Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-04-05 / 155. szám

,,A Golgotán Jézust levetkőztették, és ruháin megosztoztak a ka­tonák. A keresztgerendát a feje alá tették, karjait széttárt helyzet­ben fűzfavesszőkkel rákötözték, s hogy semmiképpen ki ne sza­badíthassa magát, mindkét tenyerét hosszú rézszögekkel a fához szegezték. Azután kötelekkel meg emelőcsigával felhúzták a füg­gőleges gerendának addig a pontjáig, ahol a bevágás volt, majd egymáshoz erősítették a két gerendát... Lábszárát fűzfavesszővel szorosan a függőleges gerendához erősítették, és lábfejét keresztül szögezték a mögött az ín mögött, amelyet némelyek Achilles-ín- nak neveznek..." (Robert Graves: Jézus-király) Sebek a testén, mint Jézusén? Mamika tanította imádkozni és olvasni Bár az X-akták korában már semmin sem lehet csodálkozni, a következő esetet talán mégis érdemes megemlíteni. Egy, a nevét nem vállaló fiatalember cikkünkben anól beszél, hogy olyan sebek jelentkeznek időről Időre testén, melyek stigmaként a keresztre feszített Jézusét borították. Félszeg, vékony testalkatú, rosszul öltözött fiatalember ül velem szemben, a vendég­lői asztalnál. Csak nézi és idegenül forgatja az üdítős­poharat, láthatólag nem tud magával mit kezdeni ezen a helyen. Egy darabig engem néz, jegyzetfüzetemet már gyanakodva. Eszébe jut vala­mi, hirtelen ötlettel a zsebé­be nyúl, nagy darab tejcsoko­ládét vesz elő, és majszolni kezdi. Náluk Romániában ritka csemege. — Nem akarok újságcik­ket, az emberek ezt úgysem értenék meg. — Pedig a testi jegyeit leszá­mítva rendelkezik egy másik, nem mindennapi képességgel is. Betéve tudja a Szentírást, az Újszövetséget éppúgy, mint az Ószövetséget. Amikor az előbb kérdeztem, mindegyik részt betéve tudta. Ezzel a tu­dással a Guinness rekordok könyvébe is bekerülhetne. — Nekem az olyan dolgok nem számítanak. — Miért tartotta fontosnak megtanulni az egész Bibliát? — Nem kellett azt nekem megtanulni. Tapadtak rám a szavak. — Azt leírhatom, hogy pász­torkodással foglalkozik. És azért, hogy jobban hasonlítson Krisztushoz kitanulta az ács szakmát is. Sok munkája van? — Ha új ház épül a faluban, gyakran hívnak. — Családja van? — Egyedül vagyok. — Nősiilésre nem gondol? — A mai lányoknak csak a diszkón meg az öltözködésen jár az eszük nálunk is. — A szüleit már nem ismer­hette, nagymamája nevelte fel. — Sajnálom, hogy szegény mamika már meghalt. Ő taní­tott imádkozni, olvasni meg a bibliai szövegeken tanított. Ha kinn voltam a jószággal, min­dig vittem magammal a köny­vet. De féltettem az esőtől, így kezdtem el tanulni. — Azok a bizonyos stigmák mióta vannak magán? — Öt éve, hogy mamika meghalt. Öt van, amennyi Krisztusnak volt, és még a dárda helye is megvolt. — Hogy értelmezi, mit jelen­tenek? — A szent embereknek van ilyen. — Ezzel azt akarja monda­ni, hogy maga is szent ember? — Maga mondta. A fiatalember kezeit, lábát csú­nya, fekélyes sebek borították. — Ne haragudjon, ezt sze­rezhette mástól is... — Gondoltam, hogy ezt mondja. A továbbiakban Bielek Gá­bor békéscsabai katolikus apátplébános válaszol kérdé­seimre. — Hányféle seb volt Jézus testén, és pontosan hol voltak ezek? — Kettő a keze fején, kettő a lábfején. Egy a szíve fölött, melyet egy római százados lándzsája ütött. —A katohkus egyház az ilyen jelenségeket minek minősíti? — Csodának minősülne, de a kritikus vizsgálatok alapfeltéte­le az, hogy az ilyen jelenségek természetes okokból megma- gyarázhatóak. Itt mélyebb lelki tartalmakat kell keresni, meg kell vizsgálni, hogy az erénye­ket, jó cselekedeteket hősies fokban gyakorolja-e az illető. — Ki vizsgálhatja ezt ki? — Ez mindig a megyés püs­pök hatáskörébe tartozik. P. Sz. F. A miniszterelnöknek sem járt protekció Nagy rendezvény alkalmá­val valamelyik szarvasi vendéglőben kisegítő fel­szolgálókat is alkalmaz­tak. Történt, hogy az egyik kisegítő Ifjútól a vendég egy liter bort ren­delt. Mire a műkedvelő pincér meglehetős naiv- sággal azt kérdezte: Hogy tetszik kérni: tisztán? — A humoros történetet 1906- ban a Szarvasi Hírlap adta köz­re. Azok, akik szívesen cseme­géznek a századelő sajtójából, most megtehetik odahaza a ké­nyelmes fotelban. A könyvtári kutatást dr. Szilvássy László helytörténész vállalta magára. Munkája gyümölcse, a közel­múltban megjelent „Helytörté­neti ez meg az Szarvasról” iga­zi nyári olvasmány. — A könyv célja szórakoztat­va ismereteket nyújtani az ér­deklődőknek a hajdani, a pol­gárosodó Szarvas kis- és nagy­betűs életének egy sajátos sze­letéből — írja a szerző, aki az 1880—1910 között megjelent or­szágos és helyi lapokból tallóz­va tudósításokat, tárcákat, megemlékezéseket, verseket és bölcseleteket csokorba szedve szerkesztette a könyvet. A könyv felidézi a szarvasi híres muzsikus cigányok alakját, hírt ad az akkori közvéleményt fog­lalkoztató öngyilkossági ügyek­ről, pikáns társasági hírekről. Megtudhatjuk többek között, hogy Szarvason még a minisz­terelnöknek sem járt protekció. A gépkocsijával a megengedett 20 km/óra sebességet átlépő gróf Bethlen Istvánt 1929 máju­sában annak rendje-módja sze­rint megállította és igazoltatta a rendőr. —s— Napsugár a kifutók „befutója” Ha időpontot szeretnénk kérni a sztá­roktól, akkor számolnunk kell azzal, hogy elfoglaltságukra hivatkozva, nap­tárt lapozgatva, többszöri egyeztetés után lehet csak leülni velük egy beszél­getésre. Ez a sztárság átka. Persze az előnyös oldalairól sem szabad megfe­ledkezni. S hogy melyik nyom a latban nagyobb súllyal? Kl-kl eldönti magának. Akiről az alábbi összeállítást készítettük, még nagyon kicsi, faggatással nem akartuk zavarni az óvodai játékban, hétvégén viszont ő nincs Orosházán, mert fellépéseken vesz részt. Pillár Napsugár a kifutók „befutója”, csillaga lehet, ha így folytatja. A pöttöm lány tavasz óta a di­vatbemutatókon jeleskedik. Többször megfor­dult már a fővárosi menő szállodákban (Aquincum, Átryum), mint akármelyik vállalkozó. Divatgálákon ott a helye a nagyok között, s ha kell, nyilatkozik a televíziósoknak két ruhapróba között, majd reklámfilmet for­gat. Ahol tétje van a fellépéseinek, mondjuk egy modellversenyen, onnan sem jön haza üres kézzel — minimum a különdíj váromá­nyosa ő. (esete) 1# Az orosházi Piliár Napsugár országos divatgálán szerepelt szép sikerrel (Archív kép) : ' '' • ' __________: F uvardíj — de milyen áron? A sárba ragadt taxison utasa segít. De milyen áron? Könnyű visszaélni mások kiszolgálta­tott helyzetével. Igaz, Krisztus koporsóját sem őrizték In­gyen. Esős őszi nap volt. Kapatos, idős úr szállt be a kocsimba. Fekete bőrcsiz­mát, vastag nadrágot, hófehér inget, mellényt viselt. Egy katonakomámmal találkoztam, mondta, és képzeljem el, hol, hát a kocsmában. Hát ittunk egy ál­domást. De dolgom végezetlenül nem akarok hazamenni, megesz az asz- szony. Tudja, kapát kellene még ven­nem. Kerestem neki egy üzletet, ahol kapott. Hát most, bátyám, kérdeztem, hova lesz az út? Haza, Csanádapáca alá, hangzott a válasz. Útközben az esőről beszélgettünk. Feléjük is esik? — kérdeztem. Majd meg fogom látni mekkora a sártenger, a ta­nyabejáró szinte megközelíthetetlen. Nem fogtam gyanút, pedig kellett volna. Gondoltam, majd megoldjuk valahogy. A bácsi otthonosan érezte magát a kocsiban. Különösen a rádiós magnóm érdekelte. Tud magyar nótákat az a szerkezet? - érdeklődöm. Betettem ne­ki egy kazettát. Már majdnem megérkeztünk, ami­kor egy dűlőúthoz értünk. Délután arra nagy eső lehetett, nagy volt a sár, tó­csák tarkították. A férfi azt javasolta, álljak meg, majd ő bemegy az első ta­nyára pénzért. Nem bíztam meg benne, azt mond­tam, inkább beviszem. Mire rám hagy­ta. Körülbelül ötven métert haladtam, mikor az autó alvázig süllyedt. Se elő­re, se hátra nem tudtam menni, hiába nyomtam a pedált, adtam a gázt, gya­korlatilag egy helyben járt az autó. Le­állítottam a motort. Egy kollegámnak sem kívánok ilyen helyzetet: az uta­som kérdőn nézett rám, hogy most mi lesz, én meg vissza rá. Az öreg végül felajánlotta, van két lova, kihúzza ve­lük az autót; az ő tanyája is itt van a közelben. Nagyon hálás voltam, milyen jószí­vű, mekkora emberbarát, de gyorsan lehűtött, csak akkor teszi meg, ha el­tekintek a fuvardíjtól. Hamiskásan mosolygott rám a bajusza alatt. Gon­doljam meg, különben itt dekkolha- tok, amíg be nem köszönt újra a szá­razság. Igaz, a rádió még mindig az esőt mondja, különben is egy városi fiú elvész a pusztában. Kénytelen vol­tam elfogadni az ajánlatát. Kezdett már esteledni, az eső pedig csepereg- ni. Egy óra is eltelt, mire visszatért két lóval, és egy vastag kötéllel. A kocsi eleje alá kötöttük a kötelet. A két lovat noha hozott ostort is, nem kel­lett nagyon nógatni. Végül nagy küzdelem árán kihúztuk a kocsit a sárból. Hazafelé azon tűnődtem, hogy ha máskor ilyen helyzet lesz, nem vál­lalom. Mindig ezt mondja az em­ber. Másnap az autómosóban az alkal­mazottak kérdezgették, vajon merre jártam, hogy így sikerült összesároz- nom a kocsit. Pánics Szabó Ferenc Telefonon megkérdez­tük olvasóinkat, ml a véleményük a robban­tásos merényletek­ről? Szabó István, 67 éves bé­késcsabai nyugdíjas: Nincs közbiztonság ma Magyar- országon, ezért is történik annyi robbantás a főváros­ban. Akiket elfognak, azokra nagyon súlyos bün­tetést kellene kiszabni, ha emberéletet olt ki, akkor akár halálbüntetést is. Vass Mihályné, 43 éves orosházi bolti alkal­mazott: Nem hiszem, hogy vidéken félni kellene a robbantásos merényle­tektől. A rendőrségnek azonban határozottabban kellene fellépni a robban- tók ellen, és minden esz­közzel meg kellene akadá­lyozni, hogy ilyesmi bár­hol megtörténjen. Kis András, 40 éves gyulai elárusító: A robban­tások azt jelzik, hogy a szervezett bűnözés egyre inkább teret hódít hazánk­ban. Az is elgondolkodta­tó, hogy általában nagyobb magánvállalkozók ellen követnek el merényleteket. Kérdem én, ha a maffia célpontjai, vajon miből szerezték a vagyonukat? Gulyás Attila, 24 éves mezőberényi biztonsági őr: Mindenfajta merénylet, ami embéri'élét kioltására irányul, elítélendő. A rob­bantásos merényletek azért is veszélyesek, mert nemcsak az sérülhet, hal­hat meg, aki ellen elköve­tik. (y) Múzsa Manilában Múzsát gyártanak sorozat­ban Manilában. No nem Lédát, Lillát vagy Lesbiát nyomják sok-sok példány­ban és kiváló bőrkötésben. A Fülöp-szigeteki Múzsa nem ihlethordozó hölgy, nem a költői szenvedély szikrája, hanem új, poten­cianövelő gyógyszer már­kaneve. A Múzsa a már világ­szerte virágzását élő Viagrától eltérően nem gyógyszer formátumú, ha­nem folyékony serkentő­szer, amelyet arra a bizo­nyos^ helyre kell cseppente­ni. Ám a két potencianöve­lő készítmény nemcsak eb­ben tér el egymástól. Egyes urológusok szerint ugyanis a Múzsa naponta csak egy­szer használható, és nem hat biztosan mindenkire. (Talán ha mást is tudna, de az már másfajta szol­gáltatás.) Az egyik manilai újság leírása szerint viszont a férfi és partnere a szer használata után öt perccel már látványos eredményre számíthat. A hatás pedig legalább egy órán át tart. A Múzsát egyelőre háromféle erősségben állítják elő, s pénzben kifejezett ellenér­téke hasonlóan borsos, mint a Viagráé. Lehet túl konzervatív va­gyok, de én úgy döntöttem, nem pusztán csak a magas ár miatt nem repülök Ma­nilába. Inkább maradok a hagyományos (lírai) mú­zsánál. M. B. I Részlet Munkácsy Mihály Golgota című festményéből

Next

/
Thumbnails
Contents