Békés Megyei Hírlap, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-11-12 / 161. szám
Közelről Negyedik oldal SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. július 12., vasárnap Kamionstop, (e) A Békés Megyei Közlekedési Felügyelet szakemberei az idei első félévben is rendszeresen ellenőrizte a nehéz teherautók hétvégi közlekedésének korlátozásáról szóló szabályok betartását. Ennek során a 686 megállított kamion közül 194-nél találtak hiányosságot. Gyakori szabálytalanság volt, hogy a járművek hétvégén, tilalmi időszakban közlekedtek. Enyhébb esetekben a teherautók vezetői figyelmeztetést kaptak (50 alkalommal), az ellenőrök 114 kami- onossal szemben helyszíni bírságot szabtak ki, és 31 feljelentés készült a szabálytalankodók ellen 1998 első félévében. Útépítés, (e) A megyei közlekedési felügyelet az idei első félévben 163 útépítési engedélyt adott ki, 30-at országos közútra, 133-at pedig helyi közútra. Jelentős beruházások megkezdése is zöld utat kapott az engedélyek nyomán, így a 44-es főút gyulai elkerülő szakaszának második üteme, a 47-es főút orosházi elkerülő pályájának második üteme, a 47- esen, Mezőberény központjában a körforgalmi csomópont létesítése, Sarkad központjában a közlekedési csomópont kialakítása, illetve a 44-es rehabilitációja keretében az örménykúti csomópont építése. Tengelysúlymórós. (e) Az útpályák burkolatának védelmében a közlekedési felügyelet Békés megyében rendszeresen méri a teherautók tengelysúlyterhelését. Az idén az első félévben 601 járműnél végeztek ten- gelysúlymérést, ennek során 68 esetben tapasztaltak túlsúlyt. A kirótt pótdíj 1 millió 348 ezer forint volt. Bútor is lesz. (i) Körösújfaluban az utóbbi évek legnagyobb beruházását a művelődési ház teljes rekonstrukciója jelenti. A felújítási munkálatok jelenleg a befejező szakaszban tartanak. Az önkormányzat pedig már a berendezések beszerzésén fáradozik. A területfejlesztési tanács pályázatán bútor, számítógép és fénymásoló vásárlására már 1 millió 19 ezer forintot nyert a község. VASÁRNAPI EKP MEGYEI HÍRLAP Közéleti lap Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszám: (66) 450-450. Terjeszti: a Népújság Kft. és „DÉLHÍR” Rt. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Petőfi Nyomdájában, Kecskemét, Mindszenti krt. 63. Nyomdaigazgató: Fábián Endre. HU ISSN 12151068 Csipkejózsika és társai I A kép csalóka, nem nő és férfi, hanem két férfi mégpedig az első angol homoszexuális házaspár (Képünk illusztráció) Éppen a délutáni kávémat iszogattam egy csabai cukrászdában, amikor számomra ismeretlen férfi szólított nevemen és engedélyt kérve mellém telepedett. — Azt mondják Önről, bizonyos dolgokat jól tolerál — kezdte a beszélgetést és kérdéssel folytatta: — Jók az értesüléseim? — Attól függ — válaszoltam nem a legkedvesebb modoromban. — Azí például nehezen tűröm, hogy megzavarják a nyugalmamat... Nem kért elnézést, tovább folytatta a mondókáját. — A maguk lapja nem igazán foglalkozik a mássággal, a másként gondolkodókkal... — Mire gondol? — Például nem sokat olvastam a homoszexuálisokról. Pedig jócskán élnek Békéscsabán is. A férfiről nem mondtam volna meg első ránézésre, hogy saját nemét kedveli. Patyolatfehér vászonnadrágot viselt jó minőségű, sötétkék Puma-pólóval. A fejét kopaszra nyíratta, tarságát vékony vászonsapkával védte a nap égető sugarától. Összességében ápolt benyomást keltett. — Bevallom, engem nem zavarnak a homoszexuálisok — válaszoltam kelletlenül —, de nem látom be, miért kellene foglalkoznunk velük? — Mert mi is létezünk, egyforma jogokat akarunk, s azt, hogy tartsák tiszteletben érzéseinket. Hála Istennek a pestiek már kimennek az utcára is. Itt most ezt még nem merjük meglépni. — Ha már megtisztelt a történetével, s azzal, hogy a legbensőbb érzéseit osztotta meg velem, mondja, a környezete hogyan viszonyul az Ön másságához? — A munkahelyemen nem tudják. A kollegák cukkolnak, jó nekem, nőtlen vagyok, élhetem a világomat. Nincsenek barátaim, amíg nem kényszerítenek rá, nem terítem ki a kártyáimat. A családom más. Két bátyám van. Ők házasságban élnek, gyerekeik vannak. Jó a kapcsolatom velük, de annyira azért nem, hogy a magánszférám után érdeklődnének. Nem faggatnak, én meg nem beszélek. Annak idején a szüleim minden áron lányt akartak. Elbeszélésük szerint nagy csalódást okoztam, hogy fütyisként jöttem a világra. Anyám sokáig nem tudott belenyugodni. Őt Rózsának hívják, én a nevét örököltem volna. Ötéves koromig rózsaszínű meg hófehér leánykaruhákban járattak. Számtalan fényképen örökítették meg azokat a kis csipkés holmikat, amikbe öltöztettek. Amikor háromévesen a nevemet kérdezték, azt mondtam: Csipkejózsika vagyok. Elmúltam harminc, amikor az anyámmal összevesztünk. Apám már nem élt. Nevezetes veszekedés volt, mert imádtuk egymást, azelőtt sohasem bántottam volna meg. Azon a napon századszor vágta a fejemhez, hogy unja már az etetésemet, unokákat szeretne tőlem is, ideje lenne, ha egy jóravaló lányt mutatnék be neki, mint jövendőbelimet. Akkor és ott kiborítottam a bilit. Megszakadt volna a szívem, ha azt mondja, többet nem akar látni. De erre a variációra is felkészültem. Nem ez történt. Elmondtam, hogy sohasem fogok megnősülni, mert egy általa is ismert barátomat szeretem. Egy pillanat alatt össze- roskadt. Sírni kezdett. Átöleltem, mért tudtam, hogy egy világ dőlt össze benne. Hagytam, hadd sírja ki magát. Szó nélkül szorítottam magamhoz, talán soha nem éreztem olyan közel, mint akkor. Ott abban a pillanatban elfelejtettem, hogy csúfot űzött, amikor fiúként lányt csinált belőlem. Akkor már nem is éreztem olyan borzasztó nagy bűnnek. Amikor csillapodott a zokogása, megtörölte vörösre sírt szemeit és azt mondta: — Nem repesek a boldogságtól, de akárhogy van, nekem akkor is a kisfiam vagy. Hogy mások mit gondolnak rólam, nem érdekel. Boldog és kiegyensúlyozott vagyok a párommal, immár négy éve. Békéscsabán sok hasonló sorsú társunk él. Összejárunk, s egyre inkább merjük vállalni érzéseinket. Jöjjön el egyszer egy rendezvényünkre, meglátja értékes emberekkel ismerkedhet meg, kulturáltak és disztingváltak. S most elnézést kérek, hogy megzavartam a délutáni sziesztáját. Itt jön a párom. Engedje meg, hogy bemutassam... Amikor alkalmi ismerőseim elmentek, elszégyelltem magam. Ugyan miért bélyegezzük meg olyan könnyen a másságot? Ugyanolyan érző lelkű emberek ők, mint mi, akik az ő szemükben vagyunk mások. Ők ezt fenntartások nélkül elfogadják... A világ eseményeit figyelve egyre többször hallunk róluk. Jogaikat követelik... Béla Vali „Mások mit gondolnak rólam, nem érdekel. ” Nem a 105-öt hívták Tragikus végkifejlet egy mezőberényi tűzesetnél Kacsák, libák hizlalására használt építmény lobbant lángra június 29- én 8.50-kor Mezőberény- ben, a város Körös- tarcsa felőli végében. Talán még épületnek sem mondható az ilyen náddal, fekete fóliával fedett ólféleség. Az elektromos vezetékek még inkább „háborús” állapotúak voltak: például a rézből készülteket összepöndörítették az alumíniumokkal. Ilyesmiből lesz aztán a garantált rövidzárlat, illetve a tűzeset. A tulajdonos igyekezett kimenteni gépkocsiját, s hozta ki a fóliasátor alól az ott tartott propánbutángáz-palackot is. A szél hatására az égő fólia a hátára csapódott, s a 33 éves férfi súlyos, hol II., hol III. fokú égési sérüléseket szenvedett. Érdekes, hogy a tüzet észlelők ezúttal sem az unalomig ismételgetett megoldást választották: nem a 105-ös telefonszámon elérhető hivatásos tűzoltókat hívták, hanem valaki kerékpárra pattant, s elindult a városban keresni egy önkéntes tűzoltót. — Valóban az az előírt és célszerű megoldás, ha a 105- ös számon beszólnak a hivatásos tűzoltóknak — mondja Szénái Géza, a békéscsabai Önkormányzati Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság parancsnoka. — A mi tűzoltójárműveink azonnal indulnak, megfelelő segítséget kérünk más tűzoltó-parancsnokságoktól, s egy fél percen belül riasztjuk a helyi önkéntes tűzoltókat is. Ha ők ügyesek, helyzetüknél fogva akár kiérkezésünk előtt a helyszínen lehetnek. A mezőberényi önkéntes tűzoltók jól szervezettek, jól felszereltek, tehát mi számítunk rájuk. Riasztásukat egyébként URH-adóvevő- vel végezzük. De a legfontosabb: a tűzjelzést a 105-ös számon azonnal végezzék el, s ha utána van rá lehetőség, természetesen közvetlenül is jelezhetik az esetet a helyi önkéntes tűzoltóknak. K. A. J. Ámor helyett árokban A nő nem, de a téma az utcán maradt A hölgy az árokban landolt. Nem egészen önszántából került oda. Ám azért némi köze mégis csak volt ahhoz, hogy ezúttal nem érzelmeibe, hanem az útmenti csapadékelvezető árokba mélyedt el. A néhány napja történt esetről még ma is beszélnek Körösladányban. A helyi hölgy kerékpárral közlekedett Ladányban. Aztán a Batthyány és a Széchenyi utcák kereszteződésénél az ő útját keresztezte a baj. A nő az útmenti közlekedési táblának hajtott, majd ezt követően biciklijével együtt a közeli árokba tette át alkalmi székhelyét. A rendhagyó eset következtében a helyszínen rövid időn belül nem csupán a segítőkész emberek, hanem a helyi pletykái hírpressz prominens személyiségei is összefutottak. Mivel a hölgy eddigi életét a legnagyobb jó szándékkal sem lehet makulátlannak nevezni, az emberek tudatában rajzolódni kezdtek az árokba történő landolás ok-okozati összefüggéseinek legszélesebb variációi. A sérülést szerzett hölgyet mentő vitte el, a téma viszont a helyszínen maradt. S mivel a nő nem ezekben a hetekben szerezte az intim idill első élményeit, ezért a legtöbben biz- 'tosak voltak abban, hogy nem Ámor nyila csapott le rá ekkora hirtelen hevességgel. Persze a másmilyen befolyásoltságra is születtek többféle variációk... — i — Nem az égiek segítségére vár Nincs még szamár, szürkemarha, magyartarka... Érdekes vállalkozásba kezdett a szabadkígyós! fiatalember, Séner János: 1992-től szép csendben helyreállította az 1906-ban építeni kezdett Gyula várostanyát, melyben pásztormúzeumot létesített és nem akármilyen Jószágokat nevel: rackát, merinól Juhot, mangalica sertést, kecskét, olyan fajtákat, melyeket eleink tartottak errefelé. Gyula és Szabadkígyós között a pásztormúzeum és a régi magyar háziállatok bemutatóhelye nemrégiben nyílt meg. A tulajdonos megmentette a romos, trágyát rejtegető épületet, most az ő álma szorul segítségre, hogy az őshonos há- ziállatparkot teljessé tegye a kendermagos tyúktól a szürkemarháig. Szeretne tartani bivalyt, magyartarka tehenet, szamarat, Nóniusz lovakat, s pávát, mindent, ami a gazdaságokban előfordult. Eddigi állatait vásárolta a békéscsabai, újkígyósi, szabadkigyósi tenyésztőktől. Vásárolta és kapta a régi paraszti lovas- és kéziszerszámokat, bútorokat, eszközöket hagyatékból, idősebb családoktól. Ezt a gyűjteményt is szeretné fejleszteni. Az épület csaknem ezer négyzetméteres, két hektár terület tartozik hozzá, van hová tenni. Séner János olyan ősi majort szeretne megvalósítani, ahol a régi háziállatoktól eleink használati eszközéig, az őshonos fafajtákig, 3 kőrisig, fehér nyárig, szilfáig egyben látható minden. Segítségét kéri azoknak, akik tenyésztenek őshonos háziállatokat, akiknél fellelhetők régi lovasszerszámok, szerszámok, bútorok. Aki segít gyarapítani a majort, mindig nyitott ajtóval várja, a támogatók neveit, adományait megörökíti egyetértésükkel. Bizony a pénz is elkelne, mert az övét már „beleölte” vállalkozásába, amely magán ugyan, de a köznek készült. Szerinte ilyen összetett látvány az eredendő természeti környezet közepette nincs még egy, ezért muszáj támogatni. Kéri megyénk lakosainak segítségét és a „fentiekét” is, s ekkor nem az égiekre gondol... Séner János telefonszáma: (66) 247-258, illetve 06 (60) 489- 612. Sz.M. Csendélet a gazdasági udvaron
