Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-19-20 / 297. szám
6 Hétvégi magazin 1998. december 19-20., szombat-vasárnap Verselő Ezen a héten Le- hoczky Péter, lapunk fotóriportere mutatja be kedvenc versét. Akik közelebbről ismernek, tudják, mennyire kötődöm a természethez, a folyókhoz, a Körösök vidékéhez. Talán ez az élettér érvényesül irodalom- szeretetemben is. Bizonyítékul szolgáljon erre a most választott, bemutatni kívánt egyik kedvenc versem! Juhász Gyula 1910-ben írt korai remeke a Tiszai csönd. Ebben a versben most ne a lemondásra, a magányosság finom mélabújára, hanem az alföldi táj ápoló, simogató, pihentető voltára figyeljünk! Álmodjuk együtt a pihenő hajókat, a ballagó holdat és élvezzük a tücsökzenét, a harmonikát, még ha az csak egy pár sor erejéig tart is! Juhász Gyula Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam a parton egymagám vagyok, Tiszai hajók, néma társatok! Ma nem üzemek hívó távolok, Ma kikötöttünk itthon, álmodok! __________Kudlik Júliának az év leghosszabb napja, és legszebb ünnepe a karácsony „ Eljátsszuk, hogy szeretjük egymást” Kudlik Júlia neve nem ismeretlen az olvasók előtt. Évtizedek óta hétről hétre találkozunk a bemondónővel a tévé képernyőjén. A békéscsabaiakhoz különösen közel áll, hisz az idén már másodszorra vett részt a Csabai Kolbászfesztiválon. Legutóbbi békéscsabai útján szívesen állt lapunk rendelkezésére. — Gyerekkorában szüleivel és öccsével együtt egy budapesti tömbház negyedik emeletén lakott. Közeleg a karácsony, milyen élmények maradtak meg azokból az évekből. Decemberben mindig havazott. A szenteste napjának délelőttjén kisöcsémmel együtt átvonultunk a közelben lakó nagyszülőkhöz, hiszen az angyalkákat nem zavarhattuk a fenyőfa-díszítésben. Szegény nagymamát ilyenkor egész nap ostromoltuk. „Mond nagyi, hogyan viszi fel a negyedik emeletre az angyalka a fenyőfát?” — kérdeztük tőle. „Kislányom, az angyalkáknak szárnya van, egyszerűen odarepülnek.” — válaszolta nagymamánk nagy nyugalommal. „De nagyi, hogyan tudják kinyitni a belülről bezárt ablakot?” — faggattuk tovább. A mamánknak erre is megvolt a válasza: „A varázspálcájukkal megérintik az üveget, és az ablak máris kitárul.” Ilyen, és ehhez hasonló kérdések-válaszok sorakoztak egymás után, s az a különös, hogy valamennyi választ hihetőnek tartottuk. Mivel télen hamar sötétedik, így számunkra már délután négytől minden perc egy örökkévalóságnak tűnt. Végre hatot ütött az óra, és mi rohantunk haza. Amikor meghallottuk a csengő hangját, beléptünk a szobába, ahol mindig plafonig érő fenyőfa állt. Egy kis gyerek számára fantasztikus látványt jelentett az óriási karácsonyfa, na és persze az alatta pihenő rengeteg ajándék. Egyik télen észrevettük, hogy a papagájunk ketrecéből szentestére eltűnt a csengő. Öcsémmel meghánytuk-vetettük a véletlen egybeeséseket, és kisütöttük, hogy apu áll Jézuska mese mögött. Jót mulattunk a felfedezésen, de nem akartuk a felnőttek játékát elrontani, így még éveken keresztül színleltük naivitásunkat. —A hetvenes években szinte kivétel nélkül minden szentestén Ón köszöntötte a nézőket. Ezt a napot, aki csak teheti, igyekszik családjával tölteni. Hogyan fogadta, hogy évről-évre beosztották karácsonyi ügyeletre? — Nincs gyerekem. Úgy éreztem, a kollégáimnak, akiket egy-két csemete várt, fontosabb ezen az estén otthon ünnepelni. Büszke vagyok arra — bár sok alkudozásomba került, de sikerült kiharcolni —, hogy a stúsióban a bemondó mellett azóta fenyőfa áll. Sőt, éveken keresztül én sütöttem rá a mézeskalács díszeket. — Sikeres vasárnapi műsorában, a Juli-suliban elmondta, hogy a jó háziasszony már hat héttel az ünnepek előtt elkezd készülni. Ha minden az utolsó percre marad, akkor alig várjuk, hogy magunk mögött hagyjuk az ünnep három napját, s végre kipihenhessük a fáradalmakat. Eltekintve a háziasszony-szereptől, mit jelent Önnek a karácsony? — Az év leghosszabb napja, és legszebb ünnepe. Elhallgatnak a fegyverek, békére és nyugalomra vágyik a világ, miközben eszünkbe sem jut, hogy a nyugalom csak tőlünk függ. Kár, hogy csak ezen a napon játszuk el, hogy szeretjük egymást. Borsos Gabriella „Sokszor eszünkbe sem jut, hogy a nyugalom csak tőlünk függ” AZ EMBERISÉGET SÚJTÓ JÁRVÁNYOK KÖZÜL A PESTIS AVATKOZOTT BE LEGINKÁBB A TÖRTÉNELEMBE Baktériumok és birodalmak Hunyadi János a halálán volt, amikor a magyar sereg a Nándorfehérvárnál aratott győzelmet ünnepelte. Minden idők legrettegettebb betegsége, a pestis, más néven feketehalál vagy dögvész végzett a nagy hadvezérrel. A krónikák följegyezték, hogy a járványok gyakran beleszóltak a történelem menetébe. Az 1656-ban készült grafikán egy Schnabel, azaz Csőr névre hallgató doktor legendás alakja látható Időszámításunk előtt 429-ben járvány gyorsította meg a görög városállamok hanyatlását. Periklész, a kiváló államférfi is az egyik járvány áldozata lett fiaival együtt. A görög hajósok ugyanis egyszerre négy járványt hurcoltak be, s akit a fekete himlő megkímélt, azt elvitte a hastífusz, a vérhas vagy a kiütéses tífusz. Ezek a betegségek több áldozatot szedtek, mint a pelopon- nészoszi háborúk. Rómát az előrelátó egészségügyi intézkedéseknek köszönhetően sokáig megkímélték a nagy járványok. A császárság idején azonban a nagy vízfogyasztás miatt a szennyvíz elöntötte Róma környékét, elmocsara- sította a vidéket, s az elszaporodó szúnyogok gyilkos kórt — maláriát — terjesztettek. A birodalom fővárosa fokozatosan elnéptelenedett. Természetesen a hódítókat sem kímélte a járvány: a XIV. századra az egykor milliós város lakóinak száma húszezer alá csökkent. Az emberiséget sújtó járványok közül a pestis avatkozott be legészrevehetőbben a történelembe. Az egyik leghatalmasabb járvány 1348-ban tört ki, s két év alatt húszmillió ember — Európa akkori lakosságának egyhar- mada — halt meg benne. Párizsban a lakosság fele, mintegy ötvenezren, Hamburgban és Brémában a lakosság kétharmada, Velencében négyötöde vesztette életét. Lübeck teljesen kihalt, s a pestis néhány hónap alatt tíz város közül kilencben ritkította a lakosság sorait. A pestis elsősorban a patkányok betegsége. Baktériumát a döglött állatot elhagyó bolhák viszik át az emberre. A középkori városok hiányos egészség- ügyi viszonyai kedveztek a pestisjárvány terjedésének, hiszen a szeméttel borított keskeny utcák valóságos patkánytenyészetek voltak. A fertőzött rágcsálók elsősorban hajókon jutottak el más országokba. Hajósok hurcolták be a pestist a bizánci birodalomba: a gennyes tályogokkal borított, magas lázban szenvedő lakosság a felére csökkent, ezért a meggyengült állam nem tudott ellenállni a törökök támadásainak. A nagy pestisjárványok a XVIII. században megszűntek, de a betegség azért még beleszólt Napóleon egyiptomi hadjáratába is. Más járványok, így a tetű terjesztette kiütéses tífusz, szintén beavatkoztak a históriába. A 30 éves háborúban részt vevő országok egyes területein, például Württembergben a lakosság kilenctizedé halt meg tífuszban. Ez a betegség — amely egyebek között magas lázzal és hidegrázással jár, s a beteg testét kiütések lepik el — közrejátszott Napóleon oroszországi hadjáratának kudarcában is. Rettegett fertőző betegség volt a himlő, amely egyéb gyötrő tüneteken kívül kemény, elgennyedő hólyagokat okoz a test egész felszínén, továbbá a szájban és a torokban. Újra és újra végiglátogatta az európai országokat. Minthogy Amerikában ismeretlen volt ez a vírusos betegség, az ottani őslakosságnak nem alakulhatott ki védettsége ellene, következésképpen a himlőjárvány megtizedelte az észak-amerikai indián törzseket. A himlővel függ össze a világtörténelem első biológiai háborúja is. Az indiánok kiirtására törekvő amerikaiak a himlőben meghaltak ruhadarabjait és takaróit ajándékozták a bennszülötteknek, hogy megfertőzzék őket. A fejlett országok többesztendős összehangolt erőfeszítéseinek eredményeként a himlő a közelmúltban az egész földön megszűnt. Az utolsó beteg, egy Szomáliái szakács 1978-ban gyógyult meg. A gyorsan terjedő fertőző betegségeket parányi kórokozók — baktériumok és vírusok — okozzák. Egy részük cseppfertőzéssel vagy használati tárgyakkal terjed emberről emberre. A kolerának és a vérhasnak a kórokozójukkal szennyezett élelmiszer és folyóvíz a forrása, de olyan betegségek is ismeretesek, amelyeket rovarok — bolhák, tetvek, kullancsok, szúnyogok vagy legyek — terjesztenek. Az említett klasszikus járványok ellen már vannak gyógyszereink, de a váratlanul elharapódzó, rendszerint az állatokról az emberre átterjedő új betegségek gyógymódjának kidolgozásához idő kell. Például az első világháború után pusztító, úgynevezett spanyolnátha-járvány több áldozatot szedett, mint maga a világháború. „EZERNYOLCSZÁZNEGYVENNYOLC, TE CSILLAG” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve egy hónappal ezelőtt útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illusztrációkkal, amelyek átfogják történelmünk legfényesebb időszakát. Hétvégi magazinunkban hétről-hétre ugyanezen a helyen találnak egy-egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három lehetséges válasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A megfejtést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, s valamennyi hibátlan megoldást a rejtvénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nyereményekkel. Tehát a játékba bármikor be lehet kapcsolódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de minél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló után rendezett sorsoláson 1848-49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. Irodalomajánlat: Hüttner Vilmos: Békés (Magyarország megyéi, 1982.), Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848-49. (Képes Történelem sorozat), Scherer Ferenc: Gyula város története II. (1938.), Závodszky Géza és Hermann Róbert: Nemzet születik (Új Képes Történelem sorozat), Glatz Ferenc: A magyarok krónikája (1996.), Sisa Béla: Békés megye műemlékei II. (1981.), Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete I. (1985.), Ezernyolc- száznegyvennyolcz. Magyar szabadságharcz 1848—49-ben. Az 1848/49- eiki magyar szabadságharcz története képekben (1898.) A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állították össze. 5. kérdés: Kit szabadított ki börtönéből a pesti nép 1848. március 15én? a) Wesselényi b) Táncsics c) Vasvári Előző heti feladványunk megfejtése: a) Szabad sajtó. Egy-egy tollat nyertek: Deák Andrea (Mezőkovácsháza), Pallag Lajos (Kötegyán), Zerinváry Lajosné (Békéscsaba). 1848. március 15-e egyik főszereplője: Táncsics Mihály
