Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-23 / 300. szám
2 Sarkad vároS 1998. december 23., szerda Sarkadi ALKOTÓK ÉS A KARÁCSONY Nagy Ferenc ____________________ AZ ÉN JÉZUSKÁM Kissé gyengén hallok, mégis Hallgatom, az öreg kandúr mint dorombol, Öreg kandúr vagyok én is, És előtolul az emlék kiskoromból. Az asztal roskatag: Nincs telepakolva, Csak éppen szúette, Atborzong lelkemen Hideg és éhezés Gyötrelmes ,,duette". Nincs semmi pisszenés, Érezzük a csendet, Jő a boldog óra, A Jézuska csenget... Belép Böske néni, Akit úgy szeretek, Szobánk körbenézi: ,,Szervusztok gyerekek, Hoztam nektek, lurkók, Szép mesekönyveket." S én, az öreg kandúr Csak most ejtek könnyeket. Hosszéi idő telt el, Mégis friss az emlék Épp úgy, mintha csak most Történt volna, nem rég. Pedig e Jézuska Már kilencven éves, Am odabújhatok Még meleg szívéhez. A gyenge testben Milyen erős a lélek! Adnom kellene most, De megint csak kérek. Kérem, hogy meséljen A század elejéről, A harcokat túlélni Hogy telt erejéből, Miként volt fiatal? Majd a szót terelem: Árulja el azt is, Hogy jött a szerelem! Regéli örömét, Elmondja bánatát, A század lépteit Szökkenve járja át. Eközben fiatal. Szeme vígan ragyog, Huncutul megjegyzi: Öreg nem is vagyok. Fazekas László fotója Hodosi József: Karácsonyi strófák Látod, nem egyformák a napok! Almomban most hozzád szaladok karomba csillagok karolnak: s fényét szítja fel majd a holdnak. Holdsütött lesz fehér szőnyegen lépek én, mint ismerős-idegen. Lábnyomod lábnyomomba téved, ünnep útján rabollak el Téged fehérbe öltözött fenyőágak között. Nagy Ferenc festménye _____________Zanócz István:_______________ Ka rácsonyi ölelés A hosszú éjszakákon hosszú minden gondolat. Ma csillagszóró világítja meg a gondokat. Motozva születnek szívedben a szavak, én Megváltómra várok, mások szeretetre csak. Félhomályba bújva bámulod a gyertyát, bocsásd meg vétkeim, fogd a szívem, vedd át, öleljük egymást, mint ki hosszú útról tért meg, kacagva rakjunk a lépés után léptet. A fenyő alázata kössön minket egybe, a fa nem vágyódik el, csak zöldell egyre, a fenyő úgy áll meg, amint van, bölcsen, ne akkor szeress, ha testem földben. Most vagyok itt, most érints, szeress, karácsony van testvér, nevess, nevess, nevess... P. Szabó Ila: Segíts nekem segíts nekem legyél a vállam ha terheim már nem bírom segíts nekem legyél a lábam ha látod már-már elbukom egy szó, kibomló mozdulat egy perc, ajándék pillanat mi lesz velem, mi, nem tudom ha fennakadva félúton egy szó, kibomló mozdulat egy perc, ajándék pillanat még el nem ér... segíts nekem legyél a szárnyam ha porba ránt a fájdalom segíts nekem legyél a társam ha élni sincsen már okom egy szó, kibomló mozdulat egy perc, ajándék pillanat mi lesz velem, mi, nem tudom ha fennakadva félúton egy szó, kibomló mozdulat egy perc, ajándék pillanat még el nem ér... segíts nekem legyél a társam segíts, emelj, vigyél, ölelj e végtelen halálos gátfutásban Varga András: A TEMPLOM az idő eltűnik, a csend felrobban Nem álmodom és nem hallucinálok Letűnt idők maradványa Mélyen az erdő szívében Ott nem fúj a szél, a fák sem susognak Minden megkopott az igazi színében Vonz engem, mint mágnes a vasat, Pedig azt a helyet elkerülik a kísértetek is Tűzzel és vérrel fröcsköltek a falak És mégis, és mégis, és mégis... Hatalmas távolság választ el most onnan De én mindig az oltár előtt állok Minden lezajlik körülöttem a születéstől a pusztulásig Kiáltások, szelek zúgnak fölöttem, Sorsok, generációk, élet és halál látástól-vakulásig Oda visz minden utam, ha nem is akarom, A pusztult oltár előtt állok egyedül én Bűneimet lágy palástjával betakarom És megtisztulok a világ közepén... Zanócz István Öröklét Nem gondolnám, hogy aki piros ruhába bújik, az mind Télapó. Viszontagságos útvonal vezet egyik szívtől a másikig. Két párnát kaptam ajándékba. Az egyik a holdvilág, a másik, ahogy egymásra nézünk. Decemberben furcsa szerelmek szövődnek. Zúzmarás csókok mintázódnak meg az ablakokon, s vakációs gyermekzsivaj tombol a hóban, lm itt az idő. Nem hallom a fegyvert, ahogy gyermeket öl, elfeledem, ami van. Csak mi vagyunk. Szabó Tamás László alkotása
