Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-17 / 269. szám

1998. november 17., kedd RIPORT A csabaszabadiak félnek saját falujukban ,, Aláírást gyűjtök, ha kell, a köztársasági elnökhöz fordulunk ” (Folytatás az 1. oldalról) — Jó irányba haladnak, a ját­szótér mellett az első ház — mondta egy fekete kendős, idős asszony, amikor az önkormány­zati diszkont hollétéről érdek­lődtünk. — Jó, hogy most jöt­tek, mert jövő héten már csak azt tudom megmutatni, hol volt. Kénytelen leszek a polgármes­ter „kis ABC”-jébe járni, mert nehezen mozgok. A férjem álla­pota még rosszabb, közel a nyolcvanhoz, mi már nem tu- ' dunk buszra szállni és Békés­csabáról beszerezni az olcsóbb élelmiszert. — Talán ez lesz az — tippel­tük, mert a fehérre meszelt la­kóházon bizony semmiféle táb­la vagy felirat nem jelezte az épület funkcióját. Érkezésünk néma csendet váltott ki, majd hivatkozva a szerkesztőségbe érkezett információra, a fiatal boltosnő rövidre fogta a szót. — Látják, van kenyerünk — szavait nyomatékosává a fapol­con pihenő három veknire mu­tatott, majd a hűtőszekrényből kiemelve egy kék feliratú zacs­kót lengetett meg — és van tej is. El vagyunk látva alapvető élelmiszerrel. Részéről lezártnak tekintette a beszélgetést. A pillanatnyi csendet egy középkorú, szem­üveges hölgy betoppanása sza­kította meg. — Látod, ezt kap­tam vissza az ezresből, csak egy élesztőt vettem az ABC-ben! — intézte szavait a kiszolgálóhoz, miközben markát kinyitotta, és a sok fémpénz szétgurult a pul­ton. A hölgy tovább hangosko­dott: — Egy kiló lisztért jöttem. Mennyit fizessek, száz-, kétszáz forintot?! Mondjad nyugodtan, a múlt hét óta, hogy a polgár­mesternő itt mindennek meg­emelte 20 százalékkal az árát, nagyobb a drágaság, mint az ő üzletében! De nem hagyom annyiban! Aláírásokat gyűjtök, és ha kell, a köztársasági elnök­höz fordulunk. Az üzletet elhagyva egy la­kóházba tértünk be. — Csabaszabadiban sok a nyugdíjas, kevés a munkahely és alacsonyak a fizetések. Mi­vel az önkormányzat egyik alapvető feladata gondoskodni a lakosok szociális ellátásáról, így megalapítottuk a kis disz­kontot, ami a vásárlóknak havi 1500-2000 forint megtakarítást jelentett az alacsony áraival — meséli Kesjár Mátyás, a tele­pülés korábbi polgármestere. Pályázati pénzen megvettünk egy Skoda Forman gépkocsit, azzal a feltétellel, hogy 6 évig, 2000. január 31-ig szociális feladatokat látunk vele el. Ezt az autót használtuk fel árube­szerzéshez, ebédkihordáshoz. A választások óta furcsa dol­gok zajlanak itt. Eddig kétszer volt rendkívüli testületi ülés, a jegyzőkönyvek még nem ké­szültek el, ha kérdezzük a kép­Kesjár Mátyás, a volt polgár­mester viselőket, miről született hatá­rozat, homlokegyenest mást ál­lítanak. Hallottuk, hogy a disz­kontban az áremelés a polgár­mesternő saját kezdeményezé­se volt, többen nem támogat­ták, illetve tudomást szerez­tünk arról is, hogy az üzlet ha­marosan bezárja kapuit. A Skoda Formánnál szállítottuk ki két idős nyugdíjasnak az ebédet. Állítólag most azt mondták a féllábú, tolószékes Bottá bácsinak, aki 5 kilomé­terre lakik a hivataltól, hogy jöjjön be az ebédjéért. Lakó és lakó között óriási megkülön­böztetés uralkodik a szavazás óta. Ott tartunk, hogy a szaba­diaknak félniük kell saját falu­jukban. Hozzám hajnalban be­csengettek, és megkérdezték, meddig akarok a faluban lakni. Csütörtökön délelőtt tértünk vissza a településre, gondolván belehallgatunk a testületi ülés­be. Érkezésünkkor egy fiatal hölgy lépett ki a polgármesteri hivatalból, majd a többiek felé fordulva, akik az épület előtt várakoztak, röviden közölte: „Kitett.” Mint kiderült a hivatal könyvelőjéről, pénztárosáról, munkaügyeséről — így egy személyben — volt szó. — Ä polgármesternő azt mondta, hogy a legjobb lesz, ha közös megegyezéssel elválunk. No­vember 15-ig még jövök, hogy megcsináljam az októberi zá­rást. Csak azt sajnálom, hogy elkezdtem a mérlegképes köny­velői tanfolyamot, ami rengeteg kiadást jelent. Miből fogom fe­dezni most, hogy kidobtak az állásomból? Látogatásunk nem sokáig tartott. Kint rekedtünk, ugyanis a képviselő-testület zárttá nyilvánította a közgyűlést. — Oda se neki — vigasztalt a pos­tahivatal alkalmazottja, Petrás Mihály. — Én is kint marad­tam, pedig meghívóm is van, hiszen képviselő vagyok. De mint köztudott, ilyen lehetetlen időpontban nem hagyhatom el a munkahelyemet. Következő állomásunk Skorka Pál tanyája: — Kórház­ban van — tudatta velünk az élettársa. — A polgármesteri hivatalban egyre több feladatot végeztettek vele, teljesen tönk­retették idegileg. Amikor el­ment a körzeti orvoshoz, két­száz felett volt a vérnyomása, táppénzre vették és kivizsgálást javasoltak. Bementünk Békés­csabára, ahol megállapították, hogy komoly szív- és vérnyo­más-problémák miatt be kell fe­küdnie. Hazamentünk és felke­restük ismét a körzeti orvosun­kat, aki sajnálattal közölte, hogy nem veheti Palit további táppénzre, mert a polgármester­nő megtiltotta. Olyan mérges lettem, hogy azonnal elkértem a betegkártyáinkat. Otthon mi­után megnyugodtunk, rájöt­tünk, hogy nem a doktor urat kell hibáztatnom, mindig meg voltunk vele elégedve, egyéb­ként is nekünk itt helyben kell egy orvos, nem 15-20 kilométe­res távolságban. Tehát hétfőn visszavittem a kártyákat és el­nézést kértem. Megkaptuk a be­utalót, így az élettársam most a belgyógyászaton fekszik. — Tudják, az én idegeim tel­jesen felőrlődtek — meséli csendesen Skorka Pál a kórházi ágyban. — A polgármesternő egyszerűen közölte, amikor a doktor úr táppénzre vett, hogy közös megegyezéssel váljunk meg egymástól, hisz mi csak szálka vagyunk a falu szemében — hangja elcsuklott, de azért még hozzáfűzte: — Látják, a mi falunkban sajátos formája van az állampolgári jogoknak. — Maradjunk abban, amit a betegek mondtak — hallatszott a vonal túloldalán, amikor a csabaszabadi körzeti orvost kér­deztük — én nem nyilatkozom. Csütörtökön délután feltár­csáztuk a polgármestert a pénte­ki találkozóval kapcsolatban. Megtudtuk, hogy sem ideje, sem mondanivalója nincs szá­munkra: — Fél év múlva, ha már valamit fel tudok mutatni, akkor szívesen állok rendelke­zésükre — ígérte búcsúzóul Szabó Vilmosné. Borsos Gabriella Ilyen nincs! Már megint zárva Az én bankom egész nap nyitva tart. Pénzügyeinek intézéséhez elég egy telefon! Hívja a 06/40/301-999-es kék számot, helyi tarifával! ' www.nonstopbank.hu A bank, amely nonstop kényelmesen elérhető. A nonstopbank Közép-Kelet-Európa első direkt- bankja, alapítója pedig a legnagyobb osztrák bank, a Bank Austria Creditanstalt. A nonstopbank teljeskörű banki szolgáltatást nyújt. Egyszerűen telefonon vagy postai úton! Ké­nyelmesen és gyorsan - a nap 24 órájában. A nonstopbank abszolút biztonságos, hiszen a saját titkos azonosítószámát és jelszavát csak Ön ismerheti. A nonstopbank kedvező áron nyújtja banki szolgáltatásait, hiszen működése a leg­modernebb számítógépes technikának köszönhe­tően automatizált. Próbálja ki még ma a XXI. század bankját, amely egyre bővülő termékválasztékával pénzügyeinek diszkrét és korrekt intézése mellett mindeddig elképzelhetetlennek tűnő személyes szabadságot és maximális időmegtakarítást tesz lehetővé az Ön számára. További információ a 06/40/301-999-es telefonszámon, amely az ország bármely pontjáról helyi tarifával hívható. nonstopbank A BankVYustria Creditanstalt vállalata „Mi csak szálkák vagyunk a falu szemében” — mondja szomorúan Skorka Pál a kórházban FOTÓ: SUCH TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents