Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-05-06 / 285. szám
1998. dedember 5-6., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Vannak, akik együtt élnek hozzátartozóik hamvaival Halálunk után hamuvá lenni, s szétszóródni a szélben Van, aki a gondolatától is irtózik, hogy testét halála után elhamvasszák. Van, aki egyenesen így végrendelkezik, s van, akinek halála után a hozzátartozói döntenek így. Magyarországon a hamvasztást még mindig egy 1970-ból származó, a Minisztertanács által hozott rendelet szabályozza. Ä hamvak sorsa sokféle lehet, akár a szélbe is szórathatnak, vagy formatervezett porcelán edényben árválkodhatnak valamelyik hozzátartozó vitrinjének tetején. Megyénkben, Békésben sem nagyobb, de nem is kisebb a hamvasztási kedv, mint más megyékben, bár Baranyával — ahol a halottak többségét hamvasztják — nem tudunk versenyezni. Jóllehet valamennyi temetkezési irodán foglalkoznak hamvasztással kapcsolatos ügyintézéssel. Terjedő temetkezési mád urnafalba helyezni a hamvakat FOTÖ: KOVÁCS ERZSÉBET A békéscsabai Megyei Temetkezési Vállalat munkatársnőjével, Vizslár Jánosnéval beszélgetünk a hamvasz- tásról. — Tíz éve dolgozom itt, hamvasz- tásra már akkor is volt igény. A szegedi krematórium 1985 októbere óta működik. Azóta folyamatosan szállítunk oda a hozzátartozók kérésére. A ham- vasztás legalább harminc éve elfogadott temetkezési szokás; persze a ko- porsós temetésekhez képest lényegesen kevesebben kérik. Évi négyszáznyolcvan temetésünkből nyolcvan a hamvasztásos. Rendszerint az elhunyt végakarata ez, vagy korábban beszélt róla hozzátartozóival. Van, aki előre készül rá, sőt olyanokról is tudok, akik előre megveszik az urnát. Az elmondottak ellenére nem látom úgy, hogy Békés megyében nőne a halottham- vasztás iránti igény. A szegedi krematórium munkatársa szerint Baranyában fordított az arány az umás temetések javára. — Emlékszik a legutóbbi esetükre? — Egy harminckét éves fiatalembert szállítottunk hamvasztásra, akit munkába menet egy szembejövő autó elütött. A sofőr állítólag elaludt. Szegény lélek azonnal szörnyethalt. — Az urnás temetés olcsóbb vagy drágább, mint a hagyományos koporsó s? — Ha a hozzátartozók hazaviszik az urnát, akkor olcsóbb, ötvenezer forint. Az urnát aztán le lehet ásni a kertben, fel lehet tenni a szekrény tetejére, vagy be az üveg mögé a vitrinbe. Divat az is, hogy szétszóratják a hamvakat. Budapesten, de az ország más városaiban is repülőgépes vállalkozók busás összegért oda szórják a halott hamvait, ahova az végakaratában kívánta. Olyan esetünk is volt, hogy egy asszony nem tartott igényt a férje hamvaira, azt mondta, lehúzhatjuk akár a vécén is. Visszatérve az árakra, az umás nem olcsóbb, sőt valamivel drágább, mint a koporsós temetés, utóbbit — az igényességből engedve — olcsóbban is meg lehet úszni. * * * — A hamvasztás kevésbé illuzórikus, mint a koporsós temetés. A hozzátartozó — bármekkora is volt az elhunyt teste — csak egy 2,2 literes urnát kap. Az umás temetés ugyanakkor megdöbbentő és személytelen azok számára, akik még soha nem vettek részt ilyen temetésen — mondja Szabó Attila, a Szilencium Temetkezési Vállalkozás vezetője. — Még egy olyan hozzátartozóval sem találkoztam, aki végig akarta volna nézni magát a hamvasztást, de nem is engedik. Különben maga az urna zöld műanyagból van. Ez amit most önnek mutatok, három éve nálunk van, még nem jöttek érte a hozzátartozók. Az oldalán olvashatja a halott nevét. Régebben fémet használtak, ilyet mint ez, melyben a nagymamám, özvegy Szabó Istvánná hamvai nyugszanak. Ezzel az volt a baj — mint látja —, hogy idővel rozsdásodott. Az urna oldalán levő szám 27 875, megegyezik a belsejében, a hamvak közötti biléta számával. A biléta éghetetlen, hamvasztás előtt beteszik a halott mellé a koporsóba. Erről lehet azonosítani, hogy az urna valóban az ő hamvait tartalmazza. * # * Maga az umás temetés többféle lehet. Az urnát elhelyezhetik umafalba, aztán van, aki sírhelyet vált és kolumbárium- ba rakja, van, aki saját háza udvarának kertjébe temetteti el magát, mint például a battonyai Kovácsovics Béla és Hudák Etelka, akik a saját virágoskertjükben kívánták örök álmukat aludni. Egy békéscsabai középkorú asszony négy éve hamvasztatta szüleit. — Édesapám kérte, ő rendelkezett így. Először őt hamvasztattuk, azután rá fél évre édesanyámat. Talán nem is volt olyan szörnyű, mint amikor a koporsón hallja az ember dübörögni a földet. Látja, azon még nem is gondolkodtam, hogy valóban az ő hamvaik vannak-e az urnákban, melyekhez a virágot viszem a temetőbe. Ugyancsak hamvasztották az 1994 októberében Orosháza határában helikopterszerencsétlenségben elhunyt tizenhét és fél éves gyulai Kempf Róbertét. ■ — Az ember a gyereke halálát amíg él, nem tudja feldolgozni. A féltestvérével együtt égtek meg, azonnal meghaltak. Temetőben vannak eltemetve a hamvai, bárki leróhatja előtte a kegyeletét — mondta kérdésünkre az édesanya, Kempf Józsefné. Kempf József első felesége otthon tartja fia hamvait. Kempf Zsolt 26 éves volt. Magánvállalkozásából élt, motorokkal kereskedett. — Azért hoztam haza a porait, mert a temető nekem az elmúlást jelenti. Jelentősége az életnek, közös életünknek volt. Azzal, hogy itt vannak a hamvai, úgy érzem, most is itt van velem. Nem tudom, hogyan magyarázzam önnek, de nagyon mély lelki kapcsolat volt közöttünk, nem akartam, hogy teljesen megszakadjon. Én a halála óta is érzem a szeretetét. A tragédia utáni napokban, hetekben sokat segített nekem az, hogy velem lehetnek a hamvai. Nélkülük teljes ürességet éreztem volna a lelkemben, nehezebben viseltem volna el a fájdalmat. Azóta, hogy itt vannak a hamvai, megváltozott az életem, minden átértékelődött bennem. A fájdalmon túl be tudom fogadni az élet pozitív dolgait is, mert elképzelheti, akkor mindent feketének láttam. — Hol tartózkodott, amikor a fiával az a bizonyos tragédia történt? Nem voltak különös érzései? — Otthon voltam, öltözködtem, az unokahúgom versenytáncos, a bemutatójára készültem. Csak hetek, hónapok múlva kapott jelentőséget akkori lelkiállapotom, csak akkor tudtam visszaidézni a részleteket: megmagyarázhatatlan feszültség vett körül, ideges voltam, egyik ruhát a másik után próbáltam fel és dobtam le magamról. Úgy gondoltam, talán el se megyek a bemutatóra. Nagyon ideges voltam. Végül mégis elmentem, mert az unokahúgomat nem akartam megbántani. — Miért hamvasztatta a fiát? — Mert ahogy a halála után három nappal megtudtam, a fiam, aki szenvedélyes motoros volt, egyszer baráti társaságban kijelentette, ha valaha baleset éri, a testét égessék el. A másik ok: úgy éreztem, nem bírnék ki egy temetést. — A rokonok mit szóltak az elhatározásához? — Tiszteletben tartották. A testvéremnek szóltam először. Azt mondta, legyen ahogy te akarod. Azóta azt tapasztalom, hogy a rokonok szívesebben jönnek a lakásomra, mint ki a temetőbe, ha le akarják róni a kegyeletüket. — Az urnát hol tartja? — A szekrényben, az üveg mögött. — Előfordult, hogy a rokonai vagy más látogatói közül valaki bele akart nézni az urnába? — Nem. Tudja, valahányszor bemegyek a fiam szobájába, az életével szembesülök. Egy bizonyos időnek el kellett telnie ahhoz, hogy a holmijaihoz nyúljak, rendezgessem. Ma már a pólóit is felveszem, és az autóját is használom. —- Biztos benne, hogy az ő hamvai vannak az urnában? — Nem. Az is lehet, hogy ez nem is emberi maradvány, de elvégre ez csak egy jelkép. Hiszek a lélekvándorlásban, abban hogy ő VAN valahol. És tudom azt is, hogy a testünk nem több egy ruhadarabnál, amit — ha eljön az idő — levetünk. Pánics Szabó Ferenc Olvastuk A koalíciós kormány nélkülözhetetlen politikusa (Torgyán József — a szerk.) látván, hogy családtagjait támadják, még kevésbé tudott uralkodni indulatain, mint általában. Ütött, bántott, akit ért: minisztert, újságírót, maiévest. Végül eljutott egy szovjet katonáig is, aki annak idején Hingyi Beatrix nagyapját lelőtte. így fest, ha a nappali szoba belóg a Parlamentbe. A Maiévnek, a családnak, mindenkinek jobb, hogy ezt a szerencsétlen játékot abba lehet hagyni. (Nagy N. Péter újságíró) Felesleges lenne azt vizsgálni, hogy a politikai „hangulat” kinek a felelőssége elsősorban, a jelenlegi konnánypártoké, avagy az ellenzéké. A probléma lényege ugyanis a szereplők összteljesítménye: az, hogy a harmadik szabad választások után sem sikerült kialakítani a demokrácián belüli kormányváltások természetes folyamatosságát. (Fricz Tamás újságíró) Elkoptatott szlogenné kövült Csengey Dénes egykori kifejezése, hogy: Európába tartunk. Az író-politikus persze hozzátette, hogy valamennyien. A szekszárdi váltókezelő is. Erre mintha ma már kevesen emlékeznének. (Szendrei Lőrinc újságíró) Könyv Ferenc József magánélete Egy most induló, alighanem igen népszerűvé váló új könyvsorozat első darabja a „Ferenc József magánélete”. A sorozatot Királyj házak címmel indította a Gabo Kiadó, s úgy néz ki, a szerkesztők — nyilván a magyar múlt okán — különös vonzódást éreztek a Habsburg-ház iránt, mert az első három kötet velük foglalkozik. S nem is akárhogy, az ágy alól — amelybe szeretőiket, hitvesüket vitték — szemlélve a történelmet. Legalábbis erre utalnak a címek: „Szerelmi történetek és házassági históriák a Habsburg-házból”, „Erzsébet királyné magánélete” és a fent már említett „Ferenc József magánélete”. További közös jellemzője a köteteknek, hogy kivitelük igen tetszetős, és valamennyi vonzó kiegészítő címmel jelent meg. Olyannal, amelynek elolvasása után nehezen hagyja ott az egyszer kézbe vett tetszetős kötetet a könyvesboltban tébláboló ember. A Ferenc Józseffel foglalkozó munka címe például: „...Önöknek persze könnyű, beülhetnek egy kávéházba...” A nyilván Ferenc Jóskától származó mondatot látva ki nem kíváncsi arra, hogyan is élt egy császár és király, miként dolgozta fel azt, hogy mindig viselkednie kellett. Már csak egy-két évtizedre elég az olaj? Amikor a hetvenes években beütött az első olajválság, többszörösére szökött a benzinár és egyes országokban bevezették az autómentes napokat. Azóta megszoktuk a drága üzemanyagot és többet autózunk, mint valaha. A baj csak az, hogy a szakértők egy része szerint a készletek igencsak végesek: egy-két évtizeden belül végképp kimerülnek a természeti kincsestárak, amelyek kialakulásához évmilliókra volt szükség. A világ ismert olajkészleteit ma 138,5 milliárd tonnára becsülik. Évi 3,3 milliárd tonnás fogyasztással számolva ezek a készletek még 42 évre lehetnek elegendőek. Nem számítva persze a fogyasztás növekedését — ami becslések szerint a jövő század közepére megháromszorozódik. S nem elfeledve, hogy a tartalékok csökkenésével persze az ár is tovább szökik majd meredeken felfelé. Mások derűlátóbbak: bíznak a még ismeretlen készletek feltárásában. De a végeredmény elkerülhetetlennek látszik: miután a becslések szerint a 21. században a földgázkészletek is elfogynak majd, jó időben fel kell készülni új megoldásokra. A tartalékok csökkenésével az ár is tovább szökik majd meredeken felfelé A természet tiltakozik Bár még néhány nap hátra van az esztendőből, már most megállapítható: 1998 szomorú, gyászos rekorddal zárul. Eddig legalább 32 ezer emberélet esett a természeti katasztrófák áldozatául, az anyagi kár meghaladja — átszámítva a 19 500 milliárd forint értéket — derül ki az amerikai Worldwatch Institute környezetvédelmi szervezet összesítéséből. Forgószelek, erdőtüzek, szökőárak, árvizek, földcsuszamlások egyaránt pusztítottak Földünkön. A „Mitch” hurrikán 11 ezer életet követelt Hondurasban, Nicaraguában, Guatemalában és Salvadorban. Hondurasban tönkrement a termés 95 százaléka. Hatalmas erdőtüzek pusztítottak Floridában. Kelet-Szibériában a tajga növényzete kapott lángra a hőhullám következtében. Indiában 50 év óta nem mértek akkora hőséget, mint az idén: százak haltak meg a kimerültségtől, szomjúságtól. Ausztráliában a hatalmas esőzések a Queensland előtti korallszirteket pusztították el. Kenyában egy hónap alatt tízszer annyi eső hullott, mint máskor egész évben. Száz év óta a legnagyobb árvíz pusztított Bangladesben: az ország kétharmada került víz alá. Kínában a Jangce lépett ki a medréből: 3700- an meghaltak, 223 millióan váltak részben vagy teljesen hajléktalanná. A Kárpát-medencében a Tisza és mellékfolyói árasztották el a földeket. Nagyrészt az ember a felelős a katasztrófákért — áll a Worldwatch Institute jelentésében. Bolygónk természeti környezetének erőszakos megváltoztatása, az őserdők kíméletlen irtása, a környezetszennyezés, a világ népességének igen gyors növekedése egyaránt hozzájárul a sok millió éves egyensúly megbomlásához. Az ugrásszerű iparosítás következtében háromszorosára nőtt a súlyos természeti csapások száma a múlt négy évtizedben. Mindez újra csak a bolygónk, az emberiség jövőjéért aggódó szakemberek szavát erősíti: komolyan kell vennünk a tennészet tiltakozását, minden eddiginél nagyobb védelemben kell részesítenünk a természetet, mielőtt még visszafordíthatatlanná válnak az éghajlati változások. Ma még gyógyítható a Föld. Ferenczy Europress
