Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17-18 / 244. szám

Dr. Zsíros Géza apó­sát említi, aki ötven­hat után börtönbe került, mert dóznijá- hoz nyúlt, azt állítot­ták, pisztolyt rán­tott. Édesapját, aki két és fél évet hú­zott ie, mert nem volt hajlandó bevet­ni a szomszédtól el­vett, ráadásul vízzel borított birtokot. Mindkettőjüket re­habilitálták, bűn nélküliek voltak. Azt mondja, 1984-ben egyszer már csaknem börtönbe juttatta az az ember, aki mostani ügyé­ben is — betű szerint — mérle­gelt. Akkoriban kiderült, hogy (mondjuk úgy) szakértel- metlenkedett az állam hű(?) szolgájaként, s most is beállt a gyötretők közé. — Apám, apósom soha nem omlott össze, én sem teszem — mondja most Zsíros Géza. — Inkább tartást adtak nekik a nehézségek. Mint nekem. Máskor is találkoztam már a megvetéssel azok részéről, akik érdekeit sértettem. Két nagy kudarcom volt a közélet­ben. Az élelmiszeripart a ter­melők kezébe akartam juttat­ni, nem mozdultak érte. Lát­ható, hogyan packáznak a pa­raszttal. — A tárgyalóteremben azt mondta: feljelentői még az ön színre lépése előtt százmilliós veszteséget okoztak a cégnek. Miért nem tette szóvá ezt koráb­ban? — Szóban és írásban is jelez­tem a megyei főkapitányság­nak, még kilencvenkettőben. A fülük botját sem mozdították. — Mit tehet most? — Ezt a kesztyűt fel kell ven­ni. — Nem látszik letörtnek, megtörtnek. — Dolgozom látástól vakulá- sig, este egy órát szaunázom a csabai Árpád fürdőben, aztán relaxálok. Nincsenek álmatlan éjszakáim. A háziorvos meg­mondta a feleségemnek, nem lesz belőle víg özvegy... — Hiányzik egy parasztvezér az országban. Miért nem próbál­kozik meg vele? — Nem én fordultam el a pa­rasztoktól. Annak idején a Parla­mentben egyesek Dózsáztak, mások szerint Áchim L. András óta a Tisztelt Házban nem volt akkora szarkeverő, mint én. In­nen üzenem nekik: Csabán az Áchim és a Zsíros utca nem ke­resztezi egymást... Szóval, szá­míthatnak rám az emberek, de nekik kell igényelniük. — Azt várja, megkövessék? — Csak szeretném látni, mit akarnak. Nem elég félni, ideje lenne már megijedni is. Példákat mond képviselői múltja kulisszatitkaiból, nem is akármilyeneket. Csak hát sérte­nénk vele a kampánycsendet. Izguljunk még egy hetet... A kérdés már csak az, megtud- tunk-e valamit arról, hogyan ér­zi magát Zsíros Géza? Kiss A. János Akár a gyulai Mogyoróssy könyvtár fiókrészlegének is ne­vezhetjük: az olvasnivalók nagy részét innen kapta a Békés Me­gyei Büntetés-végrehajtási Inté­zet könyvtára. Belső berendezé­se hasonló a megszokotthoz — azzal a nem elhanyagolható kü­lönbséggel, hogy az ablakokon rács feszül. Rúzsa György szá­zados szerint van igény az olva­sásra, és természetesen idő is akad bőven. A helyiségben hat- p7pr-öts7áz kötet vár aevonolva­ezzel a páratlan lehetőséggel. Sőt néhány külföldi elítélt maga is gyarapította az állományt né­hány darabbal, így holland, né­met, török és lengyel nyelvű könyvek büszkélkednek a pol­cokon. Szükség van ezekre, hi­szen némelyik fogvatartott — újabb időrabló elfoglaltság — nyelvtanulásra adja a fejét. A legmenőbb az angol és (valami­ért) a spanyol, de a némettel is megpróbálkoznak páran. A többség a krimit és a fan­elgondolkodtató, hogy a gyer­mekeknek szóló mesekönyvek is módfelett kapósak. A könyv­tár használata a jogerősen el­ítélteknél délutánonként enge­délyezett, ilyenkor kölcsönöz­hetnek kedvükre való olvas­mányt. Az előzetes letartózta­tásban lévőknek — minden te­kintetben — kisebb a mozgáste­rük, ők katalógusból választ­hatják ki, hogy mire van szük­ségük (olvasásilag), és a zárká­ban kapják kézhez a könyvet. megsértése miatt fenyítésként magánelzárást szabnak ki, ami azzal jár, hogy a fogvatartott bi­zony még a könyv- és újságol­vasástól eltiltatik. Ebben az esetben csak a Bibliát kaphatja kézhez az elítélt, ha kéri. A börtönkönyvtár működését megkönnyíti, hogy itt nem kell az olvasókat figyelmeztetni a kölcsönzési idő lejártára... Bár előfordult már, hogy némely példányból elfogytak a lapok. Hiába, no, kellett a papír — ci­1998. október 18. Szaga vagy illata? Ausztriában reggelente a kér­dés: a holland vagy a helyi ter­melő szakítja át előbb a virág­üzlet „célszalagját”? Holland virágba borult Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia. Magyarországon még talpon a honi virágtermelés, lehetőségei szerint. — Ha nem hoztuk volna létre a budapesti nagybani virágpia­cunkat és a hozzá kapcsolódó üzletláncot, ma már nem ter­melünk - mondja dr. Eke Sán­dor, aki nem a levegőbe beszél. Azonkívül, hogy Dabason lilio­mokat termeszt, a magyar vi­rág, és termelői védelmére szö­vetkezett 45 kertészt és kellék- gyártót tömörítő Magyar Virág­termelő és Értékesítő Szövetke­zet elnöke is. — Kapós a magyar virág? — Rózsában gyengék va­gyunk, de szekfűben, gerberá- ban, liliomban, krizantémban, muskátliban, petúniában, ár­vácskában jobbak és olcsóbbak is. A mi virágjaink frissebbek is, hiszen egy holland vagy kolum­biai szépség négy-öt napot is utazik, míg piacra kerül. Bárki­vel felvesszük a versenyt, de az diktál, aki a piacot uralja. Kovács Attila Kikaparták maguknak Nagy mázlija volt a Segítő Ke­zek Idősek Otthona Gyulai Ala­pítványának. Kétszázezer forin­tot nyertek a Telemázli játék számítógépes sorsolásán. Az alapítvány kuratóriuma — szű­kös anyagi helyzetük miatt — több nagyobb céget megkere­sett, ugyan támogassák már őket. Még Lagzi Lajcsinak is ír­tak, de titkárától csak egy udva­rias elutasító levelet kaptak. Nem így a televíziótól. A jelent­kezést követő negyedik hónap­ban jött a telefon: két nap múl­va tizenhárom fővel legyenek a tévé székháza előtt. Az izgatott csapat hajnali háromkor két au­tóba préselődve indult a nagy kalandra. A bejáratnál kapott ismertető egy kissé lelombozta a társasá­got, mert ebből tudták meg, hogy míg magánszemélyek har­mincmilliót is nyerhetnek, ad­dig az alapítványok legfeljebb 1,9 milliót. Az is pénz. A fekete­leves azonban még csak ezután következett. A három kihúzott játékos közül egy sem volt a sa­játjuk. Majd Geszler Dorottya bejelentette, hogy most jön a számítógépes sorsolás. Máso­dikként az alapítvány nevét ol­vashatták. A nagy örömre jól esett a tévé által állt könnyű ebéd, töltött hússal és francia- salátával. — Megérte elmenni — össze­gez Hack Ferenc, a kuratórium egyik tagja. — A játék felvételét megelőző kétórás showműsor felért egy humorfesztivállal. A farmeros, pólós játékvezető úgy indított, hogy a rágógumit ne a szék aljára nyomjuk, mert azért a takarítónő nagyon ha­ragszik. Tegyük inkább az előt­tünk ülő hajába. Dömsödi Gá­bor műsorvezető dohogott ki­csit némely alapítvány kimond­hatatlan neve miatt. Geszler Dorottya felül elegánsan, alul zokniban szerepelt — törött láb­bal tévézett. A nyereményből újra cserélhetjük lyukas kazá­nunkat. Igazán elégedettek le­hetünk. Baracsi Magdolna Szerencseórában A negyedik számunkban meg­hirdetett játék ezúttal is kedve­zett a Békés megyeieknek. Öt­ezer forintos takarékbetétköny­vet nyert a békéscsabai özvegy Palotai Lászlóné. Egy mini hifitoronnyal lett gazdagabb a Sarkadkeresztú­ron élő Puskás Zoltánné és az orosházi Sáró Gáborné. Mindhárman a pályázati szel­vény beküldése után lettek a szerencse kegyeltjei. A nyeremény átvételéről va­lamennyien külön értesítést is kapnak. Romák és baromfik Izraeli tőkével, és a helyi roma vállalkozókat megmozgatva teljes körű baromfifeldolgozó ágazatot szeretne Békés me­gyébe telepíteni a Roma—Magyar Polgárjogi Mozgalom. A mozgalmat 1991-ben, a szocdemek belső háborúságai miatt a pártból kivált romák hozták létre. — Programunk megvalósításába a már befutott, jól menő cigány vállalkozókat is bevonjuk. A baromfifeldolgozással Békésben a cigányság által jól ismert iparágat tudnánk meg­telepíteni — mondja Ruva Farkas Pál országos elnök, aki szerint a többség „örökletesen” hordja magában a cigány­ságról kialakult hamis mítoszt. A polgárjogi mozgalomhoz egyébként egyre több nem cigány is fordul segítséget kérve. Az elnök állítja: mindenkit, aki megkeresi őket, a bölcsőtől a sírig akarnak gondozni. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents