Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-15-16 / 191. szám

1998. augusztus 15-16., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 13 Nyolcvan éve gyilkolták meg II. Miklóst és családját a bolsevikok Lenin írta alá a kivégzést parancsot Az 1917-es bolsevik forradalom egyik első intézkedése a cári család deportá­lása volt. A bolsevikok tisztában voltak vele, hogy az élő cár az állam, a rend­szer, a hatalom szimbóluma, akiért harcolni fognak. De egy halott cárért ki ragad fegyvert? Tyumenen, Tobolszkon keresztül vezetett az út az Uralon túli városba, Jekatyerinburgba, amelyet aztán 1924-ben, az uralkodói család lemészérlásában oroszlánrészt vállaló népbiztos „tiszteletére” Szverdlovszk- nak kereszteltek át. A ház, amelyben a cári családot elszál­lásolták, tiszta, szép épület. A csöndes Voznyeszenszkij utcában áll, szemben a templommal. Falai fehérek, kőfara­gásokkal vannak díszítve. Ipatyev épí­tész tulajdona. Itt vannak valamennyi­en: II. Miklós és felesége, Alekszandra, hemofíliás fiúk, Alekszej és négy lányuk: Olga, Mária, Anasztá­zia és Tatyjána. Rajtuk kívül dr. Botkin, a család orvosa, valamint a szolgák: Csemodurov, Szednyev, Trupp, Gyevidova, a komoma és Haritonov, a szakács. 1918. július 16-án a cár a követke­zőket írja naplójába: „Július 16., kedd. Szürke reggel, később kibújt a napocs­ka. Bejby (Alekszej) kissé megfázott. Délelőtt valamennyien elmentek egy félórás sétára. Olga és én gyógyszert szedtünk. Tatyjana mellettem maradt.” Eközben megteszik az intézkedése­ket a kivégzésre. Filip Goloscsekin, a párt politikai bizottságának szibáriai biztosa megkapja a parancsot Berzintől, a légiók ellen harcoló had­test parancsnokától: hajtsák végre a ki­végzést. (Berzint 1939-ben a Gulagon agyonlövik.) A bolsevikok helyzete Jekatyerinburgban tarthatatlan. Goloscsekin Moszkvával ellenőrizteti a parancsot, mivel eredetileg csak a cárt kellett volna kivégezni, a családot pedig elszállítani. Megérkezik a rejtje­les távirat, amely az októberi forrada­lom archívumában „A szervezeteknek küldött táviratok, a bírósági szervek és a Cseka tevékenysége” csomagban a 14228-as számot viseli. Akimov vö­rösgárdista, a Kreml testőre megerősí­ti, hogy a cár kivégzéséről szóló paran­csot Zinovjev ösztönzésére maga Le­nin adta ki. Jakov Jurovszkij, a kivég­zőosztag vezetője: „Mentem, hogy fel­ébresszem őket. Doktor Botkin jött ki, aki az ajtóhoz legközelebb aludt. Azt mondtam, hogy a városban nyugtalan­ság uralkodik, ezért a Romanovokat az emeletről le kell hozni a földszintre. Botkin felébresztette a többieket. So­káig öltöztek, úgy negyven percig. Mi­kor felöltöztek, a szuterénbe vezettem őket. A kivégzésre olyan helyiséget választottak, amely faburkolattal volt ellátva (hogy ne pattanjanak vissza a lövedékek), és minden bútort kivittek belőle. Medvegyev: „A trónörökös és a cár kézen fogva jöttek. Mindketten katonai zubbonyt viseltek, fejükön katonasap­ka. A cámé és a lányok csak ruhában voltak, kabát nélkül. Jurovszkij paran­csot adott, hogy hozzanak székeket. Az uralkodónő a falhoz ült, közel az ab­lakhoz. A három lány mögötte. Az uralkodó középen állt, mellette a trón­örökös, mögötte doktor Botkin. A ko­moma a raktárba nyíló ajtónál állt.” Jurovszkij:,,Azt mondtam nekik, hogy lefényképezzük őket, mivel Moszkvában azt beszélik, megszök­tek.” Aztán bejött a kivégzőosztag. Jurovszkij közölte velük: tekintettel ar­ra, hogy a rokonaik folytatják a táma­dást Szovjet-Oroszország ellen, az uráli végrehajtó bizottság úgy döntött, kivégezteti őket. Sztrekotyin: „A parancsnok még egyszer elismételte a bejelentést, és pa­rancsot adott az osztagnak: készüljön. Valaki felsikoltott, de az egész csak pár másodpercig tartott. A cár azt mondta: »nem tudják mit csinálnak!«” Jurovszkij: „A kivégzőosztag azt a parancsot kapta, hogy szívre célozzon, s meg volt adva, ki kire lőjön, hogy ne legyen zavar, és ne legyen sok vér.” Sztrekotyin: „A cámé és Olga lánya megpróbáltak keresztet vetni, de már nem volt idejük rá.” Jurovszkij: „A cárt maga a parancs­nok ölte meg.” (Később az osztag két másik tagja, Medvegyev-Kudrin és Jermakov is azt állította, hogy ő ölte meg a cárt.) Kabanov: „Mikor valamennyien, akik részt vettünk a kivégzés ben, a helyiség nyitott ajta jához érkeztünk, három sorba álltunk, a máso­dik és a harmadik sor az előtte lévő sor vál la fölött tüzelt. A ti­zenegy szerencsét­len fejvesztetten futkosott a kis he­lyiségben, és a ti­zenkét fegyveres szünet nélkül lőtte őket a nyitott szár­nyas ajtóból.” A legtöbb lövést a cár és a cámé kapta. Holtan feküdtek a ' föl dön, akárcsak doktor Botkin, Trupp lakáj es Haritonov szakács. Legtovább a lá­nyok éltek. A golyók furcsamód lepat­togtak a mellénykéjükről. A gyilkosok később rájöttek, hogy abba varrták az ékszereket, vagyonuk utolsó tartalékát arra az esetre, ha sikerülne a családnak megszöknie. Aki nem halt meg azonnal, a földön verték agyon. Mint a lányokat és a trónörököst. Minden csupa vér volt, a földön folyt, befröcskölte a falakat. Gyevidova komomát bajonettel akar­ták leszúrni, de az olyan tompa volt, hogy nem tudta átszakítani a mellka­sát, ezért puskatussal verték agyon. Úgy tűnt, hogy utolsónak a trónörökös Azt mondták nekik, lefényképezik őket, mivel Moszkvában azt beszélik, megszöktek. (Az utolsó fényképek egyike a cári családról) halt meg. Ez azonban nem így volt. Amikor a holttesteket hordágyakon és lepedők­ben kivitték, észrevet­ték, hogy a lányok még élnek. Hogy a környéken ne hall­ják a lövéseket, szu­ronnyal végeztek velük. A testeket azonnal egy teher­autó platójára rak­ták. (A kivégzés után kirabolták őket; a parancsnoknak kel­lett közbelépnie.) A teherautó kifordult a s a városon túli felé vette az irányt. Jurovszkij: „Az erdőben bricská- ra raktuk a holttesteket. Kiderült, hogy senki se tudja hol vannak a régi bánya tárnái, amelyekbe a halottakat bele kel­lett dobálni. Semmi sem volt előkészít­ve. Lapát se volt nálunk. Csak később találtuk meg az aranyásók után maradt, mintegy két és fél méter mély tárnát. Valamennyit levetkőztettük. A ruhák­ban rengeteg briliáns volt, legalább nyolc kiló. Ezért pattogtak le a golyók. A ruhákat elégettük.” Az apokalipszis ezzel nem ért véget. A városban szárnyra kapott a hír, hogy a cári családot megölték. Azt is tudni vélték, hol temették el őket. Ezért a kö­vetkező éjszaka Jermakov két segéd­jével visszatért az erdőbe. Előhúzták a holttesteket, egy ra­kás fára fektették, majd leöntötték őket benzinnel, és meg­gyújtották a mág­lyát. Ezt megelőző­en azonban savval is leöntötték vala­mennyit. Aztán elás­ták őket. Július 21-én Ipatyev építészt be­hívták a helyi szov­jetbe és visszaadták neki a háza kulcsát; hadd takarítsa ki a véres alagsort. A holttesteket csak 1991-ben találták meg az orosz régé­szek. A közelmúltban Szentpéterváron, az egykori Leningrádon helyezték végső nyu­galomra a cári csadád földi maradványait. A szertartáson II. Alekszij pátriárka — arra hivatkozva, hogy a holttestek nem a cá­ri család tagjaié —- nem vett részt. Az orosz elnök, Borisz Jelcin viszont hosszas huzavona után megje­lent a Péter-Pál erőd­ben, az újratemetésen. Olvastuk Az MSZP-kormány amúgy is árnyéka volt önmagának, s ámyékbokszolást folytatott, az akkor még szétszabdalt, jelentéktelen egyharmados ellenzékkel. Kincstári politológusaik akkoriban arról bölcselkedtek, milyen kár, hogy nincs valódi ellenzék, nincs igazi alternatíva. A foxi-maxin végzett politológusok most zavarban vannak, magyarázkod­nak, mert még a Szonda-Ipsos is a Fi­desz népszerűségének újabb javulásáról beszél. (Szentmihályi Szabó Péter, író.) Leszögezem: kőkeményeknek kell lennünk, ha továbbra is azt tapasztal­juk, hogy a kormány politikájában úgymond a jómódú „polgároknak” kí­ván kedvezni, és háttérbe szorulnak a munkavállalók, a nyugdíjasok, a kisjö­vedelműek érdekei. (Gál Zoltán, az MSZP elnökségi tagja.) Számomra nagy élmény, amikor He­gyeshalomtól nyugatra az ember el­hagyva az országot találkozik a nálunk szerencsésebb történelmű, gazdagabb népek nemzeti önbecsülésével, nemzet­tudatával. Nagyon korán rájöttem arra, hogy mi hiába beszélünk gazdasági fel- emelkedésről, há nem sikerül ezt egy büszkén vállalt nemzeti tudattal meg­alapozni. (Koltay Gábor filmrendező) Könyv 100 gazdag ember Michael Klepper és Robert Gunther könyve — amint annak címében is sze­repel — mindenek előtt a száz leggaz­dagabb amerikairól szól. Azért a „mindenek előtt”, mert másokról is, nem csak arról a százról. Olyanokról is említést tesznek a szerzők — amolyan hézag kitöltőként —, akik gazdagok voltak, de elszegényedtek, vagy sohase gazdagodtak meg a sors különös sze­szélye folytán. Először közülük néhány név: Albert Einstein, Thomas Edison, Charles Goodyear. És most lássuk a százakat, akiknek sorát John D. Rocke­feller (1839-1937), az olajkirály nyitja és David Packard (1912-1996), a róla elnevezett számítástechnikai cég alapí­tója és tulajdonosa zárja. Előbbi az USA bruttó nemzeti termékének 1/65- öd részét (1,4 milliárd dollár), utóbbi pedig „csak” 1/1724-ed részét (3,7 mil­liárd dollár) vallhatta magáénak. Kö­zöttük még 98 gazdag amerikai életraj­za, sikertörténete olvasható a kötet lap­jain. A mintegy 350 oldalas könyvért 1 500 forintot kémek a piacon. a ^áá '/• i í;- . Spórol a királyi család A brit királyi család mindent megtesz azért, hogy kevesebb pénzébe kerüljön az adófizető állampolgároknak. A Buckhingam palota lakói például idén 2 millió fontot kívánnak megtakarítani utazási költségeikből. Elhatározásuk komolyságát jól illusztrálja, hogy az uralkodócsalád idősebb tagjai mostan­tól igénybe veszik a számukra is járó nyugdíjas kedvezményeket. Edinburgh hercege és Margaret her­cegnő máris komoly összeget spórolt meg a királyi famíliának azzal, hogy félárú jeggyel utazott a vonaton. Fülöp herceg mindössze 43 fontért vonato­zott Londonból Cambridgebe, míg Margaret 22 fontot fizetett a brightoni kiruccanásáért. Dicsclmozdony: 3 csepp olajjal A világ legkisebb működő vasútjának mozdonyvezetője a 62 éves Franz Stellmaszyk. A köln-holweidei nyug­díjas sok ezer órányi, végtelen türe­lemmel végzett munkával alkotta meg a mini vasutat, amelynek persze min­den része és alkatrésze pontos, arányo­san kicsinyített mása az eredetinek. Egyik büszkesége, a dízelmozdony olajmérő pálcája 9 milliméter hosszú és szemcseppentővei pöttyentett há­rom csepp olaj elegendő ahhoz, hogy a motor tökéletesen dolgozzék. Ne puszilhassuk az állatokat! A kutyákhoz vagy a macskákhoz fűző­dő túlságosan baráti kapcsolatnak sú­lyos következményei lehetnek: az álla­tok olyan baktériumokkal fertőzhetnek meg bennünket, amelyek gyomorfe­kélyt, sőt akár gyomorrákot is okozhat­nak. Erre a felfedezésre jutottak a lausanne-i Centre Hospitalier Univer- sitaire Vaudois orvosai. Megvizsgáltak többek között egy rá­kos fogorvost, akinek a gyomrában a gastritist okozó Helicobacter pylori-val rokon Helicobacter heilmannii baktéri­umot találtak. A fogorvos és a macská­ja gyomrában talált baktériumokban azonos gének voltak fellelhetők. Rekordidő alatt a föld körül A hajózásban a legrégebbi hivatalos rekordot az amerikai ÜSS Triton nevű tengeralattjáró tartja, amely 38 eszten­dővel ezelőtt 83 nap 9 óra és 54 perc alatt kerülte meg a Földet oly módon, hogy a rajt és célállomás ugyanaz volt, át kellett haladnia valamennyi hosszú­sági körön, valamint a Szuezi és a Pa­nama-csatornán is. A jelek szerint hamarosan megdől a csúcs, az Adventure nevű brit hajó ugyanis nekivágott rekordjavítási kísér­lete utolsó szakaszának, a New York- Gibraltár útvonalnak. Ha semmi nem jön közbe, 75 nap lesz az új csúcs. lan Bosworth kapitány elmondása szerint hurrikán és a hajócsavarra tekeredett ha­lászháló is gátolta haladásukat, valamint az, hogy számos helyen nem engedték be őket a kikötőbe, mondván, még nem ké­szültek fel az ünnepélyes fogadásukra. Sárgulnak a fehér sziklák Dover híres fehér sziklái úgy járnak, mint a dohányos ember fogai: sárgulnak. A brit tudósokat sokat foglalkoztatja ez az aggasztó fejlemény, és megpróbálnak rájönni az okaira. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy a Németország keleti felé­ben máig is működő, nem igazán korsze­rű vegyipari gyárak a bűnösök. Ezek ké­ményein ugyanis kéntartalmú gázok tá­voznak, amelyek az angol partok felett savas eső formájában csapódnak le. Bár az tény, hogy a kén valóban sárgít, ez a teória még nem nyert bizonyítást. A do- veri rejtély végleges megoldására külön kutatócsoportot állítanak fel. Sanyarú csokijövő Rossz hír az édesszájúaknak: könnyen lehet, hogy néhány éven belül hiánycikk lesz a csokoládé. Tudniillik a kakaócser­je nagyon kényes növény, csak őserdei környezetben hoz igazán jó termést. Ám az ilyen területek egyre zsugorodnak, és hogy valóban komoly lehet a baj, arra tanúbizonyság, hogy az iparág gigászai, a Mars, a Nestle, a Cadbury és a Hersey környezetvédelmi szakemberekkel vál­ságértekezletet tartottak. A kakaó világtermelése az utóbbi idő­ben évről évre valóban csökken, miköz­ben a csokoládéfogyasztás jelentős mér­tékben növekszik. Ennek két következ­ménye lehet: kevesebb lesz a finom cso­kikból, az áruk viszont emelkedni fog. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents