Békés Megyei Hírlap, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-13 / 240. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP ■ ...... IN TERJÚ 1998. október 13., kedd w „Lebegő” megyék a politika kezében Négy esztendő mérlegéről, a középszintű közigazgatás jövőjéről, szűkebb pátriánk helyzetéről Varga Zoltánnal, a megyegyűlés elnökével Valahányszor mérleget von négyesztendős választási időszaka végén Békés Megye Képviselő-testülete, mindig felvetődik az az általános igény, hogy a törvényhozó gondolja újra a középszintű közigazgatás szerepét, határozza meg a megyék feladatrendszerét, jogosítványait. Az önkormányzati törvény megalkotása óta eltelt időszak ugyanis bizonyosságot tett arról, hogy a megyegyűlések lényegesen többet tesznek a jogszabály által kötelezővé tett feladataiknál, s nem tekinthetők pusztán intézményfenntartó testületeknek. Fel kellett figyelnünk menet közben arra a folyamatra is, amely a régiók kialakulását, megerősödését eredményezte. Ugyancsak választ vár tehát az, a területfejlesztésben, a nagyobb térségek körvonalazódásában milyen hangsúlyt kapjanak a magyar történelemben nagy hagyományokra visszatekintő megyék. Békés Megye Közgyűlése rendkívül fontos négy esztendőt hagyott maga mögött, elegendő csupán a területfejlesztésben elvégzett nevesített és háttérmunkájára gondolnunk. A sikerekről és a kudarcokról a napokban Varga Zoltánnal, a leköszönő megyegyűlés elnökével beszélgettünk. A siker ára — Elnök úr, Ön most a négy esztendős ciklus egészének értékelésekor abban a sajátos helyzetben van, hogy csak egy éve ül az elnöki székben — előtte három, összesen pedig hét esztendeig dr. Simon Imre nevéhez fűződött ez a tisztség —, igaz, képviselőként 1994 óta részt vesz a közgyűlés munkájában. Hogyan kapcsolná az előző három évet a negyedikhez, más oldalról: az utolsó esztendő az előzőek folytatása volt? — Amikor tavaly október közepén elnökké választott a testület, felfokozott tenniakarással láttam munkához. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy nem teljesen ugyanazt a képet látom elnökként, mint képviselőként. Szükséges volt meghatározni a célokat, s hogy mit kell másképpen csinálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a testület korábban nem működött sikeresen. A megyei önkormányzat kiegyensúlyozottan gazdálkodott. Ismertek voltak az intézményhálózatot nyomasztó feszültségek. Az ágazati törvények feladatokat róttak a megyékre, források nélkül. A változtatás lehetőségét megragadva megpróbáltunk előre lépni az intézményi struktúra átalakításában. Az elképzeléseket részben sikerült megvalósítani. Az 1998-as költségvetés annyiban hozott minőségi változást, hogy további megszorító intézkedéseket hozott a testület, s ezek kemény feladat elé állították a 40 intézményt. Radikálisan visszafogtuk a dologi kiadásokra fordítható keretet, és egy átlagos létszámcsökkentést is elhatároztunk. Megnyugtató, hogy az első féléves költségvetés elfogadása után láthatjuk: az idei év is zökkenőmentesen lezárható. Köszönet az intézményvezetőknek, akiknek legtöbbje partnerünk volt, és nélkülük nem tudtunk volna eredményes ciklust zárni. Hiányzik a jóindulat? —Az önkormányzat legnagyobb sikere tehát az, hogy az elmúlt Yiégy évben alapvetően ellátta a feladatát. — Igen, még ha az ágazati Varga Zoltán meggyőződéssel vallja, hogy Békés megye meghatározó szerepet játszik a térségben törvényeket teljességgel nem is tudtuk kiszolgálni. További siker, hogy az önkormányzat jól gazdálkodott a rábízott vagyonnal, a privatizációból származó bevételeket nem élte fel, hanem értékbe fektette. Időnként ugyan — az eredményes gazdálkodás érdekében — átmenetileg hitel- felvételekre kényszerültünk, ezeket meghatározott céjok teljesítésére kértük, és mindig volt miből visszafizetni, határidőre. —A kudarcokra nem szívesen emlékezik az ember, de a teljes képhez ezek is hozzátartoznak. —- Az önkormányzati törvényben rögzített koordinációs feladatokat nein minden esetben fogadták jóindulattal a települési önkormányzatok. Elsősorban a nagyobb településekre gondolok, kiemelten pedig a békéscsabai önkormányzattal való kapcsolatunkra. Lehet, hogy a személyes kontaktus valamit javult, de nem volt ennek látszata az egyeztető fórumokon. A sokat emlegetett intézmények — a Jókai Színház, a megyei könyvtár és a megyei művelődési központ — közös finanszírozására csupán részmegoldásokat sikerült kidolgoznunk, ezek azonban csak arra korlátozódnak, hogy a megyei jogú város annyit teljesít, amennyit a törvény megszab számára. — A megye és a város „nem túl jó” viszonya régóta teher mindkét fél vállán. A kívülálló számára felmerül a gyanú, hogy e kapcsolatból hiányzik a jóindulat. — Valami biztosan hiányzik. Lehet, hogy a jóindulat, de az is tény: mindkét önkormányzat keresi a helyét, a szerepét. Mindegyiket lebegteti a politika. Ezért aztán a megye és a megyei jogú város egyaránt a saját létét akarja erősíteni. Sokat segítene, ha a politika kifejtené a szándékát a közigazgatás középszintjéről. Valószínűleg az új képviselő-testületek nagyobb eséllyel léphetnek a megállapodás felé. Amennyiben szerepet kapok ebben a munkában, feltétlenül kezdeményezem az együttműködés kiteljesítését. Azt hiszem, jó pillanat lenne az induláskor tető alá hozni a megállapodást. Mérföldkő a területfejlesztésben — A megyei önkormányzatok létrehozásakor talán még nem is látszottak azok a feladatok, amelyek a területfejlesztésben 1996 óta közvetlenül vagy közvetve a megyékre hárulnak. A reájuk „nevesített” fejlesztési pénzek helybeni felosztása mérföldkőnek is felfogható. — A területfejlesztési törvény megalkotása, azután a megyei területfejlesztési tanácsok létrejötte után a korábban központi elosztású pénzeket helyben juttathattuk az önkormányzatok, vállalkozók kezébe. A változás nem volt zökkenőmentes, de mára megerősödött a megyei területfejlesztési tanács, a háttérben szorgoskodó munkaszervezet, s az egyre szélesedő szakértői csapat. Azt érzékeltük, hogy a települések egyre nagyobb igényt fogalmaznak meg a beruházási pénzekre, a lehetőségekhez képest két-háromszor nagyobbat. Szeretnénk bízni, hogy a kormány erősíti a decentralizáció folyamatát. Szívesen mutatjuk fel azt a sikerünket, hogy tavasszal — a dél-alföldi régióban elsőként — elfogadtuk a megyei területfejlesztési koncepciót. Egyeztetett koncepciója Bács és Csongrád megyének azóta sincs. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy amikor mélyrehatóbban megismertem ezt a területet, nem hagytam elaludni a tüzet. A fontos célokat állandóan a felszínen kell tartanunk, ezért vállaltam a katalizátor szerepét. Amikor a DHV Magyarország szakemberei feladatul kapták a koncepció programmá érlelését, világossá tettem, hogy őket sem hagyom békén. A jövő év áprilisában meghatározott programelemeket kell elindítani feladattal, felelőssel, határidővel. Tudjuk, hogy az uniós források hamarabb elérhetőek jó pályázatokkal, projektekkel. Csak ezekkel leszünk képesek ellensúlyozni a hátrányunkat Báccsal, Csongráddal szemben. Rosszul lobbizott a megye? — A hátrányunkat másképpen kifejezve: az ország fejlettebb térségeitől való lemaradottsá- gunkat figyelembe véve sokszor érte kritika Békés megye politikusait, vezetőit, hogy nem tudtak kellő súllyal lobbizni központi támogatásokért. — Jogos a felvetés. Egyes régiókban valóban hatékonyan működött a lobbi. Kérdés persze, kinek címezzük a kritikát, és hogy mit értünk lobbi alatt. A lobbizás egyébként feltétlenül szükséges, be kell mutatni, fel kell tárni a szűkebb pátriánkban érzékelhető problémákat. Sokan úgy látják, szűk kör feladata a lobbizás, leggyakrabban a megyei közgyűlés elnökét és az országgyűlési képviselőket nevesítik. Nos, ha megnézzük, mely megyék alkották az igazi lobbi terepét, azaz Szabolcs és Borsod megyéket, esetükben kormányzati megfontolás húzódott a támogatások mögött. — Talán éppen erre a kormányzati megfontolásra lehetett volna jó szívvel ajánlani Békés megyét is. — Alaposan áttekintve a körülményeket, és ezeket összevetve azzal, hogy a kormány mennyi forrással rendelkezett, el kell ismernünk: a támogatásban részesült megyék rosszabb helyzetben voltak. A lobbi valójában akkor ér valamit, amikor a számításba vehető erők — az országgyűlési képviselők, a megyegyűlés, a területfejlesztési tanács, a gazdasági és szellemi élet szereplői, a kamarák, szakmai érdekképviseleti szervek — egy irányba húznak. Ismét hangsúlyozom a területfejlesztési koncepciót, amely mögé felsorakozhatnak ezek az erők. Meghatározó szerep a térségben — Maradva a területfejlesztés témájánál, illetve annak szélesebb kitekintést adva: Békés megye része a három megyét átfogó Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsnak, a kilenc területi egységet tömörítő Duna—Körös—Maros—Tisza eurorégió- nak, az uniós támogatások kapcsán a magyar és román határmenti megyék szerveződésének. Ezek tükrében milyen fejlődési lehetőségek vázolhatok Békés megye számára, és milyen szerep vár szűkebb pátriánkra? — Határozottan kijelenthetem, hogy valamennyi említett szervezetben Békés megye meghatározó szerepet játszik. Hogyan érhettük, érhetjük ezt el? Nekünk kétszer annyit kell dolgoznunk, mint Bács-Kiskun vagy Csongrád megyének, csakis így fordíthatjuk a hátrányunkat előnnyé. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács épp az én soros elnökségem alatt hozott fontos döntéseket; létrehoztuk a tanács közhasznú társaságát, ügyvezető igazgatót választottunk, megkezdődött a dél-alföldi térség fejlesztési koncepciójának összeállítása, előkészítettünk egy programot a Phare kísérleti pályázatára, ennek az értékelése október közepén várható. További sikerünk: elértük, hogy a regionális idegenforgalmi bizottság székhelye Gyulán legyen. A Duna—Körös— Maros—Tisza Regionális Együttműködés elnökeinek fórumát legutóbb Békéscsabán tartottuk. Itt kezdeményeztük, hogy az együttműködés jövőre jogi személyiséggé alakuljon, s ha megnyílnak az uniós támogatások további csatornái, mind több forrásra pályázhasson az eurorégió. Meg kell említenem, hogy Békés megye Somogy után az országban másodikként készített uniós keretprogramot az Európai Intézet segítségével. Ez is jelzi, hogy nem csak beszélnünk kell, hanem még időben felkészíteni a megye lakosságát, a helyi önkormányzatokat az uniós csatlakozásra. A megyei önkormányzatnak ebben fontos szerepe van, információs bázisnak is tekinthető. Most éppen a szervezeti formáját keressük annak, hogy a települési önkormányzatokat felkészíthessük a változásokra. Tapasztalatunk, hogy a települések sem nagyon tudják, milyen feladatok várják őket, ha belépünk az Európai Unióba. Kérdés ezek után, a politika milyen szerepet szán a megyei, a regionális területfejlesztési tanácsoknak, a kistérségeknek. Látható, hogy a kormányzat szeremé átalakítani az önkormányzati struktúrát, de nem lehet tudni, milyen mélységben kívánja megtenni. Tudjuk, hogy az új kormány régiópárti, s hamarosan megismerhetjük, milyen elképzeléseket terjeszt a parlament elé. Sok újságcikk foglalkozott már azzal a modellel, amely a településeket tekinti az önkormányzatiság alapjainak, emellett találhatók a kistérségek, a megyék, a régiók, végül az állam. Ez megfelel az európai modellnek. Nem tudni, az említett szintek milyen jogosítványokat, feladatokat kapnak, s mekkora a forrás, mellyel rendelkezhetnek. —Könnyen lehet, hogy ebben a ,,szereposztásban” a megyék háttérbe szorulnak az egyre gyakrabban emlegetett régiókkal szemben. — A magyar közigazgatásban a megyéknek régmúltra visszatekintő hagyományaik vannak. A politikának óvatosan kell hozzányúlnia e tradícióhoz. A régiókkal kapcsolatban sokáig többféle nézet élt egymás mellett. Tudnunk kell: az Európai Unió nem ír elő kötelezően régiókat. Az általa meghatározott úgynevezett NUTS—2 szintnek megfelelő pályázati alap kiterjedtebb térséget feltételez — a lélekszám és a terület nagysága miatt —, mint a megyék. Jól felfogott érdekünk tehát a régiók kialakítása, eldöntendő persze, hogy ezek a területek közigazgatási térségek legyenek-e. Az unió nem szabott meg ilyen feltételt. A honi politika dolga, hogy a különböző közigazgatási szintekhez feladatokat, jogosítványokat rendeljen. A parla- rnefitnék pedig bizonyosan meg kell változtatnia az önkormányzati törvényt az elkövetkezendő négy esztendőben. A bölcsesség, mint „útravaló” —A megyei önkormányzat négy évét értékelő összefoglalóban az Ön bevezetője végén figyelemfelkeltő Shakespeare-idézet található: ,,akinek nincs pénze, nincs módja a boldogulásra és nincs megelégedettsége...". Mi a cél az üzenettel? Végül pedig kérem, a saját gondolataival zárja le a mögöttünk hagyott négy évet. — Az utóbbival kezdem. A megyegyűlés az elmúlt négy esztendőben jól végezte a munkáját, ha osztályozni kell, négyesre értékelem. Ebben benne szerepelnek a megoldatlan feladatok is. Abban bízom, hogy a következő testületben kialakul az a szellem, amely az ügyeket tartja fontosnak, a legjobb tudása szerint dönt a megye lakossága érdekeit szem előtt tartva. Hiszem, hogy az intézmények körében — még ha bizonyos feszültségek olykor felmerülnek — kialakul a stabilitás, és nyugodt körülmények közepette működhetnek. Valószínűleg lesznek olyan kérdések is a jövőben, amelyek megválaszolásához tekintélyéhez méltó bölcsességet kell tanúsítania a testületnek. Az idézettel csupán arra kívántam utalni, hogy az önkormányzati törvénynek a területi közigazgatásról szóló passzusa ellentétes az európai kartával. Aszerint ugyanis egy önkormányzatnak saját bevétellel kell rendelkeznie. Magyarországon a megyék nem rendelkeznek saját bevétellel. Meggyőződésem, az államnak kell lemondania bizonyos bevételekről — és természetesen feladatokról — ahhoz, hogy a megyék megerősödhessenek, s hatékonyan, eredményesen eleget tehessenek küldetésüknek. László Erzsébet Magyar Államkincstár Békés Megyei Fiók 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. Telefon: (66) 447-344 /4425, 4449 (pénztári órák: hétfőtől-péntekig 08-13 óráig) S A G O SÁBB Szolgáltatásaink: Állampapír forgalmazás (Magyar Államkötvény, Kincstári Takarékkötvény, Kamatozó Kincstárjegy, Diszkont Kincstárjegy) • Másodpiaci forgalmazás (korábbi kibocsátású állampapírok vétele és eladása) • Újrabefektetési lehetőség (időkiesés és kamatveszteség nélkül) • Ingyenes értékpapírszámla • Vételkor és eladáskor átutalás folyószámláról, folyószámlára Vásároljon állampapírt közvetlenül a Kibocsátótól, a Magyar Államkincstár Fiókjaiban, ahol az állam az állampapírokra teljeskörű garanciát vállal. Állampapírok vásárlására lehetőség van még az elsődleges forgalmazóknál és egyéb értékpapír-forgalmazóknál is.* A Magyar Állampapírok biztonságát az állami garancia adja, melynek értelmében az állam az adott állampapír tőkéjét és kamatait esedékességkora forgalmazóknak mindenképpen kifizeti. *Felhívjuk a befektetők figyelmét arra, hogy a forgalmazók kiválasztásakor és megbízásakor körültekintően járjanak el, mivel a kifizetőhelyek esetleges szerződésszegése, vagy visszaélése esetén a kifizetésekért a kibocsátó (azaz az állam) nem vállalhat felelősséget. Részletes információ: 06-40-24-24-24 (helyi hívás)
