Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26-27 / 226. szám
VÁR ÁLLÓIT... Rendőrségi hírek VÁROSCÍMER A felújított Bartók Béla Művelődési Központ és Könyvtár házavató ünnepségét szombaton tartották. (Beszámolónkat a 2. oldalon olvashatják.) Eheti számunkban is jelentkezünk friss rendőrségi hírekkel. (Rovatunk a 3. oldalon található.) Nagy István alpolgármester augusztus 20-án fából faragott címert adományozott a — városnak. (írásunk a 3. oldalon található.) Meghívó az idősek napjára A Sarkad Városi Nyugdíjas Egyesület tisztelettel meghívja a nyugdíjasokat az 1998. október 1-jén (csütörtökön) 14 órakor a Bartók Béla Művelődési Központban tartandó IDŐSEK NAPJÁRA. Program: — 14 órától 15 óráig megemlékezés — 15 órakor szünet (Aukció Árgyelán János naiv festő hagyatékából), uzsonna — 16 órától 17.30-ig műsor. Minden nyugdíjast sok szeretettel várnak! Staféta Sorozatunkban stafétabot- szérűén adják át egymásnak a portréban szereplőid a bemutatkozás lehetőségét. Szándékunk legfőbbképpen a példamutató, követésre méltó személyiségek portréjának felvázolása, ez képezi a staféta továbbadásának alapját. Tímár Imre nyugdíjas népművelő Kiss Lajosnak, a Sarkadi Nyugdíjas Egyesület elnökének nyújtotta át a stafétabotot. Regénybe illő élettörténet — Egy határszéli kis tanyán születtem 1922-ben. Mező- gazdasággal foglalkozó édesapám négy éves koromban meghalt, édesanyám a húgommal ekkor volt négy hónapos terhes. A hatodik osztályt már Sarkadon jártam, 13 éves koromban napszámosnak szegődtem, hogy családunk meg tudjon élni. 16 esztendősen öt évig útépítő kubikosként dolgoztam. 1943-ban vonultam be katonának. — A frontról hadirokkantként tért haza. — Háromszor sebesültem meg, a harmadik sérülésem igen súlyos volt, hadirokkant lettem. 1945. május 6-án fogságba estem, november 4-én jöttem haza, ekkor volt Magyarországon az első választás. — Hogyan folytatódott az élete ezután? — 1945-48-ig ismét kubi- koltam, majd kocsmát nyitottam a feleségemmel a házunkban. 1951-ben államosították az üzletemet, így állami alkalmazott lettem a saját házamban. 1953-76-ig az ÁFÉSZ-nál dolgoztam vendéglátóipari- és áruforgalmi osztályvezetőként. Harminchét évig voltam tanácstag. — Nyugdíjas évei sem ül- dögéléssel telnek... — 1989-ben, a megyében elsőként alakítottuk meg a Sarkadi Nyugdíjas Érdekvédelmi Egyesületet. Jelenleg 540 tagunk van, a városban 19 szervezet nyugdíjasait képviseljük, ami kb. 2180 tagot érint. Sajnos Sarkadon szinte minden vállalat, üzem megszűnt, a nyugdíjasok nem kapnak támogatást, így az önkormányzat, a családsegítő központ és egyes vállalkozók anyagi segítségére szorulunk, a nyugdíjasok részére pályázatokat készítünk, kirándulásokat szervezünk. Kiváló a kapcsolatunk a székelyföldi és a nagyszalontai idősekkel. Emellett 1991-ben kezdeményezője voltam a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Egyesület meglapításának. — Családtagjai az ország különböző pontjaira szóródtak szét. — Öcsém Pécsett, húgom Szombathelyen, lányom és ve- jem Kiskunhalason él. Két unokám közül az egyik Debrecenben talált munkát. De így szétszóródva is igazi családot alkotunk. Sajnos azt látom, hogy az utóbbi időben széthullanak a családok. Munkalehetőség híján az emberek nincsenek lekötve, nem tudnak magukkal mit kezdeni, ez pedig a családi élet összeomlásához vezet. Pedig nagyon fontos az összefogás és a szülői nevelés. Három csoportra szoktam osztani az embereket: vannak született becsületesek, a második csoportba a nevelhetők tartoznak, akik még alakíthatók, végül a gazemberek, velük nem lehet semmihez sem kezdeni. — Nem terx’ezi élettörténete megírását? — A családomnak már átadtam egy videokazettát, amin az életemről mesélek. Szeretném megírni viszontagságos, regénybe illő éveim történéseit, de csak akkor, ha már magatehetetlen leszek. Addig pedig segítem a nyugdíjasokat. Amíg élek ezt teszem, de utánpótlásra már nagy szükségem lenne. — Ki vegye át Öntől a stafétabotot? — Raffai Ferencnek adnám át a lehetőséget, ő nagyon sokat tett Sarkad város művészeti életéért. Váradi Krisztina Rendőri kíséret, (b) Szolgálnak és védenek, még a közúton is. Az ORFK Balesetmegelőzési Bizottsága által tavaly meghirdetett Egy rendőr egy iskola program szeptemberben is folytatódik. Felvételünkön Gerner Zsolt rendőrtörzsőrmester a sarkadi 1. számú általános iskola előtt fotó: fazekas László A sarkadi Peckes-vár története Városunk históriájával foglalkozó sorozatunkban most Sarkad várának történetével ismerkedhetnek meg olvasóink, annál is inkább, mivel felújított művelődési központunk — melynek átadásáról a 2. oldalon számolunk be — az egykori vár helyén áll. Leel-Ossy Lóránt 1997-ben megjelent „Bihar megye, Sarkad és a Leel-Ossyek” című munkájából idézünk. Sarkad és vára síkvidéki jellege miatt nem szolgálhatott igazi hadászati, védelmi vagy központi helységül. Míg a többi Árpád-kori helységek, Békés, Doboz, Gyula, Vári a Fekete Körös bal partján helyezkedik el, Sarkad a jobb parton van. A Peckes-vár rejtélyét még ma is fejtegetik. Az ilyen sík vidéken ez csak néhány település védelmét szolgálhatta és nem tekinthető olyan komoly végvárnak, mint a szomszédos Gyula. A terep alkalmas lehetett a védelemre, de sem a török sem az osztrák nem ment a mocsaras területre, haném a jobb fekvésű Gyulát akarta bevenni, mint az Alföld déli részének kulcsát. A vár helye az Őr-fészekkel együtt pontosan meghatározott: Csáki-szigettől és Sarkadtól északkeletre feküdt több kisebb földvár között erektől körülvéve. Ma is várnak nevezik ezt a dombos helyet. „Sánc” nevű hely előretolt védelmi vonulat volt Sarkad és Ősi között. A vár a Szapolyaiak korában keletkezhetett és első kapitánya Sarkadi Farkas volt. A vár nagyban függött Gyula és Várad várától, ami azt jelentette, hogy, amikor a gyulai vár kapitánya, Mágochy Gábor 1556-ban Ferdinánd pártjára állt, akkor Sarkadi is ezt tette annak ellenére, hogy lelke mélyén Izabella királyné híve volt. Tinódy Lantos Sebestyén versében meg is írta, hogy Patócsi nevű Izabella-párti békési és zarándi főispán Martinuzzi elől Sarkadon át menekült. Egy másik kézirat Paulovics Lajostól származik 1861-ből „Sarkadvár” címmel. Szalontay Dénesről, a kapitányról ír, majd Sarkadi Farkasról és Ilonáról, mint akik János királyt szolgálták. Sarkadi Farkast a török űzte el. Utána Toldynak, majd I. Rákóczi György a nemes hajdúknak adományozta. Az írás végén megtudjuk azt is, hogy a várat békés ácsok rombolták le, hogy ne legyen többé forradalmárok búvóhelye. Később a király a siklai Andrássy- családnak adta és ennek magvaszakadtéval a törökszentmiklósi Almásy Ignác gróf vette meg. Unokája, Kálmán feleségül vette a gyulai Wenckheim Mária grófnőt és az író mint Sarkad örökös úrnőjének, neki ajánlotta művét. Ugyancsak a kéziratból tudjuk meg azt, hogy Sarkad a vár lerombolása után fejlődésnek indult. A sarkadi Peckes vára egy 1708-as rajzon
