Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-24-25 / 249. szám

Kolbászhegyi beszély Volt egyszer egy kolbászfeszti­vál. A hétvégén, Békéscsabán. Nagykorúsodott, s ha csak el nem szúrnak valamit, de na­gyon a csabaiak, bevonulhat­nak véle Európába. Kinőtték a teret, akkora volt a tömeg, hogy akár heringfesztvált is tarthat­tak volna. is egy sorállásra kényszerült számítógépes: az input rend­ben lenne, csak az outputtal van baj. S kicsit a szűkös kaja- piakapacitással. Fesztiválgya­korlat szerint étel-ital eladására legalább annyi helyet szokás rendelni, mint a sörsátor egyik hosszabbik oldala. De ezt ne­— Támogatjuk a jó ötleteket, a Csabaexpóval kezdődött — vá­laszolta. — A repülőtérről tudott szót váltani a miniszterelnökkel? — jutott eszünkbe a dr. Ambrus Zoltánnal folytatott beszélge­tés. — Nem. Ebéd után egy óra Csapatunk - a Békés Megyei Hírlap-Vasárnap Reggel válogatottja - benne volt az első százban — Hová kell jövőre vinni a fesztivált? — kérdeztük dr. Ambrus Zoltánt, a kolbászfesz­tivál megálmodóját. — A repülőtérre... Komolyab­ban: szeretnénk valahol a bel­városban tartani. Hatalmas volt a hangulat. Meg a sor az időnként szűkös­nek bizonyult WC-kapacitás miatt. Sör volt dögivei, mondta hogy fanyalgásnak vegyék, nincs is rá felhatalmazásom a gyulaiaktól. Háromnegyed négykor fu­tottunk össze Pap Jánossal, Békéscsaba polgármesteré­vel. Mondjuk neki, büszke lehet arra, hogy irányítása alatt a város ilyen fantázia­dúsan tudja tisztelni hagyo­mányait. óta a városban van, de még nem fogtunk kezet sem. Akkor csak lehet valami a hí­resztelésben, miszerint Orbán Viktor a városháza előtti foga­dásakor egyszerűen túllépett Pap Jánoson! Nem bánnánk, ha valaki legalább egy okot tudna mondani, amiért akár a minisz­terelnök is megengedhetné ma­gának, hogy egy nagyváros har­madszorra is megválasztott pol­gármesterével ne elsőként ke­zeljen. fgy olyan lekezelő... Maradva a híreszteléseknél: azt suttogták, a bezárt Gold Clubot szemelték ki a kormány­fő szálláshelyéül, mert jól véd­hető. Kacsa: úgy tudjuk, a Szlo­vák Kultúra Házában szálltak meg szombat éjszakára. Karakas Ferenc alezredes a megyei rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője a miniszterelnök biz­tonságáért felelősök egyike volt. Orbán Viktor két és fél órán át a hatalmas tömeg kö­zepén sétált, dolgozott, a lai­kusok szerint védhetetlenül. Láttuk a „fülesbaglyokat” kö­rülötte, a biztonságiak erőfe­szítéseit, hogy ne nyomja össze a tömeg a megéljenzett miniszterelnököt, s ugye szá­zával munkálkodott körülötte a fene éles kés. Amikor meg­láttuk, hogy a ragyogó napsü­tés ellenére bekapcsolták a térvilágítást, arra gondoltunk: ezt is a biztonság kedvéért tet­ték... — A miniszterelnökkel jött kollégáinkkal együtt felkészül­tünk a feladatra, s rendben foly­nak a dolgok - mondta Karakas alezredes. — Mindenki szabadon közlekedhetett a mi­niszterelnök és családtagjai környezetében, még a munka­sátorban is. Alapvetően bízunk az emberekben. Való igaz, eddig mindig sar- kosabban védték a „nagyon fontos személyiségeket”. Uj stí­lus? Amikor a kolbászt leadták, Orbán Viktor amúgy farmero- san, kötényesen elsétált a vá­rosháza felé. Ám ezrek marad: tak ott szórakozni. Értük tettek mindent a szervezők. Kiss A. János Kertész Zsuzsa: „Rendkívül élvezem a csabai fesztivált" bászt, és nagyon nehéz a dön­tés, hiszen ezek rendkívül in­tenzív ízek. Valóban vidéken le­helyzete hét szinte csak igazán finom kolbászt találni, hiszen én hiába keresem Pesten az ittenihez ha­sonló, finoman fűszerezett, kel­lően fokhagymás, paprikás aro­mát. Szívesen emlékszem vis­sza gyermekkorom nagy disz­nóvágásaira, ahol azért mindig sajnáltam szegény szenvedő malacot. Dermesztő élmény volt számomra, amikor a Tanú című film forgatásán annyira összebarátkoztam a Jenő nevű malaccal, akit a forgatókönyv szerint a pincében titokban öl­tünk le, hogy amikor szegény pára a kés alá került, majd meg­szakadt érte a szívem. A zsűri másik tagja, Kertész Zsuzsa televíziós szerkesztő szintén nehéz helyzetben volt: — Ez a téma nagyon közel áll hozzám, hiszen imádom a kol­bászt, főleg a csípősét. A fel­jegyzéseimben most három ki­emelkedően jó csapat szerepel, az egyik nagyon kellemesen csí­pősre készítette a kolbászt. Jel­lemző egyébként a versenyzők­re a túl erős fűszerezés. A másik csapat annyira gusztusosra ké­szítette termékét, hogy kedvem lett volna hosszabban kóstolgat­ni mellettük. A harmadik he­lyen abszolút természetesen ízesítettek, sem a paprika, sem Kállai Ferenc: „Nagyon szeretem a kolbászt" a fokhagyma, sem a kömény­mag nem vitte el az ízeket, jó összhangaban volt az egész. Egyébként szinte minden „a” betűvel kezdődő étel a kedven­cem, a kelkáposztától kezdve az elegánsabb ételekig. Rendkívül élvezem a csabai fesztivált, és remélem a megszülető ered­mény igazságos lesz. B. Párkányi Adrienn Titkos „fegyver” Hovatovább nemzetközivé növi ki magát a békéscsabai kolbász­fesztivál. A wittenbergi Német- Magyar Egyesület is készült er­re az eseményre. Dammer Hartmut és Herr Kroll titokza­tos mosollyal válaszolnak, ami­kor arról kérdezem őket, miből és hogyan készül a német kol­bász? — A recept titkos — mondja bocsánatkérő hangsúllyal Wit­tenberg polgármestere, Dammer Hartmut. — Csapa­tunk erőssége Herr Kroll hen­tes. Hoztuk, hogy megnyerje a kolbászkészítő versenyt a Békécsabai Kolbászfesztiválon. Annyit elárulhatok, hogy a pap­rika hiányzik majd a készítmé­nyünkből... Béla Vali Töltelék(szöveg) Az édességes sátorban két ki­szolgálás között mondta el a kereskedő, örülnek annak, hogy az idei rendezvényre si­került bejutniuk. A forgalom­mal közepesen elégedettek, tet­szik a fesztivál, egyetlen hibá­ja, hogy az első napon nagyon sok más megyéből érkezett vendégnek nem jutott a kol­bászból. Talán a jövőben érde­mes lenne megengedni, hogy még többen sütögessék a pe­csenyéjüket... A világot járó „közép-európai gitárosnak” nagyon tetszett a nyüzsgés, mint mondta, most sajnálja csak igazán, hogy a ta­valyi rendezvényről lemaradt. Családi hagyomány náluk is a disznóvágás, kolbásztöltés, ezért is mozog otthonosan az emberrengetegben. Egy kolbászt buzgón töltöge­tő versenyző szerint jobb len­ne, ha jövőre a versenysátorban nem lenne ekkora a tömeg, hi­szen a komoly munkát olykor­olykor akadályozták a lökdöső­dő érdeklődők. B. P. A. A bírák nehéz Kállai Ferenc színművészt fele­lősségteljes zsűribeli tevékeny­ségében sikerült szóra bírnuk: —Nagyon szeretem a kol­Dr. Ambrus Zoltán, a megyei könyvtár ve­zetője, a nagy buli szellemi atyja „kol- bászfesztiválosként” is a kultúrát szolgál­ja: e táj világ elé tárható értékeit hoz­ta felszínre 1998. október 25. Harmadik oldal 7887-et lenyomott Lapunkban elsőként ad­tunk hírt a k a r d o s i Jansik Tibor „rekord­döntögető” szándéká­ról. Tegnap a békéscsa­bai sport- csarnokban az Aegon Testépítő Bajnoksággal és a Masters Magyar Bajnoksággal párhuzamosan a kardosi fekvő- támaszkirály — a korábbi 6429- es Guinness-rekorddal szem­ben — 7887 karhajlítást nyo­mott le! Jansik 11.10 órakor lendült bele a fekvőtámaszokba, min­den megkezdett perc első tizen­öt másodpercében 30-at végzett el. Szigorú ellenőrzés mellett, 16.10-kor hagyta abba az izmo­kat nem kímélő tornát — tájé­koztatott Bökfi János, a jegyző­könyv hitelesítője. B. I. Lökdösték Zsírost A kampánycsend miatt nem szóltunk egy hete arról, mire emlékezik vissza dr. Zsíros Géza saját földtörvény- vaslata nyolc év­vel ezelőtti kálváriájá­ból. — Pénte­ken dél után a 1 a k á som b ó \ fax- oltam fel a tervezetet Szabad Györgynek — mondja. — Hétfőn kénytelen felvenni a napirendi javaslatok közé. Antall József szünetet kért a szavazás előtt, s a koalí­ció három frakcióját a felsőházi terembe hívta. Szakmai kifo­gást senki sem emelt. A minisz­terelnök szavát adta, ha vissza­vonom a javaslatomat, záros határidőn belül benyújtja a kormányét. A visszavonást ott nem ígértem meg. Fél óra múl­va visszamentünk az üléste­rembe. Mondtam, mire adta szavát Antall József, s arra való tekintettel javaslatomat vissza­vonom. Hozzátettem: először és utoljára engedem meg ma­gamnak, hogy adjak egy mi­niszterelnök szavára. A záros határidő bevetten harminc na­pot jelent, a kormány majd csak évek múlva terjesztette be a földtörvényjavaslatát. S még valami: amikor jöttünk ki a felsőházi teremből, saját frakciótársaim szó sze­rint üvöltöztek velem, lökdösték. Miért? Nem gondolkodtak, a lojali­táshoz ilyesmire nincs is szükség. Akkor döbben- t e m íV á , hogy H több­Dr. Zsíros Géza kínosan ügyel arra, hogy elvarratlan szálak s é - titkait egyelőre megtartsa magának fotó: lehoczky péter g ü k ­ben nem a parasztság képviseletére ültek be a Parlamentbe. — Hogyan lett miniszter Gergátz Elemér? — Gergátzról senki sem hal­lott, pláne a kisgazdapárt veze­tése nem. A Győr-Sopron me­gyeiek javasolták formálisan, s ugye arról a vidékről való volt az MDF-es Medgyasszay Lász­ló is, aki Gergátz politikai ál­lamtitkára lett. Választott ma­gának egy kezelhető minisz­tert. Antall József elhozta Gergátzot az FKGP politikai bi­zottságának ülésére, majd el: ment. Mi meg kiküldtük Gergátzot a folyosóra — négy órán át ücsörgött ott. Rajta kí­vül Cseh Sándort és engem vet­tek számításba miniszternek. Aztán Cseh Sándor kiesett, a harmadik fordulóban két sza­vazattal Gergátz nyert. K. A. J. László — aki közlekedési rendőr — ugyan „kedvenc” lett, de vé­gül őt sem fogadta kegyeibe Fortuna. A lányok persze elme­sélhették itthon, látták a szédí- tően kék szemű Szellő Istvánt, s a sötét szemüvegbe öltözött Friderikusz Sándort — de azért az a kis pénz sem jött volna rosszul... (k) Az orosháziak búcsúja a játéktól „100-ból egy” se Nem jártak szerencsével az IPA (nemzetközi rendőrszervezet) orosházi csoportjának tagjai Budapesten, a Kunigunda utcá­ban. Egy hete 11-re odarendel­ték őket, aztán délután három körül kerültek sorra a „100-ból egy” játék felvételén. Ha nyer­nek, talán el is feledik a kelle­metlenséget, de nem így tör­tént. Egyik IPA-tagjuk, Kovács

Next

/
Thumbnails
Contents