Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-26-27 / 226. szám

Negyedik oldal 1998. szeptember 27. Kiélheti vágyait Mikor a hátára akasztották az iskolatáskát, ha­nyatt esett. Mint mi tőle, mostanában. Akkori­ban — ki gondolná — sovány, beteges és bor­zasztóan, sőt szörnyen idétlen volt (idézet tőle). Ezt persze ma már senki meg nem mondaná Paczuk Gabiről, a Jókai Szín ház 22 éves művésznőjéről, aki annak örül, ha a csábí­tó, a szép lány szerepe mellett csúnya pofákat vághat egy mesedarab­ban. S miközben meg­próbálunk nem bele­veszni igéző pillantá­saiba, aligha sejthet­jük, hogy otthon rend­mániás. A mosás, a mosogatás és a pakolá­szás mellett még azt is tudja, mit hol érdemes vásárolni. — Tizennégy évesen lett a színház stúdiósa. Akkor már szép volt? — Nem biztos, hogy a szépséget egy csinos pofi je­lenti, bár még a hajamba is be­levágtam, hogy az legyek. In­kább a belső kisugárzás szépít. Ak­koriban valamiért úgy gondolták, ér­demes velem foglalkozni, tanítani. Egyéb­ként sem akarok mindig szép lenni. Nem manö­ken vagyok, nézzen ki mindig jól a Cindy Crawford. — Színpadon a csábító, a ledér nő szerepét ját- sza. A magánéletben is ilyen? — Régebben talán, de mostmár nem. A szín­padon mindent kiélhetek, még a csábító vágyai­mat is, úgyhogy ez nem jellemző rám. — Leszólítják, kapott már ajánlatokat? — Sűrűn. Vevő rá? — Nem. Ha az illető nem veszi észre magát, én hagyom ott. Egyébként is megtaláltam az igazit. Nem tud olyan gyorsan írni, amilyen sok jót el tudok mondani róla. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Én inkább ösztönös vagyok, az érzéseimre hagyatko­zom, ő nagyon okos és ra­cionális. Nagyon jól vá­lasztottam. — Választott? — Mindig a nő választ, nem? — Szerepálma? — Az Evita, és most le­hetőséget kaptam rá, hogy eljátszani. Szerencsésnek mondhatom magam. — Júlia szerepére nem vá­gyott? — Nem vagyok egy naiva tí­pus. Úgy alakult az életem, hogy hamar meg kellett érnem. Nem biz­tos, hogy vétlen vagyok benne. Korán el­költöztem otthonról, és 15 évesen belevágtam egy élettársi kapcsolatba. A színház nagyon so­kat kivesz az emberből. Vagy egyedül csinálod, vagy egy bombabiztos háttér kell. Csak ez a két véglet van. Szerencsére a magánéletem most tel­jesen rendben van. K. A. FOTÓ: SUCH TAMÁS „Minek a szőke énnékem, mi­kor én a barnát szeretem”... No, ez az a nóta, melyet a jövőben Lagzi Lajcsi egészen biztosan fordítva énekel. A mackós ter­metű zenész fejét ugyanis ha­marosan beköti egy bájos le­ányzó. Lajcsit bizony szeretik a lányok, az asszonyok. Műsorai­ra is főképp a szebbik nem tö­megei tülekszenek. Szerelmes levelet is szép számmal cipel fel a postás a hegyre, ahol lakik. Becsületére legyen mondva, ezek egyikét sem a papírkosár­ba „iktatja”: valamennyire sze­mélyesen válaszol. Legalábbis eddig így volt.. Üzenet mindenkinek: aki bárminemű érzést táplálna Lajcsink iránt, vegye figyelem­be, hogy a 37éves szupersztár már rátalált álmai asszonyára! De plátói kapcsolatra azért van esély. Mindezt csütörtö­kön este, Orosházán tudtuk meg tőle egy nagy Dáridó kö­zepette... Milyen Lajcsi ideálja? Legyen a hölgy szőke és karcsú, s úgy harmincéves. A hálószobatit­kokról csak annyit árult el: az esküvő ugyan csak ezután esik meg, a nászéjszaka azonban már nem aktuális. Sőt! Úgy tud­juk, a gólya is útban van... A kis „Lagzi” — lett légyen akár fiú, akáér lány — mindenképp Víz­öntő lesz... Kovács Erika Kipihentnek, feltöltődöttnek tű­nik Szalay Ferenc alezredes, Orosháza rendőrkapitánya. Szeptember 2-ától 14-éig felsé­gestől Kijevben nyaralt-őszölt. Mondhatnánk, szinte sugárzik, de higgyék el, semmi köze a do­lognak a közeli Csernobilhoz! — Régi hagyomány a csere­üdültetés a magyar és az ukrán belügymninisztérium között — mondja Szalay alezredes. — Há­rom kapitány, valamint egy rendőriskola-parancsnok és fe­lesége társaságában repültünk Kijevbe. A számunkra szerve­zett program során például képtárakba, egy harminc mé­terrel a föld alatt működő ko­lostorba, hajókirándulásra ju­tottunk el. De elvittek egy nem­zeti park rendőrségéhez is, s el­látogattunk az ukrán országos főkapitányságra is. Hazatérve, szeptember 21-én Szalay alezredes máris ment a mi országos főkapitányságunk­ra: Kiss Ernő dandártábornok­Szalay alezredes (balról a második) és társai az ukrán rendőrség központjában a maffiától elvett fegyvereket is megtekinthették Gyepálja ám az öccsét Jani­ka, cefetül. Tibiké meg re- vánsot vesz, de csak szőr­mentén. Ezt hallotta, tanul­ta kicsi korától. Janikának nem szabad visszaütni! Simon Janika pár hónap múlva ünnepli születésnapját. A tize­diket. Élete nem úgy kezdődött, mint sok millió kisbabáé. Két­hetes korában kiderült: egy na­gyon ritka és súlyos rendelle­nességgel született. A májában nem épült ki az epevezeték. Az orvosok azt mondták, nem le­het rajta segíteni. Persze, hogy az édesanyja nem nyugodott bele. Hosszú lenne leírni, a Si­mon házaspár mi mindenen ment keresztül. Egy a lényeg: a kisfiún Ausztráliában, 1988. szeptemberében májátültetést hajtottak végre. Hogy azóta mi történt? Jöttek a nehéz hétköz­napok, hetek, hónapok, évek. Janika mamája ugyan megtil­totta, hogy róla, a küzdelméről írjak. Nehéz betartanom a kéré­sét. Hiszen ez a fiatal, törékeny asszony a poklok poklát járta végig, éjszakákat nem aludva óvta, féltette elsőszülött gyer­mekét. Janika ma már negyedi­kes. — Van matekból öt piros pon­tom és három piros nyelvtan­ból — mondja örömmel a kis­fiú. Aztán elkomorul a hangja: de tudod, tornából csak kette­sem, meg hármasom. Aztán befejezi velem a beszélgetést, és anyukáját nyúzza, hogy Ti­bivel, az öccsével lemehessen játszani. A mama hajthatatlan. Neki óvni, figyelni kell őket. Kettesben szó sem lehet a le- ruccanásról. — Mi történt, mióta nem talál­koztunk? — Nehéz évek jöttek. Hiszen semmi sem volt biztos a gyere­kemet illetően. Jöttek a külön­böző betegségek. S minden be­tegség végzetes lehetett volna. Az öccsével alig tudtam foglal­kozni, hiszen Janika teljes em­bert kívánt. A gyógyszernek, amit azóta is szed, többféle mellékhatása van. Bármi tör­tént, rohantunk az orvosok­hoz, akik sokszor azt sem tud­ták, mit csináljanak vele, hi­szen nem sok májátültetett ba­bát kezeltek. Amikor iskolás korba jutott, leültünk az orvo­sokkal. Azt tanácsolták, csak menjen iskolába, hiszen azért műtötték meg, hogy élhesse a hétköznapokat, mint minden más gyerek. Mondanom sem kell, hogy az első tanévből mindössze három hónapot töl­tött az iskolapadban. Pedig imádott a gyerekekkel lenni, hiszen addig el volt zárva tő­lük. Másodikban már kibírta a félévet, tavaly pedig alig hiány­zott. Aranyosak vele a tanító nénik, a gyerekek. S hála Isten­nek, Janika jó tanuló. Csak óv­ni kell továbbra is: például nem focizhat, nem karatézhat. Vi­gyázni kell, meg ne üssék a ha­sát. Az öccse jól tudja. Ebben a tudatban nőtt fel. Béla Báli HEKtS MEGVRIHIRUE Reggel Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Kiss A. János. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft., a „DÉL1-HÍRKER” Kiadói Lapterjesztő és Kereskedelmi Kft., valamint a „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COF1NEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. ISSN 1419-0184 Negatív tendenciát mutat a nyugdíjasok BUXA-indexe is... Útban a kis Vízöntő Lajcsinásza ■' It mi Jk u i/éi 1 / 11 F i 3BH8fSa»^si> WTiiili Jm W; l^psaBs^" Sugárzásdózis Kijevből tál adományozott dísztőrt vehe­tett át ötvenedik születésnap­ján. K. A. J. tói, az országos főkapitány he­lyettesétől, a bűnügyi főigazga­tótól egy, a belügyminiszter ál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents