Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-13 / 189. szám

1998. augusztus 13., csütörtök Európa-krónika 7 Egyszerre érvényesülnek a környezetvédelmi, a szociális és az ökonómiai szempontok Mii szól hozzá? Endrődi környezetvédő szakemrer Hollandiában Soczó Eszter: „Hollandia első pillantásra valóban olyan, mint egy frissen kitakarított szőnyeg. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy nincsenek problémák” fotó: such tamás A lakóhely környezeti állapo­ta meghatározza az emberek testi és lelki egészségét, s erő­sen befolyásolja a tömegek or­szágon belüli mozgását is. Többek között ezeknek a — területfejlesztésnek is fontos kiindulópontul szolgáló — összefüggéseknek a vizsgála­tát végzi Hollandiában az Országos Egészségügyi és Környezetvédelmi Intézet. Az intézmény egyik munka­társával, Soczó Eszterrel a közelmúltban Gyomaend- rődön beszélgettünk. Soczó Eszter, az endrődi szár­mazású környezetvédelmi mér­nök húsz éve él Hollandiába. Utrecht közelében, az Orszá­gos Egészségügyi és Környe­zetvédelmi Intézetben a talaj­szanálás és a talajvédelem té­májának koordinátora. Az inté­zet minisztériumi tanácsadói szerepet lát el, továbbá részt vesz a környezetvédelmi fej­lesztési terv előkészítésében. Évente készítenek összegzést az ország környezeti állapotá­ról: ebben áttekintik, mennyire sikerült megvalósítani a kör­nyezetvédelmi célokat, felada­tokat, valamint elemzést adnak arról, hogy ezt az utat követve 20-25 év múlva milyen kör­nyezeti állapot jellemzi majd az országot. Megjelölik továb­bá azokat a környezetvédelmi feladatokat és változtatásokat, amelyeket indokoltnak tarta­nak. — A külföldi hajlamos azt hinni, Hollandiában, a taka­ros, tiszta országban alig van gondja a környezetvédőknek. — Hollandia első pillantásra valóban olyan, mint egy frissen kitakarított szőnyeg. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy nin­csenek problémák. Hollandia kis ország, az egyik fő gondja a közlekedés okozta levegő- szennyezés. A másik probléma a talajszennyeződés, a volt ipa­ri telepek területén jelentkezik, valamint azokon a hulladéktá­roló telepeken, amelyeken ko­rábban mérgező anyagokat is elhelyeztek. A ‘80-as években, amikor még a környezetvédel­met az állam finanszírozta, a területek helyreállításakor csak környezetvédelmi szemponto­kat mérlegeltek. Azóta ebben változás történt. Az állam ma egyre kevesebbet költ helyreál­lítási munkákra. A tevékeny­ségbe bevonja, a helyreállítás­ban érdekeltté teszi az el­szennyeződés okozóját, továb­bá más ipari és lakásfejlesztési társulatokat. így egyszerre ér­vényesülhetnek a környezetvé­delmi, a szociális és az ökonó­miai szempontok. A társulatok bevonása meggyorsítja a prob­lémák megoldását, és növeli a befektetések számát. — Ön egy környezetvédelmi nemzetközi program irányítá­sában is részt vett. — A program beindítását az Európai Unió kezdeményezte. Több mint 20 ország csatlako­zott hozzá. A célja, hogy kiér­tékeljük a környezetvédelmi technológiákat, átadjuk egy­másnak a tudásunkat. Évente kétszer találkoznak az egyes területek avatott szakértői és fejlesztői. A második ötéves program 1990-ben, Budapes­ten indult. A kelet-európai or­szágokat ekkor vontuk be ebbe a munkába. Az együttműködés ma is tart, bár az irányításában már nem veszek rész. — Mennyire hallatják a hangjukat a holland környezet- védő csoportok? — Az országban több kör­nyezetvédő társadalmi szerve­zetet ismerek. Komolyan ve­szik a munkájukat, s ha kell, kapcsolatba lépnek a hatósá­gokkal és a gyárakkal. Tíz év­vel ezelőtt, amikor még több környezeti probléma akadt, a környezetvédők is aktívabbak voltak. Kritikával azonban ma is élnek, élénken reagálnak a történésekre, ami jó, mert úgy megvan az egyensúly az ipari nagyüzemek és a környezetvé­delem érdeke között. Cs. R. ________Nincs ember, aki megmondaná, mi lesz itt..._________ Cs atlakozási „reménytelenségek” Köszönettel tartozunk olva­sóinknak, hiszen — felhívá­sunk nyomán — néhányan is­mét megtiszteltek bennünket véleményükkel. Ezúttal az egyéves évfordulójához érke­zett Európa-krónika került mérlegre. Mielőtt olvasóink észrevételei­re térünk, fontos kötelezettsé­günknek teszünk eleget. ígére­tünkhöz híven levélíróink kö­zött Békés Megyei Hírlap aján­dékcsomagot sorsoltunk ki. A három szerencsés nyertes: Püski Júlia (Békéscsaba), Murok Anikó (Gyula) és Jódalné Molnár Magdolna (Orosháza). Nyereményüket a közeljövőben juttatjuk el cí­mükre. Most pedig következzenek a vélemények. Volt egy kérdé­sünk, mely így szólt: milyen kérdések maradtak nyitottak Ön számára, amelyekre az Európa- krónikából sem kapott választ? Olvasóink válaszai: Mikor dől el végre, hogy Magyarországon miből mennyit kell termelni? — Fontos lenne, hogy az adózással kapcsolatos tudnivalókról érte­süljenek az emberek a csatlako­zás utáni időszakot figyelembe Tényleg, mi van Zsíros Gézával? Kívánságlista Olvasóink hosszasan sorolták azoknak a politikusoknak, köz­életi személyiségeknek a nevét, akiknek elemzését, véleményét szívesen olvasnák lapunkban. A kívánságlista a következőket tar­talmazza: „Ágh Attila politoló­gus, Gönczöl Katalin ombuds­man, Ferge Zsuzsa szociológus, Pozsgay Imre politikus vélemé­nye érdekelne. Hevesi József nemzetiségi főtanácsos, Bede Zsóka újságíró, dr. Lakatos Ro­zália megyei önkormányzati munkatárs, dr. Csizmadia Fe­renc (APEH), Pelle Tamásné (TIT) véleményére vagyok kíván­csi a megyéből.” „Torgyán Jó­zsef, Csurka István, Végh László, dr. Tojaki Ferenc.” „Kupa Mi­hály, Zsíros Géza. Tényleg, mi van vele?” véve. — Nem kaptunk még tá­jékoztatást a szociálpolitika jö­vőbeni alakulásáról. Békés megye esélyeiről meg­lehetősen borúlátóan nyilatkoz­nak levélíróink. íme: „Ä megye esélyeit elég negatívan ítélem meg az uniós csatlakozás előtti, majd a belépés utáni időszakot tekintve. Félő, hogy a gabona- termesztő profilú mezőgazdasá­gunk és élelmiszeriparunk nem felel majd meg a visszaszorítási törekvéseknek.” „Szerintem a csatlakozás előtt és után is hát­térben maradunk. Az ország legelmaradottabb része va­gyunk.” „Minden a politikuso­kon múlik! Szerintem nincs em­ber, aki megmondaná, hogy mi lesz itt például az őstermelőkkel a csatlakozás után.” Olvasóink szemüvegén ke­resztül meglehetősen lehango­lóak a kilátások. Reméljük, a félelmek ellenére az unió kínál­ta előnyökből is lesz részük csakúgy, mint valamennyi honpolgárunknak. (e) Életképtelenné válna a Forma-1? Az Európai Unió miniszterei­nek tanácsak szigorú tilalmat kíván elrendelni a dohányter­mékek reklámozására. A döntés nem aratott osztatlan sikert a tagországokban. Az unió egész­ségügyi miniszterei tavaly fo­galmazták meg a határozatter­vezetet; a szavazásnál Németor­szág és Ausztria képviselője el­lene volt, Spanyolországé és Dániáé pedig tartózkodott. A döntés második olvasatban ha­marosan az Európai Parlament elé kerül, amely ebben az eset­ben kötelező érvényű törvényt alkot. Az érvénybe lépéshez 314 igen szavazatra van szük­ség. A brüsszeli bizottság 1989 óta próbálkozik a tilalom elren­delésével. Padraig Flynn, az Európai Unió egészségügyi po­litikájáért felelős ír biztosa ki­fejtette: „A 15 tagországban évente 1 millió ember hal meg a dohányzás káros hatásai miatt.” Amennyiben a határozat életbe lép, a tagországoknak 3 évük lesz arra, hogy saját törvényei­ket a közös szabályozáshoz iga­zítsák, és még további eljárá­sokra is szükség lesz. A tilalom így 2006 őszén lépne életbe, és elsősorban a Forma-l-es cir­kuszt érintené, amely — vélik a szakemberek — a nagy dohány­cégek milliárdjai nélkül egye­nesen életképtelenné válna. Gyulay Zoltán Ledolgozták A HÁTRÁNYT, SŐT... A LÁNYOK JOBBAN TANULNAK Érdekes eredményt hozott az iskolázottság vizsgálata az uni­óban. A közösség középfokú oktatásában átlag 124 lány jut 100 fiúra. A felsőoktatásban 20 évvel ezelőtt még jócskán ki­sebbségben volt a gyengébbik nem, mára azonban — ha cse­kély mértékben is — megfor­dult a helyzet (az arány 103:100). Ráadásul az is kide­rült (amit persze idehaza már régóta tudunk): a lányok sok­kal jobban tanulnak, mint a fi­úk. Ám a jobb és magasabb képzettséget nehezen tudják a maguk javára fordítani. A munkáltatók az azonos végzettség és az azonos tudás esetén Európa-szerte a férfia­kat részesítik előnyben. S jól­lehet, a pedagógusszakma tel­jesen elnőiesedett, ez csak az általános iskolákban érzékel­hető. Az egyetemi katedrákon a női diplomások magasabb száma ellenére is fele-fele arányban oktatnak a két nem képviselői. Gy. Z. Politikacsinálók az előnyökről Az európai integráció folyamatának egyre erőteljesebb fel- gyorsulását látják a szakemberek. Rovatunkban korábban foglalkoztunk már a mezőgazdaság, a biztonság, a turizmus s az oktatás kérdéskörével, amikor a szakemberek és az ál­lampolgárok véleményét meghallgattuk. Ritkán kerül elő­térbe azonban maga a politika, s azok a személyek, akik a politikát „csinálják”. Sorozatunk végén Magyaror­szág Japánba, Angliába és Ausztiába akkreditált nagykö­veteit kérdeztük a csatlakozá­si munkálatokról s az integrá­ció nyújtotta előnyökről. Háromszoros japán tőke Südi Zoltán, Magyaror­szág tokiói nagyköve­te: — Az Eu­rópán kí­vüli orszá­gok közül Japán az. egyik legnagyobb hatalmat képviseli. Magyarország sze­repe Japán esetében nagyon fontos. Élsősorban a gazdasá­gi előnyökre kell gondolnunk, hiszen Japán befektetései a magyar gazdaságban jelentős mértékben növekedtek. Az el­múlt három év alatt meghá­romszorozódott a japán tőke Magyarországon. Az a tény, hogy Japán jelenleg nehéz pénzpiaci, s ennek következ­tében egyéb gondokkal küsz­ködik, nem jelenti feltétlen a beruházások csökkenését. Az Európán kívüli országoknak, s éppen a gazdasági kapcsola­tok erőssége révén, Japánnak is nagyon fontos az EU- tagállamokkal való kapcsolat, hiszen mindez garancia az eu­rópai piacon való stabilitásra. A Japánnal való kapcsolatunk másik fontos eleme a turiz­mus. 1995 és 1998 között mintegy háromszorosára nőtt a japán turisták száma ha­zánkban. S mindez azért fon­tos tény, mert a Japánból ki­utazó állampolgárok száma évről évre csökken. Az ide­genforgalom területén a csat­lakozás folyamatában és kö­vetkeztében jelentős előnyö­ket évezhetünk. Ezeket az elő­nyöket azonban-teljes mérték­ben ki kell használni, mint ahogy ezt Békés megyében is helyesen teszik a hévízforrás adta lehetőséggel élve. mintaértékű támogatás Szentivá- nyi Gábor, Magyaror­szág lon­doni nagy­követe: — Ang­liának kü­lönleges szerepe volt ez idá­ig a magyar csatlakozás kér­désében. Azt mondhatjuk, hogy a brit kormány alapvető­en teljesítette a bővítésre vo­natkozó ígéreteit, mely szerint a kibővítési folyamatot s az egyéni és differenciált tárgya­lásokat megkezdi. Ezt úgy tet­te, hogy közben az elnökségi posztot is vezette fél éven át. Fontos kiemelni, hogy a nagy információáradatban — mely­ben hol mellettünk, hol elle­nünk szóló hírek is keringe­nek — Anglia támogatása mintaértékű. Külpolitikai brit tudományos műhelymunka eredményeként nemrégiben született meg egy részletes ta­nulmánykötet, mely a csatla­kozni kívánó országokat „boncolgatta”. Ebben a kötet­ben Magyarország a legjobb minősítéseket kapta meg. Ah­hoz, hogy az itt elhangzott vé­leményeket meg tudjuk tarta­ni, nagyon sok munkára van még szükség. A legnagyobb feladat az, hogy a meglévő tá­mogatásokat tovább erősítsük, nemcsak a brit politika, s kor­mány felé, hanem a társadal­mi körök és a régiók felé is. Ennek érdekében rengeteg szakember-találkozót, konfe­renciát, előadássorozatot tar­tunk s szervezünk magunk is. A csatlakozást követően ter­mészetesen átformálódnak majd a feladatok, a munkakö­rök. Az egyik terület a gazda­sági kapcsolatok fenntartása, a másik a kulturális örökség terjesztése. Ami a fejlődést il­leti, a gazdaságban nem sza­bad nagy várakozásokat fenn­tartani. A kultúra terjesztésé­vel kapcsolatban pedig fontos feladat Magyarország imázsának mélyítése, a turiz­mus serkentése. Mindezek el­éréséig szakmai csoportok, szaktárcák, különböző szak­mai szervezetek képviselői gyűjtik tapasztalataikat brit kollégáiktól. Kapcsolódás Ausztrián keresztül Peisch Sán­dor, Ma­gyarország bécsi nagy­követe: — Auszt­riának Ma­gyarország­gal való kapcsolatát talán nem kell részletesen említeni, hi­szen a történelem önmagáért beszél. Gazdasági kapcsolata­it tekintve Magyarországnak Ausztria a második, Ausztriá­nak Magyarország a harmadik legnagyobb partnere. A két ország kapcsolata földrajzi s történelmi helyzetéből adódó­an is szorosan összekapcsoló­dik, gondoljunk csak arra, hogy az autópályák, a távve­zetékek, a vasúti összekötteté­sek Ausztrián keresztül kap­csolják hazánkat Európához, így nyugodtan állíthatjuk, hogy Magyarország reálinteg­rációja Ausztrián keresztül zajlik. Mindkét országnak előnyös volt az 1990-es nyi­tás, s a keleti bővítés. Annak ellenére, hogy Ausztriában — mint tudjuk — sok ellenvéle­mény lát napvilágot a bővítés­sel kapcsolatban. Ennek első­sorban az az oka, hogy az ausztriai állampolgárok az ol­csó munkaerő beáramlásától, s a munkalehetőségek csökke­nésétől tartanak. Éppen ezért már most nagy figyelmet szentelünk a munkaügyi szak­emberek tevékenységének. A csatlakozás folyamatában az EU-rendezvényeken való részvétellel s találkozókkal tudjuk elősegíteni az előké­születi munkálatokat. Itt em­líthetjük a júliusi grazi kör­nyezetvédelmi miniszterek ta­lálkozóját, Alsó-Stájerország tartományfőnökének mielőbbi látogatását Magyarországra. A csatlakozást követően mi úgy gondoljuk, hogy a szakat­taséknak nagyobb szerep jut, melyek úgy működnek majd, mint a magyar kormány fiók­üzemei. Tusjak Marianna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents