Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-15-16 / 191. szám
1998. augusztus 16., vasárnap SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal Több nő kísérel meg öngyilkosságot A férfiaknak viszont gyakrabban sikerül A serdülők nagyon könnyen és mélységesen képesek elkeseredeni Pofon mint fizetőeszköz Vésztői,,valuta” Pénz helyett pofont kapott vissza a minap egy vésztői fiatalember. Az eset részleteiről a pletykái hírszolgálat tájékoztatta munkatársunkat. A fiatalembernek egy vésztői család háznál augusztus 15-éig volt kifizetett albérlete, de a tulajdonos augusztus 3-án azt mondta neki, hogy ,,egy napon belül takarodjon el!" A hirtelen hevességgel kidobott albérlőnek szerencséje volt. Másnap délelőtt sikerült új albérletet találnia. Azon a keddi napon lovaskocsival el is pakolt. Ám, amikor az indulatos tulajdonostól (aki alkoholtól került „felkoholt” állapotba) az iránt érdeklődött a fiatalember, hogy mi lesz az augusztus 15-éig kifizetett összeggel, akkor pénz helyett pofont kapott vissza. Információink szerint a tulajdonosnak állítólag az nem tetszett, hogy a fiatalember már nem vállalta az állatok ellátását. Korábban minimális térítés ellenében redszeresen etette, gondozta a disznókat és a libákat. Megtette, mert a lakásra szüksége volt, s nem volt idegen számára az efajta tevékenység. Aztán mivel munkát talált a településen, a ház körüli feladatokat már nem tudta vállni. Hisz azért a csekély összegért nem kockáztathatta a biztos megélhetését. Azt persze hiába várta, hogy korábbi szállásadója saját érdekével ellentétben könnyedén belenyugszik a kedvezőtlen változásba. A fiatalember úgy véli, nem pofonokat, hanem csaknem félhavi bérleti díjat kellett volna visszakapnia. Élete eddigi harminc évében még nem gondolta, hogy a pofon is lehet fizető- eszköz. Most viszont ezt személyesen tapaszalta meg. Mindenesetre abban reménykedik, hogy néhány éven belül mégsem a pofon, hanem a forint lesz a konvertibilis fizetőeszközünk. Addig pedig borogatja kissé puffadtabbra dagadt ábrázatát, s emészti a történteket... — i Beszélgetőpartnerem ezúttal dr. Vincze Gábor megyei pszichiáter szakfőorvos. Mint korábban dr. Görhöny Gergelytől megtudtuk, az ő intenzív osztályáról a betegek a doktor úr pszichiátriájára kerülnek. — Az orvos csoportosítja az elkövetőket életkoruk, vagy nemük szerint? — Minden életkorban előfordul. Az öngyilkossági kísérlet ténye a nők körében nagyobb számú, szemben a befejezett öngyilkossági kísérletekkel, melyben a férfiak járnak élen. Ez azért van így, mert a férfiak brutálisabb módon követik el tettüket, ezért esetükben az elhalálozás is nagyobb; míg a nőknél a gyógyszerbevétel a leggyakoribb forma. Szerencsére az új, modern készítmények lehetővé teszik a szervezet méregtelenítését, jók a túlélési arányszámaink. Életkor szerinti megoszlásról is kérdezett. A fiatalok körében igen gyakori maga a kísérlet, a serdülőkor vezető helyen szerepel. Egyik fontos kiváltó ok az esetükben, hogy a biológiai fejlettséggel nem tart lépést az érzelmi fejlettségük. Érzelmi krízisekben, például a párkapcsolatokban, vagy iskolai kudarc esetén beszűkül a tudatuk, s elhatározzák, hogy eldobják az életüket. Az idős emberek egyedüllétükből adódóan szorulnak önmagukra; de mert nem találnak választ, és megoldást a problémáikra, ezért siettetik a halált. — Mi magyarok tálérzékenyek lennénk? Gyenge a kudarctűrő képességünk? Történelmi múltunk miatt hordozzuk a késztetést a világranglistán kibérelt dobogós helyünkre? — Az Osztrák-Magyar Monarchia idején átlósan északkeletről délnyugatra lehetett húzni egy vonalat, mely Békést, Bácskát, Baranyát kötötte össze. Ezek a vidékek „tradicionálisan” is elsők voltak az öngyilkosságok vonatkozásában. Hagyomány volt, hogy a kilátástalan helyzetből adódó problémák megoldásának, a kiút keresésnek ez az egyetlen iránya; az ilyen családban felnövekvő gyerek ezt látta modellként szüleitől, nagyszüleitől. — Ma mi a jellemző vidékünkre az öngyilkosságok gyakoriságában? — Az utóbbi 10 évben nagy mérvű elszegényedés ment végbe a magyar társadalomban. Szociálisan több lett a kiszolgáltatott helyzetben levő beteg, hiszen nagyok a társadalmi különbségek. — Az utóbbi négy évben nőtt, vagy csökkent az öngyilkosságok száma? — Csökkent, ami talán annak is köszönhető hogy hat éve felvilágosító tevékenységet folytatunk a depresszió ellen. Jelenleg évi háromezer befejezett öngyilkosságról tudunk. — A depresszió az öngyilkosság előszobája. A népesség hány százaléka szenved benne? — Súlyosabb formája a népesség 10-15 százalékát érinti. Az enyhébb ennél lényegesen magasabb, 30 százalékos. A nők között duplán gyakori jelenség. A depressziót csak gyógyszeresen lehet kezelni, valamint pszichoterápiával támogatni. Ez nem gyengeség, a környezet belehajtja az egyént, holott empátiás attitűdre (együttérző, átérző magatartásra) lenne szükség. — A pszichiáter minek nevezi magát az öngyilkosságot? — Ez egy rövidzárlati cselekmény. Mint mondtam, tudatbeszűkült állapotról van szó, melyben az egyén nem mérlegel. A minták miatt, mely a társadalomnak sajnos része, az öngyilkosságot kísérli meg. A gyakorlat azt hiú- tatja, ha megmentettük őket, kivétel nélkül ragaszkodnak az élethez, elfogadják azt a segítséget, melyet az őket ellátó szakmai stábtól kapnak. A kezelt depressziónál ritkán fordul elő visszaesés; a gyakran előforduló visszatérő öngyilkossági kísérleteket nem gyógyuló depressziósok, hanem személyiségzavarban szenvedők végzik. A brutális öngyilkosságok, vonat elé ugrás, önakasztás, kútba ugrás általában valamiféle elmebetegségre utalnak. Még egy jellemző adat, a drogok következtében évente 300 fő hal meg, részben túladagolás, részben öngyilkosság során. — A megmentett betegek megnyílnak Önök előtt? — Az első időszakban bezárulnak, elzárkózás ez a problémáiktól. Amikor tudatosul bennük, hogy életben maradtak, megnyílnak. Mi ilyenkor bevonjuk a beteg környezetéből a krízis holdudvarában szereplő személyeket. — Az öngyilkosságot elkövetőkre jellemző, hogy alkoholizálnak, alkoholizáltak tettük előtt? — Hazánkban 800 000, 1 000 000 rendszeresen ivó emberrel számolnak"a statisztikák. Ahogy most ül, és ír velem szemben látom az arcán, hogy meglepődött. Igen, ekkora a szám, de ez nem azt jelenti, hogy ennyi alkoholista van Magyarországon. Az alkoholról köztudomású, hogy oldja a depressziót, a szorongást. Ám ha a depresszió rögzül, a problémák halmozódnak, és persze nem oldódnak meg, az alkoholfüggő ember könnyen az öngyilkosságot találja megoldási módnak. Azok a férfiak, akik gyógyszert vesznek be, rendszerint valamilyen alkohollal teszik. A nőkre az jellemző, hogy tejjel, vagy vízzel. — Az önelveszejtések hátterében gyakran az anyagi ellehetetlenülés áll. Meglepett, mikor egy rádióműsorban nagy lottó nyereményhez jutó emberek arról beszéltek, persze névtelenül, a százmillióknak köszönhetően megváltozott az életük, azóta boldogtalanabbak. — Azt mondják a pénz nem boldogít, de szükséges hozzá. Megértem, hogy így nyilatkoztak. A nagy nyeremény elszigetelte őket a környezetüktől, titokban kellett tartaniuk szerencséjüket. Egyedül maradtak. A nagyvárosokban hatalmas probléma az elidegenedés. Barátokra, szomszédokra szüksége van az embernek, kell, hogy egy hullámhosszon legyünk másokkal, legyen kivel átbeszélni a mindennapokat. Fontos, hogy kíváncsi legyek a másikra, hogy az kíváncsi legyen rám. Ez segíthet. Témánknál maradva, minden öngyilkosságot megkísérelt egyénről tudható, hogy beszélt problémáiról, esetleg szándékát is emlegette, de nem figyeltek rá. •*•*-*■ Ez a cikk azokért íródott, akiken már senki nem segíthet. És természetesen azoknak akik elolvassák. Ön még meggondolhatja... Pánics Szabó Ferenc Kockäs történetek Kutyakaland kísérővel Ki lehet utas. Aki beül a kocsiba. Jelen esetünkben egy kutya - kísérőjével. Taxisunk azóta is gondolkodik rajta, ki okozott az egyenleget nézve nagyobb problémát. — Késő este egy városszéli házhoz hívtak. Sötét volt, az utcában nem égtek a lámpák, ezért csak árnyakat láttam. A jobb hátsó ajtóm kinyílt, és egy óriási kuvasz ugrott be mögém. Gazdája mellém ült, és türelmetlenül közölte, hogy Orosházára megyünk állatorvoshoz. Felocsúdva ijedtségemből, megjegyeztem, hogy amikor hívtak, azt elfelejtették közölni, hogy kutyát is szállítani fogunk. Utasom, megtermett, széles hátú, izmos vállú középkorú férfi, erre közölte, hogy ezzel jól járok, mert mindent jól meg fog fizetni. Azt az utat sohasem felejtem el. A rémült állat végig nyüszített, nyakamba csörgött a nyála. Néha gondolt egyet, és arrébb ugrott az ülésen, ilyenkor a kocsi úgy viselkedett, mint egy hajóhinta. Gazdája ilyenkor rászólt, a kutya vinnyogva ugrott vissza a helyére. Nem kell félnem, bíztatott a gazdi, Néró szobatiszta, és otthon is a lakásban tartják. A fotelben szokott aludni, az ágyra is felengedik, nagyon kedves, kezes jószág, az egész család szereti. Attól sem kell tartanom, hogy megharap. (Még csak az kellene, gondoltam.) A férfi elmondta, hogy egy barátjától aki akkor még a rendőrségen dolgozott, kapta a kutyát, mert ott nem tudtak vele mit kezdeni, nagyon neveletlen volt, de ő megnevelte. (Még szerencse, gondoltam.) Hogy lássam, most is törődik a jószággal, a pórázzal, néha nagyot csapott az állat orrára, amitől az nyüszített, meghunyászkodott, és a nyála még jobban csörgött a vállamra, és az üléstámlámra. Valamit mégis kellene vele csinálni, jegyeztem meg, mert teljesen eláztatja az ülésemet. Ne kényeskedjek annyira, hangzott a válasz, a kutya nem fertőz, a nyála meg úgyis megszárad. Csak azt látnám, hogy a gyerekek, hogy birkóznak vele. Nem vitatkoztam, beletörődve tűrtem a helyzetet, arra gondoltam, amit ígért, hogy úgy is fizet mindent. Végre megérkeztünk Orosházára. A kutya kapott valami injekciót, visszafelé csendesebb volt, csak a nyála csörgött rendületlenül. Amikor visszaértünk, utasom ránézve az órára sokallni kezdte a minden felár nélküli legkisebb összeget is. Elkezdett velem vitatkozni, hogy alig fogyott benzinem, ezért csak az összeg felét hajlandó kifizetni. Beleegyeztem, csak szabaduljak. Másnap, csak üléshuzatot mostam, és bolhát irtottam. Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK Telefonon megkérdeztük olvasóinkat, hova mennek, illetve hol voltak nyaralni az Idén? Gyenge Károlyné, 41 éves, békéscsabai könyvelő: — Nem voltam az idén nyaralni. Tavaly az Északi-középhegységben Miskolctapolcán jártam. Az álmom - mivel sok szépet hallottam róla —, hogy legalább egy hetet Görögországban tölthessek. Kovács Ferencné, 32 éves, eleki háztartásbeli: — Évek óta nem engedhetjük meg magunknak a nyaralást, mert állatokkal foglalkozunk és azokat nem lehet itt hagyni. Az idén komolyabb beruházásba kezdtünk. Szeretnék egyszer a Balatonra eljutni a pihenés, kikapcsolódás miatt. Tóthné Kvasz Gyöngyi, 25 éves, magyarbán- hegyesi GYES-en levő anyuka: - Utoljára tavalyelőtt voltunk Balatonszárszón. Idén agusztus 20-án tervezünk néhány napot Mártélyon tölteni. Aki akar az előbb-utóbb el tud menni valahová. Az én álmom egy hosszabb napsütéses tengerparti üdülés. Kerepesiné Gyömrei Edit, 52 éves, orosházi főkönyvelő: — Tavaly a Balatonnál nyaraltam, ám az idén nem tervezek hosszabb időt a kikapcsolódásra. Nagy álmom egy nyugat-európai körút, ahol több ország szépségeivel, értékeivel ismerkedhetnék meg. H. M. Kait! Constantinescu kolléga kérdezi az aradi Adevarul című laptól: igaz-e, hogy a batto- nyai gazdák lezárják a határra vezető utat? Merthogy náluk ezt tervezik a termelők Nagyinkon, Kürtösön és Varsándon. Mondom neki, hogy a Békés megyeiek csak félpályás Mezárásm készülnek. Megköszöni az inför- máeiót, aztán elcsevegünk egy kicsit az egykori szocialista országokat sújtó gabonaválságról. Ő a magyart töri, én a románt, ennek ellenére pontosan értjük egymást. ,,Jó lenne tudni, milyen sorsot szántak nekünk!?” - sóhajtja, mire kiszalad a számon:,,Gyarmatit! ” Abban a pillanatban kattan a készülék. Utoljára az 1989-es romániai fordulat előtt hallottam ilyen hangot, lehallgatják az Adevarult? Esetleg engem? Vagy mindkettőnket? Elhessegetem a gondolatot, műszaki hibára gyanakszom, s még az is megfordul a fejemben, hogy a kolléga tette le a kagylót. Ennek kicsi a valószínűsége, ő hívott engem, a véleményemet kérte, s különben is: tőlem kapja hetente a magyar rádió- és tévéműsort, a román(ul) olvasók nagy örömére. Később felhívom a másnapi gazdatüntetés szervezőjét, hogy ellenőrizzem az Aradra továbbított információt. ,,Persze, hogy kivonulunk, de képzeld el, megint kattog a telefonom!" - mondja. Teljesen,, megnyugszom”: akkor műszakilag minden rendben! S a román kolléga sem tahó! Ménesi György
