Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-22-23 / 196. szám
Gyorshírek Falusi tervek. (1) Pusztaottlaka önkormányzata jelenleg 10 helyi lakosnak biztosít közhasznú foglalkoztatást, akik a település kommunális munkáiban és fűtéskorszerűsítésében segédkeznek. Szeptembertől, a munkaügyi központ mezőkovácsházi kirendeltsége segítségével, újabb 30—40 főnek adnak munkalehetőséget. További terv, hogy a közintézményeknél folyó beruházások befejezése után pályázni szeretnének egy fiókgyógyszertár létesítérére, amelyhez a bázist a medgyesbodzási patika biztosítaná. Aranyos, (r) Egy szarvasi lakóházból arany ékszereket loptak a minap. Az eltulajdonított egy pár fülbevaló, a karikagyűrű, illetve az óra együttes értéke 15 ezer forint. Heves olasz, (y) Három súlyos közlekedési baleset történt tegnap a megyében. Orosházán a Tél utca 21. szám előtt egy Suzuki kanyarodás közben megcsúszott és egy fának ütközött. A gépkocsi vezetője köny- nyebb, utasa súlyos sérülést szenvedett. Nem sokkal később ugyanannak az utcának a kereszteződésében egy olasz állampolgár Fiat személyautójával nem adta meg az elsőbbséget egy oldalkocsis motorkerékpárnak. A motorkerékpár három utasa közül kettő súlyosan megsérült. Az ütközés következtében a Fiat egy vele szemben álló gépkocsival is karambolozott. Békésszentandráson a Fő utcai ABC előtt 79 éves nénit ütött el egy román állampolgár. A néni nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Csoportos rablás, (y) Békéscsabán három nő támadott meg egy 79 éves férfit a Botyánszki Pálné utcában. Az idős ember éppen a kertkaput nyitotta ki, mikor a három nő rárontott, erőszakkal elvették pénztárcáját, benne 8500 forintot és kulcsait. A személyleírásoknak és a gyors rendőri intézkedésnek köszönhetően a harcias természetű amazonokat nem sokkal az eset után rablás alapos gyanúja miatt vették őrizetbe. Nemzetközi tűzoltózene kari és majorette fesztivál, (d) Gyulán ma fejeződik be a tömegeket megmozgató VI. nemzetközi fesztivál. Képünkön a szekszárdi Alisca Brass Band Tűzoltózenekar FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Betyáros lányszöktetés az autómatuzsálemből Veterán lóerőkkel a fekvő rendőrön át El tudja képzelni az olvasó, mi történik akkor, ha a vásárhelyi pusztában találkozik az alföldi betyár a bakonyival?! Mi 1994-ben részesei voltunk egy hasonló randevúnak, ahol morózus tekintetű Rózsa Sándor utód „inzultált” bennünket kezében méretes fegyverével. Ott még a babakocsi is veterán volt — mármint azon a találkozón, amit Orosházán első alkalommal rendeztek meg. A nemzetközi veterán autós és motoros találkozó olyan jól sikerült akkor, hogy a szervezők elhatározták, ebből hagyományt teremtenek. Az első randevút egy fantasztikus pusztatúra tette felejthetetlenné. — Ez még nem menyecske, ez a drága gyermekem, még növésben van! — siránkozott a rally egyik résztvevője, akinek leányára szemet vetett egy útonálló marcona betyár. S hogy a lányszöktetésnek nyomatékot adjon a puszta ura, alaposan megpattogtatta karikás ostorát a kétségbeesett autósok feje fölött — persze a produkció után volt nagy nevetés, könnytörölgetés, merthogy a betyárról kiderült, a gavallér fajtából való... A vásárhelyi puszta olykor kietlen útja 1994-ben látott annyi csodás járművet először és reméljük, nem utoljára. A mai szemmel nézve mosolyra fakasztó dübörgő lóerőket és sebességhatárokat képviselő Dongó, Jawa, Harley Davidson, Steyr, Amilcar, Dixi, Indian-Scout és a többiek a hét végén megyénkben tettek körutat egy újabb rally keretében. Ám meglepetésekben itt sem volt hiány! Ezúttal egy fekvő rendőr és egy 20 kilométeres sebességkorlátozás vette el a kedvét a veterán száguldozóknak, ráadásként pedig a rendőrök trafipax készülékét is szolgálatba állították e jeles esemény idejére. Szóval: emlékezetesre sikeredett a gépmatuzsálemek idei randevúja is. Csete Ilona ™ Kereket fel! Ne mozdulj! - így állta útját a veteránautósoknak és motorosoknak 1994-es találkozóján Rózsa Sándor utóda. Az idén is találkoztunk egy vérbeli, modern kori betyárral, igaz, nem lovon, hanem egy matuzsálemi korú kétkerekű nyergében ült Tomboló gyűlölet a sír körül (A történet az 1. oldalról itt folytatódik) Kiderült, semmiféle nyomot nem találtak rajta, egyébként is a boltos tanúsíthatta, mi történt. A rendőrség megszűntette az eljárást. Ahogy a temető felé tartunk, Tárnokné egy idős asszonyra mutat... — Ott az anyám, biztos a boltba tart. Lehúzok az út szélére. Legjobb alkalom, hogy megkérdezzem a másik felet is. Kulcsár Lászlóné madár- csontú alacsony nénike. Fejkendővel kötötte be őszülő haját. A szemüvegét meg majd elveszti, hiányzik az egyik szára. Mondom, mi járatban vagyok. Kérdezem, hogyan lehet, hogy egy anya évtizedek óta nem beszél a lányával? Megdöbbenek az idős asszony szavaitól: — Az a mocsok (mármint a lánya) mindig is ilyen volt... Hazudik. — Miért rongálta meg a férje sírját? — Bosszúból — ad nyomatékot lábának toppantá- sával az idős asszony. — Én vettem a sírhelyet, „az” miért csináltatta meg? — Hiszen a lánya nem akart rosszat, amikor az apja sírját megcsináltatta... Kin akar bosszút állni? — Nem érdekel engem az a k... — és ismét a lányát kezdi szidni, hallatlan gyűlölettel a hangjában. - Tudja, nem érdekel, hová fordul a lányom. Megvert! Azzal nem dicsekedik? — A rendőrség nem találta az Ön feljelentését megalapozottnak. — Azért, mert a boltos hamisan tanúskodott. Meg is átkoztam. Azt mondtam neki, veszítse el a legkedvesebb gyerekét... — Borzasztó így valakit megátkozni. Kulcsár néni nem tudja, hogy az átok saját fejére szállhat vissza? — Csak szenvedjen, amiért nem az igazat vallotta... Időközben beszélgetésünkhöz csatlakozik a néni unokája, Tárnokné lánya. — Nekem idáig semmi bajom nem volt a nagyanyámmal, de most már én is gyűlölöm - mondja a fiatalasszony, aki nem is fegyelmezi érzéseit. A néni pedig elhagyja társaságunkat, hogy folytassa az útját. * * * A temetőben szomorú kép fogad. A síremléket vastagon zománcfestékkel kenték le. Olvasni sem lehet, ki nyugszik (?!) a kövek alatt. Tárnokné majdnem elsírja magát. Ilyen anya mellett öregedtem meg - mondja rezignáltan, és kaparni kezdi a zománcfestéket, ami azonban makacsul kitart a sírkő vön... Béla Vali A kapros busaragu hódított A titok: friss hal és házipaprika Töltött busaszelet fehérborban pácolva, rántva — ugye Jól hangzik? Ez az étel lesz a gyomai nyolcszoros országos halfőző bajnok Hoki, alias Kovács László legújabb specialitása. A pénteki gyomaendrődi nemzetközi halfőzőversenyen azonban a jól bevált kapros busaraguval bűvölte el a zsűrit, s szerezte meg vegyes halétel kategóriában az első díjat. A pénteki verseny huszonegy indulója között köszönthettük a testvérváros Nagyenyed delegációjának néhány tagját. Bográcsukban hamisítatlan Marosi halleves főtt. S természetesen az indulók sorában ott voltak a hagyományos halászle- vek hívei is. Köztük a fővárosból Csizmadia Sándor, aki családi és baráti körben elismert szakácsnak számít, ám halfőzőversenyen Gyo- mán indult először. A gyomaendrődi nemzetközi halfőzőverseny első díjasa: dunai típusú halászlé kategóriában: Mojzes Imre, Érsekcsanád; tiszai-körösi típusú halászlé kategóriában: Varga Zoltán, Gyomaendrőd; a különdíjat a tárkonyos hallevesért, a gyomaendrődi Tímár Attila kapta. (r) Szentandrás legerősebb embere Augusztus 20-án több mint tíz férfiú versengett a „Békésszentandrás legerősebb embere” címért. A legerősebb embernek járó babérkoszorút idén Virág Sándor érdemelte ki. A GATE mezőtúri főiskolai karának főiskolai adjunktusa korábban aktívan sportolt: kézilabdázott, majd futballozott. Virágék sportos családnak számítanak. Györgyi, a feleség korábban kézilabdázott, két fiuk közül a nagyobbik leigazolt focista. — A 188 centiméteres magasságomhoz 85-90 kilogramm volt a versenysúlyom, ami támadó játékosként előnyt jelentett — emlékezett a sportoló évekre Virág Sándor. Állítja, azt, hogy az aktív sport után is sikerült megőriznie a remek kondícióját a rendszeres fizikai munkának köszönheti. (r) Vasárnaptól vasárnapig ________ L eckék hegedűre, gitárra és szexafonra A mögöttünk hagyott hét még a múlt va- 'sámap este elkezdődött, legalábbis a hazai búzatermelőknek. A Hét című televíziós műsorból kiderült: egy hegedűművész rózsadombi vagy leányfalusi tanyájának tornácáról nézve nincs itt semmiféle búzaválság. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy tíz évé sin.cs talán annak, amikor hasonló kinyilatkoztatással traktált bennünket egy másik zenész. Igaz, ő hegedű helyett leginkább gitáron játszott, és pontosan tudta, mikor érdemes velünk összekacsintani. Ennek ellenére jól elhúzta a nótánkat. Amikor egy tévéinterjúban kijelentette, hogy a szocialista Magyarország él és virul, és hogy rémeket lát, aki válságról beszél, akkor már nagyon kevesen vették őt komolyan. Nem úgy, mint most a búzatermelők a magas polcra emelkedett egykori bírósági fogalmazót, aki fölött ugyanúgy eljárt az idő, mint az össze-vissza hunyorgó rozzant gitároson. A közszolgálati televízióban illene pontosan és szépen fogalmazni. Az, hogy „fuzáriummal fertőzött búzát akarnak átvétetni”, még a régi szép időket (és vádakat) idézi... De mit kezdjünk a folytatással? „És én úgy gondolom, a kérdés úgy merül fel, hogy ha én egy-két ordítozós ilyen (értsd: ilyen ordítozós — M. Gy.) személyiségnek engednék, és a fuzáriummal fertőzött búzát átvennék, és meghalna egy-két gyerek, hogy akkor vajon mit szólnának ahhoz, hogy én mért engedtem.” Nos, ha nehéz is, ha sok álmatlan éjszaká(nk)ba kerül is, gondoljuk végig koncepciózusán, mit üzent a nyilatkozó „a környék leggazdagabb emberének”, a búzabombát felrobbantó „lázító személyiségnek”, dr. Karsai József batto- nyai gazdálkodónak! Első hallásra csak azt, hogy az idén Békésben mérgező búzát termelt néhány or- dítozós személyiség. Nesze, neked dr. Karsai! Ebből a búzából ajánlottál fel 100100 mázsát battonyai és budapesti általános iskolásoknak, az árvíz sújtotta romániai Lippára pedig adományként kiszállítottál 1000 mázsát, nem kétséges, milyen indokból, s az sem, hogy előre megfontoltan. Minősítő körülmény, hogy a gyermeknapon a battonyai fiatalokat beetetted csokoládéval és tortával, valamint hogy — Lippa esetében — visszaéltél a magyar- román testvériség szent eszméjével. Ennyi. A napraforgó, a kukorica, a bor, a tej, és a sertéshús miatt se fájjon a feje senkinek: lakat kerül előbb-utóbb minden ordítozó szájra. Államalapító szent királyunk sem bánt kesztyűs kézzel az üvöltöző pogányokkal, mégis (illetve éppen ezért!) elindíthatta népünket Európa felé. Nem rajta múlott, hogy egyesek Ukrajna, Szerbia vagy más kétes hírű régiók felé mentek. Mindenesetre, az itthon maradottaknak az idén is látványos külsőségek között ünnepelték meg államiságunknak és a nemzeti szalaggal felékesített új kenyérnek ünnepét. Akik kétségbe vonták a gabona-tűzoltómunka hatékonyságát, leégtek mint a jászberényi hűtőgépgyár, vagy mint az afganisztáni és szudáni terrorista központok. Maradva az ugyancsak zenész Bili Clinton által elrendelt katonai támadásnál, a vak is látja, hogy egy kis folt (főleg, ha holmi gyakornok hölgyemény ruháját, s nem a száját ékesíti e pecsét), egyenesen jót tesz a népvezéri-politikusi ambícióval megáldott férfiú(k)nak. Az a kérdés viszont egyelőre megválaszolatlan, hogy miből sütik meg a pékek azt az irdatlan mennyiségű kenyeret, amit jövő ilyenkorig kellene elfogyasztanunk. És hogy — ha már kimúltunk — a derék magyar (kül) kereskedők kire sózzák rá a maradékot? Valamint, hogy mit szól mindehhez az amerikai elnök felesége, és a többi ártatlan szenvedő!? Ménesi György
