Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24-27 / 301. szám
Közelről 1998. december 27. ' Negyedik oldal ‘ Visszamegyek... Négy hónap szolgálat a Disney hajóján Kemény ugyan a munka a luxushajókon, de aki rászánja magát, a hazai keresetekhez képest nagy pénzzel a zsebében térhet vissza Amerikából. Polonka Gergely 21 éves békéscsabai fiatalember — magas, szőke, kékszemű — életében először hajópincérkedett a Disney Crouse Line óceánjáróján. — Jól esett újból magyar szót hallani? — Nagyon. Bár a repülőtéren elég furcsán néztek rám két hete, mikor a csomagjaim után kutattam, mert csak pólót és rövidnadrágot viseltem. Eszembe sem jutott Floridában, hogy itthon mínusz négy fok vár. — Milyen hajón dolgozott? — Egy tizenkétemeletes óceánjárón, melyen 2500 utasnak és nagyjából ezer fős kiszolgáló személyzetnek van helye. Az útvonal Florida—Nassau- Castaway Cay, ami a Disney Crouse Line tulajdonában lévő sziget a Bahamákon. Persze az útvonal módosult néha, mert a közelünkben dühöngött két nagy hurrikán: a Bonney és a George. Amikor az utóbbit csak 100 mérföldre megközelítettük, a hajó oldalát 10-15 méteres hullámok nyaldosták. — Az izgalmaktól eltekintve hogyan bírta a munkát? — A munka abból állt, hogy 13-14 órán át gyakorlatilag megállás nélkül futkároztunk a tálcákkal. Én a tiszti étkezdében szolgáltam fel, és néha feljártam a vendégek éttermébe, tanulni az utaskiszolgálást, mert nem kezdhetett ott az ember. Az egyetlen hatásos fenyítési eszköz az elbocsájtás volt, ha valakivel gondja volt a cégnek. Csak kábítószerezésért heti 5-6 embert tettek partra. Egyszer engem is majdnem kirúgtak, amikor egy velem azonos nemű kollégám mindenáron rá akart bírni, hogy „legyek az övé”. Hátracsavartam a kezét, amitől aztán egy ideig nem igazán tudta használni. Állítólag túl durván jártam el vele szemben. — Sűrűn kapott ajánlatokat? — Megesett. Ami megdöbbentett: nagyrészt férfiaktól. Csoportszex, narkózás, nyílt homoszexualitás — ott ez mind elterjedt és normális dolog. — Voltak legénységi bulik? — Ritkán, talán egy hónapban egyszer. Annál inkább jól éreztük magunkat, ha „free bear party” volt. Időnként a pár napja lejárt szavatosságú söröket kiosztották a személyzetnek, mindenkinek jutott egy kartonnal. — Visszamegy még? — Igen. Ez az első szerződés csak arra volt elég, hogy beletanuljak. A keresetem nagy része tartozásaim kifizetésére ment el: például kölcsönből vettem a repülőjegyet. A maradékot a legközelebbi útiköltségem emészti föl. Három-négy év múlva talán beindíthatok majd itthon egy kis vállalkozást. Frankó Marianna TEGEzés Az újdonsült színész jegyespár: Paczuk Gabriella és Tege Antal előadás között. Cegléden vendégeskedtünk az Argyélus királyfi című darabbal, és mindketten szerepeltünk benne. A két előadás között akadt annyi időnk, hogy megvegyük a gyűrűket, és felhúzzuk egymás uj- jára. — A színészettel mikor jegyezted el magad? — Már általános iskolás koromban is színész akartam lenni. Mivel nagyapám, édesapám és a nővérem is orvos, egyszer bekattant, hogy állatorvosra „váltok”, de a középiskolai kémiaanyag meggyőzött az ellenkezőjéről. Az érettségi után láttam meg a békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítványi Főiskola hirdetését. Jelentkeztem, felvettek, elvégeztem, majd az osztályból egyedüli fiúként szerződtetett a Jókai Színház. Már az első évadomban főszerepet kaptam az Az a fényes nap című drámában. — A színházi és a magánéleti lekötöttséget gondolom a makettek sínylik meg legjobban. — Főiskolás koromban valóban a régi amerikai autók szerelmese voltam, és ilyen maketteket készítettem. Aztán egy költözés során mind a 40 darab összetört. Bár elhatároztam, hogy soha többé nem makette- zem, mostanában azért néha már nem tudok ellenállni ennek a szenvedélynek. Nyemcsok László Bátran állíthatjuk: villámgyors színészi karrier az övé a békéscsabai Jókai Színházban. A 25 éves Tege Antal ebben az évadban eddig eljátszhatta az Othellóban Rodrigót, a Női szabóban pedig főszereplőként az orvost. És ha már villámgyorsaság, játék és siker, az őszi szezonban sebesléptű csatárként ő lett a házi gólkirálya a színház nagypályás futballcsapatának. — A gyorasaságnál maradva, minden a születésemnél kezdődött — mondja Tege Antal két korty Piazza D’oro kávé között a békéscsabai, Andrássy úti Mozart kávézóban. — Április 4-ére vártak, de én jobbnak láttam március 15-én a világra jönni. Érdemes volt sietni, mert március 15. most is ünnep, de április 4- ét hol jegyzik már?! — A jegyzésről szerintem neked mostanában más is eszedbe jut. — Néhány hete jegyeztük el egymást Paczuk Gabival két Akinek az arab szakot választották Miniszteri székben Az egykori külügyminiszter kolóniái bútoraival elegánsan berendezett szobájában fogad Bayer Mihály, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, diplomáciai rangját tekintve rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. A bútorzat most is csodálatos, s ha beszélni tudnának, minden bizonnyal sok érdekességről szólnának, mesélnének arról, hogy anno, a hatalmasságok közül kik is ültek a fotelekben, mit mondtak, miről döntöttek. De ez már a múlté, mind történelem. A 6. főosztályhoz, amit a mezőberényi születésű és a városból elszármazott 44 éves diplomata irányít mintegy hetvenöt közel-keleti és afrikai ország tartozik. A hatalmas íróasztalon telefonok sorakoznak, számítógépes összeköttetés segíti, gyorsítja az információcserét. Ottjártunkkor kicsit mozgalmasabb volt az élet, ugyanis az amerikaiak és angolok bagdadi légicsapása küszöbön állt. Éjféltől folyamatosan érkeznek a különféle jelentések, amiket elemzőnk és feldolgozunk — magyarázza egy fél mondattal. Mozdulataiból, beszédének hangsúlyából érzem: erről nem akar bővebben csevegni, s nyomban szembesülnöm kell a diplomata diplomatikus viselkedésével. Annak idején, még a mezőberényi Petőfi Gimnázium diákjaként nem gondolt a diplomáciai pályára. A debreceni egyetemen történelem-orosz szakon kezdte meg felsőfokú tanulmányait. — Egy évet jeles eredménnyel elvégeztem, ennek ellenére nem éreztem igazán jól magamat, nem tetszett, hogy nyelvészt akarnak csinálni belőlem. Közben adódott a lehetőség, hogy Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, a hat éves „diplomataképzőben” tanulhassak. Szüleim első hallásra nem vették komolyan, majd amikor minden konkrétummá vált elképedve hallgatták elképzelésemet, végülis belenyugodtak döntésembe. Kiutazásom után az intézetben közölték: nekem az arab szakot választották... Középiskolás koromban, ami akkor ritkaságnak számított, oroszból felsőfokú nyelvvizsgát tettem, az arabról halvány lila elképzelésem sem volt... Nem volt választási lehetőségem, s mivel maradni akartam, vállaltam. Azt mondják, több nyelven beszél... — Anyanyelvemen kívül tolmácsolási szinten beszélek oroszul, angolul és arabul, társalgási szinten pedig németül és franciául. Az utóbbira, az EU- hoz való közeledés nyomán egyre nagyobb szükség van. Mikor került a diplomáciai pályára? — A diploma megszerzése után ’80-ban a külügybe kerültem, s azóta itt dolgozom. Kezdetben részfeladatokat kaptam, Irakkal, az akkor éleződő öbölválsággal foglalkoztam, majd Líbiába kerültem, ahol a sajtó és a kultúrális kérdések, a kétoldalú kapcsolatok adtak munkát. Érdekes és izgalmas volt a ’ 86., amikor a magyar-izraeli kapcsolatok fellendültek. Aztán ’88-ban megkaptam Egyiptom, Líbia és Szudán, valamint még néhány arab ország kétoladlú kapcsolatainak felügyeletét. Ezt követően Egyiptomba, a kairói magyar nagykövetség első beosztott tanácsosa lettem, majd ’90-ben jemeni nagykövetként teljesítettem szolgálatot Sza- naa-ban. Hazatértem után kezdetben főosztályvezető-helyettesként, majd főosztályvezetőként dolgoztam. • Középiskolásként milyen diák volt? — Aktív voltam, sok mindennel foglalkoztam, nyelvet tanultam ennrtnlf'ím XI fcsínytevésekben is részt vettem. Kosárlabdáztam és úsztam, s máig felejthetetlen zenei emlékeim vannak: a gimiben négyen-öten összeálltunk, alakítottunk egy zenekart, s hétvégeken rendszeresen felléptünk az iskolai bulikon. Az én korosztályom a beat korszak zenéjén nőtt fel, rengeteg Beatles számot játszottunk, s olyan nótákat, melyeket a mi korlátozott lehetőségeink keretein belül a megfelelő színvonalon elő is tudtunk adni. Jómagam gitáron játszottam és énekeltem... A zene szeretete mennyire maradt meg?- Ma is szeretem a zenét, gyűjtöm a jó lemezeket, de sajnos kevés az időm a hallgatásukra, s bizony kiestem a gyakorlásból is: az ujjaim sem úgy mozognak már, mint régen. Ha tehetem szívesen hallgatom a beat- korszak nagyjait, valamint a klasszikus zenét is. • Sejtésünk szerint, sokat dolgozik. — Ez relatív. Már nyolc óra előtt bent vagyok a hivatalban, este hat előtt soha nem megyek haza, s ha jó napom van, akkor este otthonra csak az olvasnivaló jut, amit a követségekről jelentésként kapok. Akár irigyelhetjük is, mert utazhat. — A főosztályhoz tartozó országokat rendszeresen látogatom. A napokban több, mint két hetet töltöttem külföldön, az észak-afrikai országok magyar nagykövetségeit látogattam meg. A kétoldalú kapcsolatok építése és ápolása nagyon lényeges, a közelmúlt magasszintű államfői tárgyalásokon felvei-----ZI- 1 • . i • r K észül e még külföldi szolgálatra? — Külszolgálatunkat nem mi tervezzük, a diplomáciában általános szokás: a diplomaták egy ciklust itthon, egy ciklust állomáshelyükön töltenek. Most még csak annyit tudok, hogy lassan időszerűvé válik a kiutazásom a külszolgálatra. Családostul vagy egyedül utazik? — Ehhez a munkához a nyugodt családi háttér nélkülözhetetlen. A tartós kinttartózkodás alatt a diplomaták családja is kint van. Ä gyerekek külföldön nemzetközi iskolába járnak, a nagykövet feleségek általában nem dolgoznak, mert sok a társadalmi kötelezettségük. Vannak emlékezetes találkozásai? — Az első tolmácsolásom 79- ben egy miniszterelnök-helyettesi látogatás során Libanonban volt. Emlékezetes találkozóm volt a kuvaiti emírrel, az egyiptomi és a tunéziai elnökkel, akik többször is érdeklődtek, hogy hol tanultam meg ennyire tökéletesen az arab nyelvet, mert szerintük, meglepően jól beszélem. A jemeni elnök nem beszél idegen nyelvet, s amikor megbízólevelemet átadtam, akkor az öt percre tervezett audencia több, mint fél órásra sikerült. Jól eltársalogtunk, s mint mondotta, arab tudásom lenyűgözte. • Hol és hogyan tölti szabadidejét, szabadságát? — A szabadságomat nem akkor veszem ki, amikor éppen én szeretném. A nyáron többnyire a minisztérium tihanyi üdülőjében töltünk 10-12 napot. Ha módom van rá, szívesen olvasok, elmegyek teniszezni, úszni, vagy kosárlabdázni. Nagykovácsiban van egy telkünk, s igyekszem azt is rendben tartani, hátha majd egyszer építünk rá. Ha tehetem, akkor a család- dómmal beülünk a tizenkét esztendős Mitsubishinkbe, s haza jövünk szüléinkhez Me- zőberénybe. Munkahelyemre gyalog járok, a napi félórás gyaloglás számomra felér egy kellemes testmozgással. Terveink szerint a karácsonyt Berény- ben, családi körben töltjük — mondta Bayer Mihály. Szekeres András FOTÓ: IEHOCZKY PÉTER W 1 3Jr \ m ’ ißi j ^ Mjjjík' H PiTT;! 1-4 •■ ^T^nr^nBi SsaelJ A mezőberényi Victoria együttes tagjaként..
