Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-28 / 302. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1998. december 28., hétfő Két halál, (u) Két halálos kimenetelű közlekedési baleset történt az elmúlt három napban megyénkben. December 24-én Gádoros belterületén személygépkocsi ütött el egy gyalogost, aki sérüléseibe a helyszínen belehalt. Karácsony másnapján Békéscsabán, a Berényi úton eddig tisztázatlan körülmények között egy 45 éves férfi áttért az út másik oldalára, és gépkocsijával egy betonoszlopnak ütközött. A férfi a kórház- baszállítás után életét vesztette. Sérülések, (u) A karácsonyi ünnepek alatt több könnyű sérüléssel járó közlekedési baleset történt megye- szerte. December 24-én Kunágota belterületén egy Lada személygépkocsi csúszott az árokba, Gyula külterületén pedig egy külföldi autó ütközött vasoszloppal. Az ünnep első napján Déva- ványán szeszes befolyásoltság alatt kerékpározót ütött el az őt előzni készülő gépkocsi. Erős fiatalok, (u) December 25-én két békéscsabai fiatal nem bírt erejével akkor, amikor először a Derkovits soron lévő kopjafák egyikét, majd pedig egy fém szemetes konténert dobtak az Élővíz- csatornába. A két fiatal ellen eljárást indítottak. Elzavart korisok. (u) Lapunk értesülése szerint december 26-án, szombaton rendőrök küldték el Békéscsabán az Élővíz-csatorna jegén korcsolyázó fiatalokat. A rendőrség ügyeletese kérdésünkre elmondta, kollégái valószínűleg a baleset megelőzésének érdekében cselekedtek így. Szerintük jó lenne, ha a polgármesteri hivatal kijelölne erre a célra egy területet, ahol a fiatalok és a korcsolyázni szeretők biztonságos körülmények között hódolhatnának szenvedélyüknek. Kis csavargók, (h) Fokozott közrendvédelmi akciót tartott az orosházi rendőrkapitányság a vasútállomáson december 21-én. A peronon három 10—12 éves fiú (két testvér és a barátjuk) tartózkodott szülői felügyelet nélkül. A rendőrök kérdésére, hogy hova és kihez utaznak, a fiúk zavaros, egymásnak ellentmondó válaszokat adtak. Ezért a közrendvédelmisek értesítették a gyerekek szüleit, s míg Szegedről megérkeztek, a fiúk a rendőrség vendégszeretetét élvezték. Mint később kiderült, a szülők azt hitték, hogy a gyerekek a szarvasi nagypapánál vannak. A három fiú pedig engedély nélkül indult haza Szegedre. A gyerekeknek örömhír, (n) Nem minden esztendő hoz ilyen szép havat, most igazán élvezhetik a gyerekek a tél örömeit. S az időjárás valószínűleg a továbbiakban is ilyen marad. Felvételünk a békéscsabai Élővíz-csatorna partján készült FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Kávéval bélelt személyautó Csendes hetük volt a Lö- kösházán és Battonyán szolgáló vámosoknak. A nyugalom és az ünnepi hangulat ellenére a lefoglalt áruk értéke meghaladta az 1,5 millió forintot. A Lökösházi Vámhivatal két szolgálati helyén összesen 25 ezren lépték át az államhatárt a december 21. és 27. közötti héten. Karácsony hetében magyar állampolgárságú utast alig lehetett látni keleti határunkon, gyakorlatilag csak az „üzemanyagban utazók” tűntek fel a közúti átkelőhelyeken. Battonyán egy cseh állampolgár 400 db, egyenként 20 ezer forint értékű karórát próbált behozni az országba. A 800 ezer forintra taksált szállítmányt nem hazánkban kívánta értékesíteni, legalábbis ezt vallotta az ellene lefolytatott eljárás során. Egy német állampolgárságú férfi 57 db, Romániába szánt petárdával, illetve fényjelző rakétával bukott. Ugyancsak a szomszédos országba tartott az a román állampolgár, aki összesen 583 kg pörkölt kávét rejtett el a személygépkocsijában. Mint a vámhivatal parancsnoka, Kiss László százados elmondta, a karácsony másnapján feltartóztatott kávécsempész tulajdonképpen már belépésekor, Hegyeshalomban elkövette a vámszabálysértést. M. Gy. Japán sziget az Alföld tengerén Tizennyolc év után méltó helyen a gyűjtemény Kulturális ékszerdobozt nyitunk most, egy fanatikus művészember jóvoltából. Remélem, ez az esemény a magyar-japán gazdasági és kulturális kapcsolatok kezdetét jelenti — fogalmazott Barna Lajos alpolgármester vasárnap a füzesgyarmati japán múzeum avatóünnepségén. A Japánban élő Doma-Mikó István — aki IV. Tupou tongai király udvari festője és Füzesgyarmat díszpolgára — első japán múzeumát (mintegy száz tárgyból) 1980. június 13- án nyitotta meg Gyarmaton, egy nádfedeles házban. Mára az anyag több ezer darabra gyarapodott, s az utóbbi években hányattatott sorsú japán múzeum (amely egyetlen Magyarországon) végre méltó helyen, az egykori füzesgyarmati pártházban nyílt meg a nagyközönség előtt. — A magyar-japán kapcsolatok 1790-ig nyúlnak vissza, amikor az első hazánkfia Japánba telepedett — mondta Földi Mihály, az ünnepség levezető elnöke. — Az Alföld tengerén született egy kis japán sziget. Általa a gyarmatiak kitárhatják ablakukat a nemzetközi világra — kezdte beszédét Doma-Mikó István, a múzeum alapítója. Az elismert festőművész megemlítette: három hazája — Magyar- ország (benne is kiemelt helyen szerepel Füzesgyarmat), Japán (fogadott haza) és Tonga (itt a király festője) — van. Ezért élete állandó próbatétel. Úgy próbálja három felé osztani a szívét, hogy mindenütt egész jusson belőle! Akkor igazán boldog, ha a három hazából kettőt közelebb tud hozni egymáshoz. S ez a múzeumavató egy ilyen esemény. Doma-Mikó István gyűjteményét 1982-ben emelte múzeumi rangra egy japán egyesület. Azóta (az akkor tíz éves gyarmati japán gyűjteményt 1990-ben Göncz Árpád köztársasági elnök is felkereste) a múzeumalapító mindent elkövetett azért, hogy a ki ál líási tárgyak méltó helyre kerüljenek. Ám az óhaj nem valósulhatott volna meg a gyarmati önkormányzat hathatós támogatása nélkül. Ezért Doma-Mikó István köszönettel tartozik a nagyközség vezetőinek, s mindazoknak, akik segítették, hogy létrejöhessen ez a csodás múzeum. A múzeum hamarosan egy japán kertet is kap. Ezt a kertet a múzeum mögötti területen alakítják majd ki. (A tegnapi avatón a kert terveit Tatsui Takenose kertészmérnök ismertette.) Egy folyó és tó is lesz a területen. Ezeknek önálló kút biztosítja majd a vizet. A tegnapi nap igazi ünnep volt a füzesgyarmatiak életében: a gazdag programok a japán kultúra, a japán hagyományok, a japán műszaki vívmányok jegyében teltek. A napkeleti országból érkezett vendégek ma elhagyják Gyarmatot. Emlékük viszont a tegnapi ünneplők körében örökre megmarad. A most újranyílt múzeum pedig eztán naponta egy-egy töredéknyi Japánt varázsol minden érdeklődő elé. (Magyari) VÉLEMÉNYEK Pázsitban pompázó bombázók Ádám és Éva összöltözéke mindössze néhány levél volt a köldökük alatt. A lenge viselet ápolásával nemigen törődött az első emberpár. A levélszereléshez nem kellett sem centrifugás automata mosógép, sem gőzölős vasaló. Szabóra sem költött a paradicsomi pár. Ha néhány kiadós lakmáro- zás után esetleg ingadozott a csípőbősége, terebé- lyesebb levelet téptek, s máris kész volt az új ruha. Aztán az idők változásával egyre bonyolultabb és pénztárca- rengetőbb lett az öltözködés. Dédanyáink, ükanyáink, szépanyáink például lélegzetelállító fűzőkkel rejtették el héjaikat. Gazdag lovagok milliókat érő ruha-különlegességekben vezették oltár elé álmaik hölgyét. Egy-egy rendhagyó ruha ma is képes komoly érzelmeket (sőt, akár indulatokat) kavarni. A nők többségét az esztétikum mellett szinte azonnal az ár érdekli, míg a férfiakat főleg a dekoltázs bűvöli el. Am megeshet, hogy hamarosan búcsút intünk a különös ruhakölteményeknek. S ha kedvesünket megöleljük, drága anyag helyett könnyen ismét növénybe ütközhet a kezünk. Luc Mertes, belga virágkertész gazdáján növekvő fűruhát ajánl a hölgyeknek. A rendhagyó vállalkozásba vágott kertész jutafonatba ültetett fűből készíti a legnagyobb divatigényeket is kielégítő öltözékeket a szoknyától az estélyi ruháig. Huszonöt napos magról növelés után a ruhák már hordhatók, sőt, folyamatosan nőnek és dúsabbá válnak. Ha ez valóban így van, akkor téli kosztümként minden bizonnyal a több hónapja „növesztett” ruha lesz a kelendő. Ám, aki, mondjuk, hódító körútra indul, az lehet, hogy még a huszonöt napos előírt nővésidőt sem várja meg. A bárakban pedig hangosabbak lehetnek a sztriptízszámok, mert a csendes vetkő- zést a zajos fűnyírógép válthatja fel. Luc Mertes találmányából talán csak hálóing nem készülhet, hisz éjjel nem tudna „élni” a fűanyag. Bár ki tudja, ha a hálótársnak akkora kisugárzása van? Magyari Barna Newton dorkóban A kisváros egyik vállalkozója előkarácsonyt rendezett több száz szegény sorsú gyermeknek. Kezdeményezését sokan támogatták. Lapunkban is megjelent tudósításomban igyekeztem hiánytalanul felsorolni, ki mindenki fogott össze az „akció” sikeréért. Akció?! Micsoda hülyén hangzik itt és most ez a szó. Először a kunágotai általános iskolában találkoztam vele, Rejtő tanár úr fizikaóráján. Akció, reakció: hatás, ellenhatás, Newton harmadik törvénye. A tanár úr odaállított bennünket az osztályterem falához, s kiadta a parancsot: nyomjuk két kézzel, teljes erőből. Mondanom sem kell, hogy akciónk következtében semmiféle kár nem érte a nagy iskola öreg épületét. Olyannyira nem, hogy még ma is áll. Pedig beleadtunk apait, anyait! A fal mégsem engedett. Hatás, ellenhatás, magyarázta a tanár úr. Ti nyomtátok, de a fal ugyanakkora erővel visszanyomott benneteket. Az eredmény (lehet, hogy eredőt mondott) zéró. A franc, aki beleesik! Méghogy a fal visszanyomott! Mi izzadtunk, mi estünk térdre az olajos padlón, amikor a nagy erőlködés közben megcsúszott a dorkónk. Szóval akció volt, de reakció... legfeljebb a tanár úr fejében. (Nem véletlenül helyezték ’56 után a battonyai gimnáziumból Kunágotára.) A mostani karácsonyi (és a mindenkori) jótékonysági akciók is hasonló kétségeket támasztanak bennem. Egyik oldalon a ki tudja, milyen indíttatású erőlködés (tőlem nevezhetjük önzetlen segítő szándéknak is), a másik oldalon pedig az a bizonyos fal. A szegénység, a reménytelenség, a kilátástalanság fala. Az említett ünnepségen, az ajándékosztáskor azt mondta a könnyeivel küszködő vállalkozó, hogy karácsonykor kifordulna szájából a falat, ha nem látta volna vendégül éhező kis védenceit. Továbbgondolva: ez azt (is) jelent(het)i, hogy szentestén, meg az utána következő háromnapos ünnepen jó étvággyal elfogyasztotta a töltött káposztát, a halat, a pulykát, a bejglit, és a többit, és a többit. Miképpen mi is. Egészségünkre! Ménesi György Karácsonyfa nem, melléképületek égtek Tűzesetek az ünnepek alatt Békéscsaba Városi Tűzoltóparancsnokságának tájékoztatása szerint akadt dolog az ünnepek idején, több tűzesethez is vonultak a megye tűzoltói. December 24. ugyan csendesen telt, ám 25-én hajnalban Békéscsabán, a Mikszáth Kálmán utcában egy lakóépület mennyezete lobbant lángra. A keletkezett anyagi kár a százezer forintot közelíti meg. Ugyanezen a napon késő délután Gyulaváriban égett meg szintén egy melléképület, itt már kétszázezer forint értékű kárt jelentettek. Karácsony másnapján Dévaványán hívták ki a tűzoltókat egy takarmánnyal telerakott melléképülethez, az itteni veszteség háromszázezer forintot tesz ki. Ugyanezen a napon Békéscsabán, a Gyöngyösi utcában égett meg egy melléképület mennyezete. December 27-én Pusztaottlakán vonultak ki a tűzoltók egy lakóházi tűzhöz. Gyomaendrődre, a Mirhó- háti utca 27. szám alá riasztották a szarvasi tűzoltókat tegnap fél tíz tájban. Az lakóépületben két gázpalack felrobbant, a harmadikat a tűzoltók hozták ki a lángok közül. Négy helyiség kiégett, a becsült kár értéke megközelíti a 1,5 millió forintot. A házban egyedül élő idős asszonyt könnyebb sérüléssel szállították kórházba. B. P. A. — Cs. R. Békéscsabán a Gyöngyösi utcában egy melléképület mennyezete lobbant lángra FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Német adomány Németországi vendégek jártak nemrég a zsadányi óvodában. A Stuttgartból érkezett küldöttség a Zsadányi Óvodáért Alapítványnak két autóra való adományt hozott. Pántya Imréné, a zsadányi óvoda vezetője elmondta: az adomány több százezer forint értékű játékból, valamint mintegy tizenöt-tizennyolc mázsa gyermek-, női- és férfiruhából, illetve cipőkből áll. A ruhafélék és lábbelik rászorulók közötti szétosztására a helyi családsegítőt kérték fel. A német delegáció tagjai tartalmas napokat töltöttek Zsadányban. A stuttgartiakat az óvodai dolgozók látták vendégül, de a fogadásban Dudás Árpád polgármester is segített. M. B. „A FOCI RENDKÍVÜL SZÓRAKOZTATÓ TÁRSASJÁTÉK, CSAK LABDA NEM KÉNE HOZZÁ, MINDIG ELPATTAN.” Rashidi Yekini
