Békés Megyei Hírlap, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12-13 / 214. szám

1998. szeptember 13., vasárnap SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről „Cukros” bácsik csaltak Átjáróház helyett raktár - Orosházán A Kriminális című műsor­ban éppen arról beszél­tek a minap, milyen hi­székenyek az emberek, milyen könnyen be lehet őket csapni. Nem kell hozzá más, mint olcsó­ságról árulkodó tévé, te­lefon és miegyéb, no és a legfontosabb, mene­külésre alkalmas átjáró­ház. így nem gond a pénzzel való lelépés. Valami hasonló eset történt Orosházán az egyik raktár- áruháznál. Ismeretlen tettes cukrot, értékesített. M. M. magyarbánhegyesi és B. Gy. békéscsabai lakosok szep­tember 4-én az említett he­lyen 80 forint/kilogramm áron 200 ezer forintért vásá­roltak is az édességből. A számla kiállítását követően a pénzt átadták az illetőnek, aki azzal az ürüggyel távo­zott, hogy az ellenértéket be kell fizetnie a pénztárban. Az ismeretlen — társával együtt — a raktár hátsó kijáratán át sietve távozott, majd kocsiba ült és elhajtottak a pénzzel. Az elkövetők személyleírá­sa: az egyik 20-25 év körüli, vékony, hosszúkás arcú, sző­késbarna hajú, vékony férfi. Ruházata: szürkésbarna pu­lóver, farmernadrág, barna ci­pő. Társa, a sofőr telt arcú, kreol bőrű személy, fekete göndör hajjal. A rendőrség kéri, akik a cselekménnyel vagy az elkövetőkkel kapcso­latban rendelkeznek informá­ciókkal, jelentkezzenek az Orosházi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályán! Cs. I. Mennyibe kerül a tehénnász? Van, aki sokallja a nyolcezer forintot... Megfejted már a bikát? — hangzott a kérdés. Ám még mielőtt a „címzett” válaszolhatott volna rá, egy fiatalember újabb kér­dést tett fél: Miért Szeg­halmon van spermabank? Ez a jelenet az egyik szeghal­mi sörözőben hangzott el a közelmúltban. így aztán nem csoda, hogy ennek kapcsán hamar a tehén „házasélete” felé terelődött a téma. Az köztudott tény, hogy az állatoknál mindig a nőstény tulajdonosának kell fizetnie a szaporulati szexért. Ám azt aligha tudja mindenki, hogy fajtánként (és nem pozitú- ránként) különböző, nagy el­térésű tarifák vannak. Egyesek szerint amennyi­ben a bika magyartarka, úgy 1500 forintba kerül egy me­net. Ha viszont a tehén part­nere feketetarka, akkor nyolc­ezer forint is lehet a nászdíj. Utóbbi összeget hallva, volt, aki úgy fogalmazott: ennyit azért a tehénre nem szánna. Sőt még saját élményszer­zésre sem adna ennyi pénzt. (Valóban, egy örömlányt már negyedennyiért is kap­ni.) Megint más viszont megjegyezte: ő tud olyan esetről is, amikor a marha­nász 24 ezer forintba kerül, de annak „eredményeként” garantáltan jól tejelő tehén születik. Hordágyon a Nem mindennapi test­helyzetben ítélte 10 hó­nap letöltendő szabad­ságvesztésre jármű ön­kényes elvétele miatt a Békéscsabai Városi Bíró­ság N. L. békési lakost. No, nem az ítélethozók voltak szokatlan pózban, hanem a vádlott. Történt, hogy augusztus 26-án N. L Békéscsabán ellopott egy MZ típusú motorkerékpárt és azzal vagánykodott az utakon. Városnézéséhez némi szíverő­sítőt is magához vett, hogy még élvezetesebb legyen a ro­bíróságon deózás. Aztán úgy vélte: eljött az idő, hogy hazatérjen kipi­henni a fáradalmakat. A Béké­si út egyik kanyarját azonban kiegyenesítette, és hatalmasat bukott. Keze-lába tört, de leg­alább ekkora fájdalmat oko­zott neki a helyszínre érkező rendőrökkel való találkozás. Kiderült ugyanis, hogy N. L. ellen érvényes elfogatóparancs van más cselekmények miatt. Gyorsított eljárással került a bí­róság elé, de végtagtörései mi­att hordágyon vitték a tárgya­lóterembe, és ilyen helyzetben hallgatta végig (le) bukása kö­vetkezményeit. (c) Békésen nincs harci kutya! Carlót kockacukorral etették, süteményt is kapott Felháborodott olvasónk fordult hozzánk, misze­rint Békésen egy pitbull szétté­pett két má­sik kutyát és meg- tá- ma- dott két em­bert. „Ku­tyákat mart szét a véreb, amely ha egyszer kiszabadul, nem ismer lehetetlent... Miért nem lehet az ilyen vér­ebeket elzárva tartani, úgy, hogy véletlenül se tudjanak kiszaba­dulni? Az a kutya szaba­don mászkálhat az udva­ron, nem jelent neki aka­dályt egy kerítés” A levél olvasásakor végigfut hátamon a hideg. Tényleg egy ilyen fenevad garázdálkodik a városban? A megadott címen egy példásan rendezett lakó­ház van. Az udvar ápolt, a pá­zsit frissen nyírva, a fák, cser­jék szépek. Ha valahol szaba­don jár-kél egy négylábú, ak­kor annak nyomai vannak. A kutya tulajdonosa készsége­sen invitál, nézzem meg a „bűnöst”, vagyis a két éves Carlót. Álmából ébresztjük, nagyot nyújtózik, majd ásít. Láttam már néhány pitbullt, de az valahogyan más... — méregetem. A kutya odajön az ajtóhoz, hízeleg, szinte fel­kínálja magát, hogy megsimogassam. Tétován nyúlok be, gazdája meg­nyugtat: nem olyan vad ez a jószág, mint amilyennek leír­ták ezt a keverék kutyát. — Tény: rosszul zártam be a kénél ajtaját, s ki­szökött. Az utca ajtaja nyitva volt, s elment felfedezőútra. A kocsmánál kockacukorral etet­ték, a közeli cukrászdából meg süteményt hoztak neki. Aztán amikor megunta, to­vábbment, miközben betévedt az egyik ház udvarába, ahol ugyancsak volt egy szabadon tartott kan kutya. Aki kutyá- zik, az tudja, hogyan viselked­nek ilyenkor... Egymásra vi­csorogtak, különösebben nem estek egymásnak. Mindegyik megharapta a másikat, én úgy láttam, az én kutyám húzta a rövidebbet, az kapta a többet. A másik kutya gazdája nem panaszkodott, amikor talál­koztunk. Közben a kutya kere­sésére mentem, s csakhamar újra a keneljébe, helyére ke­rült. Ennyi a történet... No, és megbírságoltak ötezer forint­ra, amit ki is fizettem — hal­lom. Az üggyel kapcsolatban sem a városban, de még a kör­Odajött, hízelgett, kérte a simogatást. illusztráció) nyé­ken sem keltek szárnyra a legkülönfélébb hírek, rémhírek. Strasinszky András, a bé­kési polgármesteri hivatal fő­tanácsosa mondja, aki maga is „kutyás”: — Az üggyel kapcsolatban érkezett feljelentés hozzánk. Való igaz, hogy kiszökött a kutya, s egy-két ember megri­adt tőle. Senkit nem bántott, orvosi igazolást nem csatolt a feljelentő, a másik kutya gaz­dája sem hozott az állatorvos­tól igazolást vagy számlát. Egyébként az a kutya nem pitbull, az egy keverék eb. Az eset után felvettem a kapcso­latot a rendőrséggel, s ők is megerősítették: a városban nincs semmilyen harci kutya - mondja a főtanácsos. — Ezek után mi lesz Carlo sorsa? — fordulok gazdájához. — Elajándékozom, ugyanis nekem házőrző kutya kell, s nem öleb. A történtek ellenére sem fenevad ez jószág — vakar­ja meg a kutya hátát, s Carlo máris lefekszik, fittyet hányva az idegenre. —szekeres— Harsányi orchideák A Körös hullámterének több mint 100 hektárját tisztítja meg a Körös—Maros Nemzeti Park igazgatósága a nem ős­honos növényfajoktól. — Az adventív növényfajok csoportjába tartozó gyalog­akác, a zöldjuhar és az ameri­kai kőris Európában kedvező élőhelyi feltételekre talált. Ál­lományaik a hullámterekben és az erdőkben az őshonos fa­jokat kiszorítva követelnek maguknak helyet. Az állatok táplálkozásában nagy jelentő­ségű legelőkön és kaszálókon a nem őshonos növényfajok helyenként kefe sűrűségű ál­lományt alkotnak, amelynek irtása elengedhetetlen e terü­letek eredeti hasznosításához — tájékoztatott az élőhely-re­konstrukciós munkáról Tirják László parkigazgató, aki el­mondta azt is, Körösnagy- harsány térségében a víz kö­zeli kaszálókon a nád töme­ges megjelenése okoz gondot. A Magyarországon élő védett orchideafajok közül a Hússzí­nű ujjas kosbor és a Mocsári kosbor él ezen a vidéken. A nemzeti park igazgatósága a ritka növényt fenyegető ná­dastól 60 hektáron szabadítja fel a területet. (r) Mai világunkban a dolgozó nő fo­galma több mindent takar. Taxi­sunk véletlenül ennek a fogalom­nak jár utána történetünkben. A hölgyet az egyik élelmiszerbolt pénztá­rosaként ismertem. Gyakran vásároltam ott. Ápolt, csinos, szőke nő volt. Aranylán­cot hordott, néhány gyűrűt a kezén; töb­bek között természetesen karikagyűrűt is. Annyit tudtam még róla, hogy van két óvodáskorú gyereke. Többször láttam, hogy kézenfogva vezeti őket a játszótérre. Kockás történetek Mit takar a dolgozó nő fogalma? Egy alkalommal egy bélelt farmerdzse- kis férfi ült be a kocsimba. Először Gyulá­ra vitette át magát egy sörözőbe. Útköz­ben arról beszélt, hogy ma dolgozni fog. Milyen cégnél vagy? — kérdeztem. — Ma senkinek sem érdemes dolgozni. Ezért én a magam ura vagyok. Érdekelt vagyok né­hány dologban, ennyi. Arra kért, várjam meg, üzleti megbeszélése van, de hamar végez. Egy félóra múlva jött is, elégedett arccal ült be mellém. Megkaptam a pénzt, dicsekedett, amire számítottam. Most ho­va lesz az út, kérdeztem. Egy békéscsabai kocsma címét adta meg. Amikor megér­keztünk, rendezte a számlát. Nekem rög­tön lett fuvarom, egy kapatos férfit kellett a vasútállomásra kivinnem, majd onnan egy fiatal srácot a Lencsésire. Ezután egy órát álltam a helyen, ami­kor ismét hívtak. Vissza kellett men­nem a kocsmához, ahol az a férfi várt rám, akit Gyulára vittem az előbb. Ki­derült, a kocsmában biliárdozott, elját­szotta az összes pénzt, ami nála volt. Kimegyünk a Szarvasi útra, mondta, kérek az asszonytól, már biztosan összejött neki annyi, hogy tud adni. Amikor az út szélén megláttunk három bájait áruló hölgyet, két fiatal, fekete hajú lányt és egy szőke nőt, szólt, hogy álljak melléjük. Mit akarhat ezektől a lányoktól? — kérdeztem magamtól, hiszen az előbb mondta, hogy semmi pénze nem maradt. A legelegánsabbhoz, a fehér bundás nő­höz ment oda. Amikor az megfordult, rögtön felismertem benne a bolti pénztá­rosnőt, aki persze most nem ismert meg. Rövid, felhasított szoknya volt rajta a bun­da alatt, sokat mutatott fekete neccha- risnyás, még mindig formás lábaiból. Kelleüenül fordult a férje felé. Korán jöttél, mondta, ma még alig kerestem va­lamit. És mondtam neked, azt a dolgot ne is várd el, hogy majd én is csinálni fo­gom. Férje válaszából következtetni le­hetett rá, mi volna az a dolog. Engem nem az aranyered érdekel, te hülye, ha­nem az, hogy ide pengesd a lóvét! Mondtam neked az előbb, rivallt rá a nő, hogy még nem jött össze annyi, gyere később! Most vagyok itt, felelte szára­zon a férfi, és hatalmas pofont zavart le neki. Nyitott tenyérrel ütötte meg, hatal­masat csattant. Volt foganatja, a nő min­den pénzét odaadta neki, még azt is, ami szoknyája alatt volt. Mindig ez a cirkusz, jegyezte meg a férfi, amikor visszafele vittem, már unom. Majd megkérdezte: igazán meg­alázó, nem? Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK Telefonon kerestünk meg néhány olvasón­kat, akiktől azt kér­deztük: véleményük szerint mennyire van egyensúlyban a veze­tékes gáz ára a fűtő­értékével? Juhász Zoltán, 42 éves, muronyi cukrász: — Az árához viszonyítva nagyon rossz a minősége, ezt iga­zán csak a pékek és cukrá­szok érzékelik. A gáz fűtő­értékének ingadozását a vajas tésztáknál érezzük igazán: van, amikor 20 perc alatt megsül, máskor fél óra is kevés rá. Dobra Istvánné, 34 éves, bélmegyeri iskolatit­kár: — A palackos gáznál erősebb a vezetékes gáz, igaz az ára is magasabb. Nyáron nem vettem észre, hogy ingadozna a fűtőérté­ke, pedig sokat sütök és fő­zök. Télen előfordult, hogy az átlagosnál több gázt fo­gyasztottunk, de még so­hasem fáztunk. Tóth Györgynó, 24 éves, békéscsabai kismama: — Nem figyeltem még meg, hogy mi a különbség télen és nyáron a gáz minősége között. A tavasszal költöz­tünk önálló lakásba, amíg a szüléinknél laktunk, ők fi­zették a gázszámlát. Kovács Anna, 26 éves, a békési polgármesteri hi­vatal információs irodájá­nak munkatársa: — Télen az egész lakást fűtjük, s bi­zony előfordult, hogy csak tekertük £gyre feljebb a gázkonvektor gombját, s a maximum közelében érez­tük a meleget. (z) Időzavar? Sok mindent értek, sok mindent megértek... Azaz, hogy mégsem: sok mindent nem értek meg. Nem értem például azt, hogy logikus­nak, ésszerűnek látszó dol­gokat miért állítanak a feje tetejére. Nem értem, ponto­sabban eddig nem értettem, hogy időnként miért is kés­nek a Békés—Békéscsaba kö­zött közlekedő autóbuszok. Gondolom, sokan jártak már úgy, hogy amikor a leg­jobban siettek, pont akkor késett, vagy éppenséggel ki is maradt egy-egy járat. Ilyenkor a szitkok a gépko­csivezetőn csapódnak le, mindenki tőle várja a késés lefaragását. Igenám, csak­hogy a közlekedési szabá­lyok rá is kötelezőek. A két város között ingázó járatok kiállási ideje nem egyforma: Békésen olykor bő egyórás várakozás után indulnak vissza a megyeszékhelyre, itt viszont egy kávészünet- nyi pihenőjük sincs a piló­táknak. Ráadásul ebben a tízpercnyi időben kell meg­tankolniuk — a cég üzern- anyagkútjánál. Hogy ez az idő mennyire elegendő? Annyira, hogy a busz kiér­jen a telepre, a többi, vagyis a visszaút és a tankolásra fordított idő garantáltan a járat késéséhez vezet. Fel­vetődik bennem: nem len­ne egyszerűbb a békési bu­szoknak a békési telepen tankolniuk? így a járműve­zetők is nyugodtabban ül­hetnének a volán mögé, el­fogyaszthatnának egy ká­vét, mi, utasok a késés mi­att nem bosszankodnánk. Vagy tévedek? — sz-

Next

/
Thumbnails
Contents