Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET K özeliül 1998. november 1. Negyedik oldal Noé bárkája Dobozon Fiilemüleper papagájéknál? „Annak mértéke, hogy ki mekkora áldozatokra hajlandó az állatokkal való együttélés során, egyúttal mértéke annak is, hogy mennyire szereti azokat.” — vallotta Konrad Lorenz. A dobozi Komlósi Lajosnak igazán sok kényelmetlensége, mondhatnánk nyűge van állataival. Ahelyett, hogy szabadidejében tévét nézne, netán a kocsmában pihenné ki az élet fáradalmait, mint ahogyan azt a „rendes férfiemberek” teszik, ő hajnali négy órakor kel, mert munkába indulás előtt még megeteti „állatfarmja” lakóit. Házában tengerimalacok tömkelegé, papagájok sokasága — hullámos, nimfa, énekes; rózsásfejű — talált otthonra. Galambból sem egyfajtát tart ám: king, angolbegyes, páva, magyar házi, posta, gyémánt szaporítja gyűjteményét, hogy a kacagó gerlékről, a kanárikról, a kínai törpe fúrjékről, a pintyekről, a díszhalakról, a mangalicákról FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER és a vietnámi csüngő hasú malackákról már ne is beszéljünk! — Biztosan sokan azt gondolják, hogy nem vagyok teljesen normális — mondja a gazda. — De én gyerekkorom óta imádom az állatokat, ha rossz kedvem van, kijövök hozzájuk, és itt megnyugszom. Figyelem életmódjukat, megyeszerte pedig cserélgetem őket. Két fiam közül a kisebbiket érdeklik igazán az állatok, ő segít legtöbbet gondozásukban. Egyéves korában, ha nagyon sírt, madarakról szóló könyvvel lehetett csak megvigasztalni. Amikor hozok egy papagájt, a több tucat közül is azonnal észreveszi az új jövevényt. „Hóbortom” ellen a feleségem sem tiltakozik, az együtt töltött tizenöt év alatt megszokta. Dobozszerte ismerik szenvedélyemet, nemrég egy talált bagolyfiókát küldtek hozzám, hogy neveljem fel, amit szívesen meg is teszek. V. K. Képünk illusztráció Egy csabai call girl „azzá" válásától Amikor évekkel ezelőtt megismertem, éppen egy békéscsabai szálloda éttermében próbált kuncsaftokat találni. Rettenetesen ellenszenves volt, folyton feltűnösködött, ha kiment a WC-re, azt úgy tette, hogy az égvilágon mindenki észrevegye. Aztán úgy hozta az élet, hogy nagyon kedves ismerősömmé vált. Átbeszélgetrogtunk a barátnőmmel. Nem volt pénzünk, egy adag sült krumplin osztoztunk egész nap, és a Borozóba jártunk melegedni. Ott egy férfi meghívott bennünket magához vacsorázni, azt mondta, ad nekünk pénzt, ha „vele leszünk”. Szüzek voltunk még mindketten, de az összeg, amit kínált, nagyon csábított bennünket. püföltem. Egyszercsak felugrott, maga előtt szorítva ruháit elkezdett az kijárati ajtó felé hátrálni. Remegett, összevissza hablatyolt, csak a lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy ki tudja, mi nem történt. Amikor elment — mármint a lakásból —, akkor vettem észre, hogy ellopta a melltartómat, és persze pénzt sem kértem tőle. zám. Igyekszem azért észnél maradni, akármennyire jó is, mert egyszer nagyon megjártam, amikor beleszerettem az egyik vendégembe. — Hatással van a munkád a magánéletedre? — Nagyon is. Sokkal gátlásosabb vagyok, és talán nevetséges, de nem merek megtenni olyan dolgokat, amit egyébként Itt az ideje reálisabb képet festeni a manapság egyre ünnepélyesebb megnyitó-, avatóünnepségekről. Természetesen a kultúra része ezek gusztusos megvalósítása is. A szmokingok, az elegáns koktélruhák, a pezsgők és a dögunalmas ünnepi beszédek világa a csillogás, a diszkrét zene. Ám — miként az életben mindenütt — a fényt árnyék is követi, a legflancosabb fogadásoknak is mosogatás, felmosás, hamutartó-ürítés a vége. Ezt persze már máként öltözött, más problémákkal terhelt hölgyek és urak végzik. Hogy ennek milyen a hangulata? Hát, amilyen az üres poharak látványa, a rothadó nikoitin szaga... (k) tünk sok-sok éjszakát, és néha úgy éreztem, megértem, amiért ezt csinálja, és voltak olyan pillanatok, amikor talán picit csodáltam érte, hogy meg tudja tenni. Nem sokat változott az évek során, alkata most is törékenyen kislányos, csak haját festette be vörösről feketére. Mostanság már sokkal felvilágosultabb az élet, mint pár évvel ezelőtt, és ő is haladt a korral, ma már mobilszámán jelentkezhetnek be az élvezetre vágyó telefonálók. Kedvesen hiv be mindig patyolattiszta, egyszerű kis csabai lakásába, ahol a vendégeit is fogadja, és a feszültségoldó, kávézgatós beszélgetés után jöhet az első kérdés: — Hogyan csöppentél ebbe a világba? — Tizenéves voltam, amikor az otthoni örökös veszekedéstől menekülve folyton csavaFelmentünk hozzá, levetkőztünk, és lefeküdtünk az ágyra. Ő középen, mi a két oldalán. Végigbőgtük az egészet, és nem is történt szinte semmi, de a pénzt ideadta. Később, amikor már megkönnyebbültebben gondoltunk vissza az egészre, rájöttünk, milyen gyorsan is lehet így pénzt keresni. — Egyedül dolgozol. Nem veszélyes ez egy egyedülálló, vékonyka nő számára? — Persze, hogy veszélyes, de már megszoktam, hogy csak magamra számíthatok. Éppen a napokban volt egy teljesen ferde hajlamú vendégem, akkor én is nagyon megijedtem. Általában előre kérem el a pénzt, de ő azzal a trükkel állt elő, hogy előbb ki akar próbálni, és arra kért, üssem. Na ezen ne múljék, gondoltam én, és mikor levetkőzött, először egy szijjal, majd a telefonzsinórral Képzelheted, milyen ideges voltam. — Kik keresnek fel, milyenek a vendégeid? — Sokféle ember jön el, a magas beosztásútól az egyszerűig. Általában a 35-50 éves korosztály keres fel, jól menő vállalkozók, politikával foglalkozók, orvosok, jogászok. Rengeteget számit a személyes kapcsolat, ezért vannak visszajáró vendégeim. Furcsák a férfiak, nem egyszer fordult már elő, hogy csak beszélgetni jöttek, nem is történt köztünk semmi, csak meghallgattam őket, mégis elégedetten távoztak, úgy, hogy fizettek is. — Számit a nálad megforduló férfiaknak, hogy neked van-e orgazmusod? — Akad olyan, aki figyel erre, de azért ez nagyon ritka. Ha látják rajtam, hogy nekem is jó a dolog, akkor több az esély arra, hogy máskor is eljönnek hozegy „üzleti együttfét” során minden további nélkül megcsinálok. — Mennyibe kerül nálad egy alkalom? — Az ár a szolgáltatástól függ, általában öt és tízezer között mozog. — Meddig tudod még ezt csinálni? — Amig érzem, hogy kellek. Belegondolni nem akarok, mit hoz a jövő. A múltamat nem tagadhatom le. Nem tudom, lesz- e az életemben olyan férfi, aki ezzel együtt elfogad. Szeretnék én is úgy élni, mint bármelyik más háziasszony és családanya. Most pici szomorúság csillan meg a szemében, de csörren a telefon, nincs idő az elérzéke- nyülésre. Darálni kell a szöveget, meggyőzni a vonal másik végén sziszogó férfit, aki lehet, hogy dagadt, izzadt, fogatlan és ráadásul kopasz... B. P. A. Kézifeg A férfiak egy része erotikusnak, mások zavarónak tartják, de mindenképpen van véleményük a dologról. Nem lehet észrevétlenül elmenni mellette. Tinilányok és érett asszonyok egyaránt használják, ez utóbbiak akár a kosztpénzből is elcsenik a rávalót. Hiába, a nő mindig tetszeni akar. Természetesen a párjának {vagy a másénak), de leginkább egymást pukkasztják. Kié hosszabb, kinek bírja a legtovább és melyiküké a mu- tatósabb. Ne fokozzuk az izgalmakat, a műkörömről van szó. Békés megyében is több helyen kapható. Használói szerint igen praktikus találmány, bár az elején néhány dolgot újra kell tanulni vele. Például a hosszat henger alakú tárgyak fogását (mint a ceruza), a telefonbillentyűk kezelését, s még nincs vége. Bizonyos tevékenységek azonban teljesen reménytelenek. A társaságban oly illetlen orrpiszkálást meg se próbáljuk, mert komoly sérüléseket okozhatunk magunknak! így a műkörmöt akár a helytelen szokások elleni harc hatékony eszközének is nevezhetjük... Ha már a harcnál tartunk, nem árt megemlíteni, hogy igazán vad karmolászásra csak a porcelánból készültet használjuk, mert ez a típus a legkeményebb. Talán eljön az idő is, amikor a házasságon belüli brutalitás szenvedő alanya nem a feleség, hanem a körömmel „megmintázott” férj lesz. A rendőrségi jelentésben pedig valami ilyesféle áll majd: „...- né a férjét egy fegyvernek látszó tárggyal arra kényszer! tette...” B. M. BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Kiss A. János. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft., a „DÉLI-HÍRKER” Kiadói Lapterjesztő és Kereskedelmi Kft., valamint a „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. ISSN 1419-0184
