Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24-27 / 301. szám

Közelről 1998. december 27. ' Negyedik oldal ‘ Visszamegyek... Négy hónap szolgálat a Disney hajóján Kemény ugyan a munka a lu­xushajókon, de aki rászánja magát, a hazai keresetekhez képest nagy pénzzel a zse­bében térhet vissza Ameri­kából. Polonka Gergely 21 éves békéscsabai fiatalem­ber — magas, szőke, kéksze­mű — életében először hajópincérkedett a Disney Crouse Line óceánjáróján. — Jól esett újból magyar szót hallani? — Nagyon. Bár a repülőtéren elég furcsán néztek rám két he­te, mikor a csomagjaim után kutattam, mert csak pólót és rö­vidnadrágot viseltem. Eszembe sem jutott Floridában, hogy itt­hon mínusz négy fok vár. — Milyen hajón dolgozott? — Egy tizenkétemeletes óce­ánjárón, melyen 2500 utasnak és nagyjából ezer fős kiszolgáló személyzetnek van helye. Az útvonal Florida—Nassau- Castaway Cay, ami a Disney Crouse Line tulajdonában lévő sziget a Bahamákon. Persze az útvonal módosult néha, mert a közelünkben dühöngött két nagy hurrikán: a Bonney és a George. Amikor az utóbbit csak 100 mérföldre megközelítettük, a hajó oldalát 10-15 méteres hullámok nyaldosták. — Az izgalmaktól eltekintve hogyan bírta a munkát? — A munka abból állt, hogy 13-14 órán át gyakorlatilag meg­állás nélkül futkároztunk a tál­cákkal. Én a tiszti étkezdében szolgáltam fel, és néha feljár­tam a vendégek éttermébe, ta­nulni az utaskiszolgálást, mert nem kezdhetett ott az ember. Az egyetlen hatásos fenyítési eszköz az elbocsájtás volt, ha valakivel gondja volt a cégnek. Csak kábítószerezésért heti 5-6 embert tettek partra. Egyszer engem is majdnem kirúgtak, amikor egy velem azonos nemű kollégám mindenáron rá akart bírni, hogy „legyek az övé”. Hátracsavartam a kezét, amitől aztán egy ideig nem igazán tud­ta használni. Állítólag túl dur­ván jártam el vele szemben. — Sűrűn kapott ajánlato­kat? — Megesett. Ami megdöb­bentett: nagyrészt férfiaktól. Csoportszex, narkózás, nyílt homoszexualitás — ott ez mind elterjedt és normális dolog. — Voltak legénységi bulik? — Ritkán, talán egy hónapban egyszer. Annál inkább jól érez­tük magunkat, ha „free bear party” volt. Időnként a pár nap­ja lejárt szavatosságú söröket ki­osztották a személyzetnek, min­denkinek jutott egy kartonnal. — Visszamegy még? — Igen. Ez az első szerződés csak arra volt elég, hogy beleta­nuljak. A keresetem nagy része tartozásaim kifizetésére ment el: például kölcsönből vettem a repülőjegyet. A maradékot a legközelebbi útiköltségem emészti föl. Három-négy év múlva talán beindíthatok majd itthon egy kis vállalkozást. Frankó Marianna TEGEzés Az újdonsült színész jegyespár: Paczuk Gabriella és Tege Antal előadás között. Cegléden ven­dégeskedtünk az Argyélus ki­rályfi című darabbal, és mind­ketten szerepeltünk benne. A két előadás között akadt annyi időnk, hogy megvegyük a gyű­rűket, és felhúzzuk egymás uj- jára. — A színészettel mikor je­gyezted el magad? — Már általános iskolás ko­romban is színész akartam lenni. Mivel nagyapám, édes­apám és a nővérem is orvos, egyszer bekattant, hogy állat­orvosra „váltok”, de a középis­kolai kémiaanyag meggyőzött az ellenkezőjéről. Az érettségi után láttam meg a békéscsabai Fiatal Színházművészetért Ala­pítványi Főiskola hirdetését. Jelentkeztem, felvettek, elvé­geztem, majd az osztályból egyedüli fiúként szerződtetett a Jókai Színház. Már az első évadomban főszerepet kaptam az Az a fényes nap című drá­mában. — A színházi és a magánéleti lekötöttséget gondolom a ma­kettek sínylik meg legjobban. — Főiskolás koromban való­ban a régi amerikai autók sze­relmese voltam, és ilyen maket­teket készítettem. Aztán egy költözés során mind a 40 darab összetört. Bár elhatároztam, hogy soha többé nem makette- zem, mostanában azért néha már nem tudok ellenállni en­nek a szenvedélynek. Nyemcsok László Bátran állíthatjuk: villámgyors színészi karrier az övé a békés­csabai Jókai Színházban. A 25 éves Tege Antal ebben az évad­ban eddig eljátszhatta az Othellóban Rodrigót, a Női sza­bóban pedig főszereplőként az orvost. És ha már villámgyorsa­ság, játék és siker, az őszi sze­zonban sebesléptű csatárként ő lett a házi gólkirálya a színház nagypályás fut­ballcsapatának. — A gyorasaságnál ma­radva, minden a születé­semnél kezdődött — mondja Tege Antal két korty Piazza D’oro kávé között a békéscsabai, Andrássy úti Mozart kávé­zóban. — Április 4-ére vár­tak, de én jobbnak láttam már­cius 15-én a világra jönni. Érde­mes volt sietni, mert március 15. most is ünnep, de április 4- ét hol jegyzik már?! — A jegyzésről szerintem ne­ked mostanában más is eszedbe jut. — Néhány hete jegyeztük el egymást Paczuk Gabival két Akinek az arab szakot választották Miniszteri székben Az egykori külügyminiszter kolóniái bútoraival elegánsan be­rendezett szobájában fogad Bayer Mihály, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetője, diplomáciai rangját tekintve rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövet. A bútorzat most is csodá­latos, s ha beszélni tudnának, minden bizonnyal sok érdekes­ségről szólnának, mesélnének arról, hogy anno, a hatalmassá­gok közül kik is ültek a fotelekben, mit mondtak, miről dön­töttek. De ez már a múlté, mind történelem. A 6. főosztály­hoz, amit a mezőberényi születésű és a városból elszármazott 44 éves diplomata irányít mintegy hetvenöt közel-keleti és af­rikai ország tartozik. A hatalmas íróasztalon telefonok sora­koznak, számítógépes összeköttetés segíti, gyorsítja az infor­mációcserét. Ottjártunkkor kicsit mozgalmasabb volt az élet, ugyanis az amerikaiak és angolok bagdadi légicsapása küszö­bön állt. Éjféltől folyamatosan érkeznek a különféle jelenté­sek, amiket elemzőnk és feldolgozunk — magyarázza egy fél mondattal. Mozdulataiból, beszédének hangsúlyából érzem: erről nem akar bővebben csevegni, s nyomban szembesül­nöm kell a diplomata diplomatikus viselkedésével. Annak idején, még a mező­berényi Petőfi Gimnázium di­ákjaként nem gondolt a diplo­máciai pályára. A debreceni egyetemen történelem-orosz szakon kezdte meg felsőfokú tanulmányait. — Egy évet jeles eredménnyel elvégeztem, ennek ellenére nem éreztem igazán jól maga­mat, nem tetszett, hogy nyel­vészt akarnak csinálni belőlem. Közben adódott a lehetőség, hogy Moszkvában, a Nemzet­közi Kapcsolatok Intézetében, a hat éves „diplomataképző­ben” tanulhassak. Szüleim első hallásra nem vették komolyan, majd amikor minden konkré­tummá vált elképedve hallgat­ták elképzelésemet, végülis be­lenyugodtak döntésembe. Ki­utazásom után az intézetben közölték: nekem az arab szakot választották... Középiskolás ko­romban, ami akkor ritkaságnak számított, oroszból felsőfokú nyelvvizsgát tettem, az arabról halvány lila elképzelésem sem volt... Nem volt választási lehe­tőségem, s mivel maradni akar­tam, vállaltam. Azt mondják, több nyel­ven beszél... — Anyanyelvemen kívül tolmá­csolási szinten beszélek oro­szul, angolul és arabul, társal­gási szinten pedig németül és franciául. Az utóbbira, az EU- hoz való közeledés nyomán egyre nagyobb szükség van. Mikor került a diplomá­ciai pályára? — A diploma megszerzése után ’80-ban a külügybe kerültem, s azóta itt dolgozom. Kezdetben részfeladatokat kaptam, Irak­kal, az akkor éleződő öbölvál­sággal foglalkoztam, majd Líbi­ába kerültem, ahol a sajtó és a kultúrális kérdések, a kétoldalú kapcsolatok adtak munkát. Ér­dekes és izgalmas volt a ’ 86., amikor a magyar-izraeli kap­csolatok fellendültek. Aztán ’88-ban megkaptam Egyiptom, Líbia és Szudán, valamint még néhány arab ország kétoladlú kapcsolatainak felügyeletét. Ezt követően Egyiptomba, a kairói magyar nagykövetség első be­osztott tanácsosa lettem, majd ’90-ben jemeni nagykövetként teljesítettem szolgálatot Sza- naa-ban. Hazatértem után kez­detben főosztályvezető-helyet­tesként, majd főosztályvezető­ként dolgoztam. • Középiskolásként milyen diák volt? — Aktív voltam, sok mindennel foglalkoztam, nyelvet tanul­tam ennrtnlf'ím XI f­csínytevésekben is részt vet­tem. Kosárlabdáztam és úsz­tam, s máig felejthetetlen zenei emlékeim vannak: a gimiben négyen-öten összeálltunk, ala­kítottunk egy zenekart, s hétvé­geken rendszeresen felléptünk az iskolai bulikon. Az én kor­osztályom a beat korszak zené­jén nőtt fel, rengeteg Beatles számot játszottunk, s olyan nó­tákat, melyeket a mi korlátozott lehetőségeink keretein belül a megfelelő színvonalon elő is tudtunk adni. Jómagam gitáron játszottam és énekeltem... A zene szeretete mennyire maradt meg?- Ma is szeretem a zenét, gyűj­töm a jó lemezeket, de sajnos kevés az időm a hallgatásukra, s bizony kiestem a gyakorlásból is: az ujjaim sem úgy mozog­nak már, mint régen. Ha tehe­tem szívesen hallgatom a beat- korszak nagyjait, valamint a klasszikus zenét is. • Sejtésünk szerint, sokat dolgozik. — Ez relatív. Már nyolc óra előtt bent vagyok a hivatalban, este hat előtt soha nem megyek ha­za, s ha jó napom van, akkor es­te otthonra csak az olvasnivaló jut, amit a követségekről jelen­tésként kapok. Akár irigyelhetjük is, mert utazhat. — A főosztályhoz tartozó orszá­gokat rendszeresen látogatom. A napokban több, mint két he­tet töltöttem külföldön, az észak-afrikai országok magyar nagykövetségeit látogattam meg. A kétoldalú kapcsolatok építése és ápolása nagyon lé­nyeges, a közelmúlt magasszin­tű államfői tárgyalásokon felve­i-----ZI- 1 • . i • r K észül e még külföldi szol­gálatra? — Külszolgálatunkat nem mi tervezzük, a diplomáciában ál­talános szokás: a diplomaták egy ciklust itthon, egy ciklust állomáshelyükön töltenek. Most még csak annyit tudok, hogy lassan időszerűvé válik a kiutazásom a külszolgálatra. Családostul vagy egyedül utazik? — Ehhez a munkához a nyu­godt családi háttér nélkülöz­hetetlen. A tartós kinttartózko­dás alatt a diplomaták családja is kint van. Ä gyerekek külföl­dön nemzetközi iskolába jár­nak, a nagykövet feleségek álta­lában nem dolgoznak, mert sok a társadalmi kötelezettségük. Vannak emlékezetes talál­kozásai? — Az első tolmácsolásom 79- ben egy miniszterelnök-helyet­tesi látogatás során Libanonban volt. Emlékezetes találkozóm volt a kuvaiti emírrel, az egyip­tomi és a tunéziai elnökkel, akik többször is érdeklődtek, hogy hol tanultam meg ennyire töké­letesen az arab nyelvet, mert szerintük, meglepően jól beszé­lem. A jemeni elnök nem beszél idegen nyelvet, s amikor megbí­zólevelemet átadtam, akkor az öt percre tervezett audencia több, mint fél órásra sikerült. Jól eltársalogtunk, s mint mondot­ta, arab tudásom lenyűgözte. • Hol és hogyan tölti sza­badidejét, szabadságát? — A szabadságomat nem akkor veszem ki, amikor éppen én szeretném. A nyáron többnyire a minisztérium tihanyi üdülőjé­ben töltünk 10-12 napot. Ha módom van rá, szívesen olva­sok, elmegyek teniszezni, úsz­ni, vagy kosárlabdázni. Nagy­kovácsiban van egy telkünk, s igyekszem azt is rendben tarta­ni, hátha majd egyszer építünk rá. Ha tehetem, akkor a család- dómmal beülünk a tizenkét esztendős Mitsubishinkbe, s haza jövünk szüléinkhez Me- zőberénybe. Munkahelyemre gyalog járok, a napi félórás gya­loglás számomra felér egy kel­lemes testmozgással. Terveink szerint a karácsonyt Berény- ben, családi körben töltjük — mondta Bayer Mihály. Szekeres András FOTÓ: IEHOCZKY PÉTER W 1 3Jr \ m ’ ißi j ^ Mjjjík' H PiTT;! 1-4 •■ ^T^nr^nBi SsaelJ A mezőberényi Victoria együttes tagjaként..

Next

/
Thumbnails
Contents