Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-07 / 157. szám

UTAZÁS 1998. július 7„ kedd A Kincstári Takarékkötvény névér­tékének és kamatainak visszafize­tését az állam garantálja. Jegyezhető: Magyar Államkincstár Budapesti Értékpapír- pénztára Budapest V., Szabadság tér 8. • Magyar Államkincstár Békés Megyei Fiók 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. ABN AMRO Equities (Hungary) Rt. • ABN AMRO Bank Rt. kijelölt fiókjai * l£-New York Broker Befektetési Rt. • Inter-Európa Bank ki­jelölt fiókjai • K&H Brókerház Rt. • K&H Bank kijelölt fiókjai • OTP Értékpapír Ügynökség Rt. * OTP Bank Rt. kijelölt fiókjai • ÁB- Monéta Befektetési és Tanácsadó Rt.* MKB Értékpapír és Befektetési Rt. RÉSZLETES INFORMÁCIÓ: 06-40-24-24-24 (helyi hívás) \ wk * FENT MARAD! KINCSTÁRI TAKARÉK­KÖTVÉNY MAGAS KAMAT HÁROM ÉVIG! ...... MAGYAR ÁDDAMPAPteg június 29-én vadonatúj taggal bővült a Magyar Állampapí­rok választéka. Az új Kincstári Takarékkötvény fix, lépcsős kamatozású értékpa­pír, amely 3 teljes évre védelmet nyújt a kamatcsökkenés tenden­ciájával szemben. A Kincstári Takarékkötvény rendkí- , vüli előnye, hogy futamideje alatt bármikor visszaváltható - Ön a név­értéket és az aktuális kamatot min­den körülmények között megkapja. Adriai anziksz — 2. Plitvice: újra régi pompájában Talán olvasóinknak is feltűnt: kicsit gyakrabban írunk Hor­vátországról, mint a többi környékbeli, „középtérségi” turista célpontról. Túl azon — ez lenne a prózai ok —, hogy többször adódik lehetőségünk „arrajárni”, izgalmasabb eredő, miszerint az Adria légvonalban is 628 kilométer hosszú gyöngyszeme kez­di visszanyerni régi önmagát. Igaz, nem is biztos, hogy elvesz­tette a hat évig dúló belháborúban. Erről mostanában újfent meggyőződhettünk. Gyanítható, a futball-lázban égő ország új­ra nagyon népszerű lesz az európai turizmus-palettán. Még a gyakorlott utazók is haj­lanak arra, hogy ami egyszer bevált... sokan képesek akár tíz nyáron át is ugyanabba a szállo­dába elmenni, ugyanazon a tisz­táson leteríteni a plédet. Beval­lom, újfent rájöttem, nem biz­tos, hogy ez a követendő. Pedig magam is tudnék néhány adriai járványok, mi egymás, a ven­dégsereg hamar megcsappant. De — leszámítva a háború ide­jét — jó ideje már egyre felfelé kúszik a horvát tengerpart tet- szési indexe. Minden kívánsá­got teljesítünk. Az ellátás nél­küli szállástól a különleges he­lyi étkek felszolgálásáig, ha mélybe. Ezek a gátak továbbra is nőnek, évente 1—3 centit. A víznek mindig új utat kell ke­resnie. A természet szeszélyes és dinamikus alkotómunkája révén így néhány év alatt kelet­kezhetnek új vízesések, míg a régiek ugyanígy eltűnhetnek. A kékeszöld, kristálytiszta, ha­lakban gazdag vízben sok he­lyütt látni megkövesedett fákat, amelyeket aztán a mész idővel szépen felöltöztet. Plitvice, a világörökség része A völgykatlant 1949-ben nem­zeti parkká nyilvánították, 1979-ben az UNESCO javasla­tára a világörökség része lett. Splitben mondta Farkas László: „Nem könnyű visszacsalogatni a magyarokat Dalmáciába „célpontot”, amely eddig egy­szer sem okozott csalódást, és mégis! A hídnál lévő falu Itt van például a Sibeniktől hu­szonöt kilométerre fekvő Primosten, amelyről eddig cso­portunkban csak kevesen tud­ták, egyáltalán létezik ilyen üdülőhely Dalmáciában. Hogy azután alig kétórás séta után jó erősen „beikszeljék” maguk­nak: ide vissza kell jönni! Ma­dártávlatból úgy fest ez a csen­des kis település, mint egy szá­razföld közelében megfeneklett csatahajó, lévén az egyik sarká­nál alaposan elkarcsúsodva, dombbá magasodik a sziget. Valaha csak egy kis híd kötötte össze a szárazfölddel. Jellegzetességét is a neve ad­ja, hiszen Primosten azt jelenti, a hídnál lévő falu. Szinte a vi­lág elől eldugva érzi itt magát a turista. Gyönyörű erdők közt búvik meg a hatalmas szálloda és az egész valahogy mégis meghitt. A part már-már homo­kos, szóval minden együtt van. Nem olcsó, de aki Primosten mellett dönt, lehet, hogy jövőre már nem is keresgél tovább a prospektusok között. Josip bácsi mindenkit vár Továbbmegyünk, Omisban a tenger az út túloldalán hullám­zik és szembetűnő, milyen há­ziasán, nagy odafigyeléssel fo­gadják a turistákat. Hiába, itt mindenki ebből él és ha nem vigyáz, nem elég barátságos, a vendég könnyen a szomszéd­ban köt ki. Josip bácsi 35 éve kezdte a szakmát, ahogy ő fo­galmaz, még a turisztika kezde­tén. „Akkoriban legtöbben Ausztriából és Nyugat-Néme- tországból érkeztek. Aztán jöt­tek a problémák, kisebb nyári kell, tengeri kirándulást szerve­zünk és még sorolhatnám. Azt kérdezi, mi a legfontosabb? A szorgalmas munka, barátom. Főként a csoportosan érkező vendégeknek tudunk jó progra­mokat szervezni, de nem taga­dom azt sem, olyan partnerek­kel szeretünk dolgozni, akik korrektül fizetnek is. No, félre ne értsen, Farkas úrék Cippolinójával még soha nem volt egy szikra gondunk sem. Ha erre jár, maga se kerüljön el!” — így a hetven feletti Josip bácsi és nyomatékül önt egy kupicával a mindjárt elkészülő báránysült elé. Akik jó néhány évvel ezelőtt „ereszkedtek le” a dalmáciai tengerpartra, többnyire Karlo- vácon keresztül autóztak le Splitig, vagy éppen még dé­lebbre. Ha nem volt sietős az útjuk, szinte belefutottak a Plitvicei Nemzeti Parkba. Mos­tanában néhány évig hiába ko­pogtattak volna a természet csodákkal teletűzdelt kapuján. A horvátok azonban a háború után „visszaszerezték” a víz­esésekkel teli, gyönyörű tóvi- déket, így most újból régi pom­pájában ragyog. Senki ne saj­náljon ezért az egy napért negyven márkát! Tizenhat tó terül el, amelyek számtalan vízeséssel kapcsolódnak egy­másba. Ennek oka egy biodinamikus jelenség. Az édesvizű mészkőképzés. A fo­lyók karsztvizében található mészoldat a vízbe zuhant fatör­zsekre, mohákra rakódik, első­sorban a tavak közti átfolyások sekélyesebb részein. Ennek kö­vetkeztében növekvő gátak jönnek létre. Ezek a mészkőle­rakódások az elmúlt négyezer (!) év alatt akár ötven méter magasra nőhettek. Egyfajta duzzasztófalként működnek, a víz rajtuk keresztül zuhan a 1991 és 1995 között a krajnai szerbek uralták, a parkot bezár­ták. Berendezéseit, az átjárókat lerombolták, a természet azon­ban szerencsére szinte érintetle­nül megúszta. Sőt, a növény- és állatvilág egy kicsit fel is léle­gezhetett, hiszen a nyolcvanas években évente már egy- millióan is megfordultak a parkban. A medvék, farkasok, vidrák emiatt messzebb húzód­tak. 1996-ban újra megnyitották a park egy részét. Mára már 300 négyzetkilométert tesz ki a nemzeti park, amelyet egyik utazótársunk találóan úgy jel­lemzett: olyan, mintha száztíz Lillafüred lenne egymás mel­lett... — Sokan most is azt hiszik, Horvátországban még most is lőnek, jóllehet, ez nincs így, mi több az ország igen biztonsá­gos, öt éve nem hallottam pél­dául arról, hogy autót elloptak volna. Az is mellette szól, hogy 10—12 százalékkal olcsóbb a benzin, mint nálunk. Mégis csak óriási propagandával tud­juk visszacsalogatni a vendége­ket — mondja mintegy búcsú­zóul Farkas László, a Cippolino iroda főnöke, aki azt is elmondta: egyik partnerük a Gyulatourist. Azért később csendesen hozzáteszi: noha a 21 százalékos áfakulcs beveze­tése miatt az idén 8—10 száza­lékkal minden megdrágult — többet nem mertek a szállodák beépíteni az árba —, útjaink több, mint felét tavasz végéig már lefoglalták... Azt persze még nem tudni, a tavalyi, 120 ezer magyar turis­tánál többen látogatnak-e el a horvát tengerpartra az idén, de azt biztosan tudjuk, vendéglá­tóinkon semmi sem múlik. (Vége) Fábián István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents