Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-18 / 270. szám
KULTÚRA 1998. november 18., szerda Helyi nevelési program az óvodákban A megyeszékhelyen valamennyi óvoda elkészítette helyt nevelést programját, a képünkön látható Belvárosi Óvoda munkatársat Is fotó: lehoczky Péter — Az óvodáknak alkotó pedagógusokra van szükségük, akik szakmai felkészültségük révén megfelelnek a kor kihívásainak. Az óvodai nevelés országos alapprogramjával összhangban kidolgozott helyi programokat jövő év szeptemberétől alkalmazzák a gyakorlatban — tájékoztatta lapunkat Tubáné Péter Erika békéscsabai óvodai főtanácsos. — Miért volt szükségük az óvodáknak helyi nev^ési program kidolgozására? — 1996 nyarán a kormány kiadta az óvodai nevelés országos alapprogramját, mely meghatározza a hazai óvodákban folyó pedagógiai munka legfontosabb irányelveit, összefogja a különböző pedagógiai törekvéseket és lehetővé teszi az óvodapedagógusok ismereteinek érvényesülését. A dokumentumban foglaltak megvalósításával az óvónők az addigi gyakorlattal szemben nagyobb szakmai szabadságot és felelősséget kaptak. A helyi programok rugalmasan alkalmazkodnak az óvoda sajátosságaihoz és a szülők igényeihez is. — A megyeszékhely valamennyi óvodája benyújtotta helyi nevelési programját a pedagógiai intézetnek. Hogyan készültek ezek a dokumentumok? — Békéscsabán két évet vett igénybe a felkészülés. Az óvodapedagógusok továbbképzéseken ismerhették meg a kész, minősített programokat. Ezután felmérték a helyi igényeket, szem előtt tartva a szülők és a fenntartó elvárásait. A legfontosabb szempont volt a gyermekek testi-lelki szükségleteinek magas színvonalú kielégítése. A dokumentum elkészítését a nevelőtestület és a szülők megbeszélése előzte meg. — Milyen tapasztalatokat hozott a szakmai munka? — Valaha egy neves szakember mondta, hogy az óvónő „univerzális zseni”, táncolni és énekelni éppúgy tudnia kell, mint rajzolni. Újabb feladattal bővült a tennivalók köre, de ez sem fogott ki rajtunk. A programírás lehetőséget adott arra, hogy ki-ki a kedvenc szakterületén megcsillogtassa tehetségét és bővítse ismereteit. A munka során közelebb kerültek egymáshoz az óvónők. A megyeszékhelyen legtöbben tevékenységközpontú programot adaptáltak. Komplex-prevenciós (kudarc nélkül az iskolában) és művészeti neveléssel kapcsolatos tervezetet is alkalmazott néhány óvoda a helyi sajátosságokat figyelembe véve. Saját programot hét óvoda írt. A pedagógiai intézet a jövő év januárjában fejezi be a programok szakértői véleményezését. A végleges elfogadásra — mely a közgyűlés feladata — áprilisban kerül majd sor. Az óvodák szeptember elsejétől már az új helyi programok alapján folytatják munkájukat. Baracsi Magdolna Francia nap a Körös Főiskolán November 20-án, pénteken a békéscsabai Körös Főiskola Idegennyelvi Intézete találkozót szervez a francia nyelv „szerelmeseinek”. Az egész napos programra Csongrád és Békés megyéből 200 érdeklődő jelentkezett. A rendezvény előadói a Magyar—Francia Ifjúsági Alapítvány (MFIA) elnöke Fasang Árpád és Szabó Magda főtitkár, valamint két Franciaországból érkezett nyelvi lektor, Rabiaa Bouros és Ana-Belen Castillo, akik jelenleg Gyulán és Szarvason tanítanak. Délelőtt a résztvevők megismerkedhetnek az MFIA programjával és pályázati lehetőségeivel, továbbá a két nyelvi lektor szülővárosával: Párizzsal és Saint-Etienne-nel. A délutáni program bemutatkozási lehetőséget kínál a 13 iskola diákjainak, végül francia sanzonokkal ismerkedhetnek meg a résztvevők. A francia napon a Körös Főiskola vendégeként köszöntheti a francia nagykövetség idegennyelvi attaséját, Marie Vrinat- Nikolov asszonyt. B. G. Nyitott hittan Az orosházi reformátusok minden hónap második szombatján nyitott hittanfoglalkozásra és szabadidős programokra várják a Táncsics utcai gyülekezeti házba a gyerekeket. A náthás időszak ellenére közel 20 apróság látogatta meg a rendezvényt a hét végén is, ahol a közösen gyűjtött és egyénileg hozott terményekből, őszi levelekből készítettek játékokat. S miközben alkottak az ügyes kezek, bibliai összefüggéseket is kerestek az elkészített madárkákhoz, figurákhoz. (és) Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Részvénytársaság A KITE RT. 1998. november 20-án reggel 9 órakor a telekgerendást KITE-alközpontban. Árverésre kerülnek az alábbi mezőgazdasági gépek: 2 db John Deere 4630 traktor 4 db John Deere 4650 traktor 2 db Fiat 1880 traktor 1 db Rába 245 traktor 2 db E 516 kombájn 1 db Claas Dominátor 106 kombájn A GÉPEK megtekinthetők: a KITE Rt. telekgerendási alközpontjában 1998. november 20-án 7.30 órától. Információt ad: Matuska András szervizmérnök. Tel.: 06 (30) 9381-943. 5720 Sarkad, Zsarol u. 33. Tol./fíix: (66) 375-675, (30) 557-010. ' rozsdamentes anyagból egyedi szerkezetek, élelmiszer.lparl berendezések gyártására, hegesztésére ’ mezőgazdasági gépek, berendezések karosszériáinak javítására ' lakatosipari munkákra ' gáz-, viz- és központifütés-szerelésre ' egyedi gyártású vasvázas épületek gyártására, helyszínt szerelésére g ' alumfnlumcsónak gyártására. ; A CSEMEGE árai mellett nem lehet elmenni! Valamennyi boltunkban november 29-éig számos terméket akciós áron kínálunk! Finomliszt 1 kg 39.Tolli eü. papír 4 tek. “7 Perlux mosópor 4,2 kg a lm mosogató 500 ml J f csak 85.“ 799."^|^csak 89.” Figyeleml Akciós áraink a készlet erejéig érvényesek! MINDEN JÓT KÍNÁLUNK! Amerikában tortával, Japánban papuccsal várták Zenét visz az aprónépnek Balról a szemüveges hölgy, Forral Katalin a tanácskozás egyik résztvevőjével beszélget Abban az időben történt, amikor azt mondták, nem ima van reggel, hanem Internacio- nálé ésném kell annyi magyar gyerttiékdal, hanem néhány tömegdaít illesszek be az óvodai anyagba — idézte fel pályája kezdetét a lapunknak adott intérjúban Forral Katalin. ki óVödai zenei nevelés nemzetközileg elismert mestere é közelmúltban a Körös Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Intézete vendégeként járt Szarvason. —feda&águsként azt vallja, a Hőiét kelést nem lehet elég korán kezdeni. Önt mi fordította az óvodás korosztály felé? — Egészen őszintén én elkésett gyermek voltam, 12-14 éves nagytestvérek vettek körül és a családom agyonkényeztetett. Amikor édesanyámat tizenöt éves koromban elveszítettem, felébredt bennem a „kapaszkodni valahová” érzése. A debreceni házunkban sok apró gyermek lakott. Összegyűjtöttem őket, kirándulni jártunk a Nagyerdőbe, ott énekelgettünk. Á tanáraim már a tanítóképzőben ráéreztek, hogy (az iskola előtti korosztály érdekel. — A Forrai családban talán nem is lehetett másként, minthogy a legkisebb gyermek is a zenével jegyezze el magát. — Nálunk mindenki muzsikus volt. A két bátyám, a két nővérem, s édesapám is Kodály- növendék volt, én az ötödik. Amikor Kodály tanár úrnak a bátyám bemutatott, az megkérdezte: „És magát melyik terület érdekli?” Mondom, van egy tanítói oklevelem, egy ének szaktanítói oklevelem, s a kicsik érdekelnek. „Hát ha az óvoda, akkor még két diploma a Zene- akadémián” — így a tanár úr. Elvégeztem a tanárképzést, kóruskamagyképzést, ám semmi ambícióm nem volt a kórusvezetéshez, a kicsikhez vágytam. Hogy gyakorolni tudjak, Kodály tanár úr két óvodát szerzett nekem Pesten: egy nagyon szegény és egy nagyon jól ellátott, gazdag intézményt. Roppant érdekes volt a kettő összehasonlítása. Ekkor 1947-et írtunk, s 1950-et, amikor az első könyv megírására kértek. Hogy pont engem kértek fel, abban is szerintem benne volt Kodály tanár úr keze. De megjárta, mert hozzá mentem zenei anyagért. Dallamfordulatban, játékmozgásban, testarányban óvodásoknak való játékokat kerestünk, s ennek alapján állítottam össze a zenei anyagot, amelyhez módszertani és zenepedagógiai tanácsokat adtam. Ez abban az időben történt, amikor azt mondták, nem ima van reggel, hanem Intemacionálé, és nem kell annyi magyar gyermekdal, hanem néhány tömegdalt illesszek íe az óvodai anyagba. Erre elmentem Kodályhoz és azt mondtam, így nem írom meg a könyvet! Mire ő azt javasolta, válogassak bele más népek gyerekjátékából. És igaza lett, nem volt több könyörgés, hogy Internacionálét énekeljenek az óvodások. Rövidesen a budapesti óvóképzőbe kerültem, ott tanítottam hosszú évekig. Majd az Országos Pedagógiai Intézetben dolgoztam, ahol az óvodai zenei neveléssel, az óvóképzők tanterveivel s tankönyveivel foglalkoztam. Végig az óvoda maradt a területem. — A zenei nevelésben a pedagógus elhivatottságán túl mekkora szerepet kap az otthon? — A családi háttér nagyon meghatározó. Én például három-négy éves lehettem, amikor a zeneakadémista bátyáim és nővéreim, valamint a zenetanár, karvezető édesapám szakmai vitákat folytattak otthon. Zenét hallgattunk, együtt énekeltünk. — Ze'nei kurzusvezetőként, konferenciák meghívottjaként harminckét országban járt. Mitől olyan népszerűek a kodályi gondolatok? — Idén márciusban New Orleansban, az egyesült államokbeli Kodály-társaságok találkozóján jártam. Harmincnégy USA Kodály-társaság van. Kodály neve és a zenei nevelés megújítása világszerte fontos. A Kodály-módszert azért tudják többen követni, mert az nemzetire van hangolva. Példaként, az én óvodai énekkönyvem megjelent angolul, angol gyermekdalokkal és mondókákkal. De hasonlóképpen lefordították japánra, franciára, olaszra, s Izraelbe is eljutott egy rövidített formája. A lényeg az, hogy átveszik azt a végtelenül egyszerű elvet, hogy használja a saját anyanyelvét, a saját gyermekdalait, és művelt legyen az az óvónő, aki zeneileg fejleszti a kis társaságot.-— A beszélgetés végén kérjük, osszon meg velünk két kedves történetet, azok közül, amelyeket a külföldi útjairól őriz! — Az egyik történetem Japánból való. Ott ha az ember bemegy egy óvodába, közvetlenül a lépcsőn belül a tatami kezdődik, az a gyönyörű fonott szalma és vessző anyag, amire nem lehet cipővel lépni. Levettem a cipőmet, s már hozták is a papucsot. Igen ám, de nekem negyvenkettes lábam van. Egyetlen óvónői papucs arra nem volt jó. Elsiettek az üzletbe, vettek egy papucsot a méretemből. Körülbelül három év múlva jártam ismét ugyanebben az óvodában. A vezető az ajtóban egy dobozzal a kezében fogadott, s azzal, hogy nagyon örül, hogy megint itt vagyok, és ők biztosak voltak benne, hogy visszajövök, és itt van a papucsom. Annyira meg voltam hatva, mint az USA-ban, amikor óvodát látogattam, és a gyerekek három napig készültek a vendégfogadásra. Egyik nap megsütötték a tortát, másik nap megtöltötték krémmel, harmadnap pedig feldíszítették és gyertyát tettek rá. Énekkel vártak, s ezzel a közösen készített tortával, amit a végén együtt fogyasztottunk el. Csath Róza
