Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-27-28 / 149. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK ■ • • ■ WW A szérum után jött a motor A gazdinak pénze, az ebnek élete lett oda Motorkerékpár ellen nem hat a kutyaoltás — mondták ki a minap az igazságot a dévavá- nyaiak. S hogyan került egyáltalán szóba ez a téma? Nos, annak részleteiről a pletykái hír- szolgálat tájékoztatta munkatársunkat. Kutyaugatástól volt hangos a minap a dévaványai polgár- mesteri hivatal környéke. A községháza hátsó udvarán eboltást rendeztek. A helyszínt több ezer kutyatulajdonos kedvenc négylábúja társaságában kereste fel. így tett „emberünk” is, akiről a történet szól. A férfi és hűséges társa számára minden hagyományosan indult. Az eb viselhető vehemenciával érkezett az oltási színhelyre, s a szérumot is hiszti nélkül bevette. Gazdája is kinyitotta a pénztárcát, s leperkálta az oltási díjért járó százasokat. Ám a derék állatot nem hatotta meg a gazdi fizetési képessége. Nem mérte feí, hogy ő most bizony forintosítva is értékesebb. Egy kis szabadságra vágyott. S már iszkolt is önállóan tova. Az udvarból az épület előtti közútra kiérve pechjére egy motor- kerékpárossal találkozott. A berregő járművel szemben nem védte meg az oltás: a kerekek az ebet halálra gázolták. A kutyatulajdonos pedig az állat elvesztése mellett azért is mérgelődött, miért nem az oltás előtt történt az ebtragédia. Akkor az oltási 400 forintot másra költhette volna. Valóban ezért az összegért az italkiméréseken jó pár feles, fröccs vagy sör jár...- i Áradáskor jönnek a halak. Az elmúlt napokban ismét áradtak a Körösök, a romániai esőzések nyomán a folyók magyar szakaszán kisebb árhullám vonult le. Jól tudják a halászok, hogy ilyenkor nagyobb zsákmányra van esélyük, hiszen a mondás, miszerint a zavarosban halásznak, itt oly módon érvényes, hogy a halak a folyók nagyobb sodrása miatt a partközeli részeket keresik fel. Felvételünk a békési duzzasztónál készült Csabán nem tévednek annyit A Néha téved az orvos (is) című cikkünkben a nyilatkozó jogász professzor a békéscsabai kórházat nem sorolta a gyakorta hibákat vétők közé, ám a teljesség igénye megkövetelte, hogy a Réthy Pál Kórház illetékeseit is megkérdezzük. Dr. Nagy Balázs igazgató és a kórház jogtanácsosa, dr. Bagdi László ügyvéd válaszolt kérdéseinkre. — Igazgató úr, önnek mi a véle: ményea műhiba-perekről? — Én ezeket nem orvos- pernek mondanám, hanem az intézmény ellen indított kártérítési pernek. Aki elkövette a hibát, nem biztos, hogy minden esetben orvos, lehet betegszállító, nővér. Két elmarasztalás történhet, egyiket az intézmény kapja, másikat a dolgozó. A közalkalmazotti törvény úgy szól, aki hibát követ el, az a hiba nagyságától függetlenül, maximum 6 hónapi fizetéselvonással büntethető. Az intézmény köteles fizetni. Az egészségügyben speciális szabályozás van. Ha meghal a beteg, nem minden esetben, de boncolás alá kerül. Ha a patoló- gus arra a felismerésre jut, hogy mondjuk a műtéti beavatkozás, amelyiket valamelyik osztályon végezték, nem a szakma szabályai szerint történt, akkor ő kezdeményezi a hatósági eljárást, és az ügy hozzátartozói kezdeményezés nélkül is bíróság elé kerül. — Hogyan történhet meg csipesz, olló, törlőkendő bennha- gyása? — Egy műtét során ezekből rengeteget használunk. Hogy maradhat benn egy csipesz? Nem szándékosan, de előfordulhat. Itt élő emberanyaggal dolgozik az orvos, nem lehet standard-eket felállítani. Száz- százalékos munka az életnek semmilyen területén nincs, így az egészségügyben sem. Valami műhiba-e, azt csak a bíróság mondhatja ki. Csipesz, törlőkendő bennhagyá- sa nem biztos, hogy műhiba! Abba egyébként még senki nem halt bele, hogy ilyesmit benne felejtettek, legfeljebb újra fel kell nyitni a beteget. — Ha netán egyik orvosa tévedésből a beteg ép lábát vágja le, Ön mit tenne vele? — Nézze, olyan esetben elindul az igazságszolgáltatási folyamat, és az én teendőim annak lezárulása után jönnek. — Hány műtétet végeztek tavaly a kórházban? — Tizenegyezret. Na most ha egynél hibát vétünk, a média mindjárt leírja, hogy a kórház rossz. Egy orvostól elvárja a társadalom, hogy a huszon- harmadik órában is olyan friss legyen, mint az elsőben. Az egészségügy létszámhiánnyal küzd. Nincs elég nővér, orvos. Ezt a három műszakos munkát az csinálja, aki elkötelezett, vagy aki nem tud máshova elhelyezkedni. — Az Amerikai Egyesült Államokban egyes ügyvédi irodák már a kapuban várják a beteget, van-e egy esetleges perre kilátás. Ez lenne a jövő Magyarországon is? — Én úgy érzem, sokkal több per fpg elindulni, mint aminek valós alapja van. Az igazságszolgáltatásnak mederbe kellene terelni a perek sorsát. Azon túlmenően az ügyvédi kamarának, a bírói testületnek és az orvosi kamarának egyeztetni kellene, hogy felesleges perek ne legyenek. Mi a mostani tendencia? Valaki indít egy pert, mely megalapozatlan. A kórház jó hírét máris kikezdte. Nem biztos, hogy egy kórház rossz attól, hogy egyszerre öt pere van. Üdvös lenne, hogy aki ma megalapozatlanul perel mondjuk egy kórházat, azzal szemben viszontkeresettél lehessen élni. * Bagdi László ügyvéd öt éve a Réthy Pál Kórház jogtanácsosa. — Hány orvosi műhiba-pernél kellett eljárnia? — Összesen három műhibás perünk volt eddig, ezek még mindig folyamatban vannak. A bíróság mindhárom ügyben igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki, de a szakvélemények még nem érkeztek meg. — Milyenek az esélyeMindhárommal kapcsolatban ki merem jelenteni az előzetes szakmai konzultációk és tényleírások alapján, hogy nagy bizalommal állítható, hogy nyertesen kerülünk ki belőlük. — Milyen perek ezek? — Idegen test, egy apró sebészeti varrótűdarab maradt a beteg bőre alatt. A másik két esetnél az alkalmazott gyógymódot, azt, hogy nem volt szakszerű a beavatkozás, vitatják a felperesek. Egyik esetben, a felperes szerint belgyógyászati kezelésnek kellett volna megelőzni a műtétet. A másik ügyben a műtét szakszerűségét vitatja a felperes. Többet nem akarok elárulni, mert félek, hogy személyiségi jogokat sértek. — Jogászberkekben milyen a híre a békéscsabai kórháznak? — Nyugodtan leírhatja, nem rossz, sőt jó. Hál’istennek viszonylag kevés perünk van. Amióta én látom el a jogtanácsosi feladatkört, azóta egyetlenegy ügyben sem marasztalták el az intézményt. P. Sz. F.------------------------------------------------- ik? Csipesz, olló kendő a hasban. Választani tudni kell, ez a házasságra is érvényes, nem csak a politikára. Ezen a közhelyszerű igazságon taxisunk fiatal utasa is elgondolkodik majd, sőt a konzekvenciát is levonja. Egy szép tavaszi napon, a délutáni órákban a Lencsési-lakótelepre hívtak, fiatal pár várt rám az egyik telefonfülke mellett. Nagy eseményre készülnek, újságolta a kislány, három hét múlva lesz az esküvőjük, most mennek ruhát választani. A fiú mellém ült, a lány mögénk. Ezt azért Kockás történetek----ü----------------------------—-----i———----------------------------------------------I E linduló nászinduló mondom, mert ennek a ténynek utunk során nagy jelentősége lesz. Alighogy a városközpontba értünk, a fiú bármely oldalra nézett is, a lány rákiabált: már megint kezded, ilyenkor sem hagysz nyugtot nekem, itt is a nőket lesed, biztos ez is a kurvád volt, meg az is, de hogy még ilyenkor is bámuld őket, ez a legnagyobb mértékű szemtelenség, ami kitelik tőled. A srác, aki igen szégyellte jövendőbelije viselkedését, először csitítgatni próbálta, majd érvelt, hogy csak az utat figyeli, és azt sem tudja, hogy kedvese kire céloz. Ez csak olaj volt a tűzre, de a leendő menyasszony lezárta a vitát, hogy majd otthon a mama előtt mindent megbeszélnek. (A kislány feltehetően saját édesanyjára célzott.) A fiú ekkor már csak lefelé mert nézni. Az egyik menyasszonyiruha-kölcsönzőnél megálltam. Amikor kiszálltak, arra kértek, hogy várjam meg őket. Kézenfogva mentek be, az ajtó előtt megcsókolták egymást. Negyedóra elteltével hangosan veszekedve jöttek ki. A vita most arról szólt köztük, hogy a vőlegény rá mert nézni az üzlet egyik alkalmazottjára. A fiúnak most sem voltak érvei, természetesen tagadta, hogy bárkire is bámult volna, de a lány váltig állította, hogy ő viszont látta a dolgot. Legalább ne ilyen feltűnően csinálná, emelte egek felé a kezét. Eddig nem szóltam bele a beszélgetésbe, most is csak óvatosan jegyeztem meg, hogy nem lehet, hogy csak képzeli. Az ember néha, ezt nem mondtam, csak azt látja meg, amit nagyon akar. Velem a kislány nem kiabált, de egy csomó esetet említett, nem tudnak úgy moziba menni, vagy ki a piacra, múltkor a kínai áruslányt bámulta leplezetlenül az „úr”. És folytatták a veszekedést, a lány meg volt győződve róla, hogy a srác azért néz meg mindenkit, mert utána randit beszél meg vele. Erre a képtelenségre csak újabb ordítozás volt a válasz. Mikor kiszálltak, a menyasszony a kezében levő táskával nagyott húzott a srác fejére. Belefájdult a fejem, mire kiraktam őket, miután rendezték a számlát, el kellett mennem az egyik patikába, hogy vegyek valamilyen gyógyszert magamnak. Három hónap múlva találkoztam a sráccal. Csak azt tudta újságolni, hogy az esküvő elmaradt, és egy darabig biztos, hogy nem lesznek nősülési tervei. P. F. Megkérdeztük olvasóinkat, hogyan gondolnak az érettségi találkozójukra? Hoffmann Lászlóné, 40 éves, mezőkovácsházi lakos: Tíz évvel ezelőtt voltam utoljára az érettségi találkozón, amelyre nagyon szívesen emlékezem vissza. Battonyán jártam iskolába, és ha ismét megszervezik, feltétlen elmegyek, mert érdekel, hogy kit hová vezérelt az élet. Boár András, 34 éves, kétegyházi lakos, ügyintéző: Utoljára 1993-ban voltam a 10 éves találkozón, amit én szerveztem. Nagyon jól éreztem magam. Idén lenne esedékes a következő, ám most nem érek rá, remélem valamelyik osztálytársamnak eszébe jut, hisz mindenki nagyon várja. Novákné Bogár Csilla, 31 éves, nagybánhegyesi művelődésiház-vezető: 1995-ben volt utoljára találkozónk, ami tetszett és kellemes emlékekkel tértem haza. Orosházára jártam iskolába, ahol az ezredfordulóra meglepetésként évfolyamtalálkozót tervezünk. Hrabovszkl Mihály, 35 éves, békéscsabai tanár: Tavaly találkoztunk a helyi Rózsa Ferenc Gimnáziumban az osztálytársakkal, amely nagyon jól sikerült és kellemesen éreztem magam. Jó volt ismét viszontlátni a régi barátokat, beszélgetni a mindennapokról. Legközelebb is elmegyek. H. M. Mire számítottál? Tudod mi a baj veletek, újságírókkal? Mondhatok bármit, a riportban úgyis azt írjátok, amit hallani szeretnétek - mondta ki köntörfalazás nélkül a véleményét a szarvasi motoros hétvégén újdonsült ismerősöm. Tiltakozásomra valamivel engedékenyebben hozzátette: Na jó, nem mindegyik újságíró ilyen. Beszélgetőtársam elárulta, nemrég egy motorostalálkozón elegyedett szóba gyanútlanul egy toliforgatóval. Nem sejtette, hogy a másnapi újság terjedelmes cikke önmaga előtt is ismeretlen oldaláról mutatja majd be.- Én mint a motoros életérzés és a szabadság- vágy eleven szobra! Nevetnem kell! Épp azt magyaráztam, hogy számomra ez pont olyan hobbi, mint másnak mondjuk a sport. Hétköznap ott a meló, s amíg tart a szabadságból meg a főnök jóindulatából, motorostalálkozókra járok. A pénz itt is számít, de hol nem? Bolondulok a motoromért, érdekel a technika, vonz a sebesség, szeretem a társaságot. Ennyi, és nem több! Ugye te sem erre számítottál? Az őszinte szó leveti magáról a sémákat. Sok éve már, hogy egy aranykezű mesterembertől megkérdeztem, nehéz szakmájában mi az, ami szeretnivaló, ami miatt hosszú évtizedekig kitartott mellette?- Megmondom én magának úgy ahogy van. Nincs ebben semmi szépség! De hát élni kell valamiből?! — hangzott a felelet. -r-
