Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-19 / 271. szám

1998. november 19., csütörtök KÖRKÉP Hogyan tovább, kamarák? Több mint négy év telt el a ka­marai törvény megalkotása óta, és alig kevesebb, mint négy év, amióta a kamarák működnek. Most négy ország- gyűlési képviselő, köztük Bé­kés megyéből Sümeghy Csaba (Fidesz) és Varga István (MDF) úgy érezték, itt lenne az ideje, hogy a kormány átte­kintse, minden rendben folyik- e a kamarák környékén, nem kell-e esetleg a törvényt meg­változtatni. Egy országgyűlési határozatban szeretnék felkér­ni a kormányt a gazdasági ka­marák eddigi működésének és a rájuk vonatkozó törvénynek a felülvizsgálatára. A javaslatról ezen a héten kezdett tárgyalni a parlament. Sümeghy Csaba az előteijesztők nevében megállapította, hogy a kamarák sem megalakulásukkor, sem az elmúlt négy év alatt nem kapták meg a megígért hatásköröket és jogköröket. Az igazsághoz tarto­zik, mondta, hogy a kamarai ve­zetők sem törték magukat a gaz­daságszervező, irányító, ellenőrző feladatokért, beérték pótcselekvé­sekkel. Természetes következ­mény lett, hogy a magyar vállal­kozói társadalom nem fogadta be a kamarákat. Különösen vonatko­zott ez a kisvállalkozókra, közü­lük is elsősorban azokra az önfog­lalkoztató őstermelőkre, kister­melőkre vagy mikrovállalkozá- sokra, amelyek alkalmazott nél­kül, saját maguk fenntartásáért küzdöttek. Sümeghy Csaba és társai a részleteket tekintve a következő kérdésekre keresik a választ: szükséges-e Magyarországon há­rom — ipari-kereskedelmi, kéz­műves és agrár — kamarai rend­szer, ráadásul 19 megyében és Budapesten külön-külön szerve­zetekkel, hiszen ez több mint hat­van kamara, megannyi hivatallal — székházzal —, átfedésekkel, felesleges pénzköltésekkel. Fenn maradjon-e a kötelező kamarai tagság? A külföldi példák nem adnak eligazítást, mert Európa sok országában kötelező a tagság, de sok országban nem az. Ha vi­szont fennmarad a kötelező tag­ság, akkor a közpénzek módjára tagdíjakat behajtó kamarákat el­lenőrizze az Állami Számvevő- szék. Az előteijesztők felvetik azt is, hogy a gazdajegyzőket nem kelle- ne-e esetleg a megyei földműve­lésügyi és vidékfejlesztési hivata­lok alá helyezni. A szocialista képviselők nem támogatták ezt az indítványt. Ok is jónak lámák, ha napirendre ke­rülne a kamarák helyzete, de sze­rintük ezt a felülvizsgálatot elvé­gezhetné a kormány e határozat meghozatala nélkül is. Kifogásol­ták, hogy az előteijesztők máris sugallják politikai indíttatású megoldási javaslataikat. Me­gyénk képviselője, Tóth Károly ellenezte például, hogy a gazda­jegyzőket „államosítani” akarják csak azért, mert a véleményük nem mindig tükrözte a kormány álláspontját. Megszellőztette azt az információját is, hogy az újság­hírek szerint az egyik kezdemé­nyező képviselőnek köztartozása van a kamaráknál. Szalay Gábor (SZDSZ) min­denképpen fenntartaná a kötelező kamarai tagságot, mert ez kötele­ző regisztrációt is jelent, amiről kár lenne lemondani. Elképzelhe­tőnek tartotta azonban a kötelező tagdíj mérséklését, a legalsó kate­góriában esetleges elengedését. A vitát elnapolták, döntés egy­előre nincs, csak bizonytalanság. Vastagh Pál (MSZP) az ítélő­táblák felállításának elhalasztásá­ról szóló vitában fejtette ki véle­ményét. Elutasította azt a megál­lapítást, amelyik az ítélőtáblák be­vezetésének előkészítetlenségét rótta fel. Hangsúlyozta, hogy biz­tosítottak a személyi, a jogszabá­lyi, valamint a tárgyi feltételek. Súlyosnak ítélte az alkotmányos- sági problémát, hiszen az Alkot­mány rögzíti, hogy ezek az intéz­mények felállítandók. Vastagh szerint a jogbiztonság megköve­teli azt, hogy a törvény szavának meglegyen a kellő súlya. Úgy vél­te, hogy a kormány frontális tá­madást indított az igazságszolgál­tatási reform ellen, tízéves szak­mai előkészítő munka eredmé­nyét szándékozik elsöpörni egyet­len mozdulattal. S. A. Kapcsolatok Jugoszláviával Az idén közel 200 millió dollár­nyi áruforgalom bonyolódott Jugoszlávia és Magyarország között. Ennek kétharmad részéből a magyar fél részesült — hangzott el tegnap Békéscsa­bán, a Békés Megyei Kereske­delmi és Iparkamara székházá­ban, ahol Jugoszlávia magyar- országi nagykövetét, valamint a Szabadkai Kereskedelmi és Iparkamara elnökségét látták vendégül. A kapcsolat nem újkeletű, hiszen a nagykövet ta­valy már vendégeskedett a ke­reskedelmi és iparkamara meg­hívására a megyében. A két ország kapcsolatáról szólva dr. Balsa Spadijer nagy­követ hangsúlyozta: bár a gaz­dasági kapcsolatok még nem érik el a 90-es évek elejének eredményeit — akkor 400 mil­lió dolláros áruforgalmat bo­nyolított a két ország —, de már látszik egy lassú fejlődési folya­mat. Slobodan Vojinovic, a sza­badkai kamara elnöke elmond­ta: több területen már létezik magyar és jugoszláv cégek kö­zött együttműködés, így az au­tó-, a gép- és vegyiparban, me­lyek hosszú távon határozhatják meg a két ország kapcsolatát. A nagykövetet és a szabadkai ka­mara elnökségét Békéscsaba és Gyula vezetése is fogadta. K. A. Védnöki tábla az Erkel Hotelnek Pontosabban a gyulai Hunguest Erkel Hotel Nosztal­gia étterme részesült a magas szakmai elismerésben, hogy kedden, a budapesti Grand Ho­tel Hungáriában Prohászka Bé­la konyhafőnök, séf és Klock Imre étteremvezető átvehették a védnöki táblát. A svájci ere­detű Védnöki Tábla Klub 20 éve alakult nálunk, ekkor csat­lakozott a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség. Ma­gyarországon 240 úgynevezett védnöki táblás ház működik. Az étel- és süteménykészítés­ben, felszolgálásban nyújtott minőségért adják, ezzel a szak­mai szövetség garantálja, hogy az adott helyen a vendég a leg­jobbat kapja. Nem örökre, a cí­met rendre meg kell védeni a színvonal tartásával. Ahol vál­lalkozni mernek a védnöki táb­la elnyerésére, ott két alkalom­mal titkos ellenőrzésnek néz­nek elébe. Mindkét vélemény­nek egybehangzóan nagyon jó­nak kell lennie. A szakmai ran­got jelzi, hogy a budapesti ün­nepségen a táblát az European Catering Association (ECA) svájci elnöke és a Magyar Gasztronómiai Szövetség elnö­ke adta át az erkeleseknek. Az Erkel Hotelre még egy jó hír várt ekkor: Hülvery István, a Hunguest Rt. vezérigazgatója arról tájékoztatta Lévárdi Jenőnét, a hotel ügyvezető igaz­gatóját, hogy a jövő év első fe­lében elkészülnek a kiviteli ter­vek a D épület felújítására. Sz, M. Csárdaszállás: gyász és iszony az emberekben A faluban megállt a lélek A lenyugvó Nap sugarai vörösre festették az égboltot. A ősz­utói hidegben az ég felé nyúló kopasz faágak aszott öreg­asszony széttárt karjaira emlekéztettek. A fekete hátú, zsíros barázdák óriási gyászlepelként terültek szét a vidéken. A fa­lu — Csárdaszállás — utcáin kevesen bolyongtak. A kémé­nyekből égre kúszó füstcsíkok árulkodtak csak az életről. Szomorú baleset történt teg­nap. A halálkanyarban, Csár­daszállás és Mezőberény kö­zött négyen maradtak. Három hölgyet a még 600 lelket sem számláló Csárdaszállásra vár­tak volna haza. A Sarok sörözőben két bo­rostás férfi támasztja a sön- tést. Az ajtónyitást észlelve fél szemmel felém néznek, de folytatják is a beszélgetést. — Nyakunkon rohad a ter­més, senki nem veszi meg — teszi hozzá valaki tele szájjal. — Somogyi Gyuszi, a szomszédom már nyolc óra körül mondta, hogy mi tör­tént. Juliska néni a közelem­ben lakott. Megyeimének két felnőtt lánya maradt, de Kovácsné meg Uhrinné mind­ketten fiatalok voltak. Kisko­rú árvák maradtak utánuk. Pe­dig dolgos emberek voltak ám, és Juliska néni nagyon jó szomszéd volt — mondja a beszélgetésbe kapcsolódó Gu­lyás István. — Én hétre járok dolgozni, a főnököm Mezőberényből ér­kezett, és ő már hozta a tragé­dia hírét. Az biztos, megállt a faluban a lélek, megrázta a né­pet a tragédia híre — toldja a történetet ifjabb Homok Imre. — Tudja, az itt a baj, hogy úgy mennek egyesek az autó­val, mint az őrült. A múltkor is mentem Mezőberénybe — hát az anyja hétszentségit — úgy elhúzott mellettem egy nyugati autó, mintha álltam volna, pedig nyugdíjas tempó­ban, nyolcvannal haladtam — háborog Gulyás István. — Ki gondolt volna ilyen­re? Kovácsné apját, Mikó Ist­vánt jól ismerem, ’59-ben át­ment rajta a kombájn, a hu­szonéves lánya most meg ha­lott. Fülöp Károly most kez­dett építkezni, öt gyereket ne­velnek ők is. Uram, én „Csárdán” nem emlékszem ilyen tragédiára. Azt tudom, hogy ők közülünk mentek el, itt éltek, ismertük őket és hiá­nyozni fognak — teszi hozzá Győri László az utcaajtónak dőlve. — Meghűlt bennem a vér, amikor meghallottam, hogy mi történt — kapcsolódik a beszélgetésbe az éppen haza­érkező Győriné. — Az egyik kolléganőm a rádióból értesült a tragédia hí­réről. Pár perccel később megcsörrent a telefon, a rend­őrségről hívtak. Andrási Já­nost, majd Cs. Szabó István biztonságtechnikai munkatár­samat küldtem a helyszínre tá­jékozódni. Délútán a kórház­ban — érdeklődésünkre — el­mondták, hogy F. Károly élet- veszélyes állapotban van — foglalta össze érzelmeivel küzdve a történteket Mezei János, a Hidasháti Mezőgaz­dasági Rt. bakuczi kerületé­nek vezetője. — Megyeimé innen ment nyugdíjba, de egy örök tevé­keny asszony volt. Nyugdíjas­ként is, időszaki munkaszerző­déssel itt dolgozott. Az utolsó napjuk lett volna a hölgyek­nek, a hibridkukorica-fosztás- ban dolgoztak valamennyien. F. Károly traktorosként dolgo­zott, Kovácsné és Uhrinné fér­je is nálunk dolgozik. Úgy volt, hogy ma — tekintettel a munka végeztére — csak hétre jönnek be dolgozni. Várt rájuk a műszak, és aggódtak. Tud­ták: a Juliska néni nagyon pontos asszony. A társai is igen jóravaló emberek voltak. — Ma megkeressük a csa­ládokat és minden tőlünk tel­hetőt megteszünk a fájdalma­ik enyhítése érdekében — egészítette ki Mezei János. Csárdaszállásra komoran szállt alá az est. A mindent elrejtő sötétség sem bírt az emberi érzelmekkel. Az éj fekete bársonya sem takar­hatta be a sebeket. Az biz­tos: három családban nem tér többé haza az édesanya. Tragédia, igen nagy tragé­dia történt. Gyász és iszony kavarodott az emberek lel­kében. Both Imre Sétálóutcái találós kérdés, (y) Mi lesz ebből? — kérdezték többen tegnap Békéscsa­ba sétálóutcáján. Új stílusú fasor? Vagy ennél sokkal morbidabb? Mielőtt többen megijednének eláruljuk: a sétálóutca lugasának tartószerkezetét csodálhatjuk a képen fotó: lehoczky Péter Négyen maradtak ott a halálkanyarban (Folytatás az 1. oldalról) A Trabantban három csárda­szállási asszony, a már említett, 54 éves M. S.-né, a 27 éves K. I.-né, a 34 éves U. I.-né, vala­mint egy férfi, a szintén csárda­szállási, 41 éves F. K. tartózko­dott. A három hölgy, valamint az Opel Astra vezetője — aki egyedül tartózkodott a gépko­csiban — a baleset következté­ben a helyszínen életét vesztet­te. F. K.-t a mentők súlyos, élet- veszélyes sérülésekkel szállítot­ták kórházba. Információink szerint a há­rom asszony időszaki munkás­ként dolgozott a Hidasháti Rt. bakuci kerületében a kukorica­betakarítás ideje alatt. Tegnap lett volna az utolsó munkanap­juk, mától szabadságukat töltöt­ték volna. A súlyos, életveszé­lyes sérülésekkel kórházba ke­rült férfi ugyanebben a kerület­ben dolgozott traktorosként. A baleset után a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat nagy erőkkel vonult ki. A hely­színelés alatt lezárták a 46-os főutat, Mezőberényben és Csár­daszálláson elterelték a forgal­mat. A rendőrség a további bal­esetek megelőzése érdekében felhívja a gépkocsivezetők fi­gyelmét az egyre romló út- és látási viszonyokra. Kérik, hogy a járművezetők figyeljék az or­vosmeteorológiai előrejelzése­ket, és fokozottan tartsák be a közlekedési szabályokat. Nyemcsok László Jutalmak. November havi illetményük hetven százaléká­nak megfelelő összegű jutalom­ban részesülnek a hivatásos és szerződéses katonák, valamint a honvédségi köztisztviselők és közalkalmazottak - tájékoztatott Erdélyi Lajos ezredes, a Honvé­delmi Minisztérium szóvivője. Erős ellenőrök. Magyar- ország nemzetközi tekintélyét, elismertségét erősíti, hogy az állami ellenőrzés szilárd és erős az országban — mondta Ko­vács Árpád, az Állami Számve­vőszék elnöke. Hiába egyeztettek. Nem sikerült megegyezniük a közszfé­ra jövő évi keresetemeléséről a Költségvetési Intézmények Ér­dekegyeztető Tanácsának szerdai ülésén a szociális partnereknek. A munkavállalók megvizsgálják, hogyan válaszoljanak az elutasító kormányzati álláspontra. Apad a Tisza. Tiszafüred­nél négy, Kiskörénél pedig egy centiméterrel csökkent a Tisza vízszintje a tetőzéskor mérthez képest; a folyó csütörtökön vagy pénteken várhatóan Szol­noknál tetőzik — tájékoztatott a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Betiltották, mégis kapható Az importtilalom ellenére nem szűnt meg az érvényes szakvéleménnyel már nem rendelkező energiaitalok for­galmazása - derült ki egy or­szágos vizsgálat során. A Fogyasztóvédelmi Főfel­ügyelőség az élelmezés-egész­ségügyi engedéllyel nem ren­delkező import energiaitalok forgalmazásának tilalmát 473 üzletben ellenőrizte: benzin­kutaknál, a nagykereskedelem­ben, vendéglátóhelyeken és élelmiszerboltokban. 35 üzlet­ben találtak illegális eredetű koffeinkoktélt, főként Red Bulit, több mint 120 millió fo­rint értékben. A jelentés szerint a Red Bull Hungária Kft. kizárólagos jog­gal importálta és forgalmazta ezt az energiaitalt az 1991. évi engedélyezést követően. Az Ál­lami Népegészségügyi és Tisz­tiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) azonban 1997-ben határozatban tiltotta be a Red Bull árusítását. Ekkor az importőr és a csatla­kozó nagykereskedők meg­szüntették a forgalmazást. A vizsgálat során kiderült, hogy a korábbi kizárólagos im­portőr helyét Budapesten a Royal S Bt. vette át. Á fővárosi felügyelőség a cég raktárában több mint 427 ezer doboz Red Bulit talált, amit lefoglalt. A fogyasztóvédők megálla­pították, hogy az energiaital importjának betiltásáról az ÁNTSZ hivatalosan nem tájé­koztatta a vámszerveket. Ezért fordulhatott elő, hogy beenged­ték az országba a „vörös bikát”.

Next

/
Thumbnails
Contents