Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-06 / 234. szám
KULTÚRA 1998. október 6., kedd Főszerepben: Jago, a velencei cselszövő Emlékezetes évadnyitás Shakespeare családi tragédiájával a Jókai Színházban A békéscsabai Othello-előadásban Jagónak annyi humort, emberi érzést sikerült becsempésznie cselszövéseibe, hogy mármmár szerettük is ...(Felvételünkön balról, Othello szerepében Karczag Ferenc, Jago Gáspár Tibor) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Nézzük a szenvedélyek harcát, feszülten lessük a fejleményeket, hisz kezdettől világos: Jago, a gonosz, a gátlástalan cselszövő mozgatja, irányítja a történéseket, jóra itt emberfia nem számíthat. Pedig ezt a Jago zászlóst is a szeretet és becsvágy vezérli, akárcsak hadvezérét, Othellót: megszerezni rangot, elismerést, barátságot, szerelmet — bármilyen áron is. A becsvágy gyűlöletbe, az meg őrületbe csap át, s nekünk nem marad más hátra, mint számolni az áldozatokat... William Shakespeare Othello, a velencei mór című tragédiájában a színes bőrű hadvezér idegen mivoltát, másságát, magányát akarja legyőzni a Velencei Köztársaság arisztokrata világában; jó alkalom erre a közeledő török ellenség, hiszen a néger zsoldos, a velencei flotta parancsnoka nélkül nem boldogulna ez a kifinomult, felsőbb rendű társadalom. Csakhogy bátor hősünknek nem elég ám a tengeri csatában szerzett dicsőség, a szenátor lányát, Desdemonát is kéri, mert szerelemre lobbant a fiatal szépség iránt, és a szenvedély, mint kiderül, kölcsönös. Egyetlen ponton sebezhető az erős, a hatalmas hadvezér, kitapintja ezt Jago, aki — bár hűsé-' ges katonaként talán rászolgált volna, nincs jogunk elvitatni tőle, Othello mégsem őt, hanem a teoretikus Cassiót nevezte ki hadnagyának — sértett, irigy. Gyalázatos, ördögi mesterkedésbe kezd, és egyszerre több vasat tart a tűzben: Rodrigót, aki titkon Desdemonáért epekedik, felhecceli, reménnyel kecsegteti, közösen kellőképp fellázítják Desdemona apját, Brabantio szenátort. Kihasználja Cassio 1» ftfinteffi hiszékenységét és hiúságát, de még saját feleségét, Emíliát sem kíméli. Célpontja persze Othello, akiben fokozatosan felkelti a gyanút Desdemona hűtlenségéről, s akit hazudozásai révén az őrületbe, majd a gyilkosságba kerget. Nézzük Shakespeare több évszázados remekművét Konter László céltudatos, nagyszerű rendezésében a Jókai Színház színpadán, s közben arra gondolunk: a jó öreg Shakespeare tényleg mindent tudott a színházról, a szereplőiről, az emberről, rólunk. Méltán írták meg oly sokszor elemzői, hogy nincs emberi kapcsolat, nincs viszonylat férfi és nő, barát és ellenség, szerető és gyűlölő között, amit műveiben ne ábrázolt volna mesterien, örök érvényű igazsággal. Goethe, az angol drámaíró nagy tisztelője „a titokzatos pontot méltatta”. „Minden egyes darabja a titokzatos pont körül forog, ahol összeütközik az egyéni akarat a társadalmi mozgás szükségszerűségével.” Az Othello mégsem királydráma — bár a kor és a helyszín, amelyben játszódik, nagyon is pontos történelmi háttérként szolgál —, hanem családi tragédia. S éppen ezt a jellemzőjét hangsúlyozza szívesen és meggyőzően Konter László rendezése, hiszen az 1998—99-es évad méltó nyitányával nemes hagyományt folytat, klasszikusokat és kortársakat vonultat fel immár évek óta a családi tragédia különösen izgalmas műfajából, és sikeresen. A békéscsabai Othello-előadás szépen megkomponált, összeforrott csapatmunkáról tanúskodik, hatásosra és színvonalasra sikerült, tisztességes és kimagasló alakítások jellemzik. Karczag László játékával eléri, hogy Othellóban ne csak a féltékenység rémét lássa a néző, ne csak a félelmetes barbárt, a hadvezért, hanem a félrevezethető, esendő idegent, a kiszolgáltatott jövevényt, a sebezhető férfit is, akinek Velencében bizony többszörösen meg kell dolgoznia zsoldjáért, a bizalomért, az elismerésért, éppen azért, mert fekete. Szükség van rá, az erős kezű katonára, az már az emberi gyarlóságra vall, hogy ha tehetnék a velenceiek, akkor csak mint hadvezért fogadnák el, vőként, családtagként, a szenátor rokonaként, tehát magánemberként már nem nézik jó szemmel. Karczag érdeme, hogy játékában egyszerre tekintélyt parancsoló, erőfölényt mutat, a dúvadat és az esendő embert hatásosan egyesíti. Sajnálatos, hogy a bonyolult figura és a csodálatos shakespeare-i költészet fényét tompítja, amikor beszédét vagy a túlzott hangerő, az ordítás vagy a hadarás miatt (helyenként mert hátat fordít) nem lehet érteni. Ilyen világirodalmi remekmű és becsülettel kiállított előadás esetében méltatlannak tűnhet (és nem is hálás dolog) olyan alapvető szempontot számon kérni, mint a szép beszéd és az érthetőség, de sajnos szükséges. Gáspár Tibor Jagója (bár nem teljesen mentes a fenti kritikától) kimagasló alakítás, az előadásban többször is Othello fölé 'nő, olykor szerepéből következően, máskor az alakításnak köszönhetően. Jago az, aki cselszövéseit kiagyalja, tervez és végrehajt, a szereplők és az események mozgatórugója, míg mindenki más tulajdonképpen inkább csak elszenvedője végzetes mesterkedésének. Gáspár remek humorral fűszerezi játékát, amit tesz és mond, ahogyan teszi és mondja, azzal szinte sokáig ellensúlyozza gonoszságát, késlelteti az egyébként megérdemelt utálatot, ítéletet. Ez a Jago nagyon emberi, mellbevá- góan elgondolkodtató és igaz. Desdemona szerepe óriási feladat elé állítja Vékony Annát, aki kedves, tiszta, gyermekien őszinte és vonzó teremtést formál. Az utolsó jelenetében, amikor elbúcsúzik Emíliától, felnő az elváráshoz, hatásosan játszik, egyébként nem átütő az alakítása. Kara Tünde Emília (Jago felesége) szerepében a női báj, humor és fondorlat számos jegyét villantja fel remekül, sok szín és szenvedély teszi játékát erőteljessé, emlékezetessé, domborítja a szerepbe sűrített tragédiát. Cassióként Bartus Gyula mintha nem lenne egészen a helyzet magaslatán, eléggé ha- lovány marad, különösen Jago árnyékában. Hodu Józsefnek viszont — nem túl sok szerepe ellenére —■ sikerül jól megfesteni a Velencei Köztársaság arisztokrata világképét, erkölcsi felfogását, ami azért különösen fontos, mert nagyban meghatározza a tragédia kimenetelét. Hasonló feladat jutott Mészáros Mihálynak Brabantio szenátor szerepében (Desdemona apja), aki szintén hatásosan, mély átéléssel játszik. Találékonyságra vall, de nem veszélytelen vállalkozás a suttogó monológ; ha érthető, nagyon hatásos. Vágó Nelly gyönyörű jelmezei a reneszánsz korát és Shakespeare Globe Theatre-ét idézik, Székely László impozáns, márványhatású oszlopai, palotája az egykori előkelő Velence hangulatát varázsolják elénk. Hihetetlen, mekkora teret sikerül behoznia az egyébként nem oly hatalmas békéscsabai színpadra! A nagyszerű színpadkép és a szép kosztümök jelentős mértékben hozzájárulnak a varázslathoz, az előadás sikeréhez. . Niedzielsky Katalin MAGYAR ÁLLAMPAPÍR A MI FIÓKUNK ÉNNÉL SOKKAL BIZTO Magyar Államkincstár Békés Megyei Fiók 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. Telefon: (66) 447-344/4425, 4449 (pénztári órák: hétfőtől-péntekig 08-13 óráig) UJT-i Szolgáltatásaink: Állampapír forgalmazás (Magyar Államkötvény, Kincstári Takarékkötvény, Kamatozó Kincstárjegy, Diszkont Kincstárjegy) • Másodpiaci forgalmazás (korábbi kibocsátású állampapírok vétele és eladása) • Újrabefektetési lehetőség (időkiesés és kamatveszteség nélkül) • Ingyenes értékpapírszámla • Vételkor és eladáskor átutalás folyószámláról, folyószámlára Vásároljon állampapírt közvetlenül a Kibocsátótól, a Magyar Államkincstár Fiókjaiban, ahol az állam az állampapírokra teljeskörű garanciát vállal. Állampapírok vásárlására lehetőség van még az elsődleges forgalmazóknál és egyéb értékpapír-forgalmazóknál is.* A Magyar Állampapírok biztonságát az állami garancia adja, melynek értelmében az állam az adott állampapír tőkéjét és kamatait esedékességkor a forgalmazóknak mindenképpen kifizeti. *Felhívjuk a befektetők figyelmét arra, hogy a forgalmazók kiválasztásakor és megbízásakor körültekintően járjanak el, mivel a kifizetőhelyek esetleges szerződésszegése, vagy visszaélése esetén a kifizetésekért a kibocsátó (azaz az állam) nem vállalhat felelősséget. Részletes információ: 06-40-24-24-24 (helyi hívás) Időseket gyámolítanak, betegeket ápolnak, drogosokat mentenek Fiatalok a diakónusi pályán Zsuzsanna és Anikó az Ótemplomi Evangélikus Gondozóközpontba is ellátogatott a szarvasi gyakorlaton. Felvételünk egy folyosói beszélgetést örökített meg fotó: lehoczky Péter Egyházi szociális munkás — beszélgetőtársaim szerint ez a legtalálóbb megfelelője a protestáns egyházakban végzett diakónusi szolgálatnak. Műveim egyházi megbízást — szociális és jótékonysági munkát — vállaló nem papi személyek. A diakónusi szolgálat egyidős az egyházzal. Régen a szegények és a betegek testi-lelki gondozásával foglalkoztak, ám a változó világ egyre több feladatot ad nekik. Hivatásukra van egy szép szavunk: szeretetszolgálat. Fogytán az elesettek iránti együttérzés, egyre több gyermeknek nem adatik meg a szülői figyelem, sok az intézményi ápolást igénylő halmozottan sérült kisgyermek, a gyámolításra szoruló idős ember, a szenvedélybeteg — megannyi probléma és megannyi kihívás a segí- tőfoglalkozásúaknak. Hogyan készül ma két fiatal a diakónusi pályára? — erről kérdeztük az orosházi Gál Anikót és a kecskeméti Németh Zsuzsanna Orsolyát, akik a közelmúltban töltötték gyakorlatukat a békésszentandrási és a szarvasi református egyházközségben. Mindketten a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Karának diakónus-hitoktató másodéves hallgatói. — Olyan pályát kerestem, ahol az embereknek tudok segíteni — mesélte Anikó pályaválasztása történetét. — Először arra gondoltam, hogy szociális munkás leszek. Azután rájöttem, hogy a diakónus hivatása hasonlít ehhez, mégis másfajta hozzáállást jelent. Az, hogy diakónusnak megyek, számomra azt jelenti, hogy segítséget kapok ehhez a munkához Istentől. Ha segítek, Isten általam is segít, s azon túl is. Az orosházi főiskolás arra készül, hogy gyülekezetben vállal diakónusi szolgálatot. Zsuzsanna is döntött már: látássérült és vak gyermekekkel foglalkozik majd. A főiskolán a fiatalok sokirányú képzést kapnak. Többek között egészségügyi tantárgyakat, ezen belül anatómiát, ápolást, továbbá társadalomismeretet, jogi ismeretet és lélektant tanulnak, s valamennyi korosztály életkori sajátosságaival foglalkoznak. Kórházba, idősotthonokba, fogyatékosok otthonaiba látogatnak, ismerkednek a drogosmentő misszió és az iszákosmentő misszió munkájával, s a gyülekezeti tevékenységgel. A látogatások a későbbi elhelyezkedésről való döntést is segítik. A főiskola után lehetnek gyülekezeti diakónusok. Itt a teendők sorában fontos szerepet kap a gyülekezeti tagok — a kisgyermekes szülők és az idősek — látogatása s az irodai munka. A másik választási irány, hogy valamelyik intézménynél lépnek szolgálatba. Anikó és Zsuzsanna biztosak benne, hogy a főiskola után lesz helyük, munkájuk. Eddigi tapasztalataik ugyanis arról győzték meg őket, hogy az intézmények és a gyülekezetek keresik és szívesen fogadják a felkészült diakónusokat. Cs. R.
