Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-21 / 298. szám
© t 1998. december 21„ hétfő CSALÁDI OLDAL ) Köszönöm, Anasztázia és én jól vagyunk! Ha azt mondom, Anasztázia egy vese neve, ugye meglepődnek? Pedig, a transzplantáltaknál divat, hogy elnevezik újdonsült szervüket. A fiatalember, akit Kun János Ervinnek kereszteltek, mindössze 18 esztendős. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola tanulója. Magasépítésznek készül. Az ő esete példa lehet azoknak, akik üyen-olyan problémájuk miatt gödörben vannak. Példa, hogy a legnehezebb helyzetből is ki lehet mászni. A fiatalemberrel egyszer csak váratlanul azt közölték: mindkét veséje „felmondta a szolgálatot”. Amikor megtudta milyen beteg, 17 éves volt... — Egy évvel ezelőtt, minden előzmény nélkül rosszul lettem — kezdi a történetét Ervin. — Nem kaptam levegőt, pár méteres gyaloglás után le kellett ülnöm, mert képtelen voltam tovább menni. Kivizsgálásra küldtek. Nem gondoltam semmi rosszra. Amikor megjöttek a laboreredmények, akkor jutott el a tudatomig: ennek a fele sem tréfa. Kiderült, a veséim alig- alig működnek. Békéscsabáról Szegedre szállítottak biopszi- ára... — Lefordítaná, ez mit jelent? — Mintát vettek a vesékből. Amiből egyértelműen kiderült, hogy egyik vesémet sem tudják megmenteni. A szegedi orvosok, nővérek akkor kezdték beültetni a tudatomba, hogy transzplantációra kerülhet sor. Mélyponton voltam. Addig soha sem hallottam ilyesmiről. Felkerültem a várólistára. — A szülei hogyan fogadták a kegyetlen tényt? — Messze Szegedtől, Békésszentandráson élünk, egyszerű körülmények között. Ma sem tudom, hogyan bírták anyagilag, de sűrűn jöttek meglátogatni. Tartották bennem a lelket. Hálás vagyok érte. Ok is, én is abban reménykedtünk, hogy 1997 karácsonyára a JéAbban, hogy pozitív lettem, segítettek szüleim és a barátaim FOTÓ: SUCH TAMÁS zuska meghozza nekem a vesét. Aztán, hogy ez nem következett be, depresszióba estem, s arra gondoltam, talán meg sem élem azt, hogy új vesét kapjak. Hiszen vannak, akik éveket várnak arra, hogy műtétre kerüljenek. Elmúlt a tél, s április 14- én, húsvétkor éppen otthon tartózkodtam. S akkor történt a csoda. A szomszédunkba szóltak telefonon, megvan a donor, azonnal készüljek... —Honnan tudták, hol tartózkodik? — Mindig be kellett jelentkeznem, s megadnom a tartózkodási helyemet. Tehát az otthonomba jött a mentő és robogtunk Szegedig. Szinte fel sem fogtam mi történik velem, már el is altattak. — Megtudta, mi történt azzal, akinek a veséjét kapta? — Csak annyit, hogy nő volt a donor. Abban az időben ment az Ansztázia című mesefilm, nem is tudom, hogy jutott eszembe, de az új szervemnek ezt a nevet adtam. — Miért kell egy vesét nevesíteni? — Nem tudom, ez a szokás... Olyan jól esik azt mondani: Anasztázia és én jól vagyunk! —A műtét óta eltelt nyolc hónap. Jól viselkedik az új vese? — Most már igen, de júniusban bizony megijedtem, mert megemelkedett a méregszintem, jelezheti azt, hogy kilökődhet a beültetett szerv. Hála Istennek a szegedi orvosok nagyon lelkiismeretesek voltak, sikerült megmenteni. De ugyanilyen jókat mondhatok a békéscsabai nővérekre, orvosokra is. Segítettek lelkileg is feldolgozni a tragédiámat, ami most már, remélem, teljesen jóra fordult. — Meddig kell félnie attól, hogy esetleg kilökődik az idegen szerv? — Bármikor megtörténhet, de erre nem is gondolok. Vigyázok magamra, s vigyáznak rám mások is. A kórház közelsége miatt Békéscsabán, kollégiumba költöztem, ahol tanáraim jóvoltából külön szobában élhetek, tanulhatok. — Az, hogy kivették a két veséjét és beültettek egy másikat, mennyiben korlátozza az életét? Arra gondolok, például sportolhat-e? — Azzal kezdem, nem vették ki a veséimet, az újat a hasba ültették be. Ez az egyik. A másik pedig, hogy a műtét után öt hónappal részt vettem a transzplantáltak sportversenyén, amit itt, Békéscsabán rendeztek. Hátúszásban bronzérmet szereztem. Nagyon büszke vagyok rá. Semmiben nem vagyok korlátozva, majdnem ugyanúgy élek, mint a teljesen egészségesek. — Beszélgetésünk alatt végig azt figyeltem, milyen pozitívan gondolkodik. — Abban, hogy pozitív gondolkodású lettem, segítettek szüleim és barátaim. — Ha egy jó tündér megkérdezné, mit szeretne a Jézuskától, az új évtől? — ... akkor azt kérném, hogy egészségben élhessek nagyon sokáig. Abban reménykedem, az orvostudomány olyan rohamosan fejlődik, hogy mire megöregszem, s esetleg szükség lesz rá, már megtalálják a módját, hogy megmentsék a beültetett vesét. Ezt szeretném. Egyébként pedig nagyon boldog ember vagyok! Béla Vali Karácsonykor mindenkinek több ideje jut a szeretteire. Ön is lepje meg rokonait, barátait, hívja fel őket telefonon, szerezzen nekik örömet így! Hiszen a Pannon GSM most nettó 12 [bruttó 151 forintos kedvezményes belföldi percdíjjal ajándékozza meg minden előfizetőjét, így ők négy napon át, december 24, 25, 26, és 27-én élvezhetik a különleges percdíj-kedvezményt. Mi így szeretnénk boldog karácsonyt kívánni! További információért kérjük, hívja nonstop ügyfél- szolgálatunkat a 06 20 920 0200-as telefonszámon vagy a mobiltelefonjáról díjtalanul hívható fonszámon. LÉ ^ I ■rV'f T1 A kedvezmény 1998. december 24-én 0:00 érától 1998. december 27-én 24:00 óráig érvényes és minden belföldi hivásra vonatkozik. Belföldi hívásnak minősül minden, a Pannon GSM hálózatába vagy bármely más magyarországi mobilszolgáltató, vagy vezetékes szolgáltató hálózatába irányuló hívás. A kedvezmény a fax- és az adathívásokra, a nemzetközi és roaming hívásokra és a Pannon Praktikum előfizetők által kezdeményezett hívásokra nem vonatkozik. Karácsonykor IB-: minden perc zJL füleinek. Most csak nettó PANNON gsM Lemezajánló: Black Sabbath, Reunion Összeállt a klasszikus Sabbath. Igaz, csak egy világturné, és egy most megjelent dupla koncertalbum erejéig. A legendás kvartett legutóbb a 85-ös Live Aid fesztiválon mutatta meg magát, ott is csak röpke húsz perc erejéig. Ozzy egymás után fogyasztva a gitárosokat szólóalbumokat készített, néha maga mellé véve Bill Ward dobost, és Geezer Buttler basszusgitárost is, de a nagy kibékülés Tony Iommival az idei évig váratott magára. Most itt a legendás négyes, mely a nyáron a Kisstadion nézőterét is megtöltötte. A felvétel anyaga a szülővárosukban Birminghamban tartott buli zenei lenyomata. Felcsendülnek a régi klasszikusok, a Disznók háborúja, az Idegbeteg, a Vasember. A régi nótákat hallgatva akaratlanul is elgondolkodtam, tetszik vagy nem tetszik a vájt fülű kritikusoknak — a primitív gitárjáték, és az unalmasan kántáló ének ellenére a Sabbath a korszakos jelentőségű bandák közé tartozik, immáron mindörökké. A heavy metal irányzatának létrejötte e zenekar működése nélkül elképzelehetetlen. Csak azt sajnáltam, hogy az eredeti összeállítású négyes nem studió- albumot készített vadonatúj dalokkal. Az igazi visszatérés lett volna. Pánics Szabó Ferenc SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata Válás és a gyermek A legtöbb kárt a gyermek fejlődésében az idézi elő, ha a válás az anya terhessége alatt vagy közvetlenül a gyermek születése után következik be. A gyermeket semmiféle érzelmi megrázkódtatás nem éri az apa elvesztése miatt (elveszíteni csak azt lehet, aki korábban a miénk volt), de fejlődésében mégis súlyos zavarok jelentkezhetnek. Néhány hónapos korában feltűnően nyugtalan, ingerlékeny, nem eszik, és ennek következtében nem is gyarapszik megfelelően. Ezeket a zavarokat az anyát ért veszteség okozza. Ha a család akkor bomlik fel, amikor a gyermek 8—10 hónapos, pszichológiai értelemben vett „veszteségről” még mindig nem beszélhetünk a gyermek szempontjából. Az apához fűződő kötődés még bizonytalan, és felületes, a hiányt nem tudatosítja, így az apa távozását nem éli át veszteségként. Ilyenkor az anyában felébredő kétségbeesett és kielégítetlen szeretet- igény gyakran oda vezet, hogy „túlgondozza, túlszereti” a gyermekét. Rajongása, örökös aggodalmaskodása és önfeláldozása nem a gyermek valódi szükségleteit tükrözi, hanem a saját vágyát arra, hogy szeressék és hogy szerethessen. Hatéves korra az ilyen gyermek igazi „anyámasszony katonájává” válik. Félénk, visszahúzódó, vágyik a barátok után, és mégis nehezen barátkozik, anyja nélkül elveszettnek és tehetetlennek érzi magát. Kortárs közösségekben általában a perifériára kerül, mert bátortalanságát, érzékenységét társai gyakran kihasználják. Ha a család akkor bomlik fel, amikor óvodás korú a gyermek, már valóban elveszíti azt a szülőt, amelyik a válást követően kilép a családból (rendszerint az apát). így életében törvényszerűen átmeneti érzelmi krízis következik be. A gyermek küzd a „jó” és a „rossz” szülő dilemmájával. Ez a krízis egykét évig is eltarthat, és fejlődésében átmeneti visszaesések figyelhetők meg, például ágybavizelés, körömrágás, éjszakai fel- riadások stb. Ha a család akkor bomlik fel, amikor a gyermek iskolába jár, az érzelmi krízis szintén jelentkezik. A gyermek, akivel eddig semmi baj nem volt, most figyelmetlenné, szórakozottá, dekoncentrálttá válik. Akkor oldja meg a feladatát, ha a pedagógus mögötte áll, ha odébb megy, abbahagyja. Iskolai teljesítménye erősen csökken, a gyereket, aki eddig erre büszke volt, ez egyáltalán nem érdekli. Találkozunk még különösen fiúknál agresszivitással, akik verekedőssé, kötekedőkké válnak, keresik a gyengébbet, az áldozatot, akin indulataikat levezetik. Ebben az életkorban is a krízis egy-két évig eltart, de függ a családi élet rendeződésétől is. A már felnőtt embert is megviseli szülei válása.
