Békés Megyei Hírlap, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-12-13 / 291. szám

Talán többen emlékeznek, pár hónappal ezelőtt írtunk olyan emberekről, akik túlélték a ha­lálukat. A riportot ifj. Salamon György is olvasta (aki mellesleg sokszor szerepel lapunk „Olvasói vélemények” rovatá­ban), s felkereste szerkesztősé­günket. Neki kétszer is sikerült legyőznie a halált. — Magának nagyon lelkiis­meretes őrangyala van! — Úgy valahogy. Már az első­nél meg kellett volna halnom, de az orvosok szerint a máso­diknál feltétlenül... Azzal kez­Filmesek szállták meg Bihar- ugrát. A község teljesen felboly- dult. A mezőgazdasági munkák azon a héten pihentek. A biharugrai emberek a hétköz­napi, egyhangú, falusi életből egyszeriben filmszereplőkké léptek elő. A hangosbemondó folyamatosan közölte, hogy a helyi íróember, Szabó Pál regé­nyének a Talpalatnyi földnek a megfilmesítéséhez statisztákat keresnek. Az eset nem most, hanem ötven esztendővel ez­előtt történt, ám az idősebb fa­lubeleik még ma is szívesen be­szélnek az akkori nagy ese­ményről. Hatalmas dolognak számított a filmforgatás Biharugrán 1948- ban. A helybéliek többsége alig látott filmet a helyi aggregátoros moziban, ahová főleg a fiatalok jártak. Ám a gyakori filmszaka­dások a fiatal párokat sűrűn rio­gatták, hisz olyankor lámpát kellett gyújtani, a fény pedig dem, hiszek Istenben. Nem­csak megmutatta, van újjászü­letés, hanem elárulta az örök élet titkát is. Ezt az első bal­esetnél tapasztaltam, amikor öt méter magasságból, a padlásról zuhantam le a kemény burko­latra. A koponyacsont beütötte az agyat, összetört a bal kulcs­csontom, és vagy öt bordám. A jobb oldali homloklebeny zú- zódása mellett vérömleny ke­letkezett, s csupán a kőre ki­ömlött vér elegendő lett volna ahhoz, hogy meghaljak. Kicsit sikerült is, mert az orvosok nem kedvezett (főleg abban a világban) a csókolózásnak. Az 1948-as biharugrai film- forgatás helybéli közreműkö­dői után kutatva sikerült talál­kozni Serfőző Mihánynéval, Irénke nénivel. — Nagyon nagy pénzt adtak a statisztáknak — kezdi a lényeggel. — A napidíj száz fo­rint volt, amikor az egyszerű ember kétkezi munkával havi 240 forintot keresett. Igaz, volt úgy, hogy egy-egy jelenetet tíz- tizenötször is el kellett próbál­ni, de ezt mi lelkesen megtet­tük. A rendező utasított: most ez a csoport erre fut, az meg ar­ra. Mi pedig mindent igyekez­tünk a legjobban csinálni. Nem volt nehéz, hiszen Szabó Pál ró­lunk, biharugrai emberekről mintázta regénybeli alakjait, így igazából csak önmagunkat kellett adni. Biharugrán szinte nem akadt olyan család, ame­lyikből valaki ne lett volna st,a­élesztettek újra. Arra nem volt idő, hogy helikopterrel Pestre szállítsanak. Megoperáltak. Hét napig voltam lélegeztető­gépen... — Emlékszik valamire? — A kóma alatt felejthetetlen élményben volt részem. Leper­gett az egész életem, mint egy filmszalag. Emberi hangon szólt valaki hozzám, s erdők, folyók fölött repültünk, szinte a világot mutatta meg nekem. A hang így szólt „Mindez a tiétek lesz, akik követitek a szeretet útját”. Amikor észhez tértem, tiszta. Az egy hét alatt foglal­koztattak vagy ötszáz statisztát. A forgatás helyszíne a Ludas-tó volt. Beöltöztettek bennünket, s amikor rohantunk, azt kellett kiabálni: „Ne vágják át a gátat!” Mindig nappal filmeztek, hi­szen akkor nem volt még elekt­romos áram. Nem bizony, hiszen az csak 1960-ban érkezett meg Biharugrára! Serfőző Mihály- nétól — aki a filmforgatáskor alig 16 éves volt — megtudtuk: azon a poros, nyári héten az ugraiak teljes lázban égtek. Mindenki Mészáros Ágival, Szirtes Ádámmal és a többi ne­ves színésszel akart beszélni. Az asszonyok pogácsákat sütöt­tek, s azzal kínálták a színésze­ket, a statisztákat, a bámészko­dókat. A főzőmester Bai Bálint bácsi volt, aki korábban urasági szakácsként szolgált Szegeden. Általában malac-, vagy kacsa­sültet készített kemencében, gg i gg jggggM ggggBgggH| hajlamos voltam azt hinni, láz­álmom volt. Csakhogy a baráta­imnak, akik meglátogattak a kómás állapotban, visszamond- tam mindazt, amit akkor mond­tak, s ahogyan láttam őket. Pe­dig sem elvben, sem gyakorlati­lag nem láthattam, nem hall­hattam őket. — Mi történt másodjára? — A második balestemnél tényleg meg kellett volna hal­nom. Egy autó tolatás közben elütött. Koponyarepedést, sú­lyos agyrázkódást kaptam, és az agyállományban vérzés ke­letkezett. Tizenkét nap alatt talpra álltam. Amikor elmen­tem Sarkadi főorvos úrhoz be­jelentkezni, azt kérdezte, hány életem van? Azért mondtam el a történetemet, hogy elolvas­hassák a betegek, a remény- vesztettek. Soha nem szabad feladni. Szeretni kell az embe­reket, a szeretet szinte minden bajon, nehézségen átsegít. — Tagja valamilyen gyüleke­zetnek? — Sehova nem tartozom, sőt azt is elárulom, meg sem va­gyok keresztelkedve. Az, hogy már nem félek a haláltól, az nem azt jelenti, hogy keresem, hanem azt, hogy a szeretet útjá­ról nem vagyok hajlandó letér­ni, s mindenre képes vagyok azokért, akiket szeretek. Béla Vali netán finom csirkepörköltet fő­zött, mert ezeket szerették leg­jobban a színészek. A filmező stáb és a színészek lakókocsikban laktak, de estén­ként így is nagy volt a nyüzsgés köröttük. Sok volt a bámészko­dó, akiknek szintén csurrant- cseppent valami. De ezeket az embereket nem az ennivaló, hanem a kíváncsiság vitte oda. A filmező stáb, a színészek alig tették ki a lábukat Bihar- ugráról, az emberek máris a filmbéli önmagukat szerették volna viszontlátni. A filmbe vé­gül csak kevés részlet került be a Biharugrán forgatottakból, en­nek ellenére a bemutató után a falu apraja-nagyja többször is megnézte a Talpalatnyi földet. A forgatás körülményeiről pedig még ma is sokat beszélgetnek az idősebb biharugraiak, hiszen az az egy hét ott — ötven éve - iga­zi ünnep volt a falu életében. Magyari Barna hogy Wisinger István, a MÚOSZ, Révész T. Mihály, az ORTT és Kósa Csaba, a MŰK elnöke kö­zös felhívással fordult a magyar sajtó munkatársaihoz. Kérték segítségünket, hogy a közvéle­ményhez eljusson: A Budapest Sportcsarnokban december 27- én 17 órától, „Nincs határ” cím­mel segélykoncertet rendeznek a kárpátaljai és a kelet-magyaror­szági árvízkárosultakért. A fellépők: a Bikini, a Beatri­ce, Bródy János, Demjén Fe­renc, Kim Novák, Skorpió, Hobo és barátai, Republic, Sinkovits Imre, a Kormorán, Vásáry Tamás és még sokan mások. Jegyek 2000 forintos áron az ország valamennyi'-'jelentős jegyirodájában vásárolhatók. Közületi jegyigénylés: az NSI Központi Jegyirodában. Karácsonyfát ajánlottunk! „Nyerje meg karácsonyfáját a Hírlaptól!” címmel megjelent játé­kunk felhívását 624-en vették komolyan — ennyien küldték be a megfejtést. Ebből 579-en válaszoltak helyesen kérdésünkre. A megoldás: C, hiszen a Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggel de­cember 7-én 1 éves születésnapját ünnepelte. Játékunk fődíját, egy feldíszített karácsonyfát Kulik Elekné orosházi olvasónk nyerte. Vannak további nyertesek is. Hírlapos utazótáskát nyert: Tóth Kata, Gyula. Esernyőt nyert: László Péter, Tarhos, dr. Viberál Zsuzsanna, Békéscsaba. Tolikészletet nyert: Hegyesi Hajnalka, Körösújfalu, Pleskonics Gergő, Gábortelep, Tóth Pálné, Gerendás. Videokazettát nyert: Szabadkai Istvánná, Kétsoprony, Szeidler Zoltánné, Gerla, Török Tiborné, Sarkad. Az ajándékokat eljuttatjuk a vidéki szerencséseknek, békéscsabai nyerteseink a ki­adó titkárságán (Munkácsy u. 4.) vehetik át nyereményüket. 1998. december 13. Közelral ‘ Harmadik oldal' TALPALATNYI MÚLT InterCiky Rohantam a budapesti hajnalban, mindenképpen el kellett érnem a békéscsabai InterCity-t, amely reggel 7.15-kor indul a Keletiből. Siettem, megváltottam a pótjegyemet, majd fe­lültem a vonatra. Örömömben szinte észre sem vettem a tízperces késést az indulásnál, elhelyezkedtem, és mély álomba merültem. A kalauz ébresztett. Jegyellenőrzés. Kiderült, a pótjegye­met tévesen a délutáni járatra adták, és ezt nekem észre kellett (volna) vennem... A hatalmával szívesen kérkedő fi­atalember megváltatta velem a helyszínen a jó bilétát, ami már 1290 forintba — tehát ezerrel többe — került, mint az eredeti ár. Közölte, a téves papírfecnit még a mai napon visszaválthatom a Keletiben, ha esetleg úgy adódna, hogy visszajutok estig a fővárosba. Ekkor kezdett feltűnni nekem, mennyire koszos-szuty- kos az első osztály, s beugrott legutóbbi nézeteltérésem a MÁV-val, mert ilyen azért akad szinte minden alkalom­mal. Akkor az egy órát késő InterCity-járat helyjegyét nem fizették vissza, arra hivatkozván, ez EuroCity vonat, ho­gyan is vállalhatnának garanciát a külföldi várakozások miatt?! A most emlegetett vonatok időbeni előnye a gyorsvonat­tal szemben nagyjából 15 perc, persze csak akkor, ha sike­rül a menetidőt betartani. Áraikban közelednek Európá­hoz, ám a szolgáltatás színvonala messze elmarad az elvár- hatótól. Jó lenne megint a németországi Bundesbahn vonatain utazgatni — próbáltam elterelni gondolataimat —, ahol tisz­taság, zene, kedvesség, udvariasság veszi körül az utast, és a vasúti alkalmazott is szívügyének tekinti, hogy aktívan vegyen részt a felmerülő problémák megoldásában... B. Párkányi Adrienn Árvízi segélykoncert December 20-án 7 éves a HOVANY Kft., a FORD Elnöki Díjával kitüntetett márkaképviselet. November 1-től 7 héten át 7 értékes ajándékcsomag közül választ­hat minden kedves új autót visárló ügyfelünk. Most a szerencse nem csak mosolyog Önre Most velünk biztosan nyer, egy kitűnő autót, egy megbízható jó barátot és egy értékes ajándékcsomagot. Sőt, akár elrepülhet heted 7 országba is. mert 7 héten keresztül minden héten egy mesés, kétszemélyes, egyhetes utazást sorsolunk ki a Kanári-szigetekre. Tunéziába vagy Ciprusra. Legyen Ön a 7 nyertese és repüljön a télből a nyárba! Ne feledje: Ha jót akar... További információkról érdeklődjön személyesen! FORD HOVÁNY Egyre közelebb Önhöz! Békéscsaba. Szarvasi út 79. Telefon: (66) 451-150. Alföldijeink A 104-es epicentruma: Békéscsaba Hamarosan éjjel-nappal dübörög majd az Alföld Rádió a 104 Mhz-en. A hullá­mok epicentruma: Békéscsaba. Hétről hétre bemutattuk e hasábokon, ki ki­csoda az Alföld Rádiónál. Erdei Péter műsorvezető-szerkesz­tő. Azt mondja, Ratkó-gyerek, de csak annyiban, hogy 1955-ben született. S még valami: az alföldes szerkesztők doyenje. — Felsősöket tanítok angolra Magyarbánhegyesen — mondja. — Öt éve kerültem a rádióba. Olyan műso­rokat igyekszem összehozni, hogy a 20-30-40 éveseknek egyaránt élményt és információhalmazt jelentsenek. A kedvenc produkcióm? A „Kamaszkorunk legszebb régi dalai”. Otthonról cipelem hozzá a recsegő lemezeket. — Ki a főnök az adás során? — Ki is...? A műsorvezető, de mindig egyeztet a hírolvasóval — demokratikus légkörben dolgozunk. Újabban a vasárnap az én napom. Hlasznyik Péter zenei szerkesztő, most 23 éves, és békéscsa­bai. Nőtlen — hogy egy fergete­ges „hajrá” he­lyett már az elején mondjunk valami biz­tatót a tini lányoknak is. Ugyancsak egy felhívás ré­vén került a rádióhoz, immár három éve. Azt mondja, a krea­tív munkát kedveli, azért is van itt. A kreativitás vitte a vállalkozói­létbe is. — A többiek segítségével sokáig csak tanulgattam a pult mö­gött — emlékszik vissza a kezdetekre. — Magam ugyan nem ját­szom hangszeren, de szeretem a jó zenét. Billentyűnyomogató szándékaim annak idején megakadtak. Vállalkozóként utazgat­va összehasonlíthatom a helyi rádiók színvonalát a miénkkel: a megyénkbeliek jobbak az ország más részein megszólalóknál. — A hamarosan megvalósuló 24 órás adás még javíthat is az Alföld színvonalán? — Feltétlenül fejlődhetünk. Azt hiszem, meg kell mutatnunk, hogy méltán érdemeltük ki a 24 órás sugárzás lehetőségét. Amúgy is érdekel a dolog, mert szeretem a gyártást. K. A. J. TÓ: SUCH TAMAS fnr V if* If | |*\ ~ mn tlllilf • ff • i) “lifts M mi a ífeM _ lilfi W A ■ , T Mf * w \ SIS» J . : jA, 1 sa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents