Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-05 / 130. szám
Akik emlékeztek Az öröm, a jókedv, az önfeledt vidámság óráiban — amikor a Békés Megyei Hírlap orosházi szerkesztőségével együtt ünnepeltek az olvasók, az előfizetők a város főutcáján — egy régi ismerősünk, Pleskó Pál kereste fel szerkesztőségünket és hívta fel figyelmünket egy sokak által elfeledett eseményre: „Trianon, 1920. június 4-én tragédiába sodorták Magyarországot. A mai ünnep helyszínétől 200 méterre van a gimnázium előtti emlékparkban hat tragikus kő évszámokkal. Balról a harmadik: 1920! Miért nem tetszettek megemlékezni erről a gyásznapról?” — írta a Hírlap vendégkönyvébe olvasónk, akinek az elmondása szerint a kő mégsem maradt virág nélkül, az emlékezés virágait ugyanis dr. Varga István országgyűlési képviselő és az idézett figyelmeztető sorok írója elhelyezték. Cs. I. Fotók, versek, (y) Váradi Zoltán fotográfus képeiből és Kalmár Zsolt tanár verseiből nyílik közös kiállítás ma 14 órakor Békéscsabán, a Pallas Aruház emeleti galériájában. Gyere fussunk! (d) Ma délután 14 órakor az általános iskolásokat, 15 órakor az óvodásokat várják Békéscsabán, az Előre Atlétikai pálya stúdiójánál. A tisztiorvosi és a védőnői szolgálat szervezte a programot, amelyben futás, kérdőívre való válaszadás szerepel. A befutók és válaszadók ajándékot kaphatnak. Ammóniaszivárgás, (t) Egy elzárócsapnál ammóniaszivárgást észleltek tegnap koraeste a békéscsabai baromfifeldolgozó üzemében. Javítás közben kiömlött egy köbméternyi ammóniagáz. Egy személy súlyos fagyási sérülést szenvedett. A helyszínre érkezett tűzoltók egy helyi szakember közreműködésével speciális védőfelszerelésben elzárták a csapot, kiszellőztették és ártalmatlanították a helyiségbe jutott ammóniagázt. Az esetet szakértők bevonásával vizsgálják. „A LEGNAGYOBB LÁNGELME A LEGNAGYOBB ADÓSA MÁSOKNAK.” (Emerson) MEGYEI KÖRKÉP 1998. június 5., péntek Ipari park Gyulán és Szeghalmon Világunkról a világnapon Ifjú környezetvédők a Békés-Drén Kft. tevékenységét bemutató tablók előtt fotó'kovácsErzsébet (Folytatás az 1. oldalról) Az államtitkár kitért békési kötődésére, ami összehasonlítási alapot nyújt a mostani és a korábbi évtizedek között. Mint mondotta, ismeri a vidéket, a térség gondjait. Megyénk sajátos helyzetben van, folyóit nem szennyezik ipari üzemek, ugyanakkor a szomszédunktól való függőség kész helyzetet teremt. Békésben az országos átlagnál tisztább a levegő, de a por lerakódása nagyobb, riási kincset jelent a hetvenhét hévízkút, melynek kihasználtsága alacsony. Áz államtitkár elmondta: hazánkban évtizedeken át a környezetvédelmet a kormányzatok mellékesen kezelték, s az ebből fakadó gondok napjainkban csak állami segítséggel orvosolhatók. Pataki István, Békés polgár- mestere egyebek között kiemelte: hétfőn megkezdik a 450 millió forintos költséggel megvalósuló szennyvízhálózat főgyűjtő rendszerének építését, melyhez a város 110 millió forint támogatást nyert. Ezt követően a polgár- mester a meghirdetett korosztályos gyermekrajzverseny győzteseinek és helyezettjeinek adta át a díjakat. Az ünnepség végén „Találkozás a természettel” címet viselő, az év természetfotóiból rendezett kiállítást Tirják László, a Körös—Maros Nemzeti Park Igazgatóság vezetője nyitotta meg. —sz— (Folytatás az 1. oldalról) A már itt lévő, betelepült vállalkozások 11,5 hektár területen működnek, ez kiegészül 8,8 hektár önkormányzati tulajdonú, beépítetlen területtel, s további, egy hektáros, ugyancsak önkormányzati tulajdonú, közparknak minősített, de jelenleg elhanyagolt területen létesülne az ipari parkot „vezérlő” szolgáltatói centrum. A kialakítással, a beruházás lebonyolításával az önkormányzat által létrehozott gazdasági társaság foglalkozik a tervek szerint. A beruházások a tagok által befizetett törzstőkéből, a fejlesztési célú forrásokból összegyűjtött bevételekből valósulnának meg. Szeghalmon Layer István, a szeghalmi Layer Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: az Ipari Park cím elnyerésével lehetőségük nyílik egy ipari centrum kialakítására. Első ütemben egy 10 hektáros teljes infrastruktúrával ellátott területben gondolkodnak, ahol rendkívül kedvező feltételek mellett fogadják a kis-, közép- és nagyvállalkozásokat. Az ipari centrum létesítése az egész térség érdekeit szolgálja, mert a nagymértékű beruházói tőke bevonásával az egész régió gazdasági életét pezsdíti, egy biztos lehetőség a foglalkoztatási problémák megoldására. M. B. — Sz. M. — T. I. A híd szerepét tölthetik be Valamennyi megyében indulnak hasonló programok Tizenöten szereztek oklevelet tegnap Békéscsabán, a regionális munkaerőfejlesztő és képző központ valamint a Békés Megyei Munkaügyi Központ tavaly decemberében indult cigány közösségfejlesztő aszisztens képzésén. A sikeresen vizsgázó roma fiatalok a képző központban vehették át oklevelelüket dr. Hegyesiné Orsós Éva államtitkártól, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökasszonyától. A cigány közösségfejlesztők önkormányzatoknál, családsegítő központoknál, szociális intézményeknél dolgoznak majd a jövőben, a romák élet-, és foglalkoztatási körülményeit elősegítő programokban. A Békés megyében szervezett képzés mintájára jövőre — 45 milliós központi támogatással — valamennyi megyében indulnak majd hasonló programok. Felmérések szerint a romák esélyei a nullával egyenlőek, ha változtatni akarnak sorsukon. — Nem hiszem, hogy egy olyan országban bárki nyugodtan élhet, ahol tudja, hogy szomszédja éhen halhat, és semmi esélye sincs a felemelkedésre — fogalmazott dr. Hegyesiné Orsós Éva. A roma közösségeket belülről kell megerősíteni, hogy életkörülményeik, foglalkoztatási, képzési esélyeik javuljanak. A képzésből kikerült cigány közösségfejlesztők ezt segíthetik elő, a híd szerepét betöltve romák és nem romák között. A frissen végzett fiatalok megalakították a Cigány Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesületét is. K . VÉLEMÉNYEK A könyv (ünnepe) örök Már a hatvanas évektől néhányan tudni vélték, hogy a technika, az informatika robbanásszerű fejlődése a Gutenberg-galaxis halálához vezet, a számítógépek térhódítása egyszerűen lesöpri a földről az írott és a nyomtatott ismeretanyagot, nem lesz többé se könyv, se újság. Ahogyan a televízió terjedésével a mozik és a színházak vesztét jósolták, a komputerek előretörésével „leírták” az emberiség egész története során kötetekbe, könyvtárakba gyűjtött tudományos és művészeti kincseit. Hála Istennek, a vészjóslás nem vált be. Tény, hogy tájékozódási szokásaink, a tanulás, az oktatás, a szórakozás átalakult világszerte az elmúlt évtizedekben. Az elektronikus hírforrás gyorsaságával, naprakész információ- özönével nem versenyezhet a csak másnap megjelenő napilap, a hónapok múltán piacra kerülő könyv, hogy a sokszor évekig szerkesztődő lexikonokról ne is beszéljünk. Címszavakhoz, aktualitásokhoz társítható háttéranyaghoz, adatokhoz azonnal hozzájuthatunk számítógépünk segítségével, Ady Endre verseit, Thomas Mann regényeit azonban továbbra is könyvespolcunkról emeljük le. A komputer ma már nélkülözhetetlen, mégsem dughatjuk zsebre, nem vihetjük mindig magunkkal, s azt a bizalmas, meghitt együttlétet sem pótolja, ami kizárólag könyv és olvasója között lehetséges. Valahányszor, amikor a könyv nélküli világ víziója rémlik fel, vagy éppen az ünnepi könyvhét eseményei zajlanak, eszembe jut kedvenc költőm, Stephan Hermlin régi mondása. A német költő, műfordító, esszéíró a hetvenes években, még az egykori NDK-ban arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tart-e egy olyan társadalmat, amely lemond a könyvekről, az irodalomról, nagy meglepetésre igennel válaszolt. Aztán hozzátette: „Az lenne a barbárok társadalma.” Akkoriban olyan túl sokan még nem ismerték fel, mekkora veszélyt rejt az elgépiesedett, gazdasági és pénzközpontú világ az emberi lélekre, tartásra, a kulturális értékekre. Éppen ezért a művészetek, az irodalom, a könyv szerepe fontosabb, felelőssége nagyobb, mint valaha. Niedzielsky Katalin Adózó napszámosok Rekkenő hőségben indultam tegnap a szomszéd településre híranyagért. Miközben a gépkocsi ülésébe paszírozott a fullasztóan forró levegő, 15—20 embert pillantottam meg az út mellett, akik egy kukoricatábla kapálásával foglalatoskodtak. — Még a kutyámat se verném ki a fák árnyékából ilyen időben — mondta utitársam a látottakról. Alkalmi munkások. Nevezhetnénk őket a régi fogalmazás szerint idénymunkásnak, summásoknak, ám mai világunkban ezek „elavult” fogalmak. A munkaügyi központ nyilvántartása szerint feltehetően „megfelelő iskolai végzettséggel nem rendelkező, munkanélküli ellátásra már nem jogosult” személyekről van szó, akik alkalmi bérmunkából, vagyis napszámból keresik a kenyérre és pálinkára valót. Hogy nem kevesen vannak az abból is látszik, hogy bármerre járunk, mindenütt találkozunk velük. Számukra találták ki az úgynevezett alkalmi munkavállalói könyvet — jutott eszembe egy korábbi tájékoztató. Feltételezem, a kiötlők között szép számmal akad, aki nem sok kapát élezett meg életében, de biztosan nem próbálta tíz órán keresztül a 35 Celsius fokos nyár „áldásos” melegét, mert különben nem talált volna ki ilyen (finoman fogalmazva) butaságot. Mert ugyan kinek jó, ha a napi munkáért járó apró forintokból a szociálisan egyébként is elesetteknek még az adókötelezettségről is gondoskodni kell? A munkaadó nem szívesen vállalja át a terheket, hisz őt is a vállalkozásból eredő tb-, APEH-, kamarai-, társasági-, banki- és egyéb kötelezettségek nyomják. Marad tehát a rizikós fekete munka. Talán jó lenne ezt újra átgondolni, mert nem hiszem, hogy egy ország nagyon büszkén menetelhet az adózó napszámosokkal Európa felé. Halasi Mária Trópusi klíma, hírlapi hangulat Nem mértük a hőmérsékletet, de árnyékban is volt vagy 40 fok tegnap Orosháza főutcáján, a Kossuth utca 6—8. szám alatt, amikor a Békés Megyei Hírlap városi szerkesztőségének munkatársai és a Népújság Kft. dolgozói együtt ünnepelték a helyi szerkesztőség 3. születésnapját. Játék, móka, kacagás és sok-sok nyeremény — ez jellemezte a programot. Népszerű művészek adtak koncertet, majd az olvasók által megfejtett rejtvényeket és a személyesen behozott tombolajegyeket sorsolták ki értékes ajándékok ellenében a Hírlap munkatársai. (cs) Sokaknak kedvezett a szerencse a sorsoláson FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Szövetségben a fürdővárosok A Magyar Fürdővárosok Szövetsége 1992. november 12-én alakult meg Gyulán, azzal a céllal, hogy a hazai fürdős települések érdekeit képviselje, közösen mutatkozzanak be meghatározó kiállításokon, ahová külön-külön nem mindegyikük jutna el. Az alapítótag városok mellett olyan jelentős fürdőhelyek találhatók soraiban, mint Hévíz, Harkány, Hajdúszoboszló. A szövetség soros közgyűlését tegnap tartotta Gyulán. A szövetséghez tartozó településeken a kül- és a belföldi turizmus legalább egyötöde megfordul. A fürdőkre jellemző, hogy működésüket a belépőjegyek fedezik, ám fejlesztésre nemigen jut. Ha a magyar turizmus a termálturizmusra épít, az állam miért nem fordít rá több pénzt? A fürdők állapota mellett további kérdés a gyógykezelések színvonala, s örökösen visszatér a huzavona, hogy ebből mit fizet a vendég és mit az állam. Kormányrendelet van arra, hogy 2002-ig a magyar fürdőket európai színvonalra kell fejleszteni. Hogy ez megtörténhessen, az államnak évi 8—900 millió forintot kellene áldozni évente az önkormányzatok hozzájárulásával is. Dr. Sóvágó László, a szövetség elnöke, Hajdúszoboszló polgár- mestere úgy látta, működésük első három éve demonstrálta az együttműködést, azóta érdemben is képviselik városaik, községeik érdekeit. A gyógyturiz- mus kormányzati programjának kidolgozásához kérték közreműködésüket, ugyanígy a pályázatok véleményezéséhez is. Sz. M.
