Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05-06 / 208. szám

6 Hétvégi magazin 1998. szeptember 5-6., szombat-vasárnap Verselő A héten lapunk munkatársa, Pá- nics Szabó Ferenc választotta ki ked­venc versét. A női psziché — mondja Goethe —, még ha a nő maga nem veszi is mindig észre, mindent szorosan Eroszhoz és legkülönfélébb, képére formált alisteneihez közelít, legyen szó akár gyűlöletről, megalázkodás­ról, sóvárgásról, odaadásról, láza­dásról, sőt a természet iránti en­gedetlenségről. Ezért a nőre leg­szenvedélyesebb hősnői alakjá­ban bizonyosan a halhatatlanság vár. A férfi ugyanilyen irányba törő erőfeszítéseire ellenben vég­ső soron csakis egyvalami ütheti rá a bizonyosság bélyegét: a ha­lál. Ez aztán szép dolog! — felel­hetjük rá mi férfiak a korabeli gondolkodóval, Eckermannal. Gondolkodóba ejtett, pusztán ez lenne a természettől való rendel­tetésünk? A szerelem, az öröm­forrás szerencsére mindennapi ér­telmezésében is bonyolult, meg­foghatatlan, néha fájdalmas érzés. Égtiszta szépségét, a kedves irán­ti törődés intimitását pedig első olvasatom óta számomra a skót dalnok, Róbert Bums alább ol­vasható verse jelenti. Nem ellen­pontozzák, inkább a teljesség igé­nyével kapcsolódva egészítik ki az előbbi gondolatokat. Csak egyvalami vezette a költőt, adni valami szépet. Ezzel a törekvés­sel ajánlom én is az olvasó figyel­mébe. Robert Burns Ha mennél hideg SZÉLBEN Ha mennél hideg szélben a réten át, a réten át, rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át! S ha körülzúgna sors-vihar rémségesen, rémségesen: szivemben volna házad, oszd meg velem, oszd meg velem! Volna köröttem zord vadon, sötét, veszett, sötét, veszett: mennyország volna nékem az együtt veled, együtt veled! S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt: koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad. „Ne törődj vele, hogy mások mit mondanak” AZ ÉDESANYA A NEVELŐANYASÁGOT TANULJA Az angyali fürtökkel megáldott 3 éves Ramóna az otthonról éppen távozó nagylány után fut, hogy ő is arcára nyomhasson egy cuppanós puszit. Edina, a 4 éves sem akar kimaradni semmiből, de a szomszédból érkezett Mirtil is beáll a sorba. Szilvi nyakát szorongatja mind a három lurkó, alig tud szaba­dulni a rajongók gyűrűjéből. Autónk ajtajának csapódására az apróságok a kapuhoz szaladnak és szinte kórusban kérdezik: „Te ki vagy?” Az orosházi (édes)anya nyugalmat, kiegyensúlyozott családi hátteret biztosít a gyerekeknek — Neked rajzolok egy csigabigát meg házat — ajándékoz meg mosolyával és ezzel a kedves gesztussal az oros­házi AndráSik Eszter egyik nevelt lá­nya, Edina. Ahogy az már ilyenkor dukál, az idegent körbefogják, faggat­ják, produkálják magukat a gyerekek, miközben „anyjuk” terelgetné, csitít- gatná őket, ám mire leülünk a ház ve­randájára, a kicsik már ölünkbe is fészkelik magukat és csicseregnek, nevetgélnek, alig lehet tőlük szót érte­ni. A nagycsaládosoknál ez íg^ van rendjén. Apropó! Népes família! Vendéglátónk az Orosházi Nagycsa­ládosok Egyesületének vezetője, aki imádja a gyerekeket, a21,a 19 és a 17 éves nagylányait egyedül nevelte fel és most újabb anyaszerepre vállalkozik. Pontosabban vállalkozott tavaly de­cemberben. A hogyan iránt érdeklőd­tünk. — A nagycsaládosok között vannak olyan anyukák, akiket a gyes után nem vettek vissza a munkahelyre, netán munkanélküliek. Azt gondoltam, ez ne­kik való hivatás, remek munkalehető­ség. Időközben nekem is elegem lett a díjbeszedésből, merthogy a hétvégén hazaérkező lányaimmal nem tudtam ta­lálkozni, a munkám ugyanis szombat- vasárnapi elfoglaltságot jelentett. Mi lenne, ha... A gyerekeim és a párom is azt mondták, ne azzal törődjek, mások mit mondanak, ne befolyásoljon dönté­semben senki véleménye, egyedül a magamé. Ekkor mentem el Gyulára a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe, ahol Eszter néniként mutatkoztam be ennek a három apróságnak, akik egyéb­ként vér szerinti testvérek és másodjára kerültek állami gondozásba, sürgősen nevelőszülőket kerestek nekik. Elvé­geztem egy 60 órás tanfolyamot, hogy úgynevezett hagyományos nevelőszülő lehessek, a gyulai találkozásokra pedig elvittem a lányaimat is, hogy ismerked­jenek leendő „kistestvéreikkel” — me­séli a nagy elhatározás utáni hetek, hó­napok történéseit Eszter, aki beszélge­tésünk közben felváltva cirógatja, ba­busgatja a család legfiatalabb tagjait. A hazahozatalt viszont már egészen más­ként szervezné meg, mint ahogy az ere­detileg lezajlott. — Jaj! Azokra a decemberi napokra gondolni is rossz! Elkövettünk egy baklövést! A 1,5 éves Gyuszikának el­hagytuk a cumiját. Volt ám sírás-rívás! Alig lehetett őket megvigasztalni, ott sertepertéltek a nyomunkban mindig. Nekem viszont a karácsonyi sütést, fő­zést kellett elvégeznem, a nagylányok peszrálták a kicsiket. A gyertyagyúj­tás, az ajándékok, az együtt töltött gondtalan napok viszont összeková­csoltak bennünket — mondja a mindig mosolygós „anyuka”, aki Gyuszikával és Ramónával „gyesen” van és szorgal­masan „gyako­rolja” az anya­ságot, mert új­ra iskolapadba ül, hogy elvé­gezzen egy 300 órás neve­lőszülői szak- képesítést nyújtó tanfo­lyamot. — A gyere­kek közül Ra­móna az, aki itthon az első perctől „anyu­cinak” szólít, Edina később szokott rá. O egyébként kö­zöttük a rang­idős, szegény­kém sokat megélt már, amikor hoz­zánk került, végtelenül zár­kózott volt, ám a versikék, da­locskák hatásá­ra megnyílt előttem. Maxi­málisan kiszol­gálja a testvére­it, gondoskodó gyerek. Ramó­na bűbájos, angyalarcú baba, nagy termé­szettel. Nagyon huncut! A család kedven­ce Gyuszika, az egyedüli férfi. Nálunk ta­nult meg járni és beszélni — mutatja be csemetéit Eszter, akiknél a dinnye és a fa­gyi a sláger, ha finomságokról van szó. Persze a pusziról se feledkezzünk meg! Igazi testvéri rajongással viseltetnek egy­más iránt, amihez az orosházi (édes)anya a nyugalmat, a kiegyensúlyozott családi hátteret biztosítja számukra. Csete Ilona Saját lapja sem emlékezhetett meg haláláról Hatvan éve hunyt el Kohn Dávid Gyulán, az izraelita temetőben helyezték örök nyu­galomba, legfiatalabb öccsével, Jenővel közös sírba Az egyik legfontosabb gyulai helytörténeti munka szerzője, Kohn Dávid 1856-ban szüle­tett Tápiószelén. Onnan került Gyulára. Édesap­ja, Kohn Hermann szatócskereskedőként kereste kenyerét. Kohn Dávid kétszer házasodott, a két házas­ságból 10 gyermeke született. Édesapja részt vett az 1848/49-es sza­badságharcban, ott volt a branyiszkói csatában, ahol megsebesült. A szabadságharc leverése után, 1856-ban nyitotta meg üzletét Gyulán, a mai Kálvin utca— Ecsedi utca sarkán. A környék lakossága sze­rette a jól ellátott üzle­tet, sokan vásároltak ott. A család első gyer­meke volt Dávid, akit a szülők taníttattak. Gim­náziumi tanulmányait Békésen és Szarvason végezte, annak befejezése után városi írnok, majd bir­toknyilvántartó lett Gyulán. Később a Békés Megyei Takarékpénztári Egye­sület titkára volt hosszú évekig, de új­ból visszatért a birtoknyilvántartói ál­lásba. 1876-tól az 1918-as összeomlásig élénk publicisztikai tevékenységet fej­tett ki a „Békés” című lapnál, amely­nek hosszú időn át felelős szerkesztője is volt. Az újságcsinálás során sokol­dalú tevékenységet fejtett ki. Nagysze­rű helyszíni riportokat írt például neves esküvőkről és ünnepségekről, ezek ma is élvezetes olvasmányok. Göndöcs Benedek apátplébános fő' munkatársa és segítője is volt, és sokat tett a gim­názium megalapításáért is. Az Ipartes­tület titkáraként segítette a gyulai ipa­rosság boldogulását, de tevékeny szer­vező munkát végzett a színészet terén is: személyes összeköttetései révén év­tizedeken át mindig a legjobb színtár­sulatot sikerült Gyulára hoznia. A Békés Megyei Közművelődési Egyesület alelnökévé választotta, eb­ben a minőségében 1899-ben megszer­vezte Pálffy Albert író és publicista domborművének elkészítését, és em­lékülést rendezett annak leleplezése­kor. 1918 után megszűnt a vármegyei közművelődési egyesület. Ezután már csak alkalmanként tartott előadást vagy visszaemlékezést, amit viszont mindig nagy érdeklődés kísért. Tagja volt a városi képviselő-testü­letnek és Békés megye Törvényhatósá­gi Bizottságának. Irodalmi munkái: Az élet alkonyán és a Hatvan év múltán. Ezek az írások igen értékes helytörténeti dokumentu­mok. Értékes munkája még a Gyula város utcái és terei című könyv, amely az utcanevek történetét és a város ne­vezetesebb lakóit is felsorolja. Élete végén Regina húgával — özv. Weisz Salamonná — élt a Munkácsy út 25. számú házban. Itt érte a halál 82 évesen, 1938. szeptember 15-én. A Békés című lap hasábjain ekkor már antiszemita írások láttak napvilágot, így az egykori felelős szerkesztőről nem jelenhetett meg visszaemlékezés. Kohn Dávid Gyulán, az izraelita teme­tőben nyugszik legfiatalabb öccsével, Jenővel — aki kereskedő volt —, kö­zös sírban. D. Nagy András Nyelvi pongyolaságok I. Csodaautók? Autócsodák? A Kossuth Rádió Krónika című műso­raiban az utóbbi időben olyan csodaau­tók — autócsodák? — létezéséről érte­sültem, amelyekhez hasonlók csak fil­mekben, például a Knight Rider című sorozatban szerepelnek, s amelyek em­beri tulajdonságokkal, képességekkel rendelkeznek. Az egyik például lát: „A parkolóban várakozó személyautó az odaérkező határőrök láttán azonnal távozott.” A másik belépésre tud jelentkezni: „A hajnali órákban jelentkezett belé­pésre a vámhivatalnál egy magyar ál­lampolgár által vezetett tehergépjár­mű.” A harmadik és a negyedik igazolja magát: „Az ellenőrzés során a járőrök igazoltattak két gépjárművet is, me­lyek szlovén vezetői alaposan gyanúsítha­tok azzal, hogy...” Az ötödik veszélyes bűnöző: „Tegnap délben egy zöld Volkswa­gen Golf az Ml-es autópályán, Tata közelében leszorított az útról egy Skodát és kirabolta az abban ülő két fiatalt.” Alapos a gyanúm, hogy csodaau­tók vagy autócsodák helyett mégis csupán nyelvi csodabogarakról van szó. És pongyola stílusról, gondatlan fogalmazásról. A négy mondat helye­sen: — A parkolóban várakozó személy­autó vezetője az odaérkező határőrök láttán járművével azonnal távozott. — A hajnali órákban jelentkezett belépésre tehergépjárművével egy ma­gyar állampolgár. — Az ellenőrzés során a járőrök igazoltatták két gépjármű szlovén ve­zetőjét is, akik alaposan gyanúsíthatok azzal, hogy... — Tegnap délben egy zöld Volks­wagen Golf vezetője az Ml-es autópá­lyán, Tata közelében járművével leszo­rított az útról egy Skodát, majd kira­bolta az abban ülő két fiatalt. Fő a pontatlanság „A Földművelésügyi Minisztérium kö­rülbelül 78 esetben kér halasztást.” — hangzott el a minap a Kossuth Rádió Krónika című műsorában, s ez a fura fogalmazás bizony megütötte a füle­met. A „körülbelül” határozót ugyanis valamely mennyiség nem pontos, hozzá­vetőleges megjelölé­sére használjuk, de csak kerek, tízes, százas stb. nagyságrendű, illetve ötre végződő számnevek alatt. A 78 viszont tökéletesen pontos szám, éppen annyi, amennyi, se több, se kevesebb, tehát felesleges elé tenni a zavaróan ellenté­tes jelentésű szót. Egy hiba nem hiba — legyintettem, s nem ragadtam volna tollat, ha nem hallok mostanában a Krónikában több hasonló nyelvi pontatlanságot. íme kö­zülük kettő: „Az elnöki palota előtt körülbelül 4-5 ezer ember gyűlt össze délután, hogy elbúcsúzzon a távozó államfő­től.” „Eszerint a vezetékes telefonokat működtető szolgáltatóknak 40-60 mil­lió forintot kell fordítaniuk műszaki fejlesztésre.” A 4-5 ezer és a 40-60 millió már ön­magában kifejezi a hozzávetőlegessé- get, ezért hibás a példákban használt kettős jelölés. Bár „körülbelül” nélküli, mégis jogo­san kifogásolható a szintén a Króniká­ban hallott következő megfogalmazás: „Az elmúlt években tömegesen nem mentek csődbe önkormányzatok. Ta­valy és tavalyelőtt 7 és 8 között volt a számuk...” Se nem 7, se nem 8 önkormányzat került bajba, vagyis a hír szerint tört számú, mondjuk hét egész három ti­zed, ami viszont teljes képtelenség, mint ahogy akárhány század vagy ez­red is az. (Vitaszek)

Next

/
Thumbnails
Contents