a beiktatott régi-új lelkipásztor, akinek szolgálatára Isten áldá­sát kérték, rá a gyülekezet jó rendjét bízták. A beiktatott lelkipásztort és családját köszöntötték a baptis­ta gyülekezetek, a gyulai önkor­mányzat, a Körösvidéki Missziókerület, s a testvéregy­házak, az evangélikus és a re­formátus vezető képviselői. A 111 A Gyulai Baptista Gyülekezet énekkara közreműködésével ünnepi istentiszteleten iktatták be Szlovák Tibor (kisebb fel­vételünkön) lelkipásztort szolgálatába fotó: kovács Erzsébet vasárnapi istentisztelet alkal­mával a gyulai gyülekezet szol­gálócsoportjai köszöntötték A megyeszékhely jövőképe — A gyermekek őszinték, tisz­ták, ők mindig igazat mondanak — mondta szombaton Pataj Pál festőművész, a szabaddemokra­ták csabai szervezete által Bé­késcsaba 20 év múlva címmel kiírt rajzpályázat eredményhir­detésén a Fiume Szállóban. — A városvezetés számára igen tanulságos Békéscsaba jö­vendőbeli polgárainak rajza — mondta Velkey Gábor, az SZDSZ önkormányzati képvi­selő-testületének frakcióvezető­je. A pályázatra több, mint 120 műalkotás érkezett, a bírálóbi­zottság négy kategóriában: óvo­dások, alsósok, felsősök és a legszebb munkák adott át díja­kat. Az óvodások közt Gindele Péter, az alsósok között Pekárik Lacika alkotása tetszett legin­kább a zsűrinek, a felsősök kö­zött Szabó Zsoltnak termett ba­bér. A Legszebb munkák leg­szebbjének Szlávik Ágnes alko­tása bizonyult. (b) Kíváncsiság övezte a Matizt Vasárnap délután több tucat érdeklődő várt a Daewoo Matizba szállásra Békéscsabán a Daewoo-szalonban. — Az autóimádó közönségnek Mikulásra megérkezett a Matiz! December 5—6-án or­szágszerte nyílt napokon te­kinthették meg az érdeklődők az új kisautót. A Daewoo Mo­tor Kft. Békés megyei márka­képviseletének békéscsabai szalonjában közel ezerötszázan tértek be a két nap alatt és akadt olyan is, aki első látásra úgy megszerette a Matizt, hogy ket­tőt rendelt belőle — tudtuk meg dr. Bohus Pétertől, a terü­leti márkaképviselet egyik ügy­vezetőjétől. Igen nagy az érdeklődés. Ja­nuár és február közepe között lesz kiszállítva az első 800 autó, ami már gazdára talált, ’99-ben Magyarországon 3 ezer autó ér­tékesítését tervezi a Daewoo — tájékoztatott dr. Kovács László ügyvezető. B. I. Szlovák Tibor lelkipásztort és családját. Sz. M. Teltházas előadás — előfizetőinkkel Minden jó, ha a vége jó! — eképp sommázhatjuk az idei, május 21-ei játékunk végkifej­letét. A „küzdelemben” elindult előfizetőink közül kétszázat sorsoltunk ki, nyereményük egy kétszemélyes színházjegy volt. A meghirdetett program — és az előadás időpontja — azon­ban módosult, így az eredetileg tervezett Zsarukabaré helyett Feydeau: A női szabó című víg­játékára vártuk nyerteseinket. Majdnem teltház tapsolta vé­gig szombaton A női szabót, hi­szen kisorsolt előfizetőink majd’ mindegyike elfogadta a jutalomjátékra szóló meghívást, csupán néhány vidéki olvasón­kat tartott otthon a zordra for­dult időjárás. A hangulat pedig fergeteges volt, s megerősített bennünket arról, hogy máskor is érdemes Thalia templomába csalogat­nunk játékos kedvű olvasóin­kat. (e) VÉLEMÉNYEK Fények és árnyak A Földön percenként ezer hektárral csökken a vetésterület, míg a népesség naponta 10 millió­val gyarapodik. Könnyen kiszámítható tehát, hogy 25 év múlva kétszer annyian leszünk a bolygónkon, mint ma. Ennyi ember eltartásához a mainál jelentősebb mennyiségű élelmiszert kell(ene) termelni, amire — a jelen felmérések szerint — a hagyományos technológiák már nem elegendők — olvasom egyik szakmai havilap tu­dósításában, amelyben a biotechnológiák, az élelmezésben is alkalmazható géntechnikák jövőjéről esik szó. Eközben pedig a televízió képernyőjén naponta látom a csonttá soványodott gyermekeket és felnőtteket az elmaradott országok éhínségtől sújtotta területein. Egy bolygón élünk és mégsem ugyanabban a világban. Miközben a világ egyik fele a csúcstechnológiák gigászi ma­gasságába tör és meghódítani készül a világűrt, addig a Föld másik részén bádogdobozból, vagy ágakból tákolt viskókban, földbevájt lyukakban vegetálnak embermilliók. — Csodálatos, hogy egy kicsiny doboz élelmiszernek is mennyire tud örülni az ember — mondta a mikrofonba megdöbbentő tapasztalatait az árvízsújtotta vidékre érkező és az élelmiszer-szállítmányt szét­osztó illető. Még szerencse, hogy vannak, akik átérzik a rászo­rulók helyzetét és adományokkal segítik az éhezőket. Segítség­re várók pedig köztünk is élnek. A béke és szeretet ünnepe előtt ugyanis elszomorító volt látni azt az idős, járni alig tudó em­bert, aki félve kérdezte a bolti eladót: „Volna-e olyan száraz ke­nyere, ami már senkinek sem kell?” Fények és árnyak. Vajon mennyire törvényszerűek ezek a különbségek? — elmélkedhet­nénk az okok felett, de a választ talán jobb a szociológusokra bízni. Végül — visszatérve az élelmezéstechnológiákra — biz­tató hír, hogy tudósok ezrei dolgoznak a népesedő Föld lakói­nak jövőbeni ellátásán, ám a kérdés marad: eljut-e mindenki­hez? Halasi Mária Kisgazdák, ne féljetek! Amióta a „búzaégető” Karsai József elmesélte a lakásunkon, hogy kétszer meglazították sze­mélygépkocsijának kerékcsavarjait, a feleségem nem szívesen ül autóba. A minap mégis rávet­tem, hogy „elugorjék” bevásárolni. Sápadtan jött haza, mondván, hogy „csináltak valamit a kerekekkel”. Szó, ami szó, meglehetősen furcsa hangokat hallatott a járgány. Valójában annyi történt, hogy még délelőtt, amikor én vezettem, a fékpofa és a fékdob közé beszorult egy kődarab. Az bizony visít, amíg ki nem esik, vagy ki nem kopik onnan, világosítot­tam föl egy halvány mosoly kíséretében. Magabiztosságomat nem vette jó néven. Ezt hallgasd meg, mondta, s odalépett az üzenetrögzítőhöz. (Aki már hívta a számomat, tudja, hogy a gép mindenkinek megígéri: „Vissza fogom hívni, ha kívánja, személyesen is fel­keresem.) Nos, lenyomta a gombot. „Nem köll, hogy fölkeress, öreg! Csak azt akarom mondani, most megnyugodtatok, ugye? Te is, meg a többi bolsevik újságíró kollégáid, akik nem tudtak mást napokon keresztül, csak a Torgyán családról írni. Hal­lod?! Megnyugodtatok. Vége. Nem merem nevem megmonda­ni. Azé’ nem merem, mer’ még minden bolsevik ott van a he­lyin, oszt félünk.” Kisgazdák, ne féljetek! A volt indonéz elnököt most vonják felelősségre azért, mert országlása idején zsíros állásokhoz jut­tatta a rokonait. Hála a sok bolsevik (értsd: a többséghez tarto­zó, annak érdekeit képviselő) újságírónak, Torgyán Józsefre nem leselkedik ilyen veszély. A szintén bolsevik bihari gazdák azonban megnézhetik magukat. Ok azok, akik szeptember 9-én Berettyóújfaluban alkalmatlanság miatt kérték a miniszterel­nöktől Torgyán úr felmentését. Es megnézhetik magukat azok a települések is, amelyek (liberál)bolsevik polgármestert és képviselő-testületet választottak. Látványos támogatást, segít­séget a kormány(pártok)tól ne várjanak, írta Torgyán doktor a tiszadobi polgároknak szeptember 26-án. Ez a félelmetes, öreg, legalább annyira, mint csúszós úton a fékdobba szorult kavics! Ménesi György Az érdeklődők élvezettel próbálgatták a Daewoo Matizt FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Teltkarcsú hölgy tánca a színház Vígadójában Mikulás a páholyban Töprengek, vajon miként is kel­lene „visszaadni” a Jókai Szín­ház szombat esti, idei évadban második páholy-estjét. Amelye­ket — szeretném kinyilvánítani — az előzőkkel és a követke­zőkkel együtt, mint társadalmi eseményt, szeretünk, pátyolgat- nunk és bíztatnunk kell. Még akkor is, ha a szervezők minden törekvésük ellenére, rendre nem tudják csúcsra járatni. Remél­jük és szeretnénk hinni, döntő­en pénz híján. Isten őrizz, hogy bántsuk Vitalis Anna hastán- cost, aki igazán apait, anyait be­leadott, ráadásul képes volt el­hitetni a hölgypartnereik mellett feszengő férfitársainkkal, hogy a műfaj máig nem veszett ki, nem járt le a teltkarcsúak ideje, vagy ha most más (is) módi, azért „ők” mindig ott lesznek az érdeklődés középpontjában, jól tudva, eme misztikus tánc ősi földjén, a varázslatos Keleten máig nem a nádszálvékonyak viszik a prímet. Nincs nekem semmi bajom a Pölös—Ürmös parodista páros­sal sem, de még paródiának sem szerencsés, hogy az ember már a dobogóról leloholtában lerángatja a műbajuszt. Nem vagyon ennyire türelmetlen a Csaba Páholy közönsége, sietni meg hazafelé — csússzon is bármennyire az út, ennyire csak nem kell talán... Mikulás bácsi megérkezése viszont — bár sejtettük, hogy ez lesz a megle­petés — meglepően kedves és emberi volt, a lányok is hihető- en pillogtak, miközben átnyúj­tották a Páholyt lankadatlanul pártoló közönségnek a Lapp­földről érkezett ajándékcsoma­gokat. Tartozunk még az est történéséről szóló tudósításkor arról is beszámolni, hogy a fe­dő alatt sütött, párolt—sütött sertéshús és burgonya nagyon finom volt, a mákosrétesről nem is beszélve. Amúgy a ze­nét Somosi Vili és zenekara táncra is csábító hangulatban prezentálta. Ekkor már vég­képp kevés szó esett az est nyi­tányát jelentő, Márton András rendezte vígjátékról, Georges Feydeau: A női szabó című művéről. (fábián)

Next

/
Thumbnails
Contents