Békés Megyei Hírlap, 1998. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07-08 / 261. szám
Riport ®Tizenkettedik olM Helyszíni beszámolónk Azjember az úr Veszélyben a Bodrogköz AZ ELIT EGYSEG AZ ÉJSZAKA BEKÖPÉSEI mm Munkatársaink virrasztó, félő, ám a gátakon éjjel és nappal szinte váltás nélkül küzdő emberekkel találkoztak. Az utóbbi napokban egymillió homokzsák került a gátakra. Férfiak rakták le őket - két csupasz kezükkel. Az asszonyok és a gyerekek meleg teát, friss kiflit és ételt hordtak körbe. A Kölcsey-kultúrházban éjszakázik az ÁBKSZ több tízfős csoportja. A négy betű az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet rövidítése. A vezetők - ti- zen-tizenöten - egy kisebb teremben húzzák meg magukat, a többiek a nézőtérre és a színpadra szorulnak. Mint a heringek, úgy vannak bezsúfolva a termekbe: tábori ágyak, csajkák, fülledt levegő.- Szerénytelenség nélkül kijelenthetem, igazi elit csapat vagyunk - mondja Kántor Iván osztagvezető. Ezt a gépesített egységet - amely folyamatosan követi a legnagyobb árhullámot - akkor vetik be, ha szakad a töltés. Ekkor úszó járművek segítségével egymáshoz illeszkedő acéllemezeket vernek le a folyó talajába, ezzel pótolják a hiányzó gátrészt. Eddig még szerencsére nem kellett bevetni az alakulatot, de ennek ellenére sem tétlenkednek. A napkelte mindannyiukat rendre a töltéseken találja. Az eg lejjebb húzódó árhullám újabb és újabb területeket fenyeget, immáron mcsak a Tisza, hanem a Bodrog mentén is. A Szlovákiából érkező folyón ígyre magasabb vízállás tapasztalható.- AIvészélyeztetettebb terület a körzetünkben a két folyó között elhelyez- kedégy település: Györgytarló, Kenézlő, Viss és Zalkod - tudtuk meg Kiss Istválezredestől, a sárospataki polgári védelem parancsnokától. Ameny- nyiba tiszai gátak nem bírják el a megterhelést és beszakadnak, a két folyó Iti terület nagy része víz alá kerül. A négy falut - amely magasabb fek- vésiiatt nincs közvetlen veszélyben - a víz elvágná a külvilágtól. Teg) Zalkodon tanácskoztak az érintett települések polgármesterei a szanberekkel, ahol az esetleges kitelepítés technikai részleteit beszéltékig. Egyelőre azonban mindenki bízik a jóistenben, és hogy a gátak ki- tarak. _ major. Péntek éjjel van: Kisar, a piciny szatmári falu úgy néz ki, mintha szükségállapotot hirdettek volna ki. A helyzet tényleg rendkívüli: hatalmas járművek vonulnak fel, rengeteg a katona, a rendőr, az ott lakók többsége is kinn van a parton és figyel. Egyszerre lenyűgöző és rémítő a látvány. A töltés oldalába leszúrt fáklyák világítják meg - úgy ahogy - a Tiszát, amely nyomasztó méltósággal hömpölyög. A víz alig néhány centiméterre van a töltés tetejétől. Az emberek folyamatosan pakolják a homokzsákokat. Az egyik fehérgyarmati konzervgyár tulajdonosa kirendelte a munkásait. Hajnal óta itt dolgoznak.- Helyzet van. Persze, hogy kijöttünk - mondja Pap László. - Háromszázhúsz emberem huszonhat járművel nyolc kilométeres szakaszt véd. A hídnál egy középkorú asszony áll. A félhomályt fürkészi.- Tiidjci,' áz a Té'gböfzásztóbb, hogC. Tehetedettek vagyunk . - fordul Tiözzánk Török Lajósné. Közvetlenül a töltés mellett van az Árpád utca. Az egyik ház előtt teát, kávét, szendvicset osztogatnak.- Most jövök a katonáktól, ők feljebb vannak a folyón. Vittem , nekik ennivalót. Cudar ott a világ - meséli Toldi Jánosné, az egyik ott lakó. Gyalog tette meg az öt kilométeres utat. Közben jön a hír, hogy néhány faluval odébb, Vásárosnamény és Gergelyiugornya térségében nagy a baj. Ez a két település még jobban megszenvedi az áradatot, hiszen ott ömlik a Tiszába a Szamos, nem messze onnan pedig a Kraszna. A folyók döntötték az ártereket. A másfél kilométer (!!!) szélességű víz ellentmondást nem tűrően vág mat ának utat. jfél is elmúlt, mégis rengeteg az ember a parton. A töltésen vagy negyvenen gyürkőznek a munkának, amikor a traktor meghozza az újabb homokzsákokat. Egy idősebb asszony teát kínál- gab 3 tizenegy éves Siroki Attila hatalmas sóskifliket; az apja hozta a pékségből. A munkavezetőnél bejelentkezik egy fiatalember. Debrecenből jött és dolgozni szeretne. Tudomásul veszi, hogy zsákokat kell raknia.-Tíz éve vízitúrázom a Tiszán. És ha nyáron szórakozást nyújt a folyó, az a legkevesebb, ha ilyenkor segítek - feleli magától értetődő természetességgel, amikor arról faggatom, miért jött el. A szintmérőt többen figyelik, olykor kisebb vita alakul ki, hogy valójában milyen magasan áll a víz.- Ha ezt nem is lehet pontosan tudni - állítja egy győri szakember -, az biztos, hogy a mostani árhullám akkora, amilyen elvi1. „Annyi itta sóskifli, hogy Tiszát lehetne vele rekeszteni.” 2. Józsi, bele ne ess a folyóba, mert azonnal kilép a medréből!” 3. „Emberek! Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz: homokzsákokat kell pakolni. A jó: van elég homokzsák." ' i Ezen a szakaszon, bárhol lép ki a Tisza, a két folyó közti területet elönti a víz, ezzel elzárva a külvilágtól az itt található falvakat leg nyolcszáz évenként fordul elő. Politizálás nélkül persze árvíz sincs.- Azoknak kellene térdig a sárban gázolni, akik amiatt veszekednek, hogy hol épüljön fel a Nemzeti Színház és legyen-e metró! Mert a gátaknál bezzeg minden fontosabb - mondja indulatosan Farkas János. Hajnal felé sokan hazaszállingóznak, hiszen úgy látszik, ezt az éjszakát szárazon megúsz- szák. Reggel már korán söpröget portáján Mezősi Bertalanná. Árvíz ide vagy oda, rendnek kell lenni. A ház a töltés tő- szomszédságában van.- Alig aludtunk az éjjel. Nagyon féltünk. A cókmókunkat már összepakoltuk, felkészültünk a legrosszabbra - mondja a hangjában aggodalommal. Az ár ellen a küzdelem az egész országban folytatódik. írták: Bundula Csaba Pokrovenszky Gergely Fotó: Steiler Balázs Legenyek a gáton- Sehova nem megyünk, amíg bízunk, itthon maradunk - Balogh József né és lakótársai ekképp vélekednek.- Már 1970-ben is átéltük az árvizet, és akkor elvitte a víz a házunkat, de ugyanide építkeztünk vissza. A férfiak éjjel-nappal dolgoznak, s mi csak lessük, ránk ne jöjjön a víz. A lányom éppen most szül, így bizton állíthatom, hogy kiizzadjuk a helyzetet... CSODA Szombaton tizennyolc órakor megtörtént az első (?) csoda. A háziorvost egy rosszullét- hez hívták ki. El is látta a beteget, majd a töltésen dolgozó embereknek akart szendvicseket vinni. Ez is rendben sikerült, csak éppen visszafelé elakadt a Niva. Míg a drótkötéllel és az autóval bajlódott, kiesett a mobiltelefonja, amit csak másfél kilométer után vett észre. Visszamentek, és a félméteres iszapban véletlenül ráléptek. Szétszedték, és csodák csodájára üzemelt! A doktor, Jámbék Imre szavaival élve „valahogy a jóisten is velünk van.” A LEGNYUGISABB NAGYI Fehérgyarmatról érkezett Csizmadia Éva, aki a nagymamáját jött meglátogatni és megnyugtatni. Nagy meglepetéssel tapasztalta azonban, hogy a nagyi egyáltalán nem fél, és békés nyugalommal nézi a televíziót. JÖN, JÖN A SEGÍTS Égnek a telefonvonalak Ficzéné aki Mária jegyzőnél.- Meglepő, hogy az ország mini részéről jönnek segíteni. Úgy terveztük, ly 500 ember fog dolgozni a töltéseken, m már 1000 fölé „dagadt" a létszám. 360 litealyást főztünk, 350 darab kenyér érkezett, ndvicseket és kekszeket tudunk adni az önkeseknek a Vöröskereszt jóvoltából. Ma éppen egy mázsa húst vettün A FALU BOLONDJA Minden valamirevaló falunak van egy bolondja. Volt Mélykútnak, a felső-bácskai településnek is. Pauk Lajosnak hívták - már nagyon régen meghalt -, egy raktár- szerű épületben lakott. Mindenki vele szórakozott, a felnőttek kiröhögték, a gyerekek csúfolták, megdobálták az együgyű embert. 1970-ben, a legutóbbi nagy tiszai árvíz idején történt. Pauk Lajos fogott egy talicskát, telepakolta homokzsákkal, és nekiindult az országútnak.- Hova mész, Lajos? - kérdezték tőle nevetgélve.- Hát Szegedre, a gátra - mondta, és tolta tovább a talicskáját. Tolta, tolta, a szájhagyomány szerint két héten át. A csongrádi megyeszékhely hatvanöt kilométerre van Mélykúttól. A bolond nekibuzdulásának híre gyorsan elterjedt a faluban. Utána kissé másként néztek az emberek Pauk Lajosra. Sőt, legenda született. JO VOLT in NYÁRON Nyíregyházáról is érkezett egy család csak azért, hogy megnézzék a Tiszát, mivel nyáron olyan jó volt ott fürödni.
