Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26-27 / 226. szám
8 Hétvégi magazin 1998. szeptember 26-27., szombat-vasárnap Verselő n p iái i Ezen a héten Baracsi Magdolna, lapunk munkatársa választott verset. A vers és a zene számomra ugyanazt jelenti. Hangulatomtól függ, hogy mit olvasok vagy hallgatok. Esős napokon a temperamentumos ritmus feldob, lendületet ad a munkához. Téli estéken egy jó vers megmozgatja a fantáziámat. Kiss Ottó gyulai költőtől két írást választottam. Az első egy kissé zárkózott fiatalember világába kalauzol. Ez a hallgatás teszi a hétköznapi ember számára érdekessé őt. Vajon mit tudhat, amit mi nem? A második összeköti a verset és zenét, amelyek egy tőről fakadnak, mégis sokban különböznek. Kiss Ottó Lopott levegő Elnézést a hallgatásomért. Azért nem szóltam eddig, mert felfoghatatlan volt számomra a világ. Most megsejtettem lényegét. Mostantól azért hallgatok. Bartók-idéző Gondolj rá gyolcsruhát, ezüstfehéret, hajába dallamot: kottát a szélnek. Alá szép paripát, földgolyó-szeműt, arcára patakot, édes-keserűt. Gondolj rá sebhelyet, örökké vérzőt, szemébe lombhullást, minket idézőt. A Szarvas és Vidéke Körzeti TAKARÉKSZÖVETKEZET békéscsabai kirendeltségére (Luther u. 7.) állást hirdet munkakör betöltésére. Feltételek: felsőfokú szakmai végzettség, pénzintézeti gyakorlat, békéscsabai lakhely. ® Jelentkezni lehet írásban: | 5541 Szarvas, Pf. 82. címen. A Gábor Dénes Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégium világbanki támogatású elektrotechnika-elektronika, informatika (számítástechnika), hírközlés, közlekedés szakmacsoportokban és az általános tantervű gimnáziumban indít képzést az 1999/2000. g tanévben. I Részletes tájékoztatás, iskolabemutató a nyílt napon, 1998. október 12-én 15 órától. Szeged, Mars tér 14., telefon: (62) 312-699, szeptember 27-étől (62) 420-699. k Széri-Varga Géza kisplasztikái és érmei gyerekkorának városában Jajgatva dáridóztak az orosháziak Széri-Varga Géza szobrászművésznek a közelmúltban Komáromban nyílt kiállítása. A hely a Békéscsabán élő művész életében különösen fontos, mert a Duna-parti városban töltötte gyermekkorát. Ott eszmélt és kötött életre szóló barátságot az agyaggal, a kővel, a fával, a bronzzal, minden olyan anyaggal, amiből szobrot lehet készíteni. A helyi kisgalériában sokan felkeresték a tárlatot, amelyen a művész legjobb érmeit és kisplasztikáit tekinthették meg az érdeklődők. Széri-Varga Géza a nyolcvanas évek kezdete óta a Dél-Alföldhöz, pontosabban Békéscsabához kötődik. A főiskola elvégzése után pár évvel került ide. A pályakezdése óta eltelt több, mint két évtizedben rendkívül aktív, jelentős munkásságot fejtett ki. Pályakezdő periódusáról 1982-ben egy Tatán megrendezett, átfogó jellegű kiállítással adott számot, amelyről másfél évtizeddel ezelőtt többek között így emlékeztek meg: „Hagyomány és újszerű kifejezés találkozásának színtere a fiatal művész szobrászata. Mind az anyaghasználatban, mind a megmunkálási módokban, technikában, mind a művek tartalmában, szemléletében, a térszervezésben és formaalakításban fellelhetők az erős kapcsolódások az elmúlt korok, korszakok szobrászatá- val, s ugyanakkor felfedezhetjük a begyakorolt, kipróbált technikai és műfaji keretek túllépésének szándékát, a merész kísérleteket, az újításokat is. Elkoptatott a kifejezés: emberközpontú művészet — de Széri-Varga esetében mindenképpen használnunk kell e terminológiát, mert szobrainak, domborműveinek, érmeinek központi problematikája az ember, formai megjelenésében az emberi alak vagy ha nem, akkor az embert megszemélyesítő, az emberi jelentést hordozó objektumok, rekvizitumok.” Széri-Varga Géza a klasszikus értékekhez és eszményekhez kötődő, és azoktól elrugaszkodó, de el nem szakaSzéri-Varga Géza: Moldvai freskó (fa, bronz; 52 cm; 1990.) dó művészete a szobrászat megannyi ágazatában realizálódik. Készített nagyszabású köztéri emlékművet — például a békéscsabai második világháborús monumentumot —, komponált díszítőszobrot — mint az ugyancsak a viharsarki városban köztérre helyezett, különös hangvételű, nagy visszhangot keltő Kentaurokat —, faragott és öntött portrét — mint a Vésztőn, Gyulán elhelyezett munkák, és a közelmúltban talapzatra került Luther-portré tanúsítják ezt —, és persze készített és készít kisplasztikákat és érmeket, amelyekkel rendszeresen részt vett és szerepel az országos és nemzetközi seregszemléken. A Komáromban bemutatott munkáit sajátságosán ironikus- groteszk szemlélet, bizonyos fokú látomásosság, álomszerűség, fantasztikum jellemzi. A kisplasztikák különös, egyszerre valószerű és mesebeli alakokat idéznek elénk, furcsa szituációkat jelenítenek meg. A szobor egységes tömege gyakran ötvöződik rácsszerű áttörésekkel, héjelemekkel, s egy-egy művön belül többféle anyag felhasználását, egymáshoz illesztését is megfigyelhetjük: így az álom és valóság határmezsgyéjén egyensúlyozva változatos tereket szervező, izgalmas formákat teremtő kompozíciókkal szembesülhetünk. Ebbéli vélekedéseinket hitelesen támasztja alá a művész hitvallása: „Nekem a legizgalmasabb dolog a nyers, az expresszív kifejezésmód. Ez hol drámai tartalmat, hol lírait tartalmaz, esetleg a szatíra felé hajlik, de többnyire keveredik nálam. Ez a felszínen mindenképpen egy rusztikusság- ban, tördeltségben, nyersességben jelenik meg. Kerülöm az arányos formákat, a zártságot.” Wehner Tibor Csabai szobrász kiállítása Komáromban Vakuljak meg, úgy szeretlek! ™ Pataki-módra Éppen egy évvel ezelőtt indult a tv2 adása. Akkor azt hirdette, hogy optimizmust és bizalmat szeretne ébreszteni, derűvel és hittel segíteni eligazodni az élethelyzetekben úgy, hogy a társadalom minden rétegének, a család minden tagjának kínáljon műsorokat. Azt ígérte, segít kialakítani olyan életmódot, amely befogadóvá, fogékonnyá teszi az embert a hagyományokra, az érték- teremtésre. A nézők döntöttek: ezt a hazai csatornát tették a legnézettebbé. Megyénkben az orosháziak körében a legnépszerűbbek a tv2 produkciói — nem véletlen tehát, hogy a stáb együtt ünnepelte a sikert Orosházán a Dári- dó című műsor sztárvendégeivel. Kézcsók mindenkinek! Aki rászánta magát, az ünnepeljen velünk! — perdült a zsúfolásig megtelt városi sportcsarnok színpadára Pataki Attila, az Edda együttes frontembere fekete selyemingben, élére vasalt nadrágban. Az már csak hab volt a tortán, amikor — állítása szerint nem családidegen Patakiéktól a nótázás — rázendített egy vérbeli verbunkra. Amikor kopasz fején csula kalappal, derekán cigánykendővel, romákat megszégyenítő virtussal ordította a mikrofonba a vakuljak meg, úgy szeretlek refrént, a nézők „elrugaszkodtak” ülőhelyeikről, vastapssal ünnepelték a miskolci fenegyereket. — Jajgassunk együtt! — buzdította rajongóit a sztár, aki röpke pillanat alatt váltott kőkemény rockerré és üvöltötte ezreknek: Jeeeeeaaa! A tv2 népszerű műsorvezetői — Svábi András, Pachmann Péter, Pataki Györgyi és a többiek — sem ülve mulattak, a leleményes orosházi lányok, asszonyok táncba vitték kedvenceiket. Lagzi Lajcsi is belopta a viharsarki nők szívébe magát, sőt! — Bort, búzát, békességet, csókol- tatjuk a rendőrséget — felkiáltással üdvözölte a rendre felügyelő egyenruhásokat, majd trombitás jókedvében puszikat osztogatott azok körében, akik még Romániából is eljöttek Orosházára, hogy részesei lehessenek a Dáridó- nak. A vidám sokadalom megismerhette a legidősebb orosházi tv2- rajongót, a 78 esztendős László Istvánnét és a legfiatalabbat, az 5 éves bűbájos Lillát. De élvezhette a magyar jódlis világbajnok nyelvtörő trillázását és Lajcsi öccsének dobszólóját (a Galambos testvérek azt is elárulták az orosháziaknak, hogy két hete keményen fogyóznak, csak az eredményre még várni kell). Csete Ilona „Bort, búzát, békességet, csókoltatjuk a rendőrséget” — dáridőzik a közöáség' Orosházán i'<mV leikh :zky Péter" WSSSÍbl W N-.- rt'-■ • - *• remeim Ne játsszunk Sziszifusz kezére! Mitológiai tévedés Ki ne hallott volna már a sziszifuszi munkáról, amely egy mitológiai bűnös nevéhez fűződik. Kevésbé ismert azonban e szállóigének a forrása, ami nem más, mint Homérosz Odüsszeiája. A XI. ének 593—600. sorai Sziszüphosz — latin nevén Sziszifusz — bűnhődését ábrázolják. „Ennek az agyafúrt, kegyetlen, gonosz mondái királynak az alvilágban óriás sziklát kellett újra meg újra egy hegytetőre felhengerítenie, ám amint a csúcsra ér a szikla, őt is alá sodorva, ismét visszagördül. Sziszüphosz rettentő, örök büntetéséből formálódott ki a hiábavaló erőlködés és a vakmerő, de eredménytelen nagyakarás jelképe.” — olvashatjuk Békés István Napjaink szállóigéi című könyvében (Gondolat Kiadó, 1977. 103.). S hogy miért idéztük mindezt? Mert a Kossuth Rádió Krónika című műsorában a következőt hallottuk: „...három nap után a rendőrök sziszifuszi munkája eredményt hozott.” (1998. VII. 24.) Vagyis e mondat jelentése szerint a rendőrök hiábavaló erőlködése sikeres volt, ami ugye képtelenség, logikai bukfenc. És sajnos nem egyedi hiba! Alighanem gigászi küzdelemben és titáni erőfeszítéssel végzett herkulesi munkáról kellett volna beszélni a Krónikában, legalábbis akkor, ha mindenáron a mitológiából vett hasonlattal akarták szemléletesebbé tenni mondanivalójukat. Eltorzított szólások 1. „A szólások használatában talán az a leggyakoribb hiba, ha két, hasonló elemekből álló vagy rokon jelentésű szólás egyszerre bukkan föl a beszélő tudatában, s a szóvegyüléshez, kontaminációhoz hasonlóan egybeolvad egymással, az össze nem illő elemek egymás mellé kerülése pedig rendszerint értelmi bicsaklást vagy képzavart okoz, megtöri a kifejezésnek a közösségi nyelvhasználatban kialakult hangulati színét, egységét.” (Nyelvművelő kézikönyv, Akadémiai Kiadó, 1985. 11/872.) E megállapítás igazát bizonyítja a nyelvművelő irodalomnak egyik, immár klasszikussá vált példája: Lándzsát tör valaki fölött (helyesen: mellett; ezt cserélik fel gyakran a pálcát tör valaki fölött névutójával). S egy torzítás a Krónikából: „Ezzel viszont a tárca a hazai gabonamaffia keze alá játszik.” (IV. 10.) Ebben az idézetben a „kezére játszik valakinek valamit” és a „keze alá dolgozik” szólások keverednek. O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című kötetében (Gondolat Kiadó, 1976. 358., 360.) az előbbi jelentése: „ügyeskedésével, mesterkedésével segít valakit valamihez”, az utóbbié: „olyan kisegítő munkát végez, amellyel meggyorsítja másnak a dolgát”. Tehát a krónikás híradás idézett mondata helyesen: „Ezzel viszont a társa a hazai gabonamaffia kezére játszik”. 2. Gyakran előfordul, hogy a kötött alakú és szerkezetű szólást önkényesen módosítják. Jelzőcsere van például a „nehéz fába vágta a fejszéjét” szólásban, (helyesen: „nagy vagy kemény fába vágta a fejszéjét”. Krónikás példánkban tárgycsere történt: „Jeruzsálemben a politikusokkal ellentétben a vallási vezetők már megtalálták a közös hangot.” (III. 23.) Magyarázatként ismét O. Nagy Gábor már említett művéből idézünk (O. Nagy, 1976. 507.): „Megtalálja a közös nyelvet valakivel = sikerül áthidalni a közte és valaki más között levő felfogásbeli különbségeket vagy érdekellentéteket.” Eszerint tehát a vallási vezetők igazából a közös nyelvet találták meg a közös hang helyett. Vitaszek Zoltán
