Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05-06 / 208. szám
Pöcegödörben fürdött Recept a békési tanyavilágból: lopj egy birkát Úgy tartják, hogy az Alföld és vidékünk egyik jellegzetes étele a birkapörkölt. Gondolom, nem vetették meg e finom étket annak a triónak a tagjai sem, akik birkából akartak bográcsost főzni. Csakhogy szakácskönyvük sajátosan kezdődött, mégpedig úgy: „Lopj egy birkát...’’. Hőseinknél a bonyodalmak itt kezdődtek. Köztudott, a békési tanyavilágban sok helyen tartanak e négylábúból, s az is ismert, hogy pörköltnek igen kiváló az errefelé nevelt alapanyag. Tisztában volt ezzel az a három békéscsabai, mozdonyszőke férfiú is, akiknek egy kis birkahúsra fűlött a foga. Nem is tétováztak sokáig, szakadt Zsigulijukba vágták magukat, előbb felderítő, majd beszerző körútra indultak. Egyikük ismerős volt egy tanyában, tudta: a tulajdonos nem alszik kint minden nap. Kivilágítat- lan kocsijukkal az éj leple alatt a lekaszált lucernáson keresztül közelítették meg a farmot, hogy onnan aztán néhány késre érett jószággal távozzanak. Gondoltak a kutyákra is, a 'házőrzőknek egy reklámszatyor pörköltet vittek, hogy amíg azok csemegéznek, ők nyugodtan dolgozhassanak. A kutyafalka nem minden tagja volt megalkuvó, néhány éberen őrködött szolgálati helyén, s hangos ugatással jelezte a hívatlan látogatók érkezését. Mindezt hallotta az egyik közelben lakó, s máris indult megnézni, hogy mi is történhetett a szomszédos birtokon. Megdöbbenve észlelte, hogy autó áll a lucernásban, melybe egy birkát gyömöszölnek. Egy gyors telefon a gazdának, aki perceken belül a helyszínre ért, s a sötétben meghúzódva, most már ketten figyelték az eseményeket. A három delikvens szorgalmasan, lihegve cipelte az akol- ból az állatokat, s amikor a csomagtartó megtelt, az utastérbe tuszkolták a derék négy- lábúakat. Csakhogy közben a tulajdonos a kocsiból kivette és zsebre vágta az indítókulcsot, miközben értesítették a rendőrséget is, akik percek alatt a helyszínen voltak, mi több, ők is beálltak az események szemtanúi közé. A gondok igazán akkor kezdődtek, amikor a fiúk a hat birkával indulni akartak. Slusszkulcs nélkül pedig igencsak macerás az autó indítása. A sötétben vitatkoztak a kulcs hollétéről, össze is vesztek, sőt, egy-két pofon is elcsattant. Csak azt nem tudni, hogy hármójuk közül ki, kinek adta a frászt. Váratlan fordulatot jelentett, amikor előlépett a tulajdonos, a szomszéd, no és a rendőrök. A felszólításnak ketten eleget tettek, a harmadik viszont kereket oldott. Futott árkon, bokron át, közben kényszerből egy frissítő, szagos fürdőt is vett a tanya udvarán lévő pöcegödörben. Az igazoltatás, a helyszíni kihallgatás után a riadt állatok visszakerültek az akolba, egyelőre megmenekültek a kondértól, míg J. M. 17 éves és N. I. 23 éves fiatalember útja a rendőrségre vezetett. Harmadik társukat, a 44 éves K. L.-t körözés alapján néhány nap múlva fogták el. A birkatolvajok ügyében a vizsgálat folyik, ugyanis más bűncselekményeikre is fény derült, melyekkel gyanúsítják őket. -szekeres— Komlósi fiatalok török földön Két kerékkel vágott a messzinek Elindult, de nem jutott el az Örök Városig Kisportolt alkat, elszántság, egy jó kerékpár, no és sok-sok pénz forintban és valutában. Ezek nélkül nem érdemes még gyalogtúrára sem Indulni manapság! Az orosházi Földesi Róbert is így gondolta, mielőtt nekivágott volna a messzinek. Rómába két keréken — kimondva Is jól csengett az ötlet. Miután támogatókra és társra is lelt, elindult. Az Örök Városig ugyan nem jutott el, de láthatta a tengert... A triatlon sportág elkötelezettje a közelmúltban teljesítette a 2000 méteres úszó-, a 80 kilométeres kerékpár- és a 20 kilométeres futótávot. Úgy érezte, kellő edzettséggel rendelkezik ahhoz, hogy nyári túra keretében letekerjen ezer 200 kilométert. Testnevelőként és földrajz szakos tanárként ült a versenykerékpár nyergébe. Azt állítja, ma már másként mesél Olaszországról, a tengerről, Firenzéről, Velencéről. De tartsunk sort! — Amikor a triatlonosok féltávjára készültem, akkor kerékpároztam le egyszerre 120 kilométert. Az előttem álló cél még ismeretlen volt számomra. Az olasz határig egyébként vonattal mentünk társammal, ott ültünk fel kerékpárjainkra — mesélte kalandoktól, megpróbáltatásoktól sem mentes utazásuk részleteit Róbert, akit legjobban a zágrábi egyenruhások viselkedése háborított fel, amikor azok a két magyar tudta nélkül leemelték egyikőjük drótszamarát a vonatról. Egy napjukba telt, mire visszaszerezték a bringát. — Napi 200 kilométert kerékpároztunk a fülledt melegben. Amit csak lehetett, megnéztünk utunk során. Jártunk Velencében, Riminiben, San Marinóban, Firenzében, Sienában, Padovában. Nekem, a tanárem- bemek, rengeteget nyújtott ez az út. Igaz, nem láthattam Rómát, de megmártózhattam a tengerben, amire annyira vágytam. A közvetlen tapasztalás mellett persze ez a teljesítménytúra arra is jó volt, hogy felmérjem egyéni teljesítőképességemet. Felkészülésnek tekintem az 1999-es Ironmen hosszútávú triatlonversenyre. Van néhány megszállott cimborám, titkos álmunk az, hogy valahol külföldön, ideális természeti környezetben teljesíthessük egyszer azt a távot is. S hogy miért nem sikerült két kerékkel a Colosseum árnyékában megpihenniük a fiatalembereknek? Az ok nagyon prózai: pénzhiány. (A túra támogatói voltak: Hungarotel Rt., Agro-M Rt., Kazszer Kft., Fűtker.Kft., Mól Rt., Csep- reginé könyvesboltja, Sooters, Merián Rt.) Csete Ilona Násznaplót vezetett a főnökasszony Száznál több férfinevet tartalmazott a jegyzék Özdere városa ismerősen cseng-e olvasóinknak? Ha nem, segítünk: Törökország tengerpartján, Ismír városától alig 50 kilométerre fekszik ez a város. Erről szakavatottan leginkább azok a tótkomlósi fiatalok tudnának beszélni, akik 7 napot töltöttek ott, élvezve a török vendégszeretetet. A J. G. Tajovsky Művelődési Központ együttese, a Komlós Néptánccsoport a Tiszaföldvári Fesztiváliroda közreműködésével jutott el a turisztikai és kulturális folklórfesztiválra. A 10 török együttes mellett egyedül a komlósiak voltak külföldi fellépők, akik 4 alkalommal mutathattak be vendéglátóiknak és Özdere lakóinak magyar és szlovák néptáncokat, nagy sikert aratva. A nyár minden pillanatát kihasználták a művelődési központ művészeti csoportjai: így jutott el 10 tótkomlósi mazso- rett és 45 gyermekfúvós is Romániába, ahol 7. alkalommal rendezték meg a Rétyi Nemzetközi Fúvós Találkozót. Cs. I. — Csaknem négy évtizeddel ezelőtt Ismertem egy hölgyet, aki rendszeresen naplót vezetett arról, hogy mikor kivel feküdt le. Hosszú évek után a nő naplója több mint száz férfinevet tartalmazott. Ám a hölgy pechjé- re a napló egyszer más kezébe Is eljutott. A fenti mondatokat egy het- ven-egynéhány éves bácsi mondta az egyik szeghalmi italkimérésen. Az idős úr az eset történtekor még nem Szeghalmon dolgozott, s az ő akkori főnöknője volt annak a bizonyos naplónak a vezetője. A nő éveken keresztül napra pontosan vezette, hogy mikor, hol, kivel és hanyad- szorra történt meg a dolog. Egy baljóslatú napig a napló csak neki közölt információkat. Ám azon az ominózus napon a titkos naplót véletlenül kint felejtette (ráadásul nyitva) az íróasztalán. A takarítónő portörlés közben ráakadt. S mindazoknak a férfiaknak, akiket ő is ismert, kiírta a nevét. Később a takarítónő több helyen elszólta magát a főnöknő titkával kapcsolatban. Informátorunk feleségének a takarítónő barátnője volt. így a takarítónő ezzel a hölggyel is megosztotta a tikot. A nőt természetesen leginkább az értdekelte, hogy férje rajta van-e a „névjegyzéken”? Amikor meggyőződött róla, hogy nincs, igencsak büszke volt élete párjára. - i Egy férfi taxistól kér segítséget elveszett biciklije megtalálásához. A teljesen hétköznapi történet végén még az a kérdés is nyitott marad, ellopták-e egyáltalán a szóban forgó kerékpárt. — Volt egy fuvarom az Orosházi útra, jöttem visszafelé, gondoltam, ha nem lesz dolgom, bemegyek a taxiállomásra. Szép tavaszi délelőtt volt. Ilyenkor az ember nézelődik, nem akarja-e esetleg valaki leinteni. Kockás történetek _________í___WM&___—_______________________________:........ A z a fehér kerékpár Az egyik telefonfülkénél egy férfit láttam, széles karmozdulatokkal integetett. Ahogy megálltam mellette, és kihajoltam az ablakon, hogy jobban megnézzem magamnak, akkor láttam, hogy a férfi részeg. A fülke sarkába kapaszkodott, és előre-hátra hajlongva kérdezte, ki tudnám-e hívni a rendőrséget? Hogy egy részegnek pont a rendőrség hiányzik!? Április volt, igaz, de nem elseje. Képzeljem el, ellopták a lezárt kerékpárját. Nagyokat bólogatott hozzá, hogy tényleg így van. Hogy nézett ki az a bicikli, kérdeztem, mert arra gondoltam, jó ha tudom, hátha találkoztam hasonlóval. Fehér volt, hangzott a válasz, de az a baj, hogy nem is az övé, hanem a feleségéé, és az leharapja a fejét, ha anélkül megy haza. Most már értettem a dolgot, csak azt nem, miért nekem kell kihívni a rendőrséget, amikor ő áll ott egy telefonfülke mellett. Igen, felelte, de rossz a telefon, ha nem hiszek neki, próbáljam ki én is. Tényleg nem működött a készülék. Rádión beszóltam a központnak, a központ pedig értesítette a rendőrséget. Nekem is a helyszínen kellett maradnom, mint bejelentőnek. A járőrkocsi húsz perc múlva érkezett meg. A részeg a rendőröknek is elmondta, amit nekem azelőtt. Kiegészítette azzal, hogy egy női, Csepel típusú kerékpárt kell keresnünk. A rendőrök azt mondták, szét kell nézni a környéken, hátha valaki csak egyszerűen lusta volt gyalogolni a következő kocsmáig, azután otthagyta valahol a közelben. A férfi beült a rendőrkocsiba, de az nem sok benzint fogyasztott ebben az akcióban, mert a közelben, a két sarokra levő kocsmánál megtaláltuk a kerékpárt. A részeg dühös lett, biztos valaki szórakozott vele, de az is lehet, hogy ő felejtkezett meg róla, amikor átment a másik helyre. A rendőrök nagyon morcosán néztek rá, mit mondjak, én kellemetlenül éreztem magam. Kioktatták az „állampolgárt”, hogy kivel szórakozzon, aztán elmentek. A férfi legyintett egyet, majd boldogan indult volna haza a biciklivel, ha egyensúlyban tudta volna tartani a kormányt. Két kísérlet után feladta, és inkább tolta. Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK 7j Telefonon kerestünk meg néhány olvasónkat, akiktől azt kérdeztük, ml a véleményük Simicska Lajos APEH-elnök kinevezéséről. Békési Sándor, 60 éves nyugdíjas, Gerla: Valamennyi politikusra haragszom, egyikük sem különb a másiknál. A Horn-kor- mány is csak ígérgetett, és úgy látom, az Orbán-kor- mány sem jobb elődjénél. Dr. Gaál Péter, 39 éves jogtanácsos, Gyula: Hallottam, olvastam az APEH új elnökének állítólagos viselt dolgairól. Feltétel nélkül nem mindent fogadok el a sajtóban megjelentekből sem, de úgy érzem, ilyen hivatal élére makulátlan ember kell. Püskl Imre, 45 éves szárítókezelő, Békés: Véleményem szerint nem szerencsés olyan embert kinevezni egy hivatal élére, aki ellen a majdan általa vezetendő hatóság több ügyben vizsgálódik. De a politika mindig is kiszámíthatatlan volt... Dr. Ferenczi Attila, 37 éves háziorvos, Békéscsaba: A Simicska-ügyröl csak a sajtóból értesültem, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Ellenben ha bebizonyosodik bármi is az APEH elnöke ellen felhozott vádakból, akkor könyörtelenül távoznia kell. B. 1. Adósprés Nem szabad kölcsönt felvenni! Az adósság, amit kamatostól kell kigazdálkodni, nehezen akar fogyni. Adódhatnak azonban helyzetek, amikor nincs más választás. Ha nem ad a bank és nincs jó barát, megértő munkahely, marad az uzsorás. Aki biztosítékot kér, nem bízza a véletlenre, szabályos szerződést csináltat, amit a pénzére szoruló — mi mást tehetne? — kény- szerűségből elfogad. A biztosíték „természetesen” jóval többet ér, mint a kért összeg, lehetőleg legyen az ház, esetleg nagy értékű ingóság. A kölcsönkérő fizet, mint a katonatiszt, nehogy még nagyobb bajba kerüljön, elveszítse, amit életében addig összerakosgatott. Többé-kevésbé nyugodtan alszik, megállapodás szerint „tejelte” a kamatösszegeket, megvan már a „törzstőke” is, amit a határidő lejárta előtt átadna. De csak szeretné! Nem veszik át tőle. Még mit nem! Hiszen más kell, a ház, a nagy értékű ingóság, amely sokszorosa a kölcsönadott összegnek. Lehet aztán pereskedni - hiszen jogállamban élünk —, bizonyítani, hogy ki volt a rosszhiszemű. Állítólag százszázalékos valóság ez több esetben mifelénk. Ha már muszáj ilyen kölcsönökhöz folyamodni, a megszorult is jól teszi, ha jogilag és gorillákkal felfegyverkezik. Hol van már az az idő, amikor azt mondták egymásnak az emberek: figyelj, haver, ha tudod, majd megadod...
