Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-18-19 / 167. szám

Legeltek, majd elvesztek Százezer forint a nyomravezetőnek Zsemle színű, holstein- fríz fajtájú, 700 kilo­grammos, vemhes, ma­gyartarka tehene ve­szett el K. I. békóssámsonl lakosnak Július 6-áról 7-éré virra­dóra a település külterü­letén, az úgynevezett aranyadhalmi résznél. A kipányvázott négylábú azonban nem volt egyedül. Az 500 kilós, szintén hol- stein-fríz, fekete-fehér, 2 éves vemhes üsző, valamint a fe­kete-tarka 6 éves, 600 kilo­grammos, vemhes tehén, a magyartarka, vörös színű, 4 éves, 50 kilós vemhes tehén és az 5 éves, 500 kilós, fekete üsző is eltűnt. A lopási kár félmillió forint. A sértett egyébként 100 ezer forintot ajánlott fel a nyomravezető­nek. A lakosság bejelentéseit a Tótkomlósi Rendőrőrsön várják hivatali munkaidőben a 68/385-344-es telefonszá­mon, munkaidőn túl a 107-es segélyhívón, vagy a 06/30/355-777-es rádiótele­fonon. Az Orosházi Rendőrkapi­tányságtól kapott információ szerint a Hungarotel Rt. is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki július 5-ei észleléssel a Tótkomlós— Békéssámson közötti üze­men kívüli hálózatukon eltu­lajdonított 4 szál alumínium vezetéket 5 kilométer hosszan. Az okozott kár 238 ezer forint. Csete Ilona Szadista szex a feleségen Szexuálisan kínozta meg feleségét a közel­múltban egy füzesgyarmati férfi. A sajnálatos esetről a pletykál hírszolgálat révén szereztünk tudo­mást. A férjet több évi házasság után kapta el a beteges haj­lam. A szadista vágy, amely a kínzó tett megvalósítása felé sodorta a férfit, valószínűleg hirtelen tört rá, mert korábbi viselkedésében nem tett erre utaló jeleket. A sajátosan begerjedt férfi a szadista szex megannyi vál­tozatát brutális kegyetlenség­Ha egy japán Vonaton utazni veszé­lyes — pláne, ha valaki elszundít a monoton za­katolás hatására. így történt ez a napokban a Dacia nemzetközi express vonaton is. Egy japán és egy román ál­lampolgárságú férfi uta­zott egy fülkében, be­szélgettek, majd a távoli ország lakója elbóbis­kolt. Ezt használta ki a Balkán szülötte: ellopta a turista út­levelét és néhány használati gél hajtotta végre az asszo­nyon. A részletek pontos le­írása nem biztos, hogy elbír­ná a nyomdafestéket, ezért azok megidézését olvasóink fantáziájára bízzuk. Minden­esetre a kínzó kéj kaland so­rán az asszony nemcsak lel­ki, hanem testi sérüléseket is szenvedett; utóbbiakról orvo­si látlelet is készült. A feleségét nem egészen rendeltetésszerűn „haszná­ló” férj ellen hamarosan bün­tetőeljárás, majd büntetőper indult. Állítólag az asszony már megbocsátott férjurának, ám a büntetőper mégis foly­tatódik.- i ­elalszik... tárgyát. Amikor a vonat Lökösházára ért a határfor­galmi kirendeltségre, a tolvaj leugrott a szerelvényről és kereket oldott volna, de a biz­tosításra kijelölt határőr el­fogta. Éppen ekkor panaszol­ta el sérelmét a sértett az útle­vélkezelőnek, így a két férfi szembesítésekor minden ki­derült. A tolvaj táskájának átvizs­gálásakor az ellopott tárgyak hiánytalanul meglettek, az el­követőt pedig a határőrök át­adták a Gyulai Rendőrkapi­tányságnak. Cs. I. Amikor a férfi tényleg szeret Legyőzhető-e a félté­kenykedés zöldszemű szörnye, amely annyi szerelmi kapcsolatot „evett” már meg? Vagy esetünkben nem erről lesz szó? Egy biztos, ha egy férfi tényleg szeret egy nőt, akkor nem adja fel. Azért nem árt, ha kéznél van egy-kót indlános könyv is. A középkorú férfi ráérős körö­ket kavargat kihűlni készülő kávéjában. Üresek a vendég­lői asztalok, ezen a délelőttön rajtunk kívül más vendég nincs a helyiségben. Csak ak­kor teszem fel az első kérdést, amikor látom, végleg eldön­tötte, megosztja velem a titka­it. — Mikor és hogyan ismer­kedtek meg a barátnőjével? — Munkakapcsolatként in­dult. A cégnek, ahol dolgo­zom, munkakapcsolata volt az ő cégével. Én középvezető vagyok, Erika titkárnő volt, gyakran kapcsolta nekem a főnökét. Egy alkalommal vé­letlenül egymás mellé vettünk jegyet a békéscsabai Phaedra moziban. Ne kérdezze, miről szólt a film, mert én egész idő alatt azon gondolkodtam, hogy jó lenne beülni vele va­lami csendes helyre az elő­adás után. Miután a meghívá­somra igent mondott, zárórá­ig maradtunk, és én úgy érez­tem, ezt a beszélgetést nem szabad abbahagyni. Kiderült, hogy szabad, nincs senkije, nagyon régóta egyedül van. Még aznapra, mert közben éj­fél is elmúlt, randevút beszél­tem meg vele, akkor ismét ta­lálkoztunk. Ekkor már tud-\ tam, ő az a nő, akit mindig is kerestem. Ezután minden időt amit egymásra tudtunk szánni, együtt töltöttünk. Úgy éreztem, ilyen boldog még so­sem voltam. Ám a felhőtlen boldogság nem tartott sokáig. — Mi történt? — Alig telt el két hét, de ta­lán annyi se. A csarnokban vásároltunk, Erika éppen a krumplit válogatta, én néze­lődtem. Tudom, hogy azt a nőt nézed! — Milyen nőt nézett? — Nem néztem én senkit! — Ezután mi történt? — Egész este veszekedett velem. Mindig mindenhova bámulsz, amikor velem vagy, ha kézenfogva sétálunk az ut­cán, akkor is. A lakásban jó veled, de az utcán egyáltalán nem tudsz velem közíekedni. Nem érzem, hogy tényleg szeretsz. Ha tényleg szeret­nél, nem bámulnál meg min­den szembejövőt, vágta a fe­jemhez. Csak éjfélre sikerült megnyugtatnom, de ez csak arra az egy éjszakára szólt. Mert reggel ugyanabba a lelki állapotba került vissza. Más­kor szórakozni mentünk, a színház után beültünk egy sö­rözőbe. Levettem a kabátom, mert meleg volt, és letettem egy fogasra. Meghitten be­szélgettünk, közben én figye­lemmel tartottam a kabátot is, soha nem lehet tudni. Már ha­zakísértem, amikor hirtelen ismét veszekedni kezdett ve­lem, egész idő alatt azt a sző­ke lányt nézted. — Most mennyi ideig tartott a kibékülés? — Hajnalig. Pár nap múlva történt, az éjszaka közepén felébresztett, ne itt horkolj ná­lam, horkolj a kurvádnál, mert tudom, amiatt késtél. Aztán úgy éreztem, le kell ül­nöm vele, és meg kell beszél­nünk mindent. 0 is erre ké­szült, azt mondta, sokat gon­dolkodott. ígérte, hogy meg fog változni. — Gondolom, az eltelt idő­szak alaposan megviselte az Ön idegeit is. — Nagyon sok éjszakai be­szélgetés kellett hozzá, hogy elaltassam a kételyeit. Kialvat- lanul jártam be a munkahe­lyemre. Az utcán, ha vele mentem, én is lehajtott fejjel jártam. Ha egy kolleganőm­mel, vagy egy barátom, vagy ismerősöm feleségével talál­koztunk, úgy tettem, mintha nem látnám. — Meddig tartott az idilli­kus állapot? — Pár napig. S újra kezdő­dött minden. — Miért nem szakított vele, és keresett más nőt magá­nak? — Nagyon egyszerű a vá­lasz: mert szerelmes voltam. Hiányzott, ha nem volt mel­lettem. Inkább azon gondol­kodtam, mit találjak ki én. Azután egy nap, amikor ren­det raktam a könyvespolco­mon, gyermekkorom jó néhány indiános könyve ke­zembe került. Aki ezeket ol­vasta, emlékszik, ha kigyul­ladt a préri, az indiánok víz hiányában úgy oltották el, hogy a tűz útjában újabb tü­zet gyújtottak. Ezt a taktikát alkalmaztam én is. Tudtam, hogy nincs senkije, csak a ter­mészete ilyen. Legelőbb a volt barátjával gyanúsítottam meg, azután azzal, akivel csak lehetett, a kollégáitól kezdve a postással bezárólag. Az eredmény azonnal mutat­kozott: Erika könyörgött, hagyjak fel a gyanúsítgatás- sal. — Mostanában teljes a har­mónia Önök között? — Igen, azt tervezzük, hogy összeköltözünk. — Nem gondolja, hogy a megszerzett nyugalom csak átmeneti? — Ha így gondolnám, nem ültem volna le Önnel beszél­getni. Pánics Szabó Ferenc Férj, feleség egy pár — valami ilyet tárt a gyermekmondóka. Tör­ténetünk csattanójában a szerep­lők valóban egy húron pendülnek. Egy alkalommal a késő esti órákban egy Békéscsabától harminc kilométerre levő falu iskolájához kellett kimennem. Egy anyuka várt két gyerekkel, akik négy év körüliek lehettek. Amikor meg­álltam mellettük, gyorsan beszálltak, és az asszonyka rám szólt, hogy azonnal indítsak. Csongrádba kérték a fuvart. Alig adta meg az útirányt, rögtön meg­értettem, miért olyan sürgős nekik. Egy dühös férfi kaszával a kezében rohant a Kockás törten etek Nem rossz ember, csak ha iszik... kocsim után, és üvöltözött, hogy csak gyere haza, te rohadt kurva, megöllek. Az asszonyka elmondta, hogy a férje alkoholista, most a nővéréhez mene­külnek. Sándor akkor is szerette az italt, amikor megismerte, de ő naiv fia­tal kislányként azt hitte, majd meg fog­ja változtatni. Nem rossz ember, csak ha iszik, dühbe jön. Az utóbbi két év, amióta megszűnt a tsz, ahol sofőr volt, nagyon nehéz volt számukra. Rendes munkát nem talál, csak alkalmit, egész nap a kocsmában lóg, a haverok és az ital jelentenek számára mindent. Engem, folytatta a fiatalasszony, néha szinte gyűlöl, mert nekem van munkahe­lyem, az iskola konyháján dolgozom. Az szerencsére nem szűnt meg. Sok tartozá­sunk van még a házon, ha részeg, mindig el akarja adni, hogy vegyünk kisebbet. Én nem engedem, és rendszerint ebből van a vita. Nemegyszer gyerekekkel a karomon kell a szomszédba menekülnöm. Ők peda­gógusok, a férfi tornatanár, erős, izmos, tő­le szerencsére fél a Sándor, oda nem mer jönni. De sajnos ez a tanárházaspár most elutazott, ezért döntött úgy az asszony, hogy a nővéréhez mennek. Máshoz nem mernek itt a faluban, mert nem akarnak senkinek kellemetlenséget. Arra nem gondolt, kérdeztem, hogy elváljanak? Ő semmiképp nem válna el tőlem, neki nincs senkije. Meg aztán hova mennék? Nem rossz ember ő, csak ha iszik, akkor verekszik. Mostanában a gyerekeket is bántja, jaj szegényeknek, ha a szeme elé kerülnek, amikor ittas. Amióta segélyt sem kap, csak még rosszabb, mert már a pálinkára kezd rá­szokni. Fiatal korában nem úgy nézett ki, mint most, de hát nem is ad magára. A haját is én vágom, hogy borbélyra ne költsünk. Látja, félek tőle, de félek ott­hon hagyni is, mert szabályosan rette­gek, hogy megint el akar majd adni vala­mit. Megsajnáltam őket, és megkérdez­tem, nincs-e szükségük valamire. A kis­lány szomjas volt, megálltam az egyik presszó előtt, vettem nekik üdítőt. Az asszonyka itt bökte ki, hogy nincs pén­zük, a nővérétől sem akar kérni, de majd később elküldi a fuvardíjat. Meg­adtam a címem. Pár nap múlva a vasútállomásnál száll­tak be a férjével együtt. Amikor a pénze­met kértem, arra hivatkoztak, hogy a fele­ség új fogait kellett megcsináltatni, mivel Csongrádon (a férj) megtalálta őket. Ami­kor megkérdeztem, hogy mégis mikor fognak fizetni, elkezdtek velem ordítozni, kiszálltak, majd eltűntek... P. Sz. F. VÉLEMÉNYEK Telefonon aziránt ér­deklődtünk olvasóink­tól, hogy mi a vélemé­nyük a magas gyümölcsárakról. Kovalcslk Jánosné, 66 éves békéscsabai nyugdí­jas: — Sajnos, nem csak a gyümölcsnek, hanem min­den másnak magas az ára. A befőzéshez szükséges kellékek is sokba kerül­nek, ezért az idén keve­sebb befőttet teszek majd el. Tóth Tamás, 61 éves béké­si nyugdíjas: — Az időjá­rás tönkretette a gyümöl­csösök egy részét. A mi kertünkben cseresznye és meggy csak mutatóban akad, talán szilvából lesz elfogadható a termés. Tör­vényszerű, hogy amiből kevés van, annak az ára is magas. Thurzó János, 16 éves gyulai diák: - Szerintem nem magas a gyümölcsök ára. A kertünkben néhány éve több féle gyümölcsfát ültetett édesapám, ezek már szépen teremnek, s bőségesen ellátják a csalá­dot. Gál Endre, 36 évres gyulai asztalos: - Természetes dolognak tartom, hogy amiből kevés van, annak az ára is magasabb, ugyanis ez is a piacgazda­ság része. Ha a fák roska- dásig lennének terméssel, akkor a termelők biztosan olcsóbban kínálnák porté­káikat. (z) Kéz jelekkel az utak mentén Az évek során a kommu­nikációban kialakultak amolyan nemzetközi je­lek. Korábban például a hajósok zászlójelekkel küldték egymásnak üzeneteiket, napjainkban, az élet tengerén, az utak mentén, a forgalomra, a veszélyekre fittyet hány­va, a magukat áruló lá­nyok hiányos csomago­lásban, kézjelekkel kínál­ják kecsegőn ringó bájai­kat, szolgáltatásaikat. Egyezményes, félreérthe­tetlen kézjelek ezek. Az autósok közül vannak, akik veszik adásukat, s üzleti ajánlataikra hirte­len fékeznek... Egy-egy hosszabb au­tós utamon gyakran lá­tom: tucatnyi fürdőruhás vagy „aranyérig” érő szoknyás „hirdetőoszlop” virít az út szélén, elrejtve hájukat, elővillantva bája­ikat. Ők nem stopolnak. Árulják magukat. Futta­tók felügyelete mellett ter­mészetesen. Ezen tüne­mények kisebb része négerbarnára sült, más ré­szüknek viszont napozni­uk sem kell(ett) barnasá­gukért. A nyár sok mindenre csábít, korra va­ló tekintet nélkül. Az út menti strichelést a törvény tiltja. Nemcsak a közlekedés biztonsága érdekében, hanem tucat­nyi egyéb veszély miatt is... (z) I A virág is hatékony, de még jobb az indiánkönyv! 1 (Felvételűnk illusztráció)

Next

/
Thumbnails
Contents