Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-29-30 / 202. szám
A két szilva esete Viagrával szervizelné a tömőgépet A párkapcsolattal való poónkodás szerves része a legkülönbözőbb kabaréknak. Ám sokszor nem pusztán csak a humoros műsorok, hanem maga az élet is produkál ezzel kapcsolatban nevettető jeleneteket. Egy korosodó szeghalmi bácsi az egyik szeghalmi italkimérésben mostanában szilvaszedésre invitálja a hölgyeket. Ha megkérdezik tőle, miért, hány szilvája van, azt válaszolja: „Kettő. Hát nem pálinkát akarok én főzni, hanem nőket. Arra pedig éppen elegendő a két szilva. ” Máskor a bácsi libát tömni szeretne; no persze nem szemestakarmánnyal. Mint mondja: olyan húsz év körüli tömni való libák a „specialitása”, ugyanis még jól működik a „tömőgépe”. Ezt hallva a legtöbben csak legyintenek. Ám egy fiatalember megjegyezte: ha a bácsinak mégis gond lenne a tömőgépével, akkor azt csakis a kék csodabogyóval, Viagrával „szervizeltesse”. A korosodó férfi néha arra kéri az italkimérés vendégeit, hogy ajánljanak neki valami „jó anyagot”. De persze ne túl korosat, még legyen „paradicsomfőzése” (mármint úgy huszonnyolc napohta), mert ő még gyerekeket szeretne. Azt viszont nagyon nehéz megállapítani, hogy az utóbbi esetnél a „paradicsomfőzés” poénon vagy a gyerekcsinálási óhajon nevetnek-e nagyobbat a vendégek?! M. B. Árvalányhaj nagy tételben A Lökösházl Vámhivatal két szolgálati helyén a vámosok négy esetben Jártak el Jogszabálysértő cselekmények elkövetőivel szemben. Egy német állampolgár elektromos sokkolót próbált behozni Magyarországra, ügyét átadták a Mezőkovácsházi Rendőr- kapitányságnak. Egy román-német állampolgártól 20 liter különféle szeszes italt, egy román állampolgártól pedig 70 karton cigarettát foglaltak le a vámosok. Egy román állampolgárságú illető 3 ezer köteg (összesen 30 ezer!) árvalányhajjal szeretett volna szerencsét próbálni valamelyik magyarországi virágkötészetben. Az idehaza védettnek számító növényt a vámszervek lefoglalták, tulajdonosa ellen eljárást kezdeményeztek. M. Gy. | VASÁRNAPI \ #IKK MEGYEI HÍRLAP KözéletiTap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 1418-1762 Fél óra alatt kettőszáznyolcvanezret is nyerhet Mindenkit megvisel, ha veszít - Ha túl fiatalnak látom az illetőt, elkérem a személyi igazolványát Játékgépek őrzésével foglalkozik beszélgetőpartnerem. Ezek a szerkentyűk az emberben ősidők óta élő szenvedély tárgyal. Nyerni Is lehet rajtuk, akár annyit, mint a címben szereplő összeg, vagy akár többet Is, ha a Játékos többet befektet, és szerencséje van. Mert a szerencse Itt a legfontosabb. A teremben ahol találkoztunk nyolc gép közül lehet választani, mindegyik más-más játéklehetőséget kínál. Amerikai pókergépek, gyümölcsösök, brummogók sorakoznak egymás mellett. — A gépek, melyek között dolgozik, játékgépek és nem félkarú rablók. Van olyan típus is, amelyet a köznyelv így nevez. Mi a különbség a kettő között? — A nevükben is benne van. Utóbbiakon van egy kar, amit meg kell húzni, hogy a gép pénzbedobás után működésbe jöjjön. Ezek a típusok nem tettek nagy népszerűségre szert, a játékosok nem szeretnek ezekkel játszani. A játékgépeken nincs kar, csak gombokkal működnek, és a nyerési esély is nagyobb. — Mely korosztály látogatja előszeretettel a termüket? — Tizennyolc évestől a százévesig jár hozzánk mindenki. A férfiaknak nagyobb a játékkedvük, de nők is felkeresnek bennünket. Én ha túl fiatalnak látom az illetőt, és még nem járt nálunk, mindig elkérem a személyi igazolványát. Azok a fiatalok, akik még nem töltötték be a tizennyolc évet, nem is tartózkodhatnak a játékteremben. — Szülői kísérettel sem? — Azzal sem. Nagyon szigorúan veszem az ellenőrzést, mert a rendőrség sem bánik velünk elnézően. — Vannak visszajáró vendégeik? — Igen, sokan. Van olyan vendégünk, aki naponta megfordul nálunk, és játszik is. Van, aki hetente kétszer jár be. A többi vendég átutazó, afféle szerencsevadász. — A fáma úgy tartja, mesés összegeket lehet itt nyerni. — Én hallottam már félmilliós nagyságrendű nyereményről is. Nálam kettőszáznyolcvanezer forint volt a legnagyobb összeg egy pókergépen. — Ilyenkor a játékos rögtön megkapja a nyereményét? — Igen. A törvény úgy rendelkezik, hogy azonnal, vagy maximum 24 órán belül ki kell fizetni. — Horribilis összegeket lehet nyerni, de veszíteni is ezeken a. gépeken. — Amit a saját szememmel láttam, fél óra alatt kettőszáz- negyvenezret vesztett valaki. — A vesztes ilyenkor kit okol? Gondolom saját magát a legkevésbé, vagy igen? — Általában a gépet hibáztatják és a tulajdonost. Tettle- gességre még nem került sor, olyan előfordult, hogy ököllel rácsaptak a képernyőre, és az betört. — Lehet machinálni ezeket a gépeket? — Tudni kell róluk azt, hogy minél többet vannak játékban, annál nagyobb rajtuk a nyerési esély. Üzemeltetőjük tudja állítani őket, három fokozat van rajtuk. — Nem rendelkezünk egyforma kudarctűrő képességgel, nem bírjuk egyformán a vereséget. Ilyen szemszögből figyeli a vendégeket? — Az első két-három ezer forint veszteségnél látszik a játékosokon, hogy mennyire viseli meg őket a bukás. Mindenkit megvisel, ha veszít. A legtöbben csendben játszanak, csak nyomogatják a billentyűket. És néha tesznek egy-egy megjegyzést, általában a gépre. — Önnek pontosan mi a titulusa a teremben?- Játékgépbeíró.- Feltételezem, hogy sok érdekes, különleges esetre emlékszik. — Két történet ritkaság- számba megy. Egy férfi ötezer forinttal játszott, négyezret mindjárt az elején elbukott. Akkor azt mondta nekem, az utolsó ezres felét még írjam be, de a többi már sörre kell. Szerencséje volt, az utolsó ötszázasával nyert száztízezer forintot. A másik eset még vidámabb. A férfi piaci bevásárlásból tért be hozzánk. Mindössze négyszáz forintja volt. Százhatvanat rögtön elbukott, de azután nyert száznyolcezer forintot. — Ön nem szokott játszani? — Nem. Nem azért, mert tilos is, hanem mert sok olyan élményben volt már részem, hogy láttam mennyit buknak az emberek.- Komoly szenvedély ez?-*■ Nagyon. Orvosilag is megállapított, hogy ez olyan függési állapot lehet, melyet ugyanúgy gyógyítani kell, mint az alkoholbetegeket vagy a drogosokat. (Zárójelben jegyzem meg, hogy akik gépen játszanak, azok általában nem isznak.) Hosszú távon így győztes csak a gép lehet. A végére egy jó tanács, akinek van annyi pénze, hogy játsszon, az játsszon, de aki csak nyerni akar, az ne itt próbálkozzon. Pánics Szabó Ferenc Általában a gépet hibáztatják A Szász-Baal egyik üdvöskéje Mennyibe kerül a mámor? Gyulai származású színésznő - Bognár Gyöngyvér - a Várszínházban pesten drágább_ mint a sárréten Bognár Gyöngyvér Brecht: Baal című darabjának gyulai előadásában az idősebbik nővér szerepét kapta — s véle a Szász János rendező által kínált lehetőséget. Élt is vele. Bognár Gyöngyvér gyulai. Eleinte Budapesten, a Radnóti Színpadon játszott, hosszabb ideje a Szegedi Nemzeti Színházban lép fel. Furdallja az embert a kíváncsiság: a színésznő és a világhírű rendező sorsának szálai miként futottak egybe? — Szász János tavaly, a szegedi színházi fesztiválon látott meg — mondja Bognár Gyöngyvér. — Éppen beugrottam az Othelló egyik szerepébe. — Hogyan lett a Baalból ilyen magas hőfokú előadás? — Nagyon jók voltak a próbák. Szász János egyszerűen igaz ember, képes kellő érzékenységgel figyelni a társaira. A szereplőket magával tudta ragadni, s ez, valamint a fizikai közelség valóban rendkívüli érzelmi hőfokot „termelt”. I Bognár Gyöngyvér érett alakításával és senki máséval össze nem téveszthető hangjával lett (ismét) „gyulai” — Netán bele is szólhattak a rendezésbe? — Azt kell mondjam, igen. Sőt — ami fontosabb —, oda is figyelt' észrevételeinkre. S láttuk, hogy feljegyezte azt is, amit játékunkkal, ki nem mon- dottan hozzátettünk a darabhoz. — Hogyan rendez Szász János? — Úgy tűnik, elképzel egy- egy képet, s abban mozgatja a darabot. Két hétig Pesten próbáltunk, s csak utána jöttünk Gyulára. Első perctől kezdve szerettük volna azt „hozni”, amit a rendező kért, úgyhogy valamennyi szereplő csupa seb, folt lett pillanatok alatt. Ez a munka nagy alázatot követelt mindenkitől. Szász Jánosnak határozott elképzelése volt, lát| hatóan ugyancsak élvezte a í munkát, s jó volt érzékelni, B hogy „belőlünk” is dolgozott. ö Egy ideje tudom: nem az a jó £Ü rendező, aki tűzön-vízen keresztül viszi akaratát, aki „őrületes megvalósító”. — Lesz-e folytatása gyulai „románcuknak”? — Hát remélem! Úgy hallottam, valamiről mintha szó lenne... Hogy jövőre Gyulán tartanak-e Szász-bemutatót? Azt mondta, filmezése miatt ugyan mindent lemondott, de Gyula izgatja... K. A. J. Szexuális kapcsolat évezredek óta nemcsak kölcsönös szerelemből, hanem anyagi ellenszolgáltatás révén is születik. Amennyiben a férfi fizet a történtekért az eset szokványosnak számít. Ha viszont a hölgy „perkálja le” a menetdíjat, az már rendhagyó sztori. A minap az egyik országos napilap közszemlére bocsátotta a budapesti utcákon kliensekre váró kéjhölgyek tarifáit. Eszerint a hagyományos szex (csak gumival) 2000 forintról indul. A két lány, egy fiú variáció esetén legalább 3500 forintot kell fizetnie az ügyfélnek. Az orális szex gumival minimum 1500, gumi nélkül legkevesebb 2000 forint. Komplett szolgáltatásra 2500-4000 forint közötti összegért hajlandóak a fővárosi kéjnők. Ha a kuncsaft lakásán fél órát tölt aktív mámorral az utcalány, akkor a végösszeg minimum 5 ezer forint. Ugyanez a szolgáltatás egy órára közel 10 ezer forint. Pluszszolgáltatásként szerepel a vetkőzés (ruhadarabonként 300-500 forint) és a kebelsimogatás (mellenként 400-500 forint). Mint egy korábbi Vasárnapi Békés Megyei Hírlapban számot adtunk róla, a nyár elején Vésztőn is megjelentek a mámor munkásnői. Ám hogy ők pontosan miféle szolgáltatást kínáltak és milyen tarifával dolgoztak, nincs pontos adatunk. A sárrétiek szerint a budapestinél jóval kevesebb összeggel is beérték. Amiről viszont mostanában a szeghalmi pletykái hír- szolgálat beszél az fölöttébb furcsa eset. Állítólag a városban van egy hölgy, aki fizetne a férfinak azért, hogy megtörténjen a számára áhított dolog. Informátorunk elmondta: előtte is legalább nyólc- tízezer forintot számolgatott a nő. Ám ő ennyiért sem volt kapható a „légyottra”. Neki más az ízlése, de talán nem mindenki lesz ennyire válogatós... A játékautomata sokak kedvence, de akár káros szenvedéllyé Is válhat
