Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-05 / 130. szám

^ 1998. június 5., péntek KITEKINTŐ Sí f Menzék, lepények, rablóhús és műemlékek a Szíriái Palmyrában Utazás a kősivatagon át Római-kori műemlékek Palmyrában — az amphiteátrum Damaszkusztól 250 km-re fek­szik Palmyra, Szíria egyik leg­gazdagabb késői római kori te­lepülése. Kitűnő autóút vezet oda a kősivatagon át. Itt bedui­nok élnek, jellegzetes nomád életmódot. Birkanyájaikat le­geltetik a kopár sivatagban, sát­rakban laknak, az odalátogató kereskedőknek adják el a birkák levágott gyapját. Rendkívül se­gítőkész, kedves emberek. Maga Palmyra Diocletianus császár uralkodása idején már létezett, nevét Zenóbia tette naggyá. A királynő igen tehet­séges, de nagyravágyó asszony volt, aki a monda szerint eltetet­te láb alól férjét, s egy virágzó tartományról ábrándozott saját vezetése alatt. Ma is nagy kul­tusza van a településen, a köz­pontban található szállodát is róla nevezték el. A Zenóbia Ho­telnek kitűnő konyhája van, az étteremben magunk is megkós­tolhattuk az ízletes arab étele­ket. Az arabok étkezési szokásai­ról talán nem felesleges pár szót szólni. Az étkezések előételek­kel — úgynevezett menzékkel — kezdődnek. Ezek rendkívül változatosak. Mindenféle bo­gyót és pástétomot szolgálnak fel, de az előételek között szere­pel a tökmag is. Kenyerük — a szó hagyományos értelmében — nincs, helyette a lángoshoz hasonló nagyméretű és édes ízű lepényeket fogyasztják. Kitűnő­ek az arab levesek, főételként birkából készített rablóhúst tá­laltak. Utóételként szintén rendkívüli édességeket szolgál­tak fel, ezek többsége mézzel édesített. Befejezésül feketeká­vét kínáltak. Az arab fekete el­tér az európaitól. Mi két fajtáját ismertük meg: kis csészékbe rendkívül erős kávét szolgálnak fel cukor nélkül, vagy „törökös” feketét lehet fogyasz­tani, úgyszintén édesítés nélkül. Palmyra műemlékekben gazdag. Úgy is mondhatnánk, hogy Szíria egyik leggazda­gabb műemlék-települése és tu­ristahelye. (Ha nekünk orszá­gosan, mondjuk csak egytizede lenne annak, amit Palmyrában láttunk, már nagyon elégedet­tek lehetnénk.) A műemlékeik este ki vannak világítva, büsz­keséggel írom le: magyar Tungsram-égőkkel. Vannak itt templom maradványok, korin- thoszi oszlopok, diadalívek, amfiteátrumok. Rám igen nagy hatással volt a „halottak völgye”. A keresztény kripták­hoz hasonló építmények ezek, csak nem „lefelé”, hanem „felfelé” temetkeztek, hogy kö­zelebb legyenek isteneikhez. Egy-egy családi temetkezőhe­lyen hozzávetőlegesen 180 ko­porsó fért el, a völgy az archeo­lógusok kedvenc kutatási helye ma is. Maga a palmyrai táj leg­nyűgöző, a város árasztja magá­ból az ókori hangulatot. A ké­sőbbi arabkori fellegvárból igen szép kilátás nyílik a város egé­szére. Maguk a hegyek egy kis­sé kopárnak tűnnek, de rendkívül gazdagok, főként az építőipar számára. A bazaltból és cementből kitűnő házakat is építenek. Nagy értéknek számít viszont a víz. A hegyekből lefo­lyó kisebb mennyiséget is na­gyon megbecsülik, az élőlények itatására használják. A palmyrai kirándulás meggyőzött arról, hogy többezer évvel ezelőtt is értel­mes életet lehetett itt élni. A műemlékek gazdagsága mel­lett kissé meglepett, hogy természetesnek tartják ezt a gazdagságot, egyáltalán nem kérkednek vele. Akinek egy­szer mégadja a sors, hogy el­jut a Közel-Keletre, Palmyrát ne hagyja ki! Dr. Takács László Egy cseresznyefa emléke A vonat lassan, lomhán meg­indul, egykedvűen nyeli a ki­lométereket. Több, mint egy hónapja tudom már, milyen az ingázók élete. Mostanában sokat utazom. Nem kedvtelés­ből, a muszáj súlyos terhe ne­hezedik a váltamra, gerinc- roppantó mindennapi roha­nás a megélhetésért. Verőfényes, szép a reggel, a párás ablakon át gyönyör­ködöm a napfelkeltében. A parányi falucska apró épüle­tei álmosan szenderegnek még. Naponta, amikor a vo­nat Bánkút mellett halad el, megrohannak az emlékek. Gyermekkorom mesebeli há­zikója életre kel, újra pöttöm lányka vagyok, szőke copfos- masnis. Akkor, harmincöt évvel ez­előtt is kora nyár volt, gyö­nyörű, virágpompás. Már zöl­déit a kert, a szamóca ham­vason kellette magát levél­fészkében. Drága nagyapám, amint végzett afrüstökkel, ha­miskásan rám mosolygott, fogta vásott tarisznyáját, és nagynéném kíséretében kisé­táltunk a kertbe. Nagy napra ébredtünk. Megértek az első cseresznyeszemek a kedves kis fácskán. Ezt a fát szinte családtagnak tekintettük, hi­szen még az én édesanyám hozta a közeli erdőből, és nagyapa beszemezte. Élet­erős, szép fává növekedett a csemete. Rövid időn belül ter­mőre fordult, ellátva friss gyümölccsel a család apra- ját-nagyját. Hamar megtelt az elnyűtt nyakbavaló, kezdődhetett a lakoma. Micsoda pompás reggeli kerekedett egykettőre egy szelet kenyérrel! Csodás ízét, páratlan zamatát még most is a számban érzem, ennyi év után. A szomszéd gyerekek is imádták, az asszo­nyok befőzni szerették. Mire a Nap arany körzőjé­vel bekarikázta a kis falut, az érett gyümölcsszemek a rigó­kat is odacsalogatták a kör­nyékről. Jutott azoknak is a piros csemegéből. A kis cseresznyefa úgy a szívemhez nőtt, mintha a test­vérem lett volna. Az évek elteltek. Én felnőt­tem, de nagy bánatomra ked­ves gondviselőim már rég ki­költöztek abba a csendes kis kertbe, ahol nem kell öntöz­ni, ápolni a fákat, mi öntöz­zük sírjaikat az emlékezés fá­jó gyöngyszemeivel. A kis ház új gazdára talált, így csak ritkán láthattam gyer­mekkorom varázsmezejét. Egy alkalommal arra járva, betekintettem a kerítésen, és egy pillanatra megállt a szí­vem dobogni! Szemeim a fát keresték, de csak a sivár kert tárult elém árván, elhagya­tottan. Kivágták a fát, a drága fácskát, gyermekkorom ked­ves emlékét. Úgy éreztem, egy darabot szakítottak ki az éle­temből. Nem tudom, kinek volt az útjában, ki fosztotta meg a kertet az egyetlen árva gyümölcsfától? Nagyon fájt a szívem, és fáj még ma is. Igen, öregszem én is, és velem az emlékeim, de feledni nem tu­dok sosem. Mostanában gyakran álmodom a régi kert­ről, a kicsi házról, a gyepes­virágos udvarról. Olyankor nagyapám fogja a kezem, drága nagynéném utánunk ballag, kezében az öreg, ko­pott tarisznyával. P. L. Hívjon minket! .-undor snf, Tervezzünk együtt! Mi. a Fundamenta tanácsadó hálózatának munka­társai, várjuk kérdéseit, csak hívjon fel bennünket, akár már most! Csapatunk segít Önnek a tájékozódásban és megkönnyíti a helyes döntést. Ha az a kérdése, hogyan juthat a 30%-os állami támogatáshoz, vagy az, hogyan és mikor veheti fel a 6%-os kamatozású Fundamenta hitelt, kérésére szívesen felkeressük Önt és minden fontos tudniva­lóról tájékoztatjuk. Fundamenta Alap, amelyre építhet Kinyó Pál Holecska Árpád 68/311-397 20/540-254 Dr. Lami Andrásné Zelei István 20/621-660 30/359-225 I _j Kcrem, küldjenek számomra tájékoztató anyagot. I —j I__I Szeretnék részt venni a szerződések értékesítésében. N agyJánosné 66/445-745 Ficzere Ferencné 30/915-684 Szekeres Mihályné 62/493-751 Kárpi Ilona Debreceni Attila 30/599-055 30/653-541 Címünk: Fundamenta Rt., 1387 Budapest, Pl. 1008 Név: Fundamenta Róka 1/301-3001 Cím: Telefon:

Next

/
Thumbnails
Contents