Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25-26 / 173. szám
1998. július 26., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal A szennyes ruhát egyszerűbb kimosni, mint a vádaktól, a méregtől szabadulni (Felvételünk illusztráció) Kit mos tisztára a mosógép ...bunkóságot, vádaskodást avagy felületes munkát? Horváthné Kiu Julianna úgy érzi, el kell mondania ország-világnak, ami vele történt. Bárkivel megtehetik, akik kiszolgáltatottak, hogy a „helyzetben lévők” elfelejtik az emberség, az udvariasság fogalmát. — Emberi mivoltomban sértett meg egy vállalkozó - kezdi a fiatalasszony. — Elromlott a mosógépem, kihívtam a szerelőt, F. I.-t. Valamit csinált a géppel, tíz percet dolgozott és kifizettetett 4140 forintot. Amikor este mosni akartam vele, rádöbbentem, hogy rosszabb, mint volt. Másnap bedobtam neki egy cédulát, hogy jöjjön ki, s azt is ráírtam, mikor talál otthon. Erre azért volt szükség, mert'l2 órás műszakokban dolgozom, hol nappal, hol éjjel vagyok szolgálatban. A megbeszélt időpontokban hiába vártam, nem jött. Kínomban elmentem hozzájuk, ahol közölte, hogy neki egyik időpont sem jó, amit megadtam. Különben pedig ne cédulázgassak, telefonon jelentsem be, ha valami bajom van. Megint vártam rá egy hetet, nem jött. Leírtam az egész havi beosztásomat, hogy mikor talál otthon. Végre július 8-án kijött. Elmondtam, hogy mi a baja a gépnek. Üvölteni kezdett: arra vállal csak garanciát, amit ő csinált. — Mivel dühítette fel, hiszen nem kezd el ok nélkül senki kiabálni? — Fogalmam sincs mi lehetett vele, mert felpaprikázva jött hozzánk. Szerintem az bosszanthatta, hogy nem tágítok. Mondtam neki, attól is félek, hogy az áram agyonüt, hiszen a gép nem biztonságos. Azt mondta, az nem az ő felelőssége. — Hogyan sértette meg a szerelő annyira Önt, ami miatt bejött a szerkesztőségbe? — Azzal, hogy azt mondta, részeg vagyok. — Nem úgy néz ki... — Amikor legelőször nálunk járt, éjszakás voltam. Megérkezése előtt tíz perccel feküdtem le. Felijedtem, hogy valaki jár a lakásban. Gondolhatja, hogy 12 órás éjszakai műszak után felijedve, hogy tántorogtam ki. Arra utalt, hogy én biztos akkor részeg voltam. Egyébként soha nem iszom. Autóval járok, s keményen dolgozom. Ne sértegessen senki, mert ezt nem tűröm. Ki is fejtettem ezt. Erre engem is, a gyerekeimet is lebunkózott. Mindenesetre nem csinálta meg a mosógépet. Megmondtam neki becsülettel, hogy bemegyek az újsághoz. Azt mondta, örül, mert ez egy jó reklám lesz neki. F. I. sejti miért keresem, s az ügyben készséggel elmondja saját variációját. — Horváthné két héttel ezelőtt hagyott üzenetet, hogy rossz a mosógépe. Kimentem, s ott találtam a lányát és az udvarlóját a lakásban. Megjavítottam a gépet, s a munkámra három hónap garanciát adtam. Utána többször keresett, most tudtam csak kimenni hozzájuk. Amikor megnéztem a gépet, láttam, hogy nem azzal van a hiba, amit én csináltam. Természetesen közöltem Horváthnéval, hogy csak arra vállalok garanciát, amit én javítottam meg. — Állítólag Ön igen dühös volt, csapkodott és kiabált. — Az asszony kezdett kiabálni. Az volt az érzésem, hogy ingyen akarja megjavíttatni velem a gép többi hibáját is. — Az asszony azt mondja, Ön részegnek titulálta. — Furcsán viselkedett, délelőtt tápászkodott fel az ágyból. Annyit mondtam, asszonyom, Ön lehet, hogy részeg! — Végül is miért nem javította meg a mosógépet? — Ahogy már mondtam, az asszony durva hangon viselkedett, s véleményem szerint azt akarta, hogy garanciában javítsam meg azt, amire nem adhatok garanciát. Béla Vali Erdei pipa és „rézmozsár” A nagyszénás! erdőbe szalonnasütésre invitáltak egy illetőt, aki a kellemes órákat feledhetetlenné akarta varázsolni mások számára is, ezért S. P és N. M. orosházi lakosoknak egy pipába kábítószergyanús anyagot töltött. A kóstoló olyan jól- rosszul sikerült, hogy az érintettek orvosi kezelésre szorultak. Tótkomlós külterületén lévő szeszfőzdében ismeretlen tettesek jártak, akik ajtóbefeszí- tés útján jutottak az épületbe és onnan elvittek mindent, ami értékes rézből készült. A lopási kár félmillió forint. Csa- nádapácán viszont egy zöldségest loptak meg. A mennyezet kibontásával mentek be az üzletbe, ahonnan minden mozdítható árut elvittek az őrölt borstól a kelkáposztáig, ezzel 40 ezer forint kárt okoztak. Cs. I. A dob szerelmese Szendőfi Péter, aki meghívottként lépett fel a közelmúltban megrendezett gyulai jazzfesz- tiválon, fiatal kora ellenére elismert művész. Ezt pedig szakmai tudásának köszönheti, amelyet a főiskola jazztan- szakán fejlesztett magasabb szintre. — Hogyan kerültél László Attila együttesével kapcsolatba, hiszen most már te is a zenekarának tagja vagy? — A főiskolán zenekari gyakorlatot tanított, így ismertem meg. Másodikos voltam, amikor megalakította a László Attila Bandet, megkérdezte lenne-e kedvem játszani benne. Igent mondtam. Azóta vagyunk együtt. Egyébként a főiskolai együttesében is játszottam, de ez csak a főiskolások kiváltsága. — Milyen színvonalúnak tartod a fesztivált a fellépők szemszögéből? — Szerintem abszolút magasnak. A listából megítélve és abból, amit most itt látok, tényleg a Magyarországon lévő legjobb jazz-zenekarok- ból válogattak. Persze sokan vannak, akik szintén jók, de egy estére nem lehet ennyi koncertet besűríteni. — Mely országokban vendégszerepeltél már és hogyan fogadtak? — Belgiumban, Dániában, New Yorkban és két nap múlva megyek Olaszországba. Külföldön elismerik a jó zenészeket, nem számít ki milyen iskolát végzett, csak a tudásod alapján ítélnek meg. — Milyen más műfajú zenekarokban szoktál fellépni? — Van egy saját zenekarom, a Fúzió Kvartett, ez 6 éve működig. A Bitta Trióban, amelynek most jelent meg egy cd-je, a Trió Twilight-ban, valamint Cserháti Zsuzsa zenekarában, ami kicsit popos műfaj. A Charlie-lemezeken is játszom és Katona Klárit kísértem már. Sokféle felállásban és sokféle műfajban forgolódom, ami az időmbe, ha nehezen is, de belefér. Kriskó Edina Felvételünkön Szendőfi Péter játék közben Van aki hisz ebben a képességben, van aki nem. Taxisunk az alábbi eset óta elképzelhetőnek tartja, hogy létezik. Sőt. Mobil telefonokat megszégyenítő biztonsággal működött országhatárokon át. Emlékszem egy téli estén szálltak be a kocsimba. A lány feltűnően csinos volt, a srác középmagas, rövid hajú testépítő, hatalmas deltákkal. A kislány lakásáig vittem őket, de csak a lány szállt ki, a fiú maradt, és a közeli sörözőbe vittette magát, engem is meghívott. Kockás történetek Telepátia országhatárokon át Csinos a barátnőd, jegyeztem meg ahogy leültünk, és gratuláltam a szerencséjéhez. Még nem a barátnőm — sóhajtott nagyot a srác —, csak két napja ismerjük egymást. Hogy ismerkedtetek meg? — kérdeztem. — Még a nyár végén történt. Egyik reggel az utcán rám köszönt. Kempingbiciklivel ment az úton, gyorsan elsuhant. Attól a pillanattól kezdve csak őt kerestem mindenhol, diszkóban, szórakozóhelyen. És persze reggelente a sétálóutcán. Két hét is eltelt, mire egy reggel újra megláttam. Istenem, úgy tetszett, hogy meg sem bírtam szólalni. Jó néhány hét telt el, mire újra láttam, és persze megint csak biciklivel. Egyszerűbbnek gondoltam a megismerkedésünket. Csak hát két hónap elteltével sem tudtam róla többet, mint hogy nagyon szép, van egy kempingbiciklije, és csak nagyon ritkán látom. Míg egyszer mit hozott a véletlen, a Százas ABC-ben mellettem állt. Ez történt tegnap. Beszélgettünk, kiderült, hogy nincs senkije. A következő héten, amikor a kislány már Hollandiában volt, a fiú ismét beült a kocsimba. Végigjártunk néhány sörözőt, mondta, de látszott is rajta, hogy nagyon ki van bukva. — Különös látomásom volt az előbb — magyarázta. — Egy pajtát láttam, lovakat, szénát, és őt egy férfi karjaiban. A srácnak azon az estén sikerült alaposan leinnia magát. Hosszú hetekig nem láttam a fiút. A kislányt is csak később, egyedül a kempingbiciklijén. Már tavaszodott. A Csaba egyik meccsén találkoztam a sráccal. — Nagyon magad alatt voltál akkor este? — kérdeztem. — Nem hiszed el — felelte —, de megéreztem mindent előre. Miután visszajött, hasztalan vártam, hogy hívjon. Végül én hívtam fel a munkahelyén, nagy sokára tudták csak adni. Azzal kezdte, hogy megváltoztak a dolgok, és beszélnünk kell, de telefonban nem lehet. Én ebből már éreztem, hogy nekünk már fölösleges találkoznunk. Megkérdeztem, lett valakid? Halk igen volt a válasz. Három napra rá történt, hogy elutaztál? Igen — felelte elképedve. Nos, a tanfolyamon megismerkedett egy sráccal, az kivitte motorral a nagyapja birtokára, és ott a pajtában, a szénán megtörtént. — Azóta se láttad a leányzót? — Nem lenne értelme. De inkább nézzük a meccset, indítványozta a srác befejezésképpen. Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK Telefonon kérdeztük meg olvasóinktól, ml a véleményük az aktív pihenésről? Radios László, 44 éves szarvasi autóvillamossági szerelő: Úszás, kerékpározás és kajakozás nélkül az én családomnak nem szabadság a szabadság! A közös túrák a legemlékezetesebbek. Például tavaly nyáron kerékpáron mentünk Pécsre rokonlátogatóba. Szarka Elemérnó, 70 éves gyomaendrődi nyugdíjas: Korábban belföldi és külföldi utazásokat szerveztem. Akik velem tartottak, bizonyosan ráéreztek az aktív pihenés ízére. A gyomai nőklub vezetőjeként ma is nagy híve vagyok a szabadidő tartalmas eltöltésének. Petrásné Oláh Tímea, 27 éves békésszentandrási igazgatási előadó: Veszprémi kirándulásra készülök a családommal. Városnézést és múzeumlátogatást tervezünk. Itthon sincs másképp, a szabadság minden percét kihasználjuk: strandra járunk és sokat játszunk a gyerekekkel. Gróf Pál, 36 éves szarvasi telefonközpont-kezelő: Leginkább a gyerekek miatt tartom fontosnak a környezetváltozást, a közös programokat, s azt, hogy együtt nyaraljon a család. A napokban tértünk haza egy hajózással, tihanyi kirándulással fűszerezett balatoni nyaralásról. (r) Ne fejetlenül! Eddig nem hittem a csodákban, de bevallom az utóbbi hetek híradásait hallva már kezdem hinni, hogy a világon semmi sem lehetetlen. A horror, vagy science-fiction filmekben már sokszor láthattunk olyat, hogy valamilyen misztikus erő által egyik ember átveszi másnak a lelkét, vagy éppen a testébe költözik és általa kel új életre. Mindez egy fantáziadús forgatókönyvírónak jól kifizetődő lehetőség, ám ha valaki korábban azt mondja, hogy ez a valóságban is megtörténhet, enyhén szólva is kinevetem. A napokban azonban megingott bennem valami. A 72 éves dr. Robert I. White ohiói állambeli sebészprofesszor ugyanis az emberi fej átültetésére készül. Ha belegondolok, hogy milyen vitákat váltott ki a szerv- átültetés, a végtagok pótlása, a lombikbébi vagy a béranyaság kérdése (Pedig ezek sokkal közelebb állnak a természetes léthez!), illetve még nem beszéltünk a klónozás etikai és egyéb jogi problémájáról, de belegondolni is rossz: Mi lesz, ha a fejünket is elcserélhetik? Mivel a tudomány nem állítható meg, csak egyben bízom: a lehetőséggel nem „fejetlenül" fogunk élni. H. M.
